Kurír - reggeli kiadás, 1998. szeptember (9. évfolyam, 238-267. szám)

1998-09-01 / 238. szám

1998. szeptember 1. . „Nem elég csak ész nélkül felrakni a köveket, aki előttem nekikez­dett, az olyan görbe falat csinált, mint az ök­örhugyozás... Amúgy nem nagy öröm kimérni az egyenest azon a lejtős telken... De azért nem is ördöngösség, csak a fizetésnél kell vigyázni, nehogy a tulaj át­verjen. .. ” - mondja a szakadt, elhanyagolt, szabolcsi kiejtésű férfi a társának a Moszkva téri emberpiacon. A másik halkan kérdez vala­mit, mire ő nagy hangon közli: „Dehogy van messze! A fogaskere­kűvel kell menni hánnal, utána meg gyalogolni tíz percet.” Ha eddig kétségem lett volna, már biztos lehetek benne, hogy egy belbudai villával kapcsolatos építészeti megbeszélés részleteit csíptem el. ^______________________________________________________KOVÁCS L. OLIVÉR^ ~'^~\ MÁV-nak nem kell valuta A múlt hét végén táviratot kapott valamennyi vasúti szolgálati hely. Az igazgatóságok közlik, hogy a „me­­netdíj valutával való kiegyenlítését” szeptember 1-jétől megtiltják. A nemzetközi vonaton, ha va­laki dollárral, márkával, lírával akar fizetni jegyért, pótjegyért, ha nincs forintja, az olyan, mintha nem lenne nála pénz. A külföldi utasnak be kell mutatnia az útle­­velét, ki kell tölteni az úgyneve­zett utasleadási lapot, s azt­­ a magyar szöveget! - írja alá a kun­csaft. Ha német utasról van szó, majd a német hatóság behajtja rajta a „tartozást”, s a MÁV Rt. megkapja, ha megkapja. A szerkesztőségbe betelefonáló Vasutasok Független Szakszerve­zeti Szövetsége tagja az­­ egészet felháborítónak nevezte. Sehol a vi­lágon nem alázzák így meg a pén­zes utast, mondta. Sipos István, a MÁV vezér­­igazgatója a Kurír kérdésére elis­merte, hogy a Magyar Nemzeti Bank vizsgálódott náluk. Megál­lapították:­ a vasúttársaság a devi­zatörvény 28. paragrafusával el­lentétes gyakorlatot folytat 1995 óta, hiszen nincs átváltási joga. Vezérigazgatói minőségében írt már az MNB-nek, a KHVM-nek, s nagyon reméli, valami megol­dást találnak, mert ami mától ér­vénybe lépett, az enyhén szólva nem igazi megoldás. Hiszen a legnagyobb állami vállalatnak azt tiltják meg, ami az autópályák fi­zetőkapuinál, szállodákban s má­sutt bevett szokás. A MÁV Rt. gazdasági vezérigaz­gató-helyettese, Benczédi Mihály­­né ezt azzal egészítette ki, hogy a személyszállítás valutabevételéből tavaly 380 millió forint jövedelme volt a társaságnak. (KIBÉDI) Halálos bukás A francia Alpokban néhány napja halálos balesetet szen­vedett miskolci alpinistának nem ez volt az első bukása. Most a Mont Blanc meghódítására készült, s egy gleccse­ren megcsúszva zuhant a mélybe, de előtte megbukott azon a vizsgán is, amelyet a Magyar Hegymászóoktatók Egyesülete szervezett Miskolcon. A tanfolyamot elvégez­te, de amikor Nyíregyházáról megérkezett a vizsgáztató, Egri Kiss Sándor, az ismert alpinista, nem találta megfele­lően felkészültnek az embert próbáló vállalkozásra. B. Csaba nyári tanfolyamon szeretett volna olyan tapasztala­tot szerezni, amit a hóhatár felett, téli körülmények között alkalmazott volna. Elméletben hiába tudta a feladatát, a gyakorlati meg­mérettetésen alapvető csomókat nem tudott megkötni, sőt a legfontosabb biztosítási módszereknél is csődöt mondott. Első túrázók esetében rutinos helyi vezetővel szabad csak a csúcs meghódítására vállalkozni, még ha a hegymászók által leggyakrabban választott és talán leg­könnyebb úton indulnak el, mint a Bosses hegygerinc. A friss hegymászók azt mondták a nyíregyházi vizsgáz­tatónak, hogy a vizsga azért fontos számukra, mert a túra során kedvezményes szállást kaphatnak, ha rendelkeznek ezzel a bizonyítvánnyal. A 47 éves kétgyermekes család­apa, B. Csaba a figyelmeztető szavak és a sikertelen vizs­ga ellenére nekivágott a meredek falnak, és 4400 méter magasságban megcsúszott, majd a mélybe zuhant. Alpi­nistatársa riasztotta a hegyi mentőket, de már csak a holttestét tudták megtalálni. A vizsgálat még tart, így nem tudni, hogy emberi felelőtlenség vagy a kötél szakadása okozta-e a tragédiát. (tapolcai) ­ Túl­világi provokáció Vasárnap nemcsak a Fidesz-gate ügy állítólagos dokumentumait kapta meg a Kurír, hanem ér­kezett egy fax is, egyenesen Jeruzsálemből. Bi­zonyos Kaya Ibrahim adta benne tudtunkra, hogy él, és borítaná azt a bizonyos bilit. A fax első pillantásra akár igazi is lehetne. Csakhogy, ha valóban az a török férfiú adta volna fel, aki 1995-ben egy napon tizenkét, egykor a Fideszhez kapcsolódó céget vett át bizonyos Schlecht Csabától, akkor nem magyarul írta vol­na alá a küldeményt. A török helyesírási szabá­lyok szerint ugyanis Ibrahim Kayáról van szó, és nem Kaya Ibrahimról. A szöveg egyébként elég izgalmas, akár egy hivatásos titkosügynöknek is dicséretére válna. „Tisztelt Kurír! Az elmúlt időszakban önök már a halálhíremet keltették. Jeruzsálemben élek, s jó okom van arra, hogy őrizzem inkognitómat, így önök is csak közvetítőn keresztül érhetnek el. Szí­vesen segítek tisztázni az általam jegyzett cégekkel kapcsolatban felmerült kérdéseket. Személyem hi­telesítésére és a postafiók szerepére fogadják el (...) festőművészt. Október 8-tól Rómában, a magyar héten a festményeiből rendezett kiállítással képvi­seli Magyarországot. (Itt pontos cím, telefonszám és e­ mail-cím szerepel.) Természetesen, ha kétsé­geik merülnének fel, szívesen megnevezek még más leinformálható, korrekt embereket, hétközna­piakat és tudósokat, akik hitelesíthetik személye­met, de már más lapnak. Van egy kikötésem, hogy kérdéseikre a rövid, lényegre törő válaszaimat és a meghökkentő üzleti kapcsolatomat egészen magas szintű társasággal, változtatás nélkül, sorozatban lehozzák a Népszabadsággal azonos napon.” A Kurír nyelvész barátja szerint így csak szü­letett magyar fogalmaz. Sikerült beszélnünk a festőművésszel a faxban megadott telefonszámon. Megdöbbent, ugyanis­­vasárnap neki is átfaxolta valaki a Kurírnak szóló üzenetet. A rá vonatkozó információk pontosak, Jrmm­.Hillen, mii|tM­­.luH 30. Szellemfax még a római kiállítás is, ám vasárnapig nem is hal­lott Ibrahim Kayáról. A faxot elolvasva, majd az egyik kereskedelmi televízió politikai vitaműsorá­ba belekukkantva furcsa érzések kerítették hatal­mába, nem tudja hogy miért keverte bele valaki a Simicska-ügyként elhíresült cégbotrányba. A Népszabadság szerkesztőségében, bár ők nem kaptak hasonló tartalmú faxot a jó Kayától, ugyanúgy minősítették a „jeruzsálemi” üzene­tet, mint a Kurír: provokáció! Csak emlékeztetőül: lapunknak korábban tö­rök üzletemberek elmondták, hogy egyetlen Ib­rahim Kayát ismertek Magyarországon. Ő 1992-93-ban annak a Recep Hakannak volt KA­Y­A IBRAHIM munkatársa, akit ’93-ban egy volt alkalmazottja meggyilkolt. Ez a Kaya azonban 1995 elején An­kara közelében közlekedési baleset áldozata lett, így nem vehette át később azokat a bizonyos, egykor a Fideszhez kapcsolódó cégeket. N. D. Az Ibrahim Kaya nevével fémjelzett tizenkét cég - egykor Fideszhez közel állók cégei - ügyében a hatóságok még a fülük botját sem mozdították, a horvát Josiph Tot lopott útleve­lével „átírt” két cég ügyében a BRFK gazdaság­­védelmi osztályán hosszas huzavona után elren­delték a nyomozást ismeretlen tettes ellen ok­irat-hamisítás alapos gyanújával. KL’RÍR KZ.FRKFESZTÖSÉG 1133 mmAPFST FAX: 359-0264 Tisztelt Kurír! Szivemen MugfLtíH­UmxtAZUl Jaz­áltikUm KupctiulMlban felmerÜlt liúnléuvkHÍ. flMiHiwl^uiii Itltelesltésfrv ím y (iiimIuIIAU uzcrcpro fot*i«il.|úk «ti rcRtnmüvÖH/.i. Okiöbvi 8-l*l KAmáhan m IVIaRynr HvIvm a vl!»ÓI rvuilv.rvii kiAIIUiÍMHul S«cli Mngynrvrwz'AgoI. ,<\. uitnvi frliifiin: e mnili Tei'iiiészetesen­a hw kZtnufvL‘iii tnui Uluiitivk It-1 '‘m­egnevcxfl­­­uh'k '"•ui­»v­li:t..r...m&1|iatA b­orreki l.itkWznopInlint é» ItKloRokitt »kik hirolen­l­ll. H^«iTii»lynniei, de már mán lapunk. Aw címűn IdAsinlchun ÍSísíllc. sisás- R brtlAlhirsme­­keltették. J«ruzsAlembvr i n Jo ukoui vnn "■-*'»«, ^■■íxiicm vil(OK)titoniiit. (gy önök !v rtii­k­ kUzv*­fiilín U«­.rr;«rtUl érhetnek »1, Vau Cgj' kikötésem, hogy ké.nlDMi-ikri­ u ifivid, lényeRietlire válaszaimat vn a tuegUökkenlö a*l*Wl kM|»MN«ilul«inial egéezen m­anns mzinHi IAeArtnafjuul viiltn/Indlci nélkül werwHllnii­ Iwluirr^k­a i Nepmn bildin­ggal ivrono*­h­ipnn. ITTHON 3 Rosszkedvű emberekkel találkoztam. Ross öltönyeik csak úgy lógtak rajtuk, fáradtan másztak ki luxusau­tóikból. Panaszkodtak. Nincsenek rajta a listán. Amióta a miniszterelnök bejelentette, hogy az elő­ző kormány idején fideszes vezetőket és hozzájuk kö­zel állókat figyeltek meg törvénytelenül, s erről ott van nála a lista, az anyag, sokan azt találgatták, kik vannak rajta még. Mint megfigyelendők vagy mint hírbe hozottak. Mára tisztult a kép, a fontosabb la­poknál rendre megjelent egy fiatalember borítékkal, utóbbiban feltehetően az az anyag, aminek egy példá­nya eddig a kormányfő trezorjában pihent. Ebből de­rült ki - ha hinni lehet a dokumentumnak -, hogy a törvénytelennek minősített megfigyelés nyilvános céginformációkon alapult, s a „célszemélyek” között szerepel Boldvai László szocialista pénztárnok csak­úgy, mint a kapcsolati körben Baja Ferenc, Kiss Pé­ter, Csintalan Sándor vagy Pál László. De hát hogy kerül a csizma az asztalra, azaz mond­juk, Csintalan a törvénytelenül kukkolt fideszesek kö­zé? Bár talán nem is az a lényeg, hogy bukni látszik a Horn-féle összeesküvést sugalló megfigyelési verzió. Inkább most az a gond, hogy néhányan nagyon is megsértődtek, hogy őket még a kutya sem akarta megfigyelni, ráadásul még a nevük sem bukkan fel az immár korántsem titkos anyagban mint jó barát, elv­vagy üzlettárs. Bacsó felejthetetlen Tanújában szisszent fel Bástya elvtárs, nagyjából úgy, hogy „Én már egy szar va­gyok, engem már senki sem akar megölni?!”, amikor kimaradt az összeesküvés előregyártott forgatóköny­véből. Igaza volt! Ha a fontosság értékmérője olyan, hogy ki hányadik a halállistán, méltán lesz nyűgös az, aki a névsor végefelé szerepel, hát még az, aki kima­radt. Jó néhány üzletember, politikus, politikus-üz­letember, üzletember-politikus forgolódik álmatlanul párnáin, s azon rágódik, hogy ő vajon miért nem? Nem volt elég jó fideszes vagy elég rossz szocialista? Hát őket már megfigyelni se akarja senki!? Én nem tudom, mi lesz ennek az adatgyűjtési ügy­nek a vége, majd eldönti a nemzetbiztonsági bizott­ság. Jobban izgat, mi lesz a sok, önbecsülésében meg­sértett, a buliból kihagyott üzletemberrel, bankárral, brókerrel, ügyvezetővel, pártpénztárnokkal, állami tisztviselővel? A rosszkedvű ember munkakedve egyenlő a nullá­val, így aztán hogyan tovább Magyarország? Jóllehet, kétséges, hogy valaha is kiderül, ki adott megbízást a megfigyelésekre, mégis kérem az egyelőre vagy örök­re anonim ötletgazdákat: legközelebb körültekintőb­ben állítsák össze listájukat. Mert bizony az eddigiek­nél jóval többen érdemelnék meg, hogy reákerülje­nek. És akkor nincs sértődés, megmarad az ország­építő lendület. Ez mindannyiunk érdeke. VÁRNAI IVÁN Mentős fizeti a révészt Nem akarta átvinni a zebegényi vonatszerencsétlenséghez igyekvő mentőt a tahitótfalusi komp - ír­tuk meg vasárnapi számunkban. A kompot üzemeltető Bodor Kft. munkatársa ugyanis kerek perec megmondta: a főnök megtiltotta nekik, hogy bárkit is ingyen átvi­gyenek, s ez alól még egy baleset helyszínére siető mentőautó sem kivétel. A Pest megyei mentőszer­vezet vezetője, dr. Győry Attila a Kurírnak elmondta: a mentő sze­mélyzete természetesen megkapja a pénzt, de ezzel még nincs elin­tézve az eleddig példátlan ügy. Az már biztos, hogy a kompot üze­meltető céget megkeresik, s talán a Közlekedési, Hírközlési és Víz­ügyi Minisztériumhoz fordulnak. A kompokon fizetni kell a mentőautóknak is, ha csak bete­get szállítanak. Arra azonban még soha nem volt példa, hogy a balesethez siető kocsit feltar­tóztassák. A mentők munkájá­nak akadályozója szabálysértést követ el. A váci komp üzemeltetője, a Bodor Kft. ügyvezető igazgatója, Bodor Ferenc a Kurírnak elmond­ta: akit átvisznek, annak fizetnie kell. Ha annyira sürgős lett volna a mentőnek, akkor odaszólnak te­lefonon, hogy jöjjön át a komp. A tűzoltók is ezt csinálják, ha oltani kell, és szó nélkül kipengetik a vi­teldíjat. Ez az egész nem más, mint rosszindulatú piszkálódás - szögezte le Bodor Ferenc, N. SZ. OSZTÁLY, VIGYÁZZ! Az iskolák és az óvodák idén sem számíthat­nak tumultusra, hiszen tavalyhoz képest mintegy 36 ezerrel csökkent a diáklétszám. Az elmúlt tanítási időszakhoz képest egy héttel hosszabb lesz a tanév. A szaktárca sze­rint elképzelhető, hogy a hatnapos tanítási hét bevezetésével hosszabbítanák meg a diá­kok „munkaidejét”, vagyis a gyerekek min­den második hét szombatján is a padokat koptathatnák. Szöllősi Istvánné, a Pedagógus Szakszer­vezet főtitkára elmondta, ötnapos a munka­hét, lehetetlen a gyermekek szombati tanítá­sát bevezetni. Ez nemcsak a gyerekek és a pedagógusok ügye, hanem az iskolákat fenn­tartó önkormányzatoké is. Az oktatási minisztérium illetékese szerint a hatnapos tanítás bevezetésére már ma is le­hetőséget ad az öt éve elfogadott közoktatási törvény, ám azt csak az iskolák, a szülők, a diákönkormányzat és az intézményt fenntar­tó önkormányzat beleegyezésével lehet kez­deményezni. A másik újítás a közoktatásban előforduló jogsértéseket próbálja orvosolni. Az új tanév második felében a minisztériumban nyíló irodához szülők, diákok és tanárok fordul­hatnak panaszaikkal. Az oktatási ombudsmani hivatal megszü­letését pártolja a Pedagógus Szakszervezet is. A főtitkár szerint sehol nincs annyi jog­sértés, mint a közoktatás területén. Ám sze­rinte sokkal jobb lett volna, ha egy olyan szervezet foglalkozna a jogsértésekkel, amely szankcionálhat is, különben jelentős válto­zásokra nem lehet számítani. T. N. DRÁGA TANÉVKEZDÉS Sok szülő minden pénzt megad, hogy tanuljon az a gyerek, de többen vannak azok, akik a leg­alapvetőbb dolgokat is alig tudják megfizetni. Nemcsak a tankönyvek drágultak, hanem min­den, ami az iskolához kell. Hogy a tankönyvcsomag mennyibe kerül, az iskolánként változik, attól függ, a tanárok me­lyiket választják a számtalan könyv, munkafüzet közül. Az oktatási minisztérium tájékoztatása szerint­­ a legolcsóbb elsős csomag kétezer fo­rint, és a legdrágábbért több mint ötezer forin­tot kérnek. A hetedik osztályba induló nebulók szülei fizetik a legtöbbet a könyvekért, mini­mum 4100 forintot, de ha nincs szerencséjük, a drágábbik változatot veteti meg velük az iskola, ami 8 ezernél is többe kerül. Ezután jönnek a füzetcsomagok, ez körülbelül ezer forint, aztán az elsősöknél az iskolatáska, vonalzók, körző­készlet, tollak és ceruzák, festék, gyurma, cipő, köpeny, ünneplőruha és így tovább. Ha a szülő mindenből a legolcsóbbat veszi meg, akkor is 15 ezer forintot hagy a boltban, ha pedig enged a könyörgésnek, és márkás cuccokat vásárol a csemetének, akkor könnyen megszabadulhat 30-35 ezer forinttól is. Ha a végösszeget néz­zük, az az 1100 forint nem sokat segít, amit az iskolák osztanak a rászorultaknak. V. CS. Tanévkezdő elnöki poszt Fotó: Koncz GYÖRGY

Next