Kurír - reggeli kiadás, 1998. szeptember (9. évfolyam, 238-267. szám)

1998-09-19 / 256. szám

6 RIPORT Percek, pontok és 1200 méter 15.40 Az Erzsébet és a Szabadság híd között terpeszkedő nem­zetközi hajóállomás vonalá­ban árral házban felsorakoz­nak az egységek. Mélysárgá­ban a pesti part felőli oldalon az ELTE nyolcasa, középen és fehérben a közgázos egy­ség, budai orientációban a kékben evező BME alakulata billeg a Dunán, a rajtra szólí­tó jelet várva. 1 5.45 Rajt! A nekilóduló kormányos nyolcasok vízbe merülő eve­zőinek nyomán tajtékzik a Duna, és a hajók hamarosan elérik az utazósebességet. 1 5.45:30 Szinte egy vonalban halad­nak a hajók, közelednek a Szabadság hídhoz. A nézők egy része még a légben mű­repülőket nézi, de sokan már nyújtogatják a nyakukat, és böködik oldalba a mellettük állót: „Nézd, jönnek", és mu­tatnak észak felé. 15:46:30 Az első egység eléri a Sza­badság hidat. Szemmel lát­hatóan gyorsabb, mint a töb­bi: ők az ELTE-sek. Középen E­gyütt izgulta végig a három egyetem rektora a versenyt. A Budapesti Műszaki Egyetem első embere, dr. Detrekői Ákos szinte már a zsebé­ben érezte a győzelmet. A csapat ugyanis összeszokott, erős profik­ból áll, mindegyikük többszörös magyar bajnok. A Kurír munka­társának - miután ő megnyugtatta: abszolút semleges, mert a Janus Pannonius Tudományegyetemen végzett - elmondta: az egyetem dékánjaként szervezte meg a tan­árok és diákok nyolcasát, s évente voltak a nagy összecsapások. Sze­gény alig akart hinni a szemének, amikor meglátta: vezetnek az EL­TE-sek. Az utolsó pillanatig re­ménykedett, hogy a BME-nek si­kerül behozni a lemaradást. Ha tíz méterrel hosszabb lett volna a táv, talán sikerül is. : - Rektor úr, mit szól ahhoz, hogy nem a papii forma érvényesült? - Mit szólok, mit szólok? Egyelőre semmit nem szólok, annyira pipa vagyok. De azért sportszerűen megtap­solta a győztes hajót. Aztán persze kicsit jobb kedvre derült, főleg ak­kor, amikor megjelent a Magyar Honvédség flottillájának AN 12-es aknaszedő naszádja. Meg is fenye­gette az Eötvös Loránd Tudomá­nyegyetem rektorát: bosszúból szétlöveti az irodáját. Ez az üres fenyegetőzés sem tudta azonban kedvét szegni dr. Szabó Miklósnak, akit majd’ szét­vetett a büszkeség. - Nos, el kell mondanom: ezúttal nem a papírforma, hanem a tartalom és a forma győzedel­meskedett. A csónakban szép lá­nyok és stramm fiúk ültek, akik iszonyatos erővel küzdöttek. Rá­adásul mindjárt pályacsúccsal nyertek! - Az egyetem miként honorálja a győzelmet? - Hát, az indexben biztosan nem lesz ennek nyoma, de rektori elismerést mindenképpen kapnak. Olyan boldog vagyok, hogy nem is igaz - mondja fü­lig érő szájjal. - Nem akarok szerénytelennek lát­szani, de szerintem megsemmisítő vereséget mértünk a másik két egyetemi csapatra. Egyszerűen már jócskán lemaradva ap­rózzák a közgázosok, míg a műszakis különítmény össz­hangja a hidat elhagyva egy pillanatra megbomlik. A hul­lámok vagy az örvények - a partról nehezen lehet állást foglalni - játéka zavarólag hat az evezők mozgatására, a nyolc ember ütemet veszít, és hátrányt szenved. 1­5:47:20 A BME főépülete elé érnek a regattázók. Fél hajóval vezet az ELTE, de egy pillanatra úgy tűnik, a műszakisok na­gyon belehúznak, és a hátra­lévő egy-kétszáz méteren megpróbálják befogni az élen hullámokat verő tudo­mányegyetemieket. 1­5.47:50 Az I. Duna-parti Egyetemek Regattája a Kurír-kupáért be­futója: a finisre nem lankad az ELTE egysége, a két fiú és a kormányossal egyetem­ben két leány megkönnyeb­bülve ernyed el. Majdnem egy hajóhossz hátránnyal ér­keznek a műszaki egyete­misták, végül, kicsit lemarad­va, de végig ernyedetlenül az evezőknek feszülve a BKE nyolcasa, kormányostul, fantasztikusak voltak a gyerekek. Igazi ELTE-sek: szépek, okosak és mellesleg jól eveznek. - Szinte biztosr­a lehetett venni a Műegyetem­ győzelmét. Vajon mitől kaptak szárnyakat az evezősök? Csak nem helyezett kilátásba valamilyen retorziót? - Nos, így utólag elárulhatom: az egész bunda volt. De az utolsó pillanatban sikerült Viagrát sze­rezni, mert ez az egyetlen szer, ami nem volt rajta a doppinglistán. - Ezen a bajnokságon kívül van­nak más összecsapások is a három egyetem­ között? - Nem, ez az első szervezett bajnokság. Azért is örülök annak, hogy mi nyertünk, mert idén 150 éves az ELTE és 100 éves a sport­kör, amit még Eötvös Loránd ala­pított, vagyis minden összejött. És ami a legfőbb: most mindenkinek bebizonyította a három egyetem, hogy tanulás mellett is lehet kiváló sporteredményeket is elérni. A csapat edző­je, vagy ahogy a rektor fogalmaz, idomár asszonya, Németh Erika sem tudja megfej­teni, hogyan sikerült legyőzni a sokkal esélyesebb Műegyetemet.­­ Azt még a Budapesti Evezős Szövetség szakemberei is elismer­ték, hogy nagyon szépen, elegáns stílusban és egységesen eveztek. Egész nyáron nagyon keményen edzettek a Danubius Nemzeti Hajóegyletnél, de még nem volt olyan összeszokott a csapat, mint a Műszaki Egyetemé. A csapat­­szellem viszont kiváló, és nagyon­­nagyon meg akarták nyerni a fu­tamot. A Budapesti Közgazdaság-tudo­mányi Egyetem büszkélkedhetett a legnagyobb szurkolótáborral, de a hangos biztatás csak a dobogó harmadik fokára volt elegendő. Dr. Palánkai Tibor rektor azon­ban nem volt annyira lesújtva. - Szerintem a részvétel a fon­tos. Jövőre visszavágunk. Egyéb­ként meg a csapat fele amatőr, úgyhogy tulajdonképpen a harma­dik hellyel is elégedett vagyok. Az I. Duna-parti Egyetemek Regattája a Kurír-kupáért végeredménye: 1. Eötvös Loránd Tudomá­nyegyetem 2. Budapesti Műszaki Egye­tem 3. Budapesti Közgazdaság­­tudományi Egyetem Köszönetet mondunk minden résztvevőnek, közreműködő­nek, támogatónak és segítőnek. Programok földön, vízen, levegőben - röviden így foglalhatók össze a tegnapi események. A Duna-parti Egyetemek Regattája a Kurír-kupáért sok-sok érdeklődőt von­zott ki e verőfényes őszi délutánon a Műegyetem rakpartra. A gyerekek mentek falra mászni, a családfők meg az ultisátrat célozták meg, amelyet nagyon előrelátó módon a sörsátor mellett állítottak fel. Aztán persze az urakat is kiette a fene a vízpartra, nem akartak lemaradni az evezős ha­jók felvonulásáról, a jacht-, a vízisí- és jetskibemutatóról. Aztán kicsik és nagyok vigyázó szemeiket az égboltra vetették, mert olyan légi bemutató volt, hogy azt bármelyik, az átkosban rendezett augusztus 20-i ünnepély megirigyelhette volna. Tucatnyi ejtőer­nyős - a RAIR Aero Hungary Klub tag­jai - ugrott célba, vagyis a hideg Du­nába. Aztán repülőgépek jöttek, pi­masz pilótái jól összekócolták a né­zők haját, olyan alacsonyan repültek. A gépek hasa szinte a vizet súrolta már, mindenki azt próbálta kitalálni, átrepülnek-e a Szabadság híd alatt, vagy nem repülnek át. Végül a Juven­tus Rádió közlekedési helyzetdiag­nosztizáló helikopterei lebegtek a Duna fölött. Ide-oda billegtek, mint a szitakötők, megálltak a levegőben, végül a frászt hozták a nézőkre, úgy látszott, nekimennek a hídnak, de az utolsó pillanatban elrebbentek. Ám a legfőbb esemény természetesen a regatta volt. Vízre száll egy ejtőernyős Az evezősversenye visszatért korábbi­­­gához. Az egyetemi­mát elemezték, eg­respohárral illuszt nem sikerült jól a kezdődtek a konca Animal Cannibals. * 1999

Next