Kurír - reggeli kiadás, 1997. október (8. évfolyam, 268-297. szám)
1997-10-02 / 269. szám
4 ITTHON ELNÖKI EMLÉKLAP Horn Gyulát, a Siemens cég hajdani dolgozóját, Magyarország jelenlegi miniszterelnökét emléklappal tisztelte meg tegnap a Siemens vezetősége abból az alkalomból, hogy az idén 160 éves a társulás, s hazánkban 110 éve van jelen. Horn Gyula 49 évvel ezelőtt műszerésztanulóként lépett be a Siemenshez, s egy évig tanulta a szakmát. TÁRSULÓ JÖVŐ A magyar közigazgatás jövőjét határozhatja meg az állam által is ösztönzött önkormányzati társulások számának gyarapodása. Törvényi szabályozásukkal, illetve a már a parlamenthez is benyújtott társulási törvénnyel foglalkozó tegnapi konferencián Kara Pál, a BM helyettes államtitkára elmondta: a szabályozás során a kötöttségek oldására, az együttműködés vonzó elemeinek erősítésére törekszenek. A normális önkormányzati fejlődésnek és együttműködésnek kulcskérdése a társulási rendszer bővülése. ÉDES RÁFIZETÉS A jó termés ellenére is elégedetlenek helyzetükkel a cukorrépatermesztők. Szerintük ugyanis a gyárak nem fizetnek a cukorrépáért annyit, hogy érdemes lenne megtermelniük. A gazdáknak jelenleg hektáronként 10 ezer forint a veszteségük - hangzott el a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége ipari növényeket termelők országos választmányának tegnapi ülésén. MARAD A MILLIÁRD Évi egymilliárd forint adójellegű tehertől mentesítette a biztosítókat, illetve a vagyonbiztosítással rendelkezőket, hogy az Alkotmánybíróság az alaptörvénnyel ellentétesnek minősítette a tűzvédelmi törvény egyik rendelkezését - áll a Magyar Biztosítók Szövetségének közleményében. Az inkriminált paragrafus szerint a vagyonbiztosítási díjbevétel egy százalékát költségvetési célokra kellett felhasználni. KÍNAI ÁLOM Nem akadt dolga Debrecenben annak az önkormányzati munkabizottságnak, amelynek a Hongkongból esetleg áttelepülő kínaiak ügyében kellett volna javaslatot tenni a közgyűlésnek. Zentay István alpolgármester tegnap elmondta: Posta László, a budapesti Heros Kft. ügyvezetője, aki a hongkongiak képviseletében jelentkezett az áttelepítés megszervezésére, szinte életjelt sem adott. Zentay István bejelentette: ezzel befejezettnek tekintik a hongkongi polémiát. Annyi bizonyos: Debrecenben egyhamar nem lesz kínai negyed. UTOLSÓ ÚT Gádor Ivánt, a magyar sajtó Táncsis Mihály-díjas kiváló publicistáját utolsó útjára kísérték tegnap munkatársai, barátai, rokonai a Kozma utcai temetőben. Hosszú szenvedés után ötvenegy éves korában érte a halál. Számos napilap munkatársa volt, utolsó írásai a Kurírban jelentek meg. |?ITPfvbff |Vd 0* RT Gyanús ékességek Hamis fehéraranyból gyárt medált egy ismeretlen alkimista, s mint kiderült, zseniális trükköt alkalmaz a megtévesztésre. Mint ahogyan már többször is megírtuk, rozsdamentes acéllal ötvöz többféle fémet, az acél pedig hasonlóan viselkedik, mint a 18 karátos arany. A szélhámos tavasszal kezdte járni az országot, s legtöbb esetben lóvá tette a klienseit az értéktelen ékszerekkel. Még a Bizományi Kereskedőház és Záloghitel Rt.-t is megkörnyékezte, pontosabban járt a központi zálogházban. Mint Halász Sándor vezérigazgató-helyettes mondta: megért némi pénzt a társaságnak a kivételesen jó, behozatali fémjellel ellátott hamisítvány, a leendő becsüsök ezeken tanulják meg, mi a különbség utánzat és valódi ékszer között. A BÁV becsüsei nem is tévednek, mint ahogy a 45 grammos, 18 karátos, fehéraranynak mondott medál is gyanús volt. A medál egyrészt fényesebb, mint a fehérarany, s persze túl nagy is, hisz egy ekkora ékszert nem szokás láncon hordani, aztán meg hajszálnyival nehezebbnek is tűnt a valódi nemesfémnél. Ha valóban fehérarany lett volna a csecsebecse, megért volna vagy százezer forintot, az erre kapható kölcsön úgy 50-60 ezer. A becsüs azonban 10 ezret ajánlott. Érdekes módon a kliens elfogadta az összeget az állítólagos fehéraranyáért. Másnap szinte az összes budapesti becsüs kezében megfordult a fémdarab, s többek között megállapították, csak ötvös készíthette. Eztán - verseny ide vagy oda - felhívták a konká-nak e medáltól, de hiába, sok helyütt az országban már kiadták a hamisítványra a kölcsönt a zálogházak. Mint a vezérigazgató-helyettes elmondta, sokféle trükkel próbálkoztak már a szélhámosok, de egy 20-30 éve becsüsként dolgozó szakembert szinte lehetetlen becsapni. Egy illető például aranynak mondott karlánccal toppant be, ha igaz a meséje, sokat ért volna az ékszer. Az ellenőr becsüs is megszemlélte a láncot, mely svájci fémjellel volt ellátva. Átlagembernek nem tűnik fel, de a szakember azonnal észrevette, hogy órafémjelet nézeget, s ez egy karlánc esetében elég különös. Érdekes hamisítványnak számít manapság az arannyal bevont ezüst nyaklánc, melyből a BÁV szintén szerzett már egy példányt, s nemrégiben be is küldte a Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Intézetbe. A csalók egy eredeti fémjellel ellátott arany tárgyról leválasztják a fémjelzett részt, amit rátesznek egy ezüstláncra, s az egészet bevonják arannyal. Akit lehet, ezzel is becsapnak, de a becsüsök között már híre ment a szélhámosságnak. V. CS. Az álékszer, amivel átverték a becsüsöket Fotó: TOROCZKAY CSABA rens cégeket is, hogy óvakodja Veszélyben a svájciak? Megteheti-e egy ország, hogy nem engedi be egy másik ország állampolgárát - annak ellenére, hogy az illetőnek van érvényes útlevele és semmi törvényelleneset nem csinált? A jelek szerint igen. Svájc Au nevű határállomásáról D. Zoltán Németországban élő szállítmányozási vállalkozót azzal fordították vissza, hogy belépése „veszélyeztette volna Svájc biztonságát”. Mivel a férfinél semmit nem találtak, büntetve pedig soha nem volt, panaszt tett a magyar Külügyminisztériumnál. Mint kiderült: hiába. Az eset még február 19-én történt, ám a panaszra a hivatalos válasz csaak a napokban érkezett meg. O. Zoltán szerint az egész úgy kezdődött, hogy kiszemelt magának egy svájci gépkocsit, s elindult Bernbe megvásárolni. - Délután érkeztünk Au határállomásra, ahol a vámtisztek azonnal félreállították az autónkat, és elkezdték tüzetesen átvizsgálni. Ez körülbelül két órán keresztül tarthatott, ám ruhaneműkön és tisztálkodószereken kívül semmit nem találtak. Ekkor a két velem utazó ismerősömmel együtt megmotoztak. Majd odajött hozzánk egy vámtiszt, és azt mondta: viszszaadják az útlevelünket, de csak akkor, ha a gépkocsink orra már Svájccal ellentétes irányban áll. Képzelheti, mennyire megdöbbentünk. Próbáltam valamilyen választ kapni a kérdéseinkre, de csak annyit értem el, hogy kihívták a parancsnokukat, és elkezdtek arról tanakodni, hogy vajon milyen indokot írjanak be az útlevelünkbe. Végül abban maradtak, hogy veszélyeztettük volna Svájc biztonságát. Máig sem értem, miért nem léphetek Svájc területére. Németországban jól menő vállalkozásom van, az autóvásárlás miatt elegendő pénz is volt nálam, úgyhogy ez az egész számomra rejtély. Az eset után azonnal panaszt tettem a magyar Külügyminisztériumnál, de mint kiderült, ők csupán továbbították a svájci vámhatóság válaszát. Konkrét indokot ebben sem írnak, csupán megismétlik ezt a „veszélyeztetési” formulát. A Kurír megkereste a Külügyminisztérium konzuli főosztályát, ahol Takács László helyettes vezető elmondta: minden ország szuverén joga eldönteni, kit enged be a területére és kit nem. Ezt nem kötelező megindokolni, s mivel atrocitás nem történt, ezért a külügy további lépésekre nem lát lehetőséget. De berni nagykövetségük útján meg tudják kérdezni, hogy a svájci jogszabályok milyen jogorvoslatot tesznek lehetővé. Magyarország nemrég kinevezett berni konzulját is felhívtuk, aki elmondta: megdöbbenéssel értesült a történtekről. Rajta keresztül megpróbáltuk elérni a svájci vámhatóságot, ám kiderült, ez nem könnyű. Konkrét indoklást - ha lesz ilyen egyáltalán - leghamarabb a jövő héten adnak. D. T. Átvert bérlők A számok alapján még azt is gondolhatnánk, hogy nagy a jómód mifelénk: a magyar lakosság 90 százaléka saját házában, lakásában él. A dolog csak ott válik gyanússá, hogy a nem kimondottan koldus hírében álló svédek 70 százaléka bérlő. A német családok 60 százaléka bérli otthonát, és 50 százalék körüli ez az arány Angliában, Hollandiában, Dániában vagy Ausztriában. Magyarországon tartja idei kongresszusát a Lakásbérlők Nemzetközi Szövetsége, amely hetven évvel ezelőtt alakult Svájcban, a bérlők jogainak védelmére. A szervezet soros - svéd - elnöke szerint a kelet-európai lakásprivatizáció kész katasztrófa. Nyugaton jogszabályok védik a bérlőket. Ami a magyar helyzetet illeti, Battha Pál, a Lakásbérlők Egyesületének elnöke elmondta: a 850 ezer hazai bérlakásból mára 350 ezer maradt. A bérlők többsége azonban a drasztikus lakbéremeléstől való félelem miatt vette meg otthonát, így aztán elkeltek olyan, katasztrofális állapotban lévő épületek is, amelyeknek felújítására több százmillió forintot kellene költeni. A lakóknak természetesen nincs ennyi pénzük. Battha Pál szerint Magyarországnak nincs lakáspolitikája. Nincsenek megfelelő kölcsönök, adókedvezmények, nem épülnek új házak. A bérbeadók is félnek a bérlőktől. K . 1997. október 2. ZSILP A LAJTÁN Elkezdődött a zsilipépítés Mosonmagyaróváron, a Lajta folyó malomi ágának torkolatánál. A város lakóinak nagy örömére várhatóan már az év végére elkészül az árvíz ellen védő létesítmény. Mint arról a korábbi árvizek, legutóbb a nyári nagy árhullám idején a Kurír is beszámolt, a mosonmagyaróváriaknak évek óta okozott fejfájást, hogy a megáradt Lajta visszaduzzasztotta a malomi ágat. Ezzel komoly árvízveszélybe sodorta az egyetemi városrész lakóit. Idén júliusban olyan komollyá vált a helyzet, hogy ideiglenes gátat kellett építeni a torkolathoz. Csak így tudták megóvni a házakat, hogy ne öntse el őket a víz. Ekkor született meg az a levél, amelyet a polgármesteri hivatal küldött Lotz Károly miniszternek. Ebben támogatást kértek a zsilip megépítéséhez, mivel az önkrományzat pénze kevés rá. Közben a város erre a célra elkülönítette a tőle telhető tízmillió forintot. Az elmúlt héten a minisztérium 28 millió forinttal kipótolta ezt az összeget, így a héten megkezdődhettek az építési munkák, amelyek várhatóan év végére fejeződnek be. (TÓTH) Múlt a vb alatt Nem meglepő, ha az arra hivatottak és megfelelően kiképzettek a víz alá mennek. Csakhogy néhány hét múlva korántsem megszokott merülésben lesz része Dóra Gyula búvárnak és tizenöt társának. Mélyen a víz színe alatt mennek a templomba, persze nem vallási áhítattól vezérelve, hanem történeti érdeklődésből. Bélés egyike volt azoknak a magyarok lakta romániai falvaknak, amelyet a diktátor Ceausescu egyetlen tollvonással törölt el a föld színéről. A havasok vonulatai között 1100 méter magasan megbúvó falucskát elárasztottak vízzel, afféle duzzasztót képezve a természetes medencéből. Egy mai turistának - aki nem ismeri az előzményeket - csak az lehet gyanús, amikor a zsilipeket megnyitva előtűnik a falu egyetlen templomának tornya, kiemelkedve a vízből. Már jártak lenn búvárok, de ez az expedíció kifejezetten az emlékezés jegyében zajlik. - A harangtorony háromemeletnyi magas, majdnem húsz méter - mondja Dóra Gyula, a Deep Divers College vezetője. - Csak egyszerűsített rajzunk van róla, és ez nagyon megnehezíti majd a merülést, ami amúgy sem veszélytelen. - Melyek a fő nehézségek? - Ez az édesvízi tó nagyon magasan van, másképp hatnak a vízben a fizikai törvények, kisebb a légnyomás. Emellett rendkívül hideg is a víz, és kicsi a látótávolság. Komoly technikai háttérrel vonulunk le, kötéllel kapcsolódunk egymáshoz, mentőbúvárt is viszünk magunkkal. Zárt helyen, amilyen ez az épület, vagy akár egy barlang, amúgy is nehéz a munka, ráadásul nincs igazán támpontunk a belső elrendezésről. Ha baj van, nem lehet a legegyszerűbb módon, vagyis függőlegesen elhagyni a mélységet, hanem vissza, kell találni a bejárathoz. Éppen ezért nem szabad elfogynia a levegőnek, külön palackokat viszünk magunkkal. Az expedíció egy romániai helyi búvár segítségével jött létre. Az engedélyt Dóra Gyuláék Kolozsvárról kapták, persze nem karitatív alapon, hanem fizetség ellenében. - Mit találhatnak odabent? - Szerintem nem sokat fogunk lenni, hiszen a falu kiürítésekor a tárgyakat elvitték. Esetleg a padsorok és a szószék van még meg. A falucska vályogházai csak nyomokban maradtak meg. A templom masszív anyagból készült, vélhetően kőből vagy téglából. Az épület belsejéről felvételeket készítünk, hogy az emlék megmaradjon az utókornak. Hogy melyik közgyűjteménybe kerül majd az anyag, nem tudom megmondani, mert jelenleg meg tárgyalunk róla. (NICZKY) Veszélyben lesznek a búvárok (Kurír-illusztráció)