Kurír - reggeli kiadás, 1998. január (9. évfolyam, 2-30. szám)
1998-01-03 / 2. szám
10 KULTÚRA Felrobbantak az utolsó engedély nélkül árusított petárdák is, a jó nép nagyjából kialudhatta mámorát. Talán már nem is emlékszik senki az óesztendő búcsúzó pillanataira, mikoron jóleső érzéssel, a józanság végső foszlányain kapaszkodva minden tévénéző az éjfélt jelző óraütések előtt még egyszer megtudhatta, milyen biztonságos és száraz érzés és a többi. Jó dolog ez, kérem szépen, szinte meghatódott a néző állampolgár, mert ebben a szörnyű bizonytalanságban, amilyen ez a mai világ, akad egy archimédesi pont, amibe kapaszkodni lehet. Ez a tévéreklám, ami ha esik, ha fáj, ha fordul az év, megbízhatóan kínálja a jéghideg igazit, a már említett száraz biztonságot, vagy a gyógycukorkát. Ült a tévébábuk népes serege szerdáról csütörtökre virradóra, és a rendkívül szellemes és változatos, valamint nem különben kacagtató szilveszteri műsorok után kicsit meghatódott az állandóságnak ezen gesztusán. A másik fénysugár, hogy 1998-ban sem nélkülözi a tévéhasználatot fizetők serege az ismétlések, sorozatok és régi filmek moziját. Idén január elsején máris mindegyik műfajból kaphatott eleget, aki önerőből képes volt kinyitni legalább az egyik szemét. A másikkal, amelyik csukva maradt, azt álmodhatta, hogy olyan magyar nyelvezetű csatornák küzdenek kegyeiért, amelyek igényes, a nézőt felnőttnek tekintő vetélkedőket, filmeket sugároznak. Az már álomnak is túl szép lenne, hogy magyar szerzőktől hazai gyártású tévéfilmeket lásson e honban fizető, képernyőfüggő polgár. Persze azután az álmodó csukott szeme is fölpattant, és még időben elkapta az akármilyen gépkocsi reklámjának utolsó pillanatait. (BIHARI)______________________| A KORDA-VILLA TITKA Ilyen se volt még! Három hoszszú, de rövidnek tűnő órán át hajnalhasadtáig tartó rendhagyó show-műsort mutattak be - saját szórakoztatásukra és a meghívott vendégek ámulatára-bámulatára - kórusban dalolva népszerű hazai táncdalénekesek, a Magyar Állami Operaház és a Fővárosi Operett Színház művészei, valamint orosz operettprimadonnák. Együtt énekelt - egymás kezéből véve át a mikrofont - Korda György, Aradszky László, Balázs Klári, Dániel Gábor, Gárday Gábor, Várkonyi Szilvia, Csutka István, Auksz Éva, Helena Holl, Irina Cibina. Beszállt a kórusba Csenterics Ágnes tévérendező, Faith Tibor karmester, Bolba Lajos zeneszerző pedig verset mondott - bele is sült... A zenei kíséretről Blum József és lapunk munkatársa, Békés Attila (mellékesen mandolinművész) gondoskodott. Történt pedig mindez újév első éjszakáján, Korda György budai szállodájában, a Korda Villában, az InterOperett Vigadó-beli újévi koncertjét követően. Ahonnan egyedül a műsor szerkesztője-rendezője, Kovács József hiányzott, fáradtságára hivatkozva. Dániel Gábor - mint mondotta - életében először énekelte el A jamaicai trombitást, Korda György pedig azokat a slágereket dalolta, amelyekkel négy évtizeddel ezelőtt „betört” a táncdalénekesek élvonalába. A fellépők kimondottan örömműsort mutattak be, kerekedésig, kifulladásig. (Ez utóbbiban az elfogyasztott italok mennyisége is szerepet játszott...) A fergeteges humorú Gárday Gábor vadonatúj (főként pikáns) vicceket mesélt, a hazai fellépők,h gyarul, olaszul és angolul, az orosz vendégek anyanyelvükön versenyeztek egymással. „Most végre megismerhettem az igazi magyar temperamentumot!” - mondotta az egyik külföldi vendég, Peter E. Krenner, az MSat kereskedelmi tévécsatorna elnöke. A házigazda, énekes-táncos vendégei, meg a meghívott illusztris társaság tagjai hajnaltájra táncra fakadtak, majd búcsúzásukkor kivétel nélkül megjegyezték: ilyen jól még sohasem szórakoztak. (Az újévi koncertről és az ezt követő fogadásról kedden megjelenő Szalon mellékletünkben részletesebben is olvashatnak.) (GARAI) VIDEOVIZII Aligha kétséges, hogy a nemrégiben végre videokazettán is kiadott Trainspotting a kilencvenes évek filmhistóriájának mérföldköve, hiszen hiteles tükörképe korunknak, a Nagy Semmit burkoló/rejtegető műanyag kultúrának, a drog-dögvésszel, AIDS-szel megvert ezredvégnek. Ez a film privát nihilünk leképezése, voltaképpen a mai, technokrata világ vádirata. Egyben a harmónia illúziójának elföldelése, az eszmék, az ideális ideák kultikus temetése. Groteszk fintor, avagy görbe tükör néhány „beteg” srácról, egy szellemcsecsemőről, élő halottakról és agonizáló túlélőkről. Zörejek a „jóléti koporshow-ból”. Hangzatosabban kordokumentum. Hiteles és metszően ironikus pamflet, akárcsak a Trainspotting stábjának korábbi műve - a mostanság kiadott - Sekély sírhant (Shallow grave) című éjfekete komédia. Utóbbi ugyan fikciós mesének, „vampmovie”-nak is becézhető, ám a történések mélyén azért ott dereng a lényeg: a pénz hatalma elsőrendű, a bűn polgárjogot nyer, ha a cél nagycímletű, s az eszköz mellékes, ha az áhított zöldhasú megtölt legalább egy bőröndöt. A történet ebben az értelemben tehát köznapi, nem üt el a szokvány krimik vonalvezetésétől. Mint már annyiszor, akad egy hulla, akit/amit el kell tüntetni, „akitől” mielőbb meg kell szabadulnia hőseinknek. Ám a bonyodalmak korántsem ezzel érnek véget. A vértől szutykos celluloidmese éppen a horrorba hajló végtagcsonkolások, a fekete humorba „vesző” naturalisztikus dialógusok kellően polgárpukkasztó, nontelevision ihletésű vegyítése révén kap kiemelt jelentőséget. A Sekély sírhant és a Trainspotting egyaránt jelzi: a sokáig egyeduralkodóként számontartott jenki filmprovokátorok (Tarantino, Rodriguez, Lynch) mellé immár a glasgow-i „kultfilmesek” is felzárkóztak, így Danny Boyle és Andrew McDonald szabadcsapata teljes harci díszbe öltözve dobott kesztyűt a tabumentes egyenpropagandának, a fecsegő felszínbe kapaszkodó, puccos bóvlikat okádó tömegfilmgyártóknak. SZABÓ ZOLTÁN ATTILA Helena Holl és Gárday Gábor duettje .........................................................................................- .-xwessiMwxmxmn Csutka István szólójára Auksz Éva járt táncot Fotó: KERTÉSZ GÁBOR Varázsvárosból jelentjük Még egy-két nap, s a Vörösmarty tér visszanyeri eredeti állapotát: lebontják a december elejétől itt álló Varázsváros épületeit. Aludni térnek a mesébe illő várfalak, bástyák, apró házikók, raktárba kerülnek, de a jövő decemberi felállítás reményében. A december elejétől nyitva tartó Varázsváros az ünnepi bevásárláson kívül egész napos szórakozási lehetőséget is kínált a karácsonyi ünnepeket megelőző időszakban, sőt, a két ünnep közt, s az új év első napjaiban is. Aki idelátogatott, az tapasztalhatta, hogy a városka falai közt látványos programok egész sora fogadta a fővárosiakat. Varázsrevü, Hip-Hop show, divatbemutató, koncertek egész sora, szabadtéri gyerekelőadás, kvízjátékok, sorsolások - az év utolsó napján például egy Suzuki személygépkocsit sorsoltak ki a Szerencsejáték Rt. munkatársai -, szolgálták az ünnepi hangulat fokozását. - Az árusok, s mindenekelőtt az idelátogatók szempontjából sikeresnek mondhatjuk ezt a több, mint egy hónapos rendezvényünket - mondja Horváth Imre, a Varázsvárost létrehozó Lipótvárosi Kft. értékesítési igazgatója, akivel a zárás előtt egy-két nappal beszélgettünk. - Reméljük, hogy ez a siker lesz a záloga annak, hogy jövő télen megint megkapjuk a Vörösmarty téri ünnepi vásár rendezésének a jogát. Ha ez így lesz, akkor 1998 végén már nem kell olyan hatalmas összeget - mintegy százmillió forintot beruháznunk, hiszen a Varázsváros látványelemeinek jó részét újra felhasználhatjuk. A kezdetekkor azt mondtuk, jó, ha idén nullszaldósak leszünk. Sajnos ez nem sikerült, mivel a reklámbevételeinket nem tudtuk a tervezett módon realizálni. A bérlőink legtöbbje azonban úgy tájékoztatott bennünket, hogy ők haszonnal zárhatják a vásárt. 8888888888388888888898889 Színészi élet Új és bizonyára nagy olvasótáborra számítható színészéletrajz jelent meg a napokban. Címe: Életünk,,életem! Szerzője az 1989-ben elhunyt Szirtes Ádám, az egykori Bányász Színház, a Honvéd Színház, majd a budapesti Nemzeti Színház, végül a volt Thália Színház egyik legnépszerűbb művésze. A kötetet lánya, Szirtes Ági, a Katona József Színház társulatának a tagja szerkesztette, Závada Pál társaságában. - Édesapám az 1970-es évek végén kezdte írni életrajzát és nagyon szerette volna, ha az emlékiratok még életében napvilágot látnak - mondja Szirtes Ági. - De közbejött mindinkább súlyosbodó betegsége, emiatt nem tudta befejezni a könyvet. Csak az első résszel készült el. Ám fennmaradtak a folytatáshoz szükséges jegyzetei. Sőt, egy film forgatókönyvét és A senkik című előadásra sajnos nem került - színdarabját is megtaláltuk. Két tévéportréfilmje, a Mestersége színész és a Soha sem akartam színész lenni című is olvasható a kötetben, amelyet negyven családi és szerepfotó egészít ki. Nagy örömömre a Katona József Színház is befogadta a könyvet: február 7-én este a Kamrában - az írók felolvasó színháza sorozat keretében - részleteket hallhat majd a közönség az önéletrajzból, a többi között Básti Juli, Máté Erzsi, Hollósi Frigyes, Újlaki Dénes, Benedek Miklós, Szacsvay László, Horváth József, Bán János előadásában. G. T. Szirtes Ági szerkesztője is a kötetnek 1998. január 3. Sorsban az igazság Az új film G. Dénes Györgyről... Borzalmas volt Bacsó Péter tavalyi éve. Betegségei akadályozták a munkában, de most már hazatérhetett a kórházból, s fantasztikus filmtervet forgat, egyelőre a fejében. - Remélem, soha többé nem lesz olyan évem, mint az 1997-es - mondja Bacsó Péter. - Volt egy infarktusom, szeptemberben egy szívműtétem, közvetlenül karácsony előtt pedig egy gyomoroperációm. Hogy finoman fogalmazzak, nagyon mélyről jöttem vissza. - Gondolom, azért vannak tervei 1998-ra... - Ha valaki átélte volna azt, amit én, inkább a múltját rendezgetné, s végiggondolná, mit kell még elintézni a búcsú előtt. Ettől függetlenül ahogy jobban lettem, rögtön egy forgatókönyvön kezdtem dolgozni, amely tulajdonképpen nem is a sajátom, hanem az élet írta meg. A történetet G. Dénes Györgytől, azaz Zsűritől hallottam. A saját sorsát mesélte el, mit élt meg 1942—44 között. Hogyan ismerkedett meg Karády Katalinnal, hogyan kötöttek életre szóló barátságot. Karády akkori szerelme egy kémfőnök volt, aki a híres színésznő kifejezett kérésére intézte el, hogy Zsűri hazatérhessen a frontról. Mondanom sem kell, rengeteg kalandot kellett átélniük, a sztori nem mentes a tragikomikus és szatirikus fordulatoktól. Fantasztikus mozit lehetne csinálni belőle. A tervek szerint Zsűrit Rudolf Péter játszaná, Karádyt még nem tudjuk, ki alakíthatná. - Mikor kezdi a forgatást? - Egyelőre azt sem tudom, az egészségem mikor engedi, meg persze a pénz is hiányzik. Egy huszonöt oldalas szinopszist már eljuttattam a Magyar Mozgókép Alapítványhoz, remélem, kedvezően bírálják el a kérelmemet. Ezenkívül, ha lehetséges, a Magyar Televízió Minden, ami zene című etűdsorozatába készítenék néhány kisfilmet. (GRÉCZY) ...és Karády Katalinról szól. Életre szóló barátságot kötöttek