Kurír - reggeli kiadás, 1997. október (8. évfolyam, 268-297. szám)

1997-10-02 / 269. szám

1997. október 2. Mentsük meg M­amját! Egy műgyűjtő elhatározta, jelentős tőke, befolyásos támogatók nélkül ma­gánmúzeumot létesít. Csodák csodája: sikerült. Ám minél több a régi tárgy, szerkezet, masina, annál több a gond is. Ha kibeszéljük, talán kevesebb marad. Oroszlányban, az ország egyetlen általános technikai múzeumának udvarán öreg, egyhengeres traktor áll. A háború idején „hazaárulónak” ne­vezték, mert püfögése kilométerekre elhangzott. Tegnap írtunk róla meg a múzeumról, most folytatjuk, már azért is, mert több olvasónk érdeklődött. Bíró György gyűjteményé­nek magja régi telefonokból, rádiókból, hanglemezekből alakult ki. Csak II. világhá­ború előtti gramofonlemez­ből hatezer van. Amikor a sok tárgyat már a pincéjében sem tudta tárolni, arra gon­dolt, múzeumot alapít. Már azért is, hogy a mívesen el­készített régiségekben más is gyönyörködhessen. Olyan­­ általános technikai múzeum­­­­ra gondolt, mint amilyet­­ Bécsben látott, ahol a rádió-­­ tól a tengeralattjáróig min- 1 den megtalálható.­­ A Magyar Technikai Mú­­­ zeum Alapítványt egyedül­­ hozta tető alá. Az alapító ok-­­ iratba bevette: a gyűjteményt nem lehet felélni, eladni. Majd helyiséget keresett. Kétezer önkormányzatnak írt levelet, hetvennégyen vála­szoltak. Sok keresgélés után tavaly februárban utazott Oroszlányba, ahol megnézte a külön telken álló, 1993-ig moziként üzemeltetett, 648 négyzetméteres önkormány­zati házat. Szörnyű állapoto­kat talált: vandálok a tetőről a lemezt, a falakról a borítótég­lákat is leszedték. Az alapít­vány tulajdona lett az egykori mozi­­ jelképes összegért. Felújították a víz- és villany­vezetéket, a fűtést és egyelőre csak az előcsarnokot, ahol most 3 ezer tárgy található kiállítva, többek között a 139 éves fényképezőgép, a 101 éves szikratávíró. Bíró György saját pénzé­ből már hárommilliót költött a múzeumra. Támogatókat is szerzett, de kevesebbet, mint kellett volna, hiszen az intéz­ményt egy éve működteti, öt alkalmazottat fizet. És nem gazdag ember, szakmunkás­ként kezdte, jelenleg egysze­mélyes reklámcége van, no meg négy kiskorú gyereke. Mégsem adja fel! K. V. S. A műgyűjtő a bécsihez hasonló múzeumot álmodott meg Fotó: HEGEDŰS ÁKOS EÜM» Veszélyben az öreg halász „Úgy hangzik, mint valami horrorfilm, amelyben különféle organizmusok undorító testnedveikkel a szó szoros értelmében felolvasztják és a maguk számára emészthetővé teszik ellenfeleiket, akik legtöbbször emberek. A képzelet most megelevenedni látszik: a Priesteria pisáddá nevű egysejtű ugyanezt teszi­­ egyelőre a halakkal” - adta hírül a nemzeti hírügynök­ség tudósítója. Ez persze korántsem meglepő, teszi hozzá a hazai szakember, hiszen az undok élőlény a nevét is halpusztító jellemvo­násáról kapta, mondhatni, régi szokása ez, ám az emberre nemigen jelentett veszélyt. Ilyenről eddig csak az óceániai szigetvilágból érke­zett jelentés, a halat nyersen fogyasztó kutyák megbetegedése veze­tett nyomra, s tette konferenciák kedvencévé a kórokozót. Több mint egymilliárd hal teteme árulkodik Észak-Karolina ál­lam partjainál a bajról, sőt már a­ halászok is mutatnak tüneteket, úgyhogy a kérdéssel az Egyesült Államok hat keleti államának ha­tóságai is kénytelenek foglalkozni, csakúgy, mint a szövetségi kör­nyezetvédelmi hivatal és az Atlantában levő, betegségeket ellen­őrző és­­megelőző központok. A Pfiesteriával kapcsolatba kerülő halászok testén apró, rovar­csípéshez hasonló sebek keletkeznek és a találkozás idegrendsze­rükben is nyomokat hagyott. A Pfiesteria átmeneti emlékezetkie­­sést okozott, a pozitron emissziós tomográf főként a homloki le­benyben mutatott ki változásokat. Az egysejtű mérge következté­ben komoly emlékezetkiesést, a mindennapi rutintevékenységek elfelejtését figyelték meg. Most örülhetünk igazán, hogy határainkat nem nyaldossa ten­ger, s szerencsére még az sem fordult elő, hogy a tengeriek beteg­sége édesvízi halakra átragadt volna. Mégis, a hír hallatán hazai kutatók, például dr. Berencsi György mikrobiológus további kuta­kodást tart szükségesnek. Nem mindegy ugyanis, hogy maga az egysejtű betegít a halban, vagy a halat megevő emberben szapo­rodva termel mérget. Ha az előbbi derül ki, akkor nekünk itt a tá­volban nincs félnivalónk, még az onnan származó fagyasztott hal sem közvetítheti a kórt. Az egysejtűek ugyanis kb. 60 fokon el­pusztulnak, a fagyasztott halrudacskák kisütéskor elvesztik kóroko­zó képességüket. Azonban, ha kiderül, hogy a kórokozó a halban szaporodik és ott termeli a toxint, akkor sütéssel-főzéssel már nem biztos, hogy elpusztítható. Dr. Varga István parazitológust, az Állatorvostudományi Egye­s munkatársát és dr. Csaba Györgyöt, az Országos Állategész­tem . E­gyp­ségügyi Intézet hematológusát is megkértük, kutassanak eg ácsit , ők találtak is egy-egy közleményt, még 1995-ből. Ebből még drámaibb tudnivalók derültek ki, ug az egyestű után. "" .......................................... vanis ez a vadonat­új parazitafaj exotoxint termel, azaz mérge akár a halból, akár a vízből felszívódik, s az embernél nem csak emlékezetkiesést, ha­nem hónapokig tartó személyiségzavart, narkotikus állapotot,­­aszt­más rohamokat, émelygést-hányingert idézhet elő, az eddigi vizs­gálatok szerint. A part menti vizekben élő új ostorosfaj toxinja nem pusztítható el hőkezeléssel, ezért nem csak fürdőzésén, ha­­i halon keresztül is betegíthet. (KOMORNIK) nem ! Sokféle memóriafejlesztésről hallottam­ már. Van, aki csak ellazul, mantrál, vibrál, és kitisztítja magát minden felesleges agyi és lelki tehertől. Van, aki verseket tanul, mások fordítanak, megint mások ze­nekarok és futballcsapatok összeállítását magolják be, esetleg királyi csa­ládfákat tudnak betéve, az összes oldalággal együtt. A múltkor egy új módszerrel találkoztam. A vonaton velem szemben ült egy úr, aki lát­hatóan nem él absztinens életet. A rádió- és tv-újságot bújta és szorgal­masan tanulta. „Már évek óta azzal fenyegetnek, ha sokat kocsmázom, el fogok hülyülni - mondja -, ekkor kezdtem megtanulni kívülről a tv­­műsorokat. És soha nem tévedek. Még a változásokat is figyelemmel tu­dom követni, így, ami elvesz a réven, bejön a vámon. ” Boldog lehetsz, ismeretlen honfitársam! Egyre bővül a kínálat, jönnek az újabb és újabb kereskedelmi adók. Ha így megy tovább, már a Thibault családot sem lesz nehéz megtanulnod. És még merje állítani valaki, hogy ennek a képáradatnak semmi haszna, csak butítja a népet... GÖBÖLYÖS N. LÁSZLÓ V________________________________ Kuncze Gábor belügyminisztert kénytelen lesz megcáfolni a Nitrokémia. A sportot is fel­ügyelő miniszter a nyáron azt ígérte: nem engedi bezárni az ország egyik legmodernebb uszodáját. Nemcsak ígért, de kosarazott is az uszoda megmentéséért rendezett streetball­­bajnokságon. Ám a fűzfői vegyipari óriás vezérigazgatója eddig semmiféle értesítést nem kapott az ÁPV Rt.-től, noha arról volt szó, hogy október elsejéig a Belügy-, a Pénzügymi­nisztérium és a privatizációs szervezet munka­­bizottságot hoz létre, amely javaslatot dolgoz ki, miképp működtethető tovább a húszéves Balaton uszoda. Annak idején építését nagy vita előzte meg, a megyeszékhely polgárai ragaszkodtak volna egy fedett versenyuszodához, ám az akkor uralkodó párt első titkára Fűzfőre álmodta a feszített víztükrű medencét, ezért a Nitroké­mia energiáját ingyen ajánlotta fel, de a megye lakossága is kivette részét a beruházásból: kommunista műszakokkal és téglajegyekkel se­gítették a szépséges üvegpalota elkészültét. Helyi járatos autóbuszok hozták-vitték a víz szerelmeseit Balatonfűzfőre, ám a piacgazdaság előretörése az energia és a buszjegyek árát is érintette, így az utóbbit alaposan megemelték, a járatok számát csökkentették, az ingyenener­giát pedig a gyár fölszámolta. A rendszerváltás új fogalmakkal operált, megint lett tulajdon, ezért aztán a közpénzekből épített uszodát az egyszerűség kedvéért a Nitrokémia vagyoná­hoz írták. A cég privatizáció előtt áll, szaba­dulni szeretne minden, veszteségesen működő egységétől Felajánlotta hát a Veszprém Megyei Önkormányzatnak és a fűzfőinek az uszodát, de­ mindenki csak a Balaton-parti ér­tékes ingatlanokkal együtt kíván kölöncöt venni a nyakába, amiket pedig a cég is meg akar tartani. Ha nem kell senkinek, bezárjuk -döntöttek, s ekkor ígért a belügyminiszter segítséget. - Sem az ÁPV Rt., sem a kormány nem tűzte napirendjére az uszoda ügyét. Szóbeli ígéretet mindenhonnan kaptunk, de azokból nem tudjuk a veszteséget pótolni, ezért vasár­nap este bezárjuk az uszodát - összegzi határo­zottan a Nitrokémia véleményét Mihálovics László vezérigazgató. - Mi felajánlottuk rész­vételünket egy közhasznú társaságban, amely az állami pénzek segítségével az uszodát üzemeltetné, de tudomásunk szerint a Föld­művelésügyi Minisztériumhoz tartozó kht, amely a Fradi-pályát is üzemelteti, jelentkezett az uszodáért az ÁPV Rt.-nél - teszi hozzá a vezérigazgató. Tudomásunk szerint nyilvános pályázat ez ügyben még nincs, furcsa, hogy az állami támogatás hallatán máris akad jelentkező a Balaton uszodára... (DALLOS) Hepatitis, pánik nélkül Felháborítónak tartotta néhány orvos tegnapelőtt megjelent cikkünket, mert arra buzdítjuk a pácienseket, hogy védőszé­­rumot vásároljanak. Pánikkeltéssel vádolták szerkesz­tőségünket, szerintük évente nem hatmillió ember hal meg hepatitis B-vírus okozta fertőzés következtében, csupán két­millió. Hazánk pedig nem számít kiemelten fertőzött gócnak, Afrikában és Délkelet-Ázsiában valóban rossz a helyzet, ott a lakosság több mint tíz százaléka hepatitis B-, azaz HBV-hor­­dozó, nálunk az arány egy százalék körüli. Szándékunk nem a pánikkeltés volt, de nagyon örülnénk, ha olvasóink a fertőző májgyulladásról konzultálnának háziorvo­sukkal, vagy legalább nagyobb gondot fordítanának arra, hogy véletlenül se használják más fogkeféjét, körömollóját, ne kerülje­nek olyan helyzetbe, amikor idegenek testnedvével érintkezhet­nek. A hepatitis B-vírus ugyan legnagyobb mennyiségben a vér­ben van jelen, de kimutatható valamennyi testváladékban. Száz­szor nagyobb a fertőzőképessége, mint az AIDS-vírusé. Továb­bá nem figyelünk eléggé, mert azt hisszük, nem tartozunk egyik rizikócsoporthoz sem: nem váltogatjuk gyakran szexuális partne­reinket, nem kábítószerezünk intravénásan, nem vagyunk sem hemofíliások, sem prostituáltak. Az idült betegeket méregdrága alpha-interferon hormonnal kezelik, ami immunrendszerüket erősíti. Az egészségbiztosítási pénztár csak féléves kezelést térít, ennek ára egymillió forint. Ha viszont a beteg abbahagyja az in­terferon szedését, akkor a HBV újra megjelenik a szervezetében, elölről kezdheti a kúrát. A gyógyítás másik módja, a májátültetés még drágább, nagyjából tízmillió forintba kerül. Érdemes tehát a védőoltásról szót váltani a háziorvossal, egyelőre ez az egyszerűbb, a biztonságosabb, az olcsóbb megoldás. D. ZS. *** Az országos tiszti főorvos eljárást kezdeményez a versenyhiva­talnál, amiért a hepatitis B-fertőzés elleni védőoltás gyártói a veszélyt túldimenzionálva, a lakosságban félelmet keltve, az ÁNTSZ megkerülésével oltási kampányokat szerveztek az is­kolákban - jelentette be tegnap dr. Kökény Mihály népjóléti miniszter. A tárca szerint az egyoldalúan gazdasági jellegű kampány a reklámtörvénybe ütközik, s szakmailag is indoko­latlan, mivel évente 200 fertőzést regisztrálnak a szakorvosok és 1 százalék körül mozog a vírushordozók száma, a fertőzésnek kitett foglalkozási csoportokat pedig kötelezően és ingyenesen beoltják. ITTHON 3 T­orgyán Zs­aura Tovább gyűrűznek az istenek harca keltette hullámok. Ugye a világsajtó, ezen belül a Kurír is, világgá repítet­te, hogy súlyos anyázásig fajuló nézeteltérés robbant ki a kisgazdapárt elnöke és alelnöke kö­zött. (Exalelnöke kö­zött, ugyanis G. Nagyné Maczó Ágnest azóta már le is tették a pártalelnöki székből.) Az anyázás nem is jó szó: apázás folyt. Az elnök ugyanis olyasmit vágott az akkor még alel­­nök fejéhez, hogy a maga apja ávós volt. No, lett is had­­delhadd! Maga meg Tutsek vérbírósági jegyző­, maga vi­szont a férjével íratja a beszédeit, hát maga meg miért hozatta be feleségét a parlamentbe satöbbi. A tegnapi Napkeltében az alelnök asszony, arcán az űzött vad jellegzetes arckifejezésével kikérte magának ezt, rég elhunyt édesapja ugyanis nem volt ávós. Majd szemében könnyekkel olyasmit mondott, hogy ahol a halott édesapa emlékét gyalázzák, ott nagy baj van. (Eb­ben teljesen igaza van G. Nagynénak. Aki azért nem csodálkozunk Torgyán ávózásán, mert ez az ávó-nívó az elnök úr szokott színvonala.) Torgyán elnök könnyen kézben tartja G. Nagynét. Meghagyta a parlamenti alelnöki székben, és lebegteti, hogy addig marad a helyén, míg „jól viselkedik”. (Ezzel hidegre is teszi G. Nagynét, aki tudja, hogy a MIÉP az egyetlen hely, ahová meg mehetne. (Csurka már ki is fe­jezte fogadókészségét.) De nem ez a lényeg. A lényeges ebben az egész isten­harcban, hogy a magyar politika oligofrenizálása zajlik a szemünk előtt. (Oligofrén: született gyengeelméjű.) Vi­gyázat, ezt nem a jelenet szereplőire mondjuk, hanem a történetre. A történet nem egyszerűen vihar egy pohár vízben, hanem a hülye vagy, te vagy a hülye színvonalú kocsmai anyázás és zsigeri vagdalkozás beemelése a po­litikába, a mélypont, a gödör a völgyben, az ész trón­fosztása, megfejelve a sarokba szorított, üldözött nő könnyes arcának látványával, mely még akkor is a brazil szappanopera-primadonna, Isaura arcát-harcát idézi, ha Torgyán támadása minősíthetlen és G. Nagyné felindu­lása jogos és őszinte. Várjuk a folytatást. TOMPA IMRE Lángoló Narancs Ez a lángoló Narancs bizony nem kulináris esemény volt - ugyanis szom­szédunk, a Magyar Narancs szerkesztőségének főszerkesztői szobája gyul­ladt ki tegnap kora délután. Nem dicsekvésképp mondjuk, de a lángok megfékezésében főleg a Kurír munkatársai jeleskedtek (többek között a képünkön látható Kertész Gábor fotórovat-vezető). Ám sajna mindeme Szent Flórián-i hevület is kevés volt a fotel, a telefon, a számítógép és né­hány paksaméta irat megmenekítéséhez. A tűzoltóság munkatársa pedig némi vizsgálódás után arra a következtetésre jutott, hogy a tüzet egy csikk okozta. De hogy ezt a nyitott ablakon hajította-e be valaki, avagy­ csupán az asztalon felejtett cigarettavég hamvadása fajult a lángokig - egyelőre nem tudni. Fotó: VARALJAI SZANDRA

Next