Kurír - reggeli kiadáss, 1997. január (8. évfolyam, 1-30. szám)

1997-01-18 / 17. szám

10 KULTÚRA In ■ hí iiwrreirirrii i | <kü ikl H »1111 HI I ■ i 'Ml BB IB lit 'III, IBI J P «_ .: IMI »I Ul IBI IBk^J ■ fi »ni IBI BL3B IBBBB I Sltf íSiiKHSiii Ha nem szereted önma­gad, másokat sem vagy képes szeretni. Ha sokat unatkozol, másokat is un­tatsz. Ha nem szereted a hazádat... Ebben az or­szágban, amelyben él­nünk kell valahogyan, ne­hezen kimondható a haza szó. Lehet, hogy ez okta­lan félszegség csupán. Vagy mégis megmagya­rázható: azzal, hogy tú­lontúl számosan üvölte­­nek köztereken. Olyanok, akik nem érzik, hogy mindenfajta szeretet leg­­belül érvényes csupán. Vagy azzal, hogy mások a kötődést földhöz ragadt­­ságnak minősítik. 1848- ban még lehetett hazáról beszélni, 1956-ban nem­különben. S talán 1989- ben is lehetett volna, ha nem szúrjuk el megbo­csáthatatlanul. Két bátor ember, Bayer Zsolt és Nemes Tibor az 1100 év Európa közepén című té­vésorozatban most meg­próbálja megmutatni Ma­gyarországot. Bejárták keresztül-kasul, s hagy­ták, hogy megérintse őket a tájak, városok, építmények szelleme. Ré­szenként tizenöt perces etűdökben mesélik el be­nyomásaikat. Kerülve harsányságot, közhelye­ket. A csütörtöki, Tolná­ról, Baranyáról szóló epi­zódban így fogalmaznak: „A teremtő közelében naggyá és széppé lesz az ember”. Szekszárdról szólva a város szülöttét, Babits Mihályt idézik: ,M­agyar vagyok. Lelkem, érzésem örökséget ka­pott, amelyet nem dobok el.” Meg kellene tanul­nunk ilyen mondatokat szabadon kimondani. Halkan, érvényesen. Ahogy Babits. Ahogy Bayerék. GAZDA ALBERT ■ A Ki mit tud? győzte­sei ma indulnak a kiérde­melt ajándékútjukra, Me­xikóba. Másfél hét alatt bejárják a Mexikói-öböl partvidékét, az utolsó két napot a Karib-tenger mellett, Cancumban töl­tik. Utazásukról filmet készít a Ki mit tud? stáb­ja Csenterics Ágnes ren­dezésében. A díjazottak január 29-én érkeznek vissza Mexikóból. Infor­mációnk szerint a nép­dal-kategória győztese, Lakatos Mónika vissza­mondta az utat. Döntés kérdése Mondják az operettről, hogy elavult, de azt is, hogy a reneszánszát éli, arról is beszél­nek, hogy modernizálni kell, ám arról is, hogy komolyan venni és tradicionálisnak hagyni. Annyi bizonyos, a műfaj még min­dig tömegeket vonz, főként vidéken, bár az sem véletlen, hogy Budapesten operettfesz­tiválra készülnek. S a Fővárosi Operett Színház új igazgatójának kinevezésére. A korábbi direktor, Szinetár Miklós 1996 tavaszán a kulturális miniszter kérésére fog­ta magát, és az Operett igazgatói székéből átült az Operaházéba. Helyet átmenetileg Makláry László karmester foglalta el. A stá­tusra tavaly év végén írta ki a pályázatot a Fővárosi Önkormányzat Kulturális Bizott­sága. Nyolcan jelentkeztek. Közülük hár­mat - Fábri Pétert, Halasi Imrét, Kerényi Miklós Gábort - javasolt a szakmai grémi­um további meghallgatásra. A kulturális bi­zottság január 22-én dönti el, ki vezeti a Nagymező utcai zenés színházat. Kerényi Miklós Gábor most éppen a Fővárosi Operett Színházban rendez. A Van, aki forrón szereti című musicalt állítja színpadra. - Miért pályázta meg a teátrumot? - Rendezői pályafutásom mindig is a ze­nés műfajokhoz kötött, operához, operett­hez, musicalhez és rockoperához. Amúgy pedig Makláry Lászlóval, az Operett vezető karmesterével, illetve jelenlegi megbízott igazgatójával közösen alakítottuk ki az el­képzeléseinket. Azt gondoljuk, a színház ve­zetéséhez komoly zenei gyakorlat szüksé­ges, és csak szakemberek őrizhetik meg a teátrum kétarcúságát. - Mármint azt, hogy musicaleket és operet­teket is játszanak? - Hogy ezeket magas, és reményeink szerint nemzetközi színvonalon játsszuk. Ugyanilyen jelentősnek tartom, hogy kiala­kuljon egy alkotói műhely. Hiszen megvan­nak hozzá a zeneszerzőink, szövegíróink. - Például ? - Dés László, Presser Gábor, Kocsák Ti­bor, Várkonyi Mátyás, Tolcsvay László, Müller Péter, Müller Péter Sziámi, Miklós Tibor, akiket - s ez egyáltalán nem túlzás -a londoni West End csapatához tudok ha­sonlítani. - Többször hangoztatták a Fővárosi Önkor­mányzat illetékesei, menedzser típusú direktort látnának szívesen a teátrum élén. Az operettet ugyanis főként sajátos hazai exportcikként kezelik. - Furcsa státusú az Operett Színház Mert miközben állami, költségvetési intéz­mény, a főváros működteti, olyan műfajokat sorakoztat fel, amelyek elvileg eladható kul­túrának. De Magyarországon a polgárság ma még nem tart ott, hogy a zenés előadá­sokat egy az egyben megvásárolja, így na­gyon erősen függünk a szponzoroktól, a külföldi vevőktől, és nem utolsósorban a magyar közélettől, mivel a színházak társa­dalmi megítélése alakítja a támogatók, ban­kok, különféle cégek figyelmét egy-egy pro­dukció iránt. Nelük sem mindegy, milyen igényességű előadásokat finanszíroznak. S ez természetesen feltételez is egy jó mene­dzser-igazgatót, aki - szerintem - nem fel­tétlenül azonos a művészeti direktorral. Amennyiben mellettem döntenek, az én személyemben inkább művészeti vezetőt kap a színház, de azért nem állnak tőlem tá­vol a gazdasági kérdések sem. Már csak azért sem, mert az elmúlt esztendőben olyan produkciókat állítottam színpadra, amelyeknél a menedzselésre is odafigyel­tem. Az Elisabeth című musical úgy jutott Budapestre, hogy a jogokat az én nevemre adták meg, én tárgyaltam Bécsben. Egy színház igazgatója nem ülhet kényelmesen a székén, ha nincsen szakmai hitele. Úgy vé­lem, hogy akikkel az Operettet megpályáz­tam, a velem együtt gondolkodó vezetői csapat, Makláry László, Müller Péter Sziá­mi, Miklós Tibor, Kocsák Tibor, Kentaur (Erkel László), Kállay István, mindannyian hiteles személyek. És ettől bizonyára job­ban menedzselhető a színház. Itthon és kül­földön is, így a magas színvonalú munkára kell épülnie a marketingnek is. - Meghagyná az egyensúlyt az operettek és a musicalek-rockoperák között? - A színház arculatát ugyanúgy formál­nák a klasszikus operettek, mint a gyerek­előadások, a rockoperák, a musicalek, és az eredeti magyar zenés darabok. Ezek kicsit feszítenék az épület keretét. - És mit akar tenni? - Az a reményem, hogy a Thália befo­gadószínházban 1998-tól évi 50 előadást játszhatunk,majd. Ezt leírtam a pályáza­tomban is. És azt is, az a feladatunk, hogy az Operett Színházból egy rangos teátru­mot csináljunk. - Mennyire hajlandó a kompromisszumokra? - Attól függ. - Mondjuk azt javasolnák önnek a Városhá­zán, működjön együtt Halasi Imrével. Mert ha az egyik politikai csoport őt támogatná, a másik meg önt, a közös vezetés esetében megsokszoroz­hatnák a szavazatokat. - Én jelenleg az Operett igazgatói poszt­jára pályáztam, közvetlen társam ebben Makláry László karmester és nem egy mű-Fábri Péter író, költő, műfordító, 3 évig volt a Kolibri Színház drama­turgja. Számos dalszöveget írt, töb­bek között a Kolumbusz, az őrült spanyol hányattatásai szárazon és vízen című rockopera egyik szerző­je, menedzsere is. Azt mondta, egyelőre nem nyilatkozik. Esetleg január 22-e után. „Előre csak ígér­getésnek hangzana minden mon­dat, amelyek megvalósítását persze komolyan gondolom.” Máshonnan megtudtuk, pályázatá­ban azt is leírta, egységesítené az Operett arculatát, produkciós­ rend­szert alakítana ki, de minden válto­zást csak megfontoltan és fokozato­san vinne végig. Több lábra állítaná a színházat. Nagyoperettek mellett igé­nyes Broadway-musicaleket sem hagyna ki a repertoárból, oldalakon keresztül sorolja, milyen új zenés da­rabok kerengenek a világban, ame­lyekre feltétlenül oda kellene figyelni. Ugyanígy a zenés gyerekelőadásokra is. Hiszen minden színház neveli a maga közönségét. Negyedrészt külö­nösen fontosnak tartja, hogy új ma­gyar zenés művek szülessenek, sok rendező volt. De természetesen semmi­lyen kompromisszum nem kizárt. - Nemzeti jellegű intézményeink közé is szokták sorolni az Operett Színházat. Egy időben ezért is akarták a kulturális minisztéri­um felügyelete alá vonni. Mit gondol, ugyan­olyan politikai csatározásoknak lesz kitéve, mint bármelyik más hasonló teátrumunk, akár a Nemzeti Színház, akár a Magyar Állami Operaház? - Remélem, nem. - Annak ellenére sem, hogy Halasi Imre a szocialisták gyakorló országgyűlési képviselője? - Igen. Bízom abban, hogy igazi szakmai indokok alapján döntenek. - Feltűnt, hogy karóráját még nem igazítot­ta vissza egy órával. Miért nem? - Szeretek mindenhova legalább gondo­latban egy órával előbb érkezni. KARÁCSONY ÁGNES Halasi Imre azt mondta, egyelőre nem nyilatkozik. Ha elnyeri az Operett Színhá­zat, szívesen elmondja, mit is gondol róla. Ha meg nem őt szavazzák meg, elfe­lejti az egészet. Persze kérdés, hasonlóan reagálnak-e a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban. Halasi ugyanis alapító tagja volt a teátrumnak 1982-ben, öt évvel később igazgató-főrendezőnek nevezték ki. Tíz esztendeje vezeti az egerszegi színházat. Tavaly újabb öt évadra bízták meg. Mandátuma 2000-ben jár le. Egy korábbi nyilatkozatából tudjuk, ennyi idő után szerinte természetes, hogy kipróbáljon egy másik helyzetet, másik feladatot. 1996-ban ezért is foglal­kozott a gondolattal, megpályázza a Szegedi Nemzeti Színházat. Aztán mégsem tette.. 1994-ben egyébként a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselője lett. Önmagát elsősorban rendezőnek tartja. Más forrásból tudjuk, az Operett direktori posztjára beadott pályázatában leírta, elsősorban a színház régi méltóságát szeretné visszaszerezni, és a színvonalat javítani. Komoly pedagógiai feladatnak véli az Operett társulatá­nak és a hozzájuk csatolt Rock Színház csapatának összehangolását. S mint gyakorló színigazgató tisztában van a gazdasági kérdésekkel, tudja, hogy kevesebb költségvetésből egyszerűen képtelenség fenntartani a Nagymező utcai zenés intézményt. EVITA ELINDULT A londoni sikeres premier után számos európai országban műsorra tűzték a mozik az Evitát. A rendező, Alan Parker boldog, de kijelentette: nem csi­nálná meg újra. „Ez volt életem legkimerítőbb filmje - mondta -, rengeteg problémával kellett szem­benéznem, nevezetesen Buenos Ai­resben, ahol Eva Perón hívei tün­tettek a film forgatása ellen. ” A téma már 1979-ben is ér­dekelte, de akkor éppen a Fame-et forgatta. Időközben több forgatókönyv készült, fel­merült más rendezők, így Oliver Stone neve, végül őt kérték fel, és Robert Stigwood producer ajánlatára akkor már nem mondott nemet. A szu­perprodukció elkészítésére két évet áldozott az életéből. Ke­ményen kellett dolgoznia neki is és a stábnak is, mivel - mint mondja - a zenés film precíziós gépezet, amely kizár minden­fajta improvizációt. A tényleges forgatás előtt kellett megcsi­nálni a hangfelvételeket, ami több mint négy hónapos stú­diómunkát jelentett. A címszereplő kiválasztása sem volt kis feladat. Meryl Streep, Michelle Pfeiffer, Barbra Streisand is esélyes volt, a sze­rep mégis Madonnáé lett, aki meg volt győződve arról, hogy rászabták annak az asszonynak a sorsát, aki szegénynek szüle­tett, felemelkedett a csúcsokra, és népe szentté avatta. Madon­na szenvedélyes levelet küldött a rendezőnek, amelyben azt ír­ta: egész szívéből akarja a sze­repet, amely felé egy „külső erő hajtja”. Parker bevallja, hogy a levél meghatotta, és bár Madonna színészi képességeit illetően nem voltak kétségei, „hóbortos sztároldala” nagyon zavarta. Mégis szerződtette, és nem bán­ta meg, mert Madonna lelkiis­meretesen felkészült Éva Perón alakítására, és „azt is megértette, hogy itt nem ő a sztár, hanem a film. Megértette, hogy a film fon­tosabb, mint ő és csapatmunkát kell végezni a siker érdekében. ” Parkernek sem könnyű az ar­gentin elnök asszony hiteles áb­rázolása. Megpróbálta megtalál­ni az egyensúlyt Evita mítosza és a történelmi valóság között, bár kevés olyan forrás volt, ami­re támaszkodhatott. Sok doku­mentumot megsemmisítettek a katonai diktatúra évei alatt, a megtalálhatók többsége pedig ellentmondásos volt. "Az igaz­ság és a rendező szabadsága közül végül a szabadságot választottam. És amikor láttam Madonnát Bue­nos Airesben, a Rózsaszín Ház er­kélyén a statiszták ezrei előtt a Ne sírj értem, Argentínát énekelni, tudtam, hogy a film valóban léte­zik” - mondja elérzékenyülve. A 60 millió dolláros musical igazi élete azonban csak most kezdődik. Kíváncsian várjuk a hazai bemutatót. Azért aligha­nem sokakban marad egy kis tüske Parker honunkkal kapcso­latos fanyalgásai miatt, de a vér­beli Madonna- és Webber­­rajongók alighanem túlteszik magukat ezen egy idő után - ha a film valóban jól sikerült. (GÖBÖLYÖS) Magyarországon február 27-én lesz az Evita premierje. Andrew G. Vajna mindent megpróbált, hogy a Los Angeles-i és a lon­doni bemutatóhoz hasonlóan nálunk is jelen legyenek a film sztárjai. A három főszereplő azonban - várhatóan - nem tud majd eljönni. Antonio Banderas ugyanis éppen a Zorro című mozit forgatja Mexikóban, s Madonna úgy döntött, most in­kább anyaszerepet alakít, s ott­hon marad kislányával Lourdes Mariával. A Perón elnököt ala­kító Jonathan Pryce pedig szintén a kamera előtt tölti napjait. Andy Vajna természe­tesen jelen lesz a premieren. Az Evitát két hétig csak egy, a bu­dapesti Uránia moziban játsz­­szák majd, Amerikában is így, nem nagy közönség előtt nyi­tott az Evita. Bár igaz, ott nemcsak a film-, hanem az úgynevezett musicalszínházak­ban is játszották. SZ. A. Pryce és Madonna csak kópián lesznek itt m­mmim 10­^— 1­1 A Duna Televízió Rt. és a Duna Televízióért Alapítvány ismét megrendezi FARSANGI BÁLJÁT 1997. január 25-én, szombaton este 8 órától a Gellért Szállóban. (1111 Budapest, Szent Gellért tér 1.) A bál védnökei: SÁRA SÁNDOR ÉS DR. SZÖLLŐSY ÁRPÁD VACSORA MŰSOR TÁNC TOMBOLA A bál bevételét a Duna Televízióért Alapítvány támogatására fordítjuk! Szeretettel várjuk barátainkat, nézőinket és támogatóinkat! Megjelenés jelmezben vagy estélyi öltözékben. A belépő ára italfogyasztás nélkül: 6500 Ft Jegyrendelés, -vásárlás és minden további információ a Duna Tv Közönségszolgálatánál a 156-9682-es telefonon vagy az alapítvány titkárságán a 457-1226-os telefonszámon. _____________________________________________________1997. január 18.

Next