Kurír - reggeli kiadás, 1998. január (9. évfolyam, 2-30. szám)
1998-01-03 / 2. szám
1998. január 3. ÚJABB ÁLDOZATOT KÖVETELT AZ INFLUENZA HONGKONGBAN Macskák, kutyák reszkessetek? Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének december 28-i jelentése szerint újabb halálos áldozata van a Hongkongban dúló influenzaszezonnak, bár azt még nem sikerült a laboratóriumi vizsgálatokkal igazolni, vajon az új, H5N1-es vírusaltípus-e a felelős - tudtuk meg dr. Jankovits István főorvostól, a Johan Béla Epidemiológiai Központ influenzalaboratóriumának vezetőjétől. A hatvanéves idős asszony volna az ötödik áldozata a madárvírusnak, ám a városban az eddig ismert, „jól bevált” törzsek is keringenek. A jelentés szerint az eddig nyilvántartásba vett, a gyanú szerint az új vírussal fertőzött tizenkét betegből eddig csupán egynél sikerült izolálni a H5N1-et, hárman pedig végleg lekerültek a listáról Eközben nem csökken a madárvírus keltette pánik. Bár a tömeges csirkemészárlás már megtörtént, újabb riadalom ütötte fel a fejét. Miután az elpusztított madarak műanyag zsákba gyűjtött tetemei napokig az út szélén hevertek, a nem várt lakoma odacsábította a környék kutyáit, macskáit, és előcsalogatta a patkányokat, így az illetékesek a hét végén úgy döntöttek, hogy az influenzavírus vizsgálatába bevonják ezeket az állatokat is. Jankovits doktor ugyanakkor elmondta, a halott szervezetben a vírus igencsak rövid ideig életképes, így szinte kizárt, hogy az elpusztított csirkék tetemeiből a kutyákba vagy macskákba fertőzőképes egyedek jutottak át. Ezért teljesen felesleges volna a szárnyasok után irtóhadjáratot hirdetni a kutyák vagy macskák ellen, már csak azért is, mert ezek az állatok nem ismerik az influenzát: nincs olyan vírustörzs, amelyik bennük szaporodni tudna. Az influenzavírus egyébként is a legérzékenyebb kórokozók közé tartozik, néhány óra alatt szétesik, ha nincs számára megfelelő, élő közeg. Éppen ezért nehéz az embereket érintő járványok idején megállapítani a szövődményes hatáos kimenetelű eseteknél, hogy valóban influenza okozta-e a tragédiát, mivel alig néhány óra áll a mikrobiológus rendelkezésére a kimutatáshoz. K. V. Visszamenekülhetnek A fehérvári Rádió utca 11.-ből az ideiglenes szállásra, majd Pátkára költözött Vargáékhoz szilveszter éjszakáján betörtek. A romacsalád tagjai az óévet Székesfehérváron búcsúztatták, s amikor elsején visszatértek otthonukba, észlelték hogy házuk ablakát betörték. Az épületbe lépve kutatás és szándékos rongálás nyomait fedezték fel. A televízió hiánya egyből feltűnt. Bejelentést tettek a rendőrségen. A nyomozók megállapították: a keletkezett kár nem haladja meg az ötezer forintot A kilenctagú roma család nem nyugodott bele a rendőrség következtetésébe, miszerint sima lopásról van szó. Vargáék szerint ismét figyelmeztetni akarják őket, nincs helyük Pátkán. A családot el akarják üldözni, hiszen a község lakói már akkor tiltakoztak, amikor megtudták, hogy a fehérvári önkormányzattól kapott pénzen két család házat vásárol. Hurcolkodásuk napján Molotov-koktélt dobtak az egyik épületre. A feszültség azóta sem csökkent, sőt, azt fokozták a környékbeli falvak reakciói: Belső Bárándon például élőlánccal akadályozták meg, hogy egy másik romacsalád elfoglalhassa tulajdonát. Rohamrendőrök álltak készenlétben, de miután a Fehérvárról jöttek nem tudták adásvételi szerződéssel igazolni tulajdonjogukat, jó néhány órai várakozás után visszamentek a megye székhelyére. Az ideiglenes lakóhelyet eddig három család hagyta el, egyikük Veszprém megyében, Ősi településen él. Vargáék most azt fontolgatják, merjenek-e Pátkán maradni. A család egy része az éjszakát mindenképpen a faluban tölti, s vigyáznak a házra, a kisgyerekeknek viszont Székesfehérváron, az amúgy is szűkös Bőrgyár utcában keresnek helyet. Az átmeneti szálláson patthelyzet alakult ki, a bezártság és a reménytelenség tovább növeli az ott lakókban a feszültséget. December 20-án lejárt a bentlakás határideje, újabb bírósági tárgyalások várhatók a kiköltöztetésről, a világítás és a fűtés költségeit a romacsaládoknak kellene fizetniük, akik egyre jobban félnek az új házvásárlásoktól. Január 5-én egyeztető tárgyaláson találkoznak a környékbeli polgármesterek Fehérvár első emberével. D. ZS. Kivizsgált feltámadás Nemcsak nagyon ritka, hanem eléggé kísérteties is, ha egy halott a hoszszas, sikertelen újraélesztés dacára később mégiscsak életre kel. Ilyenkor mindig felmerül, vajon az életért küzdők hibáztak-e, vagy a halál fintora, ami történt. A nemrég lezárult szakmai és fegyelmi vizsgálat tanúsága szerint a mentőegység mentőtiszt vezetője mindenben a szakma szabályai szerint járt el azon a tavaly októberi napon, amikor a József körút egyik lakásában ötvenperces, sikertelen újraélesztést követően halottnak nyilvánította a beteget. Más kérdés, hogy távozása után néhány perccel a halott szíve mégis dobogni kezdett, mint arról akkor beszámoltunk. Leginkább a halottnak nyilvánított idősebb mázolót őrző rendőr elképedése volt nagy, amikor a mentőegység távozása után észlelte: a halott lélegzik, fel-alá mozog rajta a lepel. Újfent mentőt hívott, s akkor már rohamosztag hajolt a beteg fölé, majd félórás intenzív küzdelem után vitte kórházba, ahol több napig tartó kómás állapot után a beteg elhunyt, immár örökre. Az Országos Mentőszolgálat Pest Megyei Szervezeténél lefolytatott fegyelmi vizsgálat szerint - mint arról annak vezetője, Andics László főorvos tájékoztatta lapunkat - a dokumentumok és a meghallgatások bebizonyították, hogy az újraélesztést megkísérlő, majd a halál tényét rögzítő mentőtiszt nem hibázott, felelősség nem terhelt. Mivel a csaknem egy óráig tartó újraélesztési kísérlet közben a műszerek mindvégig, jól dokumentáltan az életjelenségek hiányát mutatták, teljesen természetes volt, hogy úgy vélte, a halál visszafordíthatatlanul beállt. Más kérdés, hogy a reanimáció alatt beadott, a szokásosnál nagyobb mennyiségű szívgyógyszer, valamint az alkalmazott fizikai behatások miatt néhány perccel később beindult a szívműködés. Bár akkorra, az agy hosszas oxigénhiánya miatt már nem életről, csupán agyhalott állapotról lehetett szó. K. V. Este fél kilenc, kényelmes hatvanas tempóban autózom a Keresztúri úton, gyorsabban nem lehet menni, erre táblák figyelmeztetnek lépten-nyomon. Hirtelen feltűnik az ámokfutó. Két reflektor villan, majd beáll mögém úgy másfél méterre. Fékezem, lejjebb húzódom, menjen isten hírével, ha már ennyire sietős a dolga. És jön. Mit jön, száguld a BKV kék Ikarusa, de mint a meszes. Kicsit odalépek járgányomnak, kíváncsi vagyok mit tud a busz, aztán nyolcvanöt-kilencvenes tempónál abbahagyom az üldözést, elég volt. Az utasokkal tömött busz pedig csak rohan sötétben, a felezővonalat elegánsan levágja a kanyarokban, vezetője fittyet hány a legelemibb KRESZ-szabályoknak. Az első kereszteződésben utolérem, s akkor megértem a nagy sietség okát. Ez egy piros 61/B, vagyis gyorsjárat. No, de ennyire? ____________________| FÁBIÁN GÁBOR ITTHON 3 Osztogató zsaruk Tegyük fel, hogy én szeretem a rendőröket, ám éppen ezért a rendőrök nem szeretnek engem. Azaz dehogy tegyük fel: ez az igazság. Hiszen nekem is van otthon olyan matricám, amelyen az szerepel, hogy „Szolgálunk és védünk”, s bár nem éltem a lehetőséggel, elméletileg bármikor felnyalhattam volna az autómra, jelezve, hogy igenis szimpatizálok a honi zsarutársadalommal, elismerem a közbiztonság és a közlekedési fegyelem terén végzett erőfeszítéseiket, s netán még a bérköveteléseikkel is szolidarítok egy picit, mondjuk a páratlan napokon. A mai, benzináremeléses időkben az ember azt gondolná, az ilyesmi csak jó vért szülhet, hiszen ahogy járok az országban, egyúttal súlyos tízezreket érő reklámtevékenységet is folytatok derék rendőreink javára és épülésére. Pedig dehogy. Ha ugyanis ezt tenném, akkor én egy nagy marha lennék. Január elsejétől ugyanis úgy megbüntetnének ezért a matricáért, mint a pinty. Ez évtől ugyanis egy belügyi rendelet értelmében az ilyesmi megtévesztő jelzésnek minősül. Az illetékesek arra hivatkoznak, hogy ha megyek az úton, s ezt a „Szolgálunk és védünk” feliratot a népek látják, bárki azt hiheti, hogy én a hatóság embere vagyok. Vagyis hiába kedvelném én a rendőröket, a szimpátiának ez a formája nem megengedett. Végül is értem. Az emberek szándékai kifürkészhetetlenek, s az ilyesmivel bizony vissza lehet élni. Igen ám. Csakhogy ezt a matricát a rendőrök osztogatták a rendőrnapon, így lesz egy szabálymódosítás nyomán a jópofa píáros figyelmességből vaskos kitolás. Mert bizony előfordulhat, hogy aki akkor adott, most majd elvesz. Minimum két darab ezrest. Bár ha a másik oldalról közelítjük meg a kérdést, a mai költségvetési forráshiányos időkben egy-egy ilyen akció aranyat ér. Sőt, ha már itt tartunk, javaslom, a jövőben ne csupán fakultatíve osztogassanak ezt-azt, hanem tegyék kötelezővé a felszerelését/viselését, s csak aztán tiltsák be. Az lesz az igazi. Meglátják: mindig akad pár tízezer hézagosan informált balek, aki beleszalad a büntetésbe. Mi? Hogy rosszindulatú vagyok? Kérem. Tegyünk egy próbát. Most nemsokára hazamegyek, előhalászom a kacatok mélyéről a „police” feliratú léggömböt és rákötöm a kocsi antennájára. Aztán majd meglátjuk, mi lesz. DIÁN TAMÁS KIRÁLYNÉ TOVÁBB ÉHEZIK „Fizikailag még jól van, ám pszichésen már rendkívül elfáradt” - állapította meg az orvos az éhségsztrájkot folytató Király Lászlónéról az év első napjának estélyén. A Tatabányai Brikettgyár Munkástanácsának elnöke mindaddig nem vesz magához táplálékot, ameddig a kormány nem ad garanciát arra, hogy a dolgozók megkapják hónapok óta elmaradt munkabérüket. Mint arról a Kurír beszámolt, az egykor neves brikettgyár az 1993-as privatizációt követően került kilátástalan helyzetbe. Felelőtlen gazdálkodással több mint félmilliárd forint adósság halmozódott fel a cégnél, amelynek máig rendezetlenek a tulajdonviszonyai. Máig nem kapta meg a munkabérét és végkielégítését az a több mint kétszáz dolgozó, akik még 1995 decemberében, a gyár felszámolásakor kerültek utcára. Ez az öszszeg negyvenmillió forintot tesz ki. Ehhez jön az a mintegy hétmillió forint, amely annak a 35 dolgozónak a bére, akik a múlt év decemberében léptek sztrájkba. Igaz, ez akkor még „csak” ötmillió forintot tett ki, ám azóta már eltelt egy hónap. A sztrájkolók száma viszont lecsökkent 23 főre, mivel néhányan találtak más munkát. A decemberi sztrájk alkalmával Schalkhammer Antal országgyűlési képviselő úgy nyilatkozott lapunknak, hogy az ügyet vizsgáló parlamenti bizottság a kormány részéről nem talált törvénysértőt a privatizáció során. Az új tulajdonosok a törvényi hiányosságokból adódó kiskapukat kihasználva juttatták ide a gyárat. Schalkhammer a korábbi vezetők felelősségét kihangsúlyozva büntetőeljárást sürgetett ellenük. Ugyanakkor az állam felelősségét emlegetve kijelentette, hogy már a kormánynak kell megoldani az akkor még 35 ember helyzetét. Mivel a mai napig nem történt intézkedés, Király Lászlóné az éhségsztrájkkal akar a dolognak nyomatékot adni. Próbáltuk személyesen felvenni vele a kapcsolatot, ám csak Szentirmai Ferencet, a város önkormányzati képviselőjét értük utol, aki jelenleg Királyné helyett a munkástanács szóvivője. Azt a híresztelést, miszerint Királyné azért vonult vissza a nyilvánosság elől, mert megfenyegették, Szentirmai nem erősítette meg, de nem is cáfolta. Azt viszont elmondta, hogy több mint kétszáz család ajándékok és karácsonyfa nélkül, sok helyen hideg lakásban ünnepelte a karácsonyt és a szilveszteri pezsgő helyett könnyeiket nyelték. S szomorú, hogy ezt senki nem veszi figyelembe azok közül, akik a privatizálás után ellenőrizetlen szabadrablást engedtek a brikettgyárban a zsebeiket tömögető, törvényeket kijátszó kalandoroknak. De ugyanez vonatkozik a többi „brikettgyárra” is, akiknek ugyanez a sors jutott, legyen a nevük Tatabányai Vágóhíd, Szekszárdi Húsüzem vagy más. T. GY. Is ! Megfenyegették az éhező elnöknőt? Fotó: MTI