Kurír - reggeli kiadás, 1997. július (8. évfolyam, 177-207. szám)
1997-07-22 / 198. szám
12 SZALON A Csasziról szólni Delta nélkül eleve értelmetlen, pedig nem volt ő se olimpiai, se világbajnok, még csak egy nyomorult Balaton-átúszást se tudott soha nyerni, viszont nélküle a Császár úszi sem lett volna az, ami. Delta ugyanis úszómester volt cirka negyven évig, s nélküle nem kezdődött s nem fejeződött be nap. Lehet, csak a forgatag kavarta el a szemem elől, lehet, nem hívták meg, mindenesetre a hat évig tartó tetszhalotti állapotból meglepő gyorsasággal feltámadó uszoda ünnepélyes avatása alatt nem futottam vele össze. Persze az is lehet, csak nem ismertem fel. Másodosztályú pólókarrieremet tizenvalahány éve kettétörtem, azóta csak lélekben jártam a Csasziban, fizikailag nem, úgyhogy ennyi idő alatt megváltozhatott a jó Delta. Pedig még emlékszem: este fél tíz után mindig úgy hajtott ki bennünket a vízből, hogy két marmonkanna hígítatlan klórt öntött a medencébe, melynek habzó hullámai láttán tényleg mindenki hazatakarodott. Közben persze jókat röhögött rajtunk - istenem, akkoriban így nézett ki a Delta-féle fertőtlenítés. Manapság már nincs szükség ilyen fickókra, a gépházban ezentúl technikusok kezelik a vízforgatót, a tisztítót, a mit tudom én mit. És nem egy szakadt - ám mégis oly kedves - uszodában, hanem egy 590 millió forintos beruházással felépített tüneményben, amelyben a víztükör feszített és átlátszó, a habok kristálytiszták. Delta és kora végleg letűnt. És vele valami megfoghatatlan, valami elmondhatatlan. Igaz, helyette újjászületett, megfiatalodott, megszépült minden. Gál Zoltán avat, a házelnöknek ebben van rutinja. Nekünk, a Csasziban felnőtteknek úgy tetszik, a Magyar Köztársaság emlékezetes kikiáltása óta ez legmegrázóbb szófüzér, pedig azzal kezdi, nem akar ünnepi beszédet mondani. Mégis az, mert a legendás Csaszi hat évvel ezelőtti lerombolása óta senki sem gondolta komolyan, hogy egyszer az életben még viszontláthatja itt a csillogó vizet. És ez legalább akkora csoda, mint az, hogy a magyar úszó- és vízilabdasikerek bölcsője lehetetett a gyógyvízzel táplált, az utóbbi hatvan évben egyre pusztuló, végül a megszűnésig leépülő Csaszi. S hogy mégis miért isteníti mindenki? Valószínű, maguk az emberek, a fürdővendégek, a világsztárok tették olyanná, amilyen lett. Vértesy József, Komjádi Béla, Bárány István, Csík Ferenc, Gyarmati Dezső, Kárpáti György, Lemhényi Dezső, Jeney Pierre, vagy a „maiak” közül Hargitay, Verrasztó, Darnyi, Faragó... Csapó Gábor olimpiai bajnok pólós így emlékezik: „Itt mindenki ismerte a másikat. Én ’59 óta jártam ide, s nagyon szerettem a parton sakkozókat. Tudja, állandóan a Népszava sakkfeladványán rágódtak. Egyszer napokig nem jöttek rá a megfejtésre, pedig nem voltak hülye palik. Az egyik az ELTE matek tanszékének vezetője volt, a másik is matematikus, a harmadik Az élet Császárai meg mégse jutottak dűlőre. Nekem viszont nagy haverom volt a Portisch, mindig a kis víz felőli oldalon úszott, hát egyszer szóltam neki: te, Lajos, segíts már nekik. Portisch kima-fizikus, de szott, s úgy vizesen ráesett a táblára, lekapkodott nyolc figurát, s azt mondta, na, ez a megfejtés. Évekkel később viszont a Vasasban játszó csapattársam épp az ELTÉ-n vizsgázott, hát szóltam a tanszékvezetőnek: a jövő héten BEK- meccset játszunk, hálából engedje már át, különben a delikvens nem tud velünk jönni. Hát végül velünk jött... Na, ilyen volt a Csaszi.” VINCZE ATTILA : Egy csokor Gyarmati (Gyarmati Dezső, Gyarmati Eszter és az unoka) Puskás Öcsi és dr. Kárpáti Gyurika Wladár Sándor, Szabó József, Egerszegi Krisztina, Darnyi Tamás, Hargitay András Régi fényében pompázik Fotó: SZAKA JÓZSEF Futbál hajnalig Zártkörű partira surrant be a Szalon fotósa szombat este a Hyatt Szállodába. Az ismert üzletember, a sport TV. Kft vezére, Bodnár György (sport)baráti társaságban ünnepelte 60. születésnapját. A magyar sport összetéveszthetetlenül egyedi személyiségét jeles csapat köszöntötte, hisz megjelent többek között Buzánszky Jenő, Czékus Lajos, dr. Hegedűs Csaba, Horváth Frigyes, Laczkó Mihály, Nagy Miklós, Puhl Sándor, Puskás Ferenc, dr. Sárosi Ferenc, Szepesi György, dr. Szívós István... Az összejövetelen a Hyattben tán soha nem látott menü került az asztalokra, ugyanis kizárólag Bodnár úr kedvenceit fogyaszthatták a jelenlévők: borjúpaprikást, túrós csuszát, mákos gubát, így aztán a legelfogultabbak sem állíthatták, hogy amolyan proce partit szerveztek a jeles napra. Bár nem akartunk ünneprontók lenni, de nem állhattuk meg, hogy meg ne kérdezzük a jubilánst, mi a véleménye Valencsik Ferenc róla írt könyvéről. Bodnár György a tőle megszokott iróniával és keresetlen szavakkal válaszolt: „Aligha hinném, hogy szóra érdemes lenne egy olyan ember, aki még a saját éhségsztrájkját sem tudta megszervezni.” Nos ez a vád az est szervezőit nem érhette, hisz Bodnár úr teljes kizárásával, vagyis titokban remekül előkészítették az estét, ami egyébként fesztelen hangulatban hajnalig tartott... Andrew Vajna, a sztárproducer és az ünnepelt Sine Morbo Orvosi zárójelentésekben használták valaha ez a kifejezést, amikor „betegség nélkül”, azaz egészségesen bocsátották el a pácienst. Egy éve ezt a nevet viseli egy igényes, szép folyóirat, és most már egy klub is. Az orvostársadalom évszakonként megjelenő kulturális magazinját több mint hétezer doktor ajándékként kapja kézhez. - Furcsának tűnhet, hogy ma Magyarországon egy gyógyszergyár folyóirat kiadásába fog - mondja Leitner György igazgató -, de annyi furcsa dolog történt az utóbbi években. A változások, melyeket vártunk, sok területen bizonytalanságot teremtettek, értékeket sodortak el. Ez érvényes az orvosokra is. Mert miközben egyre nehezebb körülmények között gyógyítanak, alig marad lehetőségük színvonalas kikapcsolódásra, kultúra iránti vágyuk kielégítésére. Értékeket szeretnénk eljuttatni hozzájuk. A kikapcsolódásra, rég nem látott kollégákkal, ismerősökkel való találkozásra, jóízű beszélgetésekre ezentúl a Sine Morbo Orvosklub is alkalmat ad, amelynek első összejövetelét múlt hét csütörtökén tartották az egykori Vizafogó Indóház gyönyörűen rendbe hozott épületének pincéjében. A folyóirat meghívását neves professzorok, kitűnő orvosok egész sora fogadta el. A kellemes hangulathoz a Patricia trió muzsikája, Bartók Péter Pál Eötvös-díjas festőművész kamaratárlata - no meg a Gundel által szervírozott ínyencségek is hozzájárultak. Dr. Frenkl Róbert professzor és dr. Mikola István az ÁNTSZ főosztályvezető főorvosa Fotó: SZAKA JÓZSEF 1997. július 22.