Kurír - reggeli kiadás, 1998. május (9. évfolyam, 118-147. szám)

1998-05-14 / 130. szám

12 HÖLGYKURIR ( HÖLGY EMÉNY ) Ásó, kapa, hozomány Esküvőre vagyok hivatalos, májusira, szépre, amelyen az egyházi szertartás után hajóra száll a násznép. Bárkánk ring majd le-fel a Dunán, szalonzene szól, úgy örvendünk az ifjú párral együtt. Kér­dem az izguló menyasszonyt, mi a hozomány? Válaszképpen csak nevetgél zavartan, ugyan hova gondolok, elég megterhelés a család­nak maga a ceremónia. Önnek volt-e, van-e hozománya? Bizonyos vagyok abban,­ hogy igen. Nem engedték, engedik el üres kézzel, ha egyébbel nem, leg­alább egy-két garnitúra ágyneművel, edényekkel és más, nélkülöz­hetetlen dologgal a szülői háztól. Hiszen az avittas kifejezés nem föltétlenül gazdag vagyoni juttatást jelent, bár kétségkívül azt sej­tünk mögötte: házat, földet, jószágot a múltból, lakást, kocsit vagy ismét földet, jószágot a mából. Aki tehette, többet adott egykor is a lánynak, aki nem, az szerényebben, ám mindenképpen a tisztességes kiházasítás mértékén indította títnak. Az a lány, aki a mércén alul kapott, akár a bíróságtól is követelhette jussát. Miskolcon az 1700- as évek végén bizonyos Rdvay Zsuzsanna például beperelte anyját, mert nem házasította ki annyira mint nénjét, nem volt lakodalma, jegyinget,­­kendőt sem adott neki. Amúgy a legény is köteles volt a házasságba hozományt vinni. Az ősi szokások természetesen fella­zultak, és azokat a­ közelmúlt évtizedi sem tudták megsemmisíteni. Volt idő, amikor illett megvetni vagy legalábbis szemérmetesen el­hallgatni az anyagi kérdéseket, és szürke, mindennapi eseménnyé erőszakolt, vendégeket nélkülöző alkalommal, elkapkodott igenekkel kezdeni a közös életet. Faluhelyen azonban mindig is ügyeltek a lány kiházasítására, s az esküvő formaságaiból sem igen engedtek. Ma ismét megadjuk a ritka pillanatoknak, meg a vendégseregnek, ami dukál. Bár azt hiszem, nem tévedek, ha úgy gondolom, násznép még traktában soha sem szenvedett hiányt. Kis menyasszony ismerősömnek egyébként nem is hetek, hanem - szülei jóvoltából - évek óta gyűlik a kelengyéje, hozománya. Nem visz többet magával csak azt, amit jó lélek és tehetség szerint kap. Igaz, nem lakodalmát üljük majd a hajón, hanem fogadáson ve­szünk részt, de úgy hírlik, a menyasszonytánc azért nem marad el. KENDE KATALIN Go fe A Vision Trading ajándékát, egy-egy doboz bőrifsító Imedeen nevű készítményt nyertek: FARKAS PÁLNÉ, KOVÁCS MÁRIA budapesti, PÁLOS ATTILÁNÉ buda­örsi, HORVÁTH REZSŐ Alsónémedi, valamint VÉGH BÉLÁNÉ mosonmagyaróvári olvasóink. S­TÚDIÓ _________A__________ PERMANENT MAKE-UP lényegében sminktetoválás. Ezzel a mód­szerrel a szem­öldök, az ajak és a szemhéj vonala három­öt év időtar­tamra tartósan megrajzolható. A beavatkozás fél-egy óra alatt végezhető el. Maga a festés (tetoválás) speciális készülékkel történik. Ezt a készüléket a kozmetikusok 65 000 Ft helyett akciós, 44 000 Ft-os áron vásárolhatják meg a Baalbek stúdióban. Szolgáltatásaink: alfamasszázs, akupunktúra, kozmetika (ránctalanítás, dr. Rimpler-kozmetikumok, mikrotetoválás), he­lyi fogyasztás, elektrolipolízis, cellulitiskezelés, fogyasztó test­pakolás, Slender You, szolárium, természetgyógyászat. A stúdió forgalmaz mindent, amire egy szépségszalonban szükség lehet. BAALBEK STÚDIÓ 1053 Budapest, Papnevelde u. 1. Telefon: 266-1856,118-0542. Fax: 204-2562. O Azok közül, akik a Baalbek emblémáját kivágják, és 1998. május 25-ig beküldik szerkesztősé­günkbe (1554 Budapest, Pf. 58.), négyen smink­tetoválást nyerhetnek. (A szolgáltatás pénzre nem váltható át.) A borítékra írják rá: HÖLGYKURÍR. GYEREKVÁR - Nyilván nézi, mi­lyen adás követte az önökét. Amikor Gothár Péter még igi osztályán ki tett gyerekfilmeket, akkor vált a té­­vésze­levízió ifjúsági osztályán ekfik­ szállóigévé: „csak nehogy oly­ gyerekosztályos legyen’! A ní­vós gyerekprodukciók ugyanis mentesek mindenféle didakti­kus megoldástól, szájbarágós oktatásaitól. Aki gyerektémá­ban próbál ringbe szállni, annak fel kell számolnia minden szte­reotípiát, tanító nénis allűrt. Akkor lehet jó. Akkor színvona­las. Akkor hat a doboz túlsó ol­dalán üldögélő célcsoportra, a gyerekre, ha érdekeltté teszi őt, na drukkolhat valakinek vagy utálhat valakit. Takács Vera televíziós szerkesztő és kö­lyökcsapata tudta ezt, mégis el kellett búcsúz­nia a Tv 2 stáb­jától. A fi­­nyo Csi­csi fi Ja csipsz cí­mű, kama­­szoknak szóló adá­sok helyét a Homokvár című produkció vette át Csanády Gabriella szerkeszté­sében, sikerrel. - Nyi­­ adas Hogyne - mondja Takács Vera. - És nem vagyok elége­detlen. A műsor elsősorban a tíz év alattiakhoz szól. Az alsó­soknak szánt vetélkedőt na­gyon szerencsés módon a nézőszámnövelői rajzfilmek közé illesztették. Értékes alko­tók, Gárdos Péter, Zilahy Ta­más és Csanády Gabriella tesznek erőfeszítéseket azért, hogy kreatív, a gyerekeket ne csak bábuként kezelő, őket pa­lira verő, bugyuta vetélkedő szülessen. Nyilván jobbat ten­ne az egész adásnak, ha élőben vennék fel. Ha a vetélkedő minden izgalma látszódna a gyerekek arcán, csakhogy erre valószínűleg nincsen mód. - Köztudott, mennyire kevés a pénz a nívósnak várt produkciók­hoz, hiszen már az önök esetében is ez volt a probléma. - Pedig nem mindegy, mennyiből keell látványos adást tervezni. Hogy a szerkesztőnek az adással kell foglalkoznia, vagy kellékek után rohangál. Az sem érdektelen, mennyien szól­nak bele egy készülő műsor for­gatókönyvébe. Én például an­nak idején azokra a produkciók­ra, amelyeket nívódíjjal jutal­maztak, előzőleg mindig bünte­tést kaptam. Mert megkerültem bizonyos lépcsőfokokat, tehát nem tudtak annyian beleszólni. Valószínűleg a Klomokvár is ef­féle problémákkal küzd, és mint tudjuk, sok bába közt... - Holott nyilvánvalóan meg­próbálják összeszedni azokat az értékeket, amelyeket feltétlenül közvetíteni szeretnének. - Persze látszik, hogy itt a gyerek van központban. - A hét végi adásban az új műsorvezető az ön kölyökcsapatából való. - Igen, Acél Réka nálam kezdett, de Körömi Gábort is jól isme­rt sz­üss­z­e . • Szerin­t­­em he­lyesebb lenne­­ Gábort inkább szituációs játékokra rá­venni. Attól is élőbb, lendüle­tesebb lenne az adás. Réka meg remek lehetne mű­sorvezetőnek. Mert azt nem szabad elfelejtenünk, hogy egy ilyen vetélkedő akkor igazi, ha tétje van, ha valamilyen módon a képernyő előtt üldögélő gye­rekeket is bevonjuk a játékba. - Mit csinál mostanában? - Beadtam egy filmtervet a Nemzeti Kulturális Alap gye­rekfilmes, pályázatára. Jani­­kovszky Éva: Velem mindig történik valami című írását sze­retném megfilmesíteni. Heren­di János producer lecsapott rá. Egyik kölyökidősöm, Markó Soma éppen most hatéves és pont olyan, amilyet Janikovszky megálmodott. Persze nem egy­szerű a dolog. Janikovszkyt épp olyan nehéz filmnyelvre átfor­dítani, mint Rejtőt. És van még egy jó hírem: a Repeta szer­kesztője, Sipos Pál lecsapott a szabadon maradt csapatra. Amúgy is tervezett már egy kis vérátömlesztést, szerette volna megfiatalítani a stábot. Erre most itt a kiváló alkalom. Meg aztán a Magyar Televíziónak is életre kell kelnie. Csak lehet majd egyszer ott is csinálni va­lami jót! (ZENTAI) 1998. május 14. A legvonzóbb tévés hölgy Acél Anna, a tévéhíradó egyik legnépszerűbb műsorvezetője, a képernyőn komoly és határo­zott. Civilben azonban vidám, őszinte és természetes. Varázs­latos egyéniségével, kellemes hangjával meghódította a néző­ket. Tavaly­­ egy napilap olva­sói körében végzett közvéle­mény-kutatás alapján­­ ő nyerte „a legvonzóbb magyar hölgy” címet. Négy éve kiköltözött Bu­dapestről. Tiszta, friss, vidéki levegőre vágyott. Férjével és lá­nyával, a 19 éves Annával, aki egyetemi hallgató, egy erdő melletti családi házban él.­­ Rádióbemondóként ismertük meg, hogyan lett televíziós? - Huszonhárom évig a rádi­óban dolgoztam, de ebből négy évet tévéztem is. Aztán válasz­tanom kellett, mert a két mun­kakört egyre nehezebb volt ösz­­szeegyeztetni. A tévére voksol­tam. Eleinte a Naptévében mű­sort vezettem, majd a híradó egyik műsorvezetője lettem. - Miért jobb a televízióban dol­gozni? - Mert egy dimenzióval több. Nemcsak a hangom­mal, hanem a megjelenésem­mel is adhatok valamit a munkámhoz. Ráadásul ez tar­talmasabb, többsíkú munka. Beleszólhatok abba, mit mondok, írhatok szöveget is. Nagyon jól érzem magam. - Amikor átkerült a televízió­hoz, tanították-e, hogyan kell viselkedni a képernyőn? Van­nak-e példaképei? - Nem foglalkozott senki ilyesmivel, pedig biztosan kel­lene. Külföldi televíziós csa­tornákon találtam követésre méltó példákat, és persze itt­honi kollégáktól is próbáltam ellesni ezt-azt. - Mindig elegáns. Öltöztetik-e a híradósokat? - Ősszel kaptam öt blézert egy ruhagyártól, de a tárgya­lások megszakadtak. Azóta ezeket variálom saját ruhada­rabjaimmal. - Hány tartalék ruhát tart benn a televízióban? - Sajnos egyet sem. Annyi helyem sincsen, hogy egy szap­pant és egy törülközőt elhelyez­zek valahol. Tehát ha leöntenek egy csésze kávéval, akkor úgy kell elmondanom a híreket... - Ki készíti a sminkjét? - Én, mert ismerem az ar­comat, tudom, mi áll jól. Ci­vilben és a képernyőn egyaránt a természetes festés híve va­gyok. Néha azért hagyom, hogy a sminkes kiigazítson. - Lemondott-e valaha híradót? - Csak akkor, ha megbete­gedtem. De ez nagyon ritkán fordult elő. Vigyázok a han­gomra: nem dohányzom, so­kat alszom. Ha egy picit meg­fázom, mézzel és hársfateával kúrálom magam. - Amióta televíziózik, bizonyá­ra többen megismerik az utcán, nyilván leveleket is kap... - Valóban megismernek a liftben, a strandon, a kórház­ban. Mindez a munkámhoz tar­tozik. Jól is esik, de van persze ennek negatív oldala is: meg­esik, hogy őrültek keresnek meg vagy írnak levelet. Hiszen, aki a képernyőn szimpatikus, az meg­testesíthet valakit: anyát, gyere­ket. Ezt is el kell fogadni, de nem könnyű vele együtt élni. Azoknak azonban szívesen vála­szolok, akik valamilyen infor­mációt kérnek tőlem. - Szabadidejében mivel foglal­kozik legszívesebben? - A férjem kezdeményezésé­re befogadtunk néhány elha­gyott állatot: hét cicánk és négy kutyánk van, meg egy ka­kadunk. Sok törődést igényel­nek, ezért már évek óta nem voltunk nyaralni. Kicsit bo­londnak is néznek minket emi­att, de gondozásukat kevesen vállalják. Sok munkát kíván a kert ápolása is, és van vagy öt­száz cserép virágom. Nagyon szeretem a növényeket, nagy élmény a fejlődésüket figyelni. Néhány éve elvégeztem né­hány természetgyógyászati tanfolyamot. Olyan ételeket főzök, amelyeket ott tanultam, érdekes, izgalmas ízek, és per­sze nagyon egészségesek. Kí­nai, indiai, olasz, francia kü­lönlegességeket készítek: fű­szeres csirkét, pulykafalatkákat párolt zöldséggel és gyümöl­csökkel. Szívesen főzőcskézek, mert kikapcsolódás számomra. És ha tehetem, naponta jógá­zom. Most épp arra vágyom, hogy a szomszédainkkal kirán­duljunk egy jót a környéken. BUJDOSÓ EDIT „Hét cicánk és négy kutyánk van, meg egy kakadunk" Fotó: KONCZ GYÖRGY A hét modellje Kovács Zsófia Három éve dolgozik modell­ként. A gimnázium után párhu­zamosan végezte a modellisko­­lát és a főiskolai végzettséget adó 3 éves gazdasági kurzust. - Szerencsére magas szinten tanítottak nekünk idegen nyel­veket, angolt és franciát, amit a későbbiekben, külföldi munká­im során kiválóan hasznosíthat­tam. Dolgoztam már Milánó­ban, az Egyesült Államokban, Németországban és Ausztriában is. Szeretem a fotózást és a fot­azásokat, de leginkább a divat­­mutatók állnak közel hozzám. Olyan ez, mint egy színházi elő­adás: szép ruhák, profi sminkek, elegáns, esztétikus mozgás. Mi­vel a klasszikus, nőies modellek közé tartozom, vékony testalka­tommal és 175 centiméteres magasságommal, ritkán hívnak extrém, kissé őrült bemutatók­ra, hiszen ott inkább karakteres szereplőkre van szükség. Pedig hajlandó vagyok teljesíteni kü­lönleges rendezői kívánságokat, de például hosszú, szőke hajam­ból nem lennék képes vörös, tüskés frizurát csináltatni. Ezért sem hívnak a legújabban divatos extravagáns showműsorokba, pedig nagyon szeretem ezeket a rendezvényeket. Zsófi családja generációk óta építészként dolgozik. Szü­lei és bátyja is, ezt a szakmát választották. Ő is örökölte a szép iránti érzékenységet, sze­reti a szép színeket és formá­kat, az élet minden területén a harmóniára törekszik. - Szívesen foglalkozom lakbe­rendezéssel és érdekelnek a bel­sőépítészet más területei is. Szeptembertől talán elkezdem az Iparművészeti Főiskolát, de az építészetet már túl nehéznek ta­lálom, és nem biztos, hogy lenne energiám még öt évet tanulni. Másrészt nagyon komoly felké­szültséget igényelne ez a szakma. A saját szobám volt a legutolsó lakberendezői munkám. Valódi lányszobát csináltam a kis alapte­rületű helyiségből: a natúr fa kombinációja fehérrel és acél­kékkel dominál. A kis alapterület miatt sok tükör van benne, amely nagyítja a teret. Ugyanakkor egy modellnek elengedhetetlen, hogy objektíven felmérje, tesz­telje magát, és ehhez szükségesek a tükrök. Igazából csupán regge­lente töltök kicsit hosszabb időt a tükör előtt, de nem szoktam mindennap sminkelni. Felszaba­dultabban akkor érzem magam, ha természetes állapotban van a bőröm. Ellenben sok időt töltök testem karbantartásával. Gyerek­korom óta sportolok. Sokáig ké­zilabdáztam, majd táncoltam és dzsesszbalettre jártam. Mostaná­ban ezeket egészítem ki aerobickal. Igyekszem csinos ma­radni. Szerelmem is elégedett je­lenlegi alakommal. Nagyon büszke rám, és egyáltalán nem bánja, hogy modellként dolgo­zom, megbízik bennem. Csalá­dom azt szeretné, hogy a „nor­mális”, polgári életben is sikeres legyek. Örülnének ha diplomát szereznék, tehát szorgalmazzák továbbtanulásomat. De ha a kifu­tóról a nézőtéren ülő családtagja­imra nézek, látszik rajtuk, hogy büszkék rám. TÓTH BARBARA ! Legyen Ön is kollégánk! Amennyiben írásunk felkeltet­te érdeklő­dését, szeretne Ön is modell lenni, küldje el cí­münkre egy fotóját! A bekül­dők közül kisorsolunk egy szerencsést, akinek profesz­­szionális modellalbumot ké­szítünk! Beküldési határidő: 1998. május 21. Címünk: RiverCast Színész- és Modellügynökség, 1068 Bu­dapest, Dózsa Gy. út 84/A

Next