Kurír - reggeli kiadás, 1998. március (9. évfolyam, 59-88. szám)
1998-03-01 / 59. szám
1998. március 1. Vesztegetők nyomában A tavaly novemberben kirobbant városházi botránynak még mindig vannak elvarratlan szálai. Legalábbis ezt látszik alátámasztani, hogy a rendőrség nemcsak nyomoz az ügyben, hanem újabb és újabb embereket gyanúsít, mi több, tartóztat le hivatali vesztegetés és más bűncselekmények miatt. Ez idáig hárman élvezik a rendőrség vendégszeretetét, és ugyanennyien vannak, akik ellen letartóztatási parancsot adtak ki. Lassacskán húszan lesznek azok, akiket valamilyen visszaélés, törvénybe ütköző cselekedet miatt gyanúsít a Fővárosi Ügyészség Nyomozó Hivatala. Lapunk információi szerint az elkövetkezendő napokban további kihallgatások és letartóztatások várhatók. A nyomozóhivatal ugyanis eljárás alá vonta a feltételezett megvesztegetőket is. (SZILÁGYI) ! Fura dolog a feliratok utóélete. Megkímélt reklámszatyor, újszerű állapotban, idősebb hölgy kezében, kétoldalt ízlésesen elhelyezett piros szegfűkkel, évszámmal, 1994 és az ígérettel: országgyűlési képviselőnk dr. Csehák Judit. Ötödik kerületi komputerüzlet, nagyon kicsit megbabrált, ám telitalálat portálbetűszámítástechnika. TÓTH ILDIKÓ ■oxír Egy-két napja még arra számíthattunk, a Szabad Demokraták Szövetségének programadó küldöttgyűlése gazdaságpolitikai mozgástérről, jogbiztonságról és kiszámíthatóságról, az ezredforduló iskolájáról és további nagy horderejű, ám végtelenül unalmas dolgokról szól majd. Nemcsók János delegációvezető megállapodási készsége azonban közbeszólt: Kuncze Gábor pártelnök mindjárt az összejövetel elején bejelentette: az SZDSZ megakadályozza a szlovák-magyar megállapodás gátépítő módon történő megkötését. A választási programot egyébként a küldöttgyűlés egyhangúlag elfogadta. Bár a jóval később megnyilvánuló Kóródi Mária házalelnöknő kijelentette, nem hagyja, hogy provokátorok befolyásolják, s csak azért is az SZDSZ-programról beszél, az orátorok jelentékeny hányada Bőssel volt elfoglalva. A kunczei nyitóbeszédhez visszatérelnök szerint a pénteki döntésnek, amely a következő kormányt és parlamentet kényszerhelyzetbe hozza, s a benne foglalt gátépítés három Bokros-pakknyi pénzt emésztene fel, nem szabadott volna megszületnie. Kuncze felkérte Horn Gyula miniszterelnököt, „haladéktalanul vessen gátat a megalapozatlan megállapodásnak, mert pillanatnyilag ez a gát az egyetlen, amelyet a szabad demokraták el tudnak fogadni”. Hamarosan papírra vetették a párt küldöttgyűlésének vonatkozó állásfoglalását is, amelyet a delegáltak három tartózkodás mellett, vastapsba torkolló általános lelkesedés közepette fogadtak el. Idézzünk belőle: „A szabad demokraták elutasítják egy olyan megállapodás vagy keretmegállapodás előkészítését és megkötését, amely túllép a hágai ítéleten, és gyakorlatilag Magyarország kapitulációját jelenti.” Bejelentették: a három SZDSZ-es miniszter a kormány ügyrendjében biztosított jogával élve az aktuális kormányülésen megvétózza a megállapodás aláírását. A gátépítés szörnyűségein túlmenően legtöbbet a szocialisták álnokságával és a Fidesz helytelen politikájával foglalkoztak a küldöttek. Az elnöki szózatot még egyszer említve: hallhattunk arról, hogy az SZDSZ nélkül az ország nem tartana ott, ahol, s hogy a párt kész ismét vállalni a kormányzati felelősséget, de kizárólag abban az esetben, ha partnerük levetkezi arroganciáját, és ha a leendő koalíció valóban koalíció lesz. A szocialistákon különben is alaposan elverték a port ,a az MSZP klientúraépítő párt” - mondta Demszky Gábor, majd az elvtársi Magyarország visszajáró kísérltétével riogatta a félénkebbeket. „A szocialista pártban némelyeket a rendszerváltással mint demokratikus fordulattal szemben érzett leküzdhetetlen ellenszenv vezérel” - fogalmazott Tamás Gáspár Miklós, és kifejtette, hogy az MSZP egyáltalán nem modern szociáldemokrata párt, mint hirdeti. Be kell látnunk, ehhez képest az igazán semmiség, hogy „a Fidesz a déligyümölcsöt zöldségre, a narancsot feldolgozott paradicsomra, vagyis I ' j I ■ Kósáné Kovács Magda, az MSZP ven- Idégként jelen lévő ügyvezető alelnöke vi- 1 I tézül állta a szocialistaellenes rohamokat. | j Bár meglehet, csak erőt gyűjtött a kipakoláshoz. Utóbb, zsurnaliszták előtt ugyanis ■ | elmondta, Bős-Nagymaros nem ideoló- | j giai-politikai kérdésként kezelendő, a | || megoldást jogi és szakmai-műszaki érvek | mentén érdemes keresni. Kósáné a szom- || bati lapokban megjelent, higgadt hangú || SZDSZ-es nyilatkozatokra és a szerdai | parlamenti vitanapon elhangzottakra bazí frozva abban bízik, hogy a bejelentett vétó | I feloldható. Reméli, az ügyből nem kereke- | I dik koalíciós válság, mint ahogy a küldött- j I gyűlésen elhangzott minősítésekből sem. „Megbélyegzésre, előítéletességre, inkább vagy I I kevésbé burkolt kommunistázásra nem számí- I I tottam - fogalmazott hiszen az elmúlt I I nyolc, különösen az utolsó négy év mindkét I I párt gondolkodását befolyásolta. Az MSZP-től I I ma mi sem áll távolabb, mint a bolsevik atti- I I tűd. ” Kósáné szerint a felelősség közös, és I | a két pártban kell legyen annyi felelősség, I | amely nem hagyja, hogy a koalíció ereje és 1 | hitele a ciklus utolsó hónapjaiban megren- | | dűljön. Aki ezt nem tartja szem előtt, az I | történelmi súlyú kockázatot vállal, jelen- 1 | tette ki a politikus asszony. ------------------------------------------------------------------------------------------' GATGATOLOK az adóparadicsom ígéretére cserébe Na de rögzítsük a végkövetkeztetést is: az ország csak akkor tarthatja a jó fogy irányt, ha erős lesz az SZDSZ,s mert a szocialista balszél és a Fidesz vezette kereszténydemokrata jobb között nagy-nagy szükség van megkerülhetetlen liberális középre. (GAZDA) A választási program mellett nekimentek a koalíciós társnak is Fotó: KONCZ GYÖRGY Aknák lángokban Eddig nem látott veszéllyel fenyeget a baranya megyei Kölked mellett tegnap este kerekedett fergeteges bozóttűz, mely százhektáros területet tarolt le lapzártánkig. A horvát-magyar országhatáron innen is meg túl is ég a száraz növényzet, ám a túlsó oldalon a horvátok nem csinálnak semmit, csak nézik a tüzet. Ez a terület, a határszél ugyanis aknásított, ezért a tűzoltók robbanástól tartanak, s félnek közelebb menni, intézkedni. A mi térfelünkön a mohácsi, a komlói, a pécsi tűzoltók is rendhagyó módszert választottak: oltás helyett ellentüzek gyújtásával próbálják lelassítani a nem kívánt lángokat. Borsod megyében estére úgy tűnt, jobb a helyzet, a péntek éjjel gerjedt ezerhektáros mezőnagymihályi égést hét jármű és 53 tűzoltó eloltotta. Fontos szerep jutott a munkában a helyi lakosságnak meg traktoraiknak, a tűz környéki bozótost ugyanis, hogy ne legyen gyulladni való, körbeszántották. Mikor ezzel végeztek a szakemberek, akkor kapták az új riasztó hírt: Miskolc könyékén is tüzel az aljnövényzet. Mentek, oltottak. K. B. Kék Duna tüntető Még a szombat déli Krónikában is rossz helyszínt mondott be a közszolgálati Magyar Rádió. Talán nem teljesen véletlenül? Mindenesetre a Duna és a környezet védelmében tüntető, tízezernél is több embernek a József nádor tér délután háromkor már szűknek bizonyult. A polgárok mellett rengeteg ismert politikus, közéleti személyiség is megjelent, a szocialistákat kivéve az ideológiai paletta szinte teljes skáláját képviselve. Az ideiglenes pódiumon Makovecz Imre építészmérnök a résztvevők lelkes helyeslése közepette fejtette ki, „a Duna számomra egy folyó és nem egy kék vonal a térképen, mint azoknak, akik aláírták a keretszerződést ”. Németh Sándor színművész felolvasta a szervezői petícióját, melyet több tucat civil szervezet, politikai párt írt alá a társadalom minden rétegét megjelenítve. A dokumentum szerzői kijelentették, a magyar polgárok nem akarnak gátakat, és több száz milliárd forintot egy olyan helyzetben akar a szocialista párt kidobni az ablakon, amikor milliók a létfenntartásukért küzdenek. Követelték a teljes nyilvánosságot is. Az emberkígyó ezután a Kossuth térre vonult, ahol a néhány kivezényelt és tanácstalan rendőr igyekezett a Parlamentet körülvevő láncon kívül tartani a tüntetőket. Nem sok sikerrel. Czakó Gábor író rögtönzött felolvasást tartott a transzparensek szövegéből, így megtudhatták a hátul állók is, hogy „Dunát kérünk, nem csókot, Váltsátok le Nemcsókot”. Valamint az sem maradt titokban, hogy „A bősi ellenség ma is üldöz”, illetve „Gátakat adunk álmainak”. A szónokok, Lányi András író, Karátson Gábor festőművész, író, filozófus és Vargha János, a Duna Kör egyik alapítója aggodalmuknak adtak hangot, hogy veszélyben a demokrácia. A Horn-féle vezetés a magyar érdekek helyett Julius Binder, a legnagyobb szlovák gátépítő csődbe jutott céget támogatja. Rámutattak, amikor nincs pénz az oktatásra, egészségügyre, a gyerekekre, az öregekre, Hornét százmilliárdokat áldoznak a „gyűlölet emlékművére". Tönkreteszik a Dunát, a csúcsra járatással egy óriási WC-leöblítővé változtatják a folyót Kilititől a fővárosig. Kijelentették, Magyarországon ismét diktatúra van. Délután öt óra előtt valamivel a tiltakozók átadták petíciójukat a kormány képviselőjének. A Himnusz, majd a Szózat eléneklése után a sok ezer ember fegyelmezetten távozott a Kossuth térről. (BIHARI) A szocialistákat kivéve a teljes ideológiai paletta képviseltette magát Fotó: KONCZ GYÖRGY ■ajrlr ITTHON 3 Az évezred műtárgya Hiába volt az izgalom, a honunk apraját-nagyját, csecsszopótól az aggastyánig egyaránt képviselő tárgyalóküldöttség megvívta a maga harcát: elértük, hogy csaknem a saját feltételeink szerint emeljünk gátakat (a nyolcvanas évek egyik potentátjának kifejezésével élve: műtárgyat a Dunán. Igaz, a részletek még nem ismeretesek, de a honpolgárok a héroszoknak járó tisztelettel rebegik, hogy milyen kemény volt a küldöttség, hiszen a kisszerű kritikával, hozzáértők aggodalmaival nem törődve bólintottak az elvégzendőkre. S ha minden igaz, előbbutóbb hatástanulmányok is készülnek majd (a küldöttség tagjai ekkor vélhetően egészen más fontos és zsíros beosztásban küzdenek majd az országért, utolérhetetlenül és utólag felelősségre nem vonhatóan), amelyekből kiderülhet, mire vállalkoztunk. Amúgy le a kalappal, nem hiába Nemcsók János büszkesége, aki éppen lapunk tegnapi számában jelentette ki: „Németh Miklós óta senki sem tett annyit a megoldásért, mint a jelenlegi kormányzat". Szép munka volt csakugyan, csordul is a könny a szemünk sarkából. A haladás, és így a gát gátjai persze felvethetik, milyen lett volna, ha a mohácsi csata után hazaüzen Budára II. Lajos, miszerint elfogadható kompromisszum született, és a magyar harcoló küldöttség elégedett az elért eredménnyel, különben is, ezt várta tőlünk a Nyugat - ám a párhuzam ugyancsak sántít. Hiszen II. Lajos elesett a csatában, és különben sem gyanúsította meg egyetlen történész sem, miszerint különállást kötött a törökkel, netán a magyar csapatok pereputtyái érdekeltek lettek volna a csatavesztésben. Ha más logika szerint nem is (tényleg nem), így hát világos, hogy a kormányt kritizálni nem lehet, a lehetséges döntések legjobbikát hozza meg - ahogyan a saját szintjén megtette már a tárgyalóküldöttség. Az undok ellenzők persze vonulgattak föl s alá tegnap Budapesten, becsmérelték a miniszterelnököt, mindenféle beszéddel lázítottak. Megátalkodottak ezek, már tíz évvel ezelőtt is az utcán hangoskodtak, ugyanazt az unalmast ismételgették. A legfegyelmezetlenebbek még azt is fölvetették, hogy hiába az eltelt évtized, a rendszerváltás, ebben az országban nem változott semmi. Ez nem igaz, feleim, állítom, míg magasba emelem a szakértők és a kormány zászlaját, sok minden változott, hiszen tíz éve reménykedni lehetett a következő tíz évben, netán egy rendszerváltásban is. KOVÁCS L. OLIVÉR