Kurír - reggeli kiadáss, 1997. január (8. évfolyam, 1-30. szám)

1997-01-21 / 20. szám

1997. január 21. ■vyrsr ne Ni - Juj, nem ég oda valami, hogy mi most így félrevonultunk? - Na, jól néznénk ki! - Mit főzött utoljára? - Olykor egy hollandi mártást, vagy egy lebbencslevest, vagy egy borjúpörköl­tet, netán egy Wellington-bélszínt, vagy halat süt az ember. Néha csak elkezdem, aztán átadom valaki másnak, vagy csak beleszólok... - Megesett, hogy elrontotta? - Az nagy szégyen lenne, de hogy nem azok a harmóniák jöttek ki, mint ahogy a nagy könyvbe be van kalapálva, az azért előfordult. - Tekintélyt parancsoló, nemzetközi szó a séf Azt mondják: a konyhában szilárdabb a rend, mint a hadseregben. - Sokkalta keményebb. Itt nincs kiló­gás a sorból. Minden precízen megy. - És a gasztronómiát mégis művészetnek titulálják. Önök művészek? Valóban? - Nem hazudtolhatom meg. Említhet­ném az Egerben élő, Kopcsik Lajos Os­­car-díjas cukrász barátomat. Külön lelki­világa van..., de ezzel mi is így vagyunk... művészet ez, ugyanolyan, mint a szobrá­szat vagy a festészet. Azzal a különbség­gel, hogy hála a jóistennek, ez nem mara­dandó. Vagy ha mégis, akkor biztosan nem adnak érte Oscart. - Mi a legnagyobb szerencsétlenség önök­nek? - A kongó üresség. Ha nincs vendég. Szerencsére én ezt még nem éltem meg. De ha netán valami kifogással visszaküldik az ételt, én attól is napokig beteg vagyok. - Saját vendéglőt miért nem nyitott? - Amióta 1954-ben mint tanuló átlép­­tem a Palace Szálloda küszöbét, meg népi állok. De kellő pénzem soha nem volt. És annál jobban szeretem a vendéget, mint hogy vendéglőt nyissak! Mert ha becsüle­tesen dolgozom, akkor fölkopik az állam. Azt ne mondja nekem senki, hogy a ven­déget tisztességesen kiszolgálta, és mégis meggazdagodott. Ma egy étterem meg­nyitásához hallatlan nagy summa kell, ezt aztán egyszerűen lehetetlen kigazdálkod­ni. Amikor 1968-ban Frankfurtból haza­jöttem, megdicsőülve, aranyéremmel, Os­­car-díjjal, 29 éves voltam. Egy kiváló fel­szolgáló, mai napig barátom, így fogadott: „Piszukám, gratulálok neked, és végtele­nül büszke vagyok, te csak gyűjtsed az Oscar-díjakat meg az aranyérmeket, én pénzt fogok gyűjteni.” Neki lett igaza n­ekem megvan a három Oscar. Büszke vagyok rá nagyon. Neki van három villája. Félreértés ne legyen. Nem panaszkodni akaro­­. Ez vicces formában hangzott el.­­ És mit gyűjtött még? - Öt szakácsolimpiai aranyérmet, há­rom világbajnoksági aranyat és legalább húsz aranyat még különféle versenyek­ről... tavaly a szakács világszövetség örö­kös tagja lettem. Összesen százan va­gyunk. Kitüntettek Japánban, Chicagóban a szakácsakadémián... - Az Atrium Hyatt nem szerepel a Top 10-ben, vagyis a minősítés szerinti legjobb ét­termek sorában. - Én olyan helyen még nem d­olgoz­­tam, amelyet ide soroltak volna. És erre büszke vagyok. Mert akik ezt elbírálják, nem biztos, hogy szakmailag hitelesek és elfogulatlanok. - Tanulókat mióta nem vizsgáztat? - Csaknem nyolc éve. Gyenge a me­zőny. Igaz, két-három mentőkérdésem mindig akadt annak, aki hatodszorra akarta már eldadogni a tétele címét. Mondja, kedves barátom, kell-e a tejfölös burgonya­levesbe tejfölt tenni? A gyerek csak néz. Szuszog. Azt mondja: nem. Gratulálok, magát hármassal átengedem, megfelel? Vagy legyen szíves, mondja meg nekem, a főtt tojást hány percig főzik? Szakad a víz a szerencsétlenről. Kiböki: öt percig. Gratu­lálok! Az már meg van főzve! Mit főz még rajta?... Számtalan ember kereste meg az igazgatómat. Azt szeretném, ha az én kislá­nyom, kisfiam ott lenne tanuló, ahol a konyhafőnök Lukács! Aztán azt hitték, ka­kaót fogok nekik felszolgálni, miközben érdeklődöm, mézzel, vajjal vagy margarin­nal kérik a zsömlét. Az élet közöttünk ke­gyetlen, s a szülők még mindig próbálják vattába csomagolni a csemetéjüket! Hívat­nak a munkaügyi főosztályra, mert apuka panaszkodik, a gyereke zöldséget pucol. Csodálkozom, mondom a hölgynek, hogy ilyet mond nekem egy szülő előtt. Tegnap volt értekezlet, amelyen ön is ott csücsült, ahol az igazgató úr kijelentette: ezentúl személyesen ő, továbbá a főkönyvelő, illet­ve ön és én tisztítjuk a zöldségeket. A hű­­tő­t. A tanulók pedig nézik. Hogyan fogják megállapítani ezek a fiúcskák, na maja sé­fek lesznek vagy igazgatók, hogy tiszta-e a tányér, ha soha egyet sem mostak el? - Ön mikor pucolt zöldséget? - Tegnap. Itt is, otthon is. - Ma mit ivott-evett? - Reggel csak egy grapefruitlevet. Len­csefőzeléket sülttel ebédeltem. Ez a sze­mélyzeti koszt. .Meg két ásványvizet... ennyinél maradok... tizenkét kilót fogytam... - De választhatna lazacot is? - Akár! Egyébiránt a balatoni halakat többre becsülöm. De nem Csáky szalmája ez! Gazdálkodni kell! A hoteligazgató úr sem lakik bent a szállodában! - Böjt? A paradicsomban? - Hányszor határoztam el véresen ko­molyan, hogy gyümölcsön, joghurton élek. Ment is egy napig, aztán beköszönt két jó barát, elkezdtünk beszélgetni hat fröccs vagy tíz pohár sör mellett és lőttek a kúrának. De mostanában visszafogom magam... októberben volt egy kis szívmű­tétem. Bypass. Eret cseréltek, kivették a lábamból. Kettévágják az embert, mint egy sertést, mielőtt fölakasztják a húskam­póra, csak az a különbség, hogy az illető a műtőasztalon van. Kérdeztem is Bodor professzort az Érsebészeti Klinikán, mire számíthatunk? - Majd a jóisten meg­mondja! - válaszolta. Nélküle meg Sár­mán főorvos nélkül a Kútvölgyiből, talán lelépek erről a színpadról. - Mindez foglalkozási ártalom? - Nem tudom. Mohó az em­ber. Túl sokat habzsoltam mindenből. És mérték­telenül. Nem cigarettáztam ugyan, de mindent megtettem, ami árt. Tizenhat . Főzött Pelének, Nixonnak, Gorbacsovnak, Mitterrand­­nak, Bushnak, Thatcher asz­­szonynak, az itt inkognitó­ban és hivatalosan is megforduló irá­ni sahnak, Pahlavinak, Honthy Han­nának, püspököknek, bíborosoknak, Kádár János­nak. II. Erzsébet királynő látogatása előtt az ő Buckingham palotai séfjével számtalanszor meg­beszélték, végigkóstolgatták a menüt. A királynő elég kényesen vigyáz az alakjára. „A Néprajzi Mú­zeumban száznegyven személy részére készült vacsora, az állófogadásra hatszáz vendéget vár­tak. II. Erzsébet annyira jól érezte magát, hogy a vacsora a tervezett másfél órából háromra kereke­dett. Pedig ez nála nem szokott előfordulni.” Lukács István pályája során eddig négy vado­natúj szállodában lett séf. Elsőként a kecskeméti Aranyhomokban, innek küldték ki csaknem két esztendőre Hollandiába, jórészt ma is ebből táp­lálkozik, majd a Budapest körszállóba, a Hilton­ba, aztán az Átriumba hívták. 58 éves. 1986-tól készít fel versenyzőket, 1988-ban maga is ver­senyzett. „Az akkori vezetőség rendre a kipróbált versenyzőkkel akart biztosra menni, ennek a le­vét issza most a magyar gasztronómia. 1986-tól 1996-ig ilyenformán vegetált. Tavaly a szakács­olimpián, Svájccal holtversenyben, az első he­lyen végeztünk.” A mamája Károlyi grófnak főzött. Ő meg kis­fiúként leste, mikor esik le véletlenül egy pala­csinta, kiugrik-e a fazékból a gombóc. Azt állít­­ja: szakácsnak születni kell! „Én nőpárti vagyok. Ő­k lejjebb voltak nyomva. Olyan munkát kaptak, hogy nem tudtak kiforrni. Külföldön nagyon sok már a hölgyséf. Előbb-utóbb lesznek itt is.” , Étterembe ritkán megy. Külföldiekkel inkább. „Éppen hozzáláttunk a falatozásnak egyszer, ami­kor engem fölismertek. Bocsánat! - mondták, és szélsebesen elrántották a szájunk elől az ételt. És már cserélték is. Azért harcolok, hogy ez ne for­duljon elő. Minden vendéget úgy fogadjanak, mint Erzsébet királynőt. Akkor majd az élet állít föl top­listás éttermeket. Annál szebb érzés nincs, amikor egy vendég visszamosolyog. Vagy visszaköszön. Vagy előre üdvözöl. És főként visszatér." Lukács István főzött Bangkokban, Hongkong­ban, Szingapúrban, Tokióban, Ausztráliában. Eu­rópa és Amerika majd’ minden nagyvárosában. Csak az Antarktiszon nem. Meg a Holdon. Farsangi menü: Káposztaleves árpagyönggyel Fogas Bakonyi módra Mandulával tűzdelt kappan aszalt szilvával Farsangi fánk pálinkás baracklekvárral Fogas Bakonyi 10 adag 2 kg fogasfűlé 0,02 kg só 1 db citrom 0,001 kg fehér bors 0,3 kg liszt 1 dl mogyoróolaj 0,80 kg champignon gomba 0,20 kg vaj 0,15 kg vöröshagyma 0,01 kg fűszerpaprika 0,80 dl tejszín 1 cs. petrezselyemzöld Galuska 4 db tojás 0,80 kg liszt 0,01 kg só 0,5 dl mogyoróolaj A fogast szeleteljük, sózzuk, borsozzuk, cit­romlével meglocsoljuk. Serpenyőben felhevítjük a mogyoróolajat, a fogasszeleteket lisztben for­gatjuk, és a forró olajban mindkét oldalát egyenletesen megsütjük. Tálalásig félretesszük. A megmosott gombát cikkekre vágjuk, serpe­nyőben vajat hevítünk, hozzáadjuk a finomra vá­gott hagymát, aranysárgára pirítjuk, rátesszük a megmosott gombát, sózzuk, borsozzuk, meg­hintjük finomra vágott petrezselyemmel, fűszer­­paprikát adunk hozzá, és felengedjük tejszínnel, végül jól felforraljuk. Galuska Edényben vizet forralunk, sót és kevés olajat teszünk bele. A tojásokat edényben felverjük, hozzáadjuk a lisztet meg a kevés sót, lazán elke­verjük és a forrásban lévő vízbe szaggatjuk. Tálalás Az előmelegített tálra galuskát teszünk, mellé a mártást, majd a halszeletet, és finomra vágott petrezselyemmel díszítjük. Lukács István a Holdon még nem főzött „Mindenkinek azt tanácsolom: tartsa magát kar­ban. Nézzen bele a tükörbe! Lehet, megijed, hú, mekkora a pocakom! Jaj, hogy nézek ki!” Lukács István, az Atrium Hyatt Szálloda háromszoros Os­­car-díjas séfje tegnapelőtt épp arra a repülőre szállt, amelyet bombariadó miatt München fölött visszafordítottak. Néhány óra múlva újra elindult a New York-i járattal. A január 26-i amerikai futball­­döntő gálavacsoráján mint a nemzetközi szálloda­­lánc bankettcsapatának a tagja, tízezer ember ven­déglátásában mű­ködik közre. Euro­­amerikai, ázsiai mij­­­ ai lesz a konyha, órákat hajtottam hónapokig, szabadnap nélkül. Éreztem, nem stimmel valami be­lül, de a fejem a homokban volt... És ha eljutottam valaha pihenni, egy órán belül vagy én kerestem meg a kollégát, vagy ő engem. Spanyolországban például ki sem jöttem két hétig a konyhából! - Miféle az étkezési kultúra Magyaror­szágon? - Siralmas. Ha a két napja szívvel ope­ráknak rakott káposztát hoznak a kórház­ba, akkor miről beszélünk? Egy hónapot töltöttem a klinikán és a Kútvölgyiben, és egyszer sem kaptam halat. Évente nyolc­­falányi az egy emberre jutó átlagos halfo­gyasztás Magyarországon. Ausztriában nyolcvan, Németországban százhúsz. En­nek az országnak tízmillió a lakosa, és le­het, hogy nyolcmillió beteg? - A saját konyhája hogyan fest? - Semmi különös. Tűzhely, polcok, harmincféle fűszer. - Mikrohullámú sütő? - Ha rajtam múlna, betiltanám. Persze praktikus, ha éjszaka levest kér a vendég. De ha ebben főznek és melegítenek min­dent, annak abszolút, az ellensége vagyok. A mikróval baj van. Úgy tudom, a mágne­ses rezgés a tápláléknak nem éppen hasz­nál. - Mit mondanak a magyar konyháról a világban? - Egy francia a francia konyhát he­lyezi első helyre, ha vele beszélget. A kínai természetesen a kínait. A magyar meg persze a magyart. De ezt a három konyhát világszerte elismerik. Ezeknek mondanivalójuk van. - Az étel szeretete egy séfnél hol áll a rangsorban?­ - Hát nálam az első... vagy a második helyen. Rögtön az után, amire ön gondol. Mártás ^SZEBE/M -rí ANORAS jh1 ■ Aj'j SÓVÁRt ZSUZSA 1 r , ■Ml , , ü ■ INTERJÚ 9

Next