Kutas Népe, 1975. december (1. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

Jól érzik magukat a fiatalok Még 1974-et írtunk, ami­kor Szegeden sor került arra a parlamenti gyűlésre, me­lyen részt vettek az Új Élet Termelőszövetkezet küldöttei is. Termékeny, dolgos órá­kat éltek át a szegedi na­pok alatt. Számos más kül­döttek által felvetett problé­mákat hallgattak meg. S tulajdonképpen Horváth Gyula az újéletesek ifjúsági parlamentjének vezetője ek­kor döbbent rá először, hogy valójában milyen előnyös helyzetben is vannak, hiszen azok a problémák, melyek Szegeden felvetődtek Szék­kutason egyáltalán nem lé­teznek. Köszönhető ez an­nak a gyümölcsöző kapcso­latnak, melyet a vezetőkkel sikerült kiépíteni. Néhány szó a fiatalokról. A helyi ifjúsági parlament­nek 33 nő és 162 férfi tagja van. A harminc éven aluli­ak közül 11-en szereztek érettségi bizonyítványt, 15- en technikusi oklevelet és további 11-en főiskolai, üzemmérnöki, illetve agrár­mérnöki diplomát. • Évekig gond volt a külön­böző termelőszövetkezetek­ben, hogy a fiatalokat egy­szerűen nem lehetett vissza­szerezni. Ma már megválto­zott helyzetről beszélhetünk. Félig meddig ezek a gon­dolatok szabták meg első kérdésem, melyet Horváth Gyulához intéztem. — Milyen a továbbtanu­lás, a szakosodás, az önmű­velődés lehetősége az Új Élet Termelőszövetkezetben? — Valójában érezzük mi is: ahhoz hogy akárcsak rövid tíz év múlva is kor­szerűen perspektivikusan tudjunk dolgozni, gondol­kozni, egy percre sem sza­bad megállni, mindig tanulni kell, gyarapítani az ismere­teket. Éppen ezért is még fokozottabban, ősz­intébben kell propagálni a továbbta­nulás jelentőségét annak szükségszerűségét. ( 1974-ben jóval többet kellett agitálni, hogy azok, akik már évek óta nem ültek iskolapadban ismét tanulásra adják fejü­ket. De máris vannak pozi­tív példák. Majd mindenki sikeresen vizsgázott. — Ezek mellett szót kell ejteni néhány olyan objektív akadályról, amely nem tő­lünk függ. Említettem már a termelőszövetkezetben igazán rendjén mennek a dolgok, minden segítséget megadnak a továbbtanulás-­­ra, szakmai továbbképzésre. Ezzel szemben vannak olyan gátló körülmények, hogyha valaki például Vásárhelyen szerzi meg felsőfokú vég­zettségét, akkor nagyrészt hiába jelentkezik Gödöllőre a szakmérnöki továbbkép­zésre, mert nemigen veszik figyelembe jelentkezését, mivel hogy a gödöllői vég­zettek közül is sokan jelent­keznek és elsősorban őket is­kolázzák be. — S a politikai tovább­képzések? — Az őszi kampánymun­kák után télen minden hé­ten egy nap továbbképzést tartunk, amelyeken mintegy 40—50 fő vesz részt rendsze­resen. — Általában hogyan sike­rül az újonnan érkezettek munkahelyi beilleszkedése? — Sok fiatal kerül hoz­zánk, köztük nem egy olyan is, akinek ez a termelőszö­vetkezet az első munkahelye. De én még olyan esetről, hogy valakinek problémája lett volna, nem hallottam. Talán az a legnagyobb gon­dunk, hogy azok a fiatalok, akik 25—26 évesen megnő­sülnek, férjhez mennek, ne maradjanak el egyik napról a másikra mellőlünk. A jö­vőben — még nem tudjuk, hogy­ milyen módon — de fokozottabban akarjuk őket bevonni a továbbképzésekbe. Szót kell ejteni arról a se­gítségről is, melyet a fiatal házaspároknak nyújt a kö­zösség, ötéves tagságvi vi­szony után jelentős anyagi támogatást kapnak a­ házépí­­téshez.­ De vannak más jel­legű­ „szolgáltatások” is. Az elmúlt évben két fiatal volt közülünk Moszkvában, illet­ve Romániában. — Mennyi pénzzel gaz­dálkodnak? — Huszonötezer forintot szavazott meg a közgyűlés az ifjúsági alapra. Ezen kí­vül egy hold kukorica föl­det kapunk minden évben megművelésre. Amit ebből keresünk, az is a miénk, a fiataloké. Az innm befolyó összegből természetesen le­het ping-pong, biliárd, sa­rk versenyeket, labdarúgó mérkőzéseket rendezni, va­lamint politikai vetélkedőkét szervezni. RINKÓ GÉZA " Hol tartunk a női egyenjogúsággal ? E KÉRDÉSRE egész egy­szerűen is lehetne válaszol­ni. Hol tartunk, a női egyen­jogúsággal? Ott, ahová ed­dig eljutottunk. De ez csak a szavak játéka lenne. Va­lójában nem olyan egyszerű válaszolni. Az igaz, hogy a törvény biztosítja a nők részére is a szabadságot, jogot a mun­kához, tanuláshoz, szórako­záshoz stb. Az egyenjogú­ságról azért mégis, még fel­­szabadulásunk 30. évében is beszélnünk kell, mert még mindig nem tanultunk meg élni e jogokkal, még ma is sok gátja van a jogok érvé­nyesülésének. Ilyen akadályok többek között az örökölt és ma még nagyon is ható rossz szemléletek, hagyományok, szokások. (Félreértés ne es­,­sok: nemcsak a férfiak rossz szemléletére gondolok.) Ezek a legfőbb akadályok, amelyek ma még a társa­dalmi élet legtöbb területén — munkahelyen, közéletben, családban — hatnak. MEGTALÁLHATÓK ilyen nézetek például: az asszony azért van, hogy a családot kiszolgálja; keressen a férj annyit, hogy az asszonynak ne kelljen elmenni dolgoz­ni; nem jó, ha az asszony túl okos; a feleség legyen családanya, mással ne tö­rődjön. Elavult szokás, hogy a családon belül „rendszere­zik” mi a női munka és mi a férfi munka. Női munká­hoz sorolják a gyermekne­velés, bevásárlás és háztar­tás összes tennivalóit, pedig valójában nincs külön női és férfi munka. Apropó: gyermeknevelés. Egy-egy szülői értekezlet résztvevőit látva azt hinné az ember, hogy csak anyjuk van a gyerekeknek. EZEK A ROSSZ szemlé­letek, szokások olyan hely­zetet próbálnak fenntartani, igazolni, aminek nincs jo­gosultsága ma már. ígértem: arról írok, hol tartunk? Úgy vélem, hogy külön kell választanunk a munkahelyi és a közéleti lehetőségeket a családtól. A munkahelyen és a köz­életben — különösen az utóbbi időben — az egyen­jogúság többé, kevésbé ér­vényesül. Egyre több olyan nődolgozó társadalmi akti­vista munkájára van igény, akik rátermettségükkel, készségükkel és szakértel­mükkel bizonyították, hogy képesek a vállalt feladatot ellátni. Ez azt mutatja, hogy a vezetők megértették a női egyenjogúság megvalósításá­hoz szükséges tennivalóik egy részét. Nem véletlenül írtam, hogy­­egyrész­t, mert még igen sok az olyan férfi vezető, aki a munkahelyén a női egyenjogúságért, ott­hon viszont a családban a női egyenjogúság ellen har­col. AZ IS TÉNY, hogy ez az a terület az, ahol legnehe­zebb előrelépni. Pedig a családi légkör, a családban érvényesülő egyéni szabad­ság a kölcsönös megértés és a jó munkamegosztás alapja annak, hogy egyenjogúnak érezze és egyenjogúvá tudja tenni magát valaki az élet más­­ területén is Természe­tesen a családi jó munka­­megosztás alakulására is egész sor példát lehet felso­rolni. Orvosi rendelőkben lehet látni, hogy az apa vi­szi a gyereket az orvoshoz. Vannak férjek, akik kifeje­zetten szeretnek bevásárol­ni. Igen sok helyen kiala­kult szokás, hogy a férj se­gít a nagymosásban, a taka­rításban. Olyan férjek is vannak, akik szeretnek fő­­zőcskézni és szívesen elké­szítenek valamilyen ételt, feltéve, ha hagyjuk őket. TUDJUK PERSZE azt, hogy a jó családi munka­megosztásnak objektív aka­dályai is vannak. Nemcsak akarom, vagy nem akarom kérdése ez. A mezőgazda­ságban­ még mindig nem nyolc óra jó napi munkaidő, s emellett még igen sok komoly fizikai erőt igénylő munkát kell elvégezni. Soká lesz még, de nem elérhetet­len az, amikor gombnyo­másokká,­, szinte fizikai munka nélkül megy a me­zőgazdasági termelés. Akkor majd nem kell a női egyen­jogúságról beszélni, mert az akkora megvalósul. HEGYI JáNOSNÉ nőbsz, elnök ISMERJÜK MEG GAZDASÁGUNKAT Sokszor­ hallottuk már ter­melőszövetkezetünk legjel­lemzőbb adatairól. Arról azonban ritkábban szoktunk beszélni, hogy az ország töb­bi­­ téeszeihez képest hol is állunk. Legkézenfekvőbb összehasonlítási alap a terü­let nagysága. Az országos átlag tíz „méret” 3 ezer 500 hektár körüli, néhány évvel ezelőtt alig haladta meg a 2 ezer hektárt. Az erőteljes növekedés a téeszek számá­nak csökkenéséből az egye­sülésekből adódik. Szövetke­zetünk területe hétezeröt­venegy hektár. Az összehasonlítás alapján tehát gazdaságunk a nagy tsz-ek sorába tartozik. De a kétezer hektáron aluli kis gazdaságok főleg a Dunán­túlra jellemzőek. Az Alföl­dön az átlagos nagyság meg­haladja az országosat. En­nek ellenére azt mondhat­juk: szövetkezetünk a nagy gazdaságok sorában átlagos helyet foglal el. A másik összehasonlítási alap lehet az éves termelési érték. Ebben már sokkal kö­zelebb állunk az átlagos té­­eszekhez, ami azt mutatja, hogy gazdaságunk viszonylag extenzív viszonyok között gazdálkodik Tehát: hiányoz­nak azok a nagy bruttó ter­melési értéket adó ágazatok (kertészet, szőlő, gyümölcs, nagyvolumenjű állattenyész­tés), amelyek lehetővé teszik, hogy kis területen is nagy termelési érték jöjjön létre. Az intenzitás fokát nálunk főleg az állattenyésztés fej­lesztésével és a szántóföldi kultúrák belterjességének növelésével lehet fokozni. Sok esetben az ipari mel­léktevékenység nagysága torzítja az összehasonlítás helyességét. (A külterjes me­zőgazdasági tevékenység nö­veli az egy hektárra eső ter­melési értéket.) Nem ilyen objektív összehasonlítási alap a termelés műszaki, technikai színvonala. Ezen a téren is vannak ugyan meg­felelő mutatók az összeha­sonlításra, de ezek a terme­lésnek csak egy-egy oldalát világítják meg. Mindenféle mutatók nél­kül azt mondhatjuk, hogy gazdaságunk műszaki-tech­nikai színvonala fejlettebb az átlagosnál. Egy-egy terület­re a legkorszerűbb. (Kuko­ricatermesztés, sertéstenyész­­tés, lucernatermesztés.) Ugyanakkor egy-egy terület rekonstrukciója mind sürge­tőbbé válik. (Szállítási tevé­kenység, rakodás, műtrágya tárolás.) Összefoglalva tehát el­mondhatjuk, hogy termelő­szövetkezetünk olyan nagy gazdaság, amely fejlett mű­szaki-technikai színvonalon áll. Magába hordozza a to­vábbfejlődés lehetőségét, a belterjesség további fokozá­sának és a munkatermelé­kenység növelésének alap­­feltételeit. Ebben a néhány sorban észleltettük hol helyezke­dünk el az ország többi ter­melőszövetkezeteinek sorá­ban. Következő számunkban a gazdaság egy-egy szűkebb területével ismertetjük meg olvasóinkat. KISS JENŐ főágazat vezető OTTHON ÉS HÁZTÁJI *­hol életünk nagy részét eltöltjük, ahol közös munkánk gyümölcsét várjuk s élvezzük, ahol a minden­napokra, felkészülünk, ahol fáradalmain­kat kipihenjük, ahol gyermekeinket fel­neveljük, hogy szüleikhez hasonlóan jó fiai leányai legyenek a hazának, ahol jö­vőnket tervezgetjük — az az otthonunk. Vele említjük a háztájit, a jövedelmün­ket pótló szántóföldet s kertünket, jószá­gainkat.­­ Közös munkánk és törekvéseink mel­lett ez dúsítja életünk értelmét, céljait. Az otthon meg a háztáji. Családunk és a háztáji gazdaság. De aicit jelent az otthon meg a háztáji Székkutason 1975-ben? Mit jelent az Új Élet Tsz tagja számára, aki vagy a köz­ségben lakik vagy kint valahol a tanyán? Mit jelent az otthon meg a háztáji szá­mokban? Mit jelent a maga kézzelfogható valóságában? Milyen létfeltételeket, mi­lyen körülményeket, milyen lehetőségeket nyújt számunkra? Új iratunkban, amely az „Otthon és háztáji” címet viseli erről akarunk majd beszámolni. Indulásként mindenekelőtt a legfőbb adatokról szólunk. Mint tudjuk az Új Élet Tsz-ben majdnem pontosan ezren va­gyunk. Száznál több­­ alkalmazott meg csaknem kilencszáz tag. Tagtársaink kö­zül 310 nyugdíjas. Még nem nyugdíjas tagságunk listáján — vagyis a dolgozó ta­gok névsorában — 89 nő és 498 férfi ne­ve olvasható. Az életkorról annyit, hogy a 30 évesnél fiatalabbak 195-en vannak. Beszédes számok ezek. Sokat mondanak rólunk, kivált, ha azt is tudjuk, hogy közösségünk összesen mintegy hatszáz csa­ládot számlál. Hatszáz család — egy nagy családban, együtt. S természetesen minden családnak, min­den egyes tagnak van otthona és van ház­táji földje, gazdasága. Ott, ahol van, olyan, amilyen, jó vagy még jobb, szép vagy még szebb, külterületi vagy belte­rületi, mindenesetre — a mienk. L­enne és vele élünk.­ Otthonunkban és a háztájiban, berendezéseinkkel, teendőinkkel. Együtt élünk a tsz­­ben és a községben. Székkutas lakóinak száma most 3398 a községi tanács adatai szerint. Az otthon, a családi fészek útját, jövőjét két szám mutatja a faluban: más­fél évtizeddel ezelőtt a népességnek csak egyharmada lakott a belterületen. Ma már csaknem a fele: 1500 lélek. Sokan beköltöztek az elmúlt években, új otthont építettek vagy vásároltak a régi, a tanya helyett. De még mindig na­gyon sokan élnek kint. Vajon mit jelent az otthon meg a háztáji itt és mit jelent amott? Hogyan élnek a mi embertársaink a tanyavilágban és hogyan élnek bent a községben? Miként igyekeznek javítani, korszerűbbé tenni életkörülményeiket? G­yűjtünk majd erről adatokat és el­mondjuk tisztelettel így magunk között a mi lapunkban. Felkere­sünk majd tanyán és bent lakó tagtársa­kat. Arról is lehet szó, hogy személyesen írjanak, mondják el, hogy s mint látják ezt a mai életet otthon meg a háztájiban és persze, ami nélkül már semmi sem le­­hetne itt, a közösben. (Folytatjuk) Tempt (difa’t perv ív elkövetkezett a számadás ide- 1MI1CI­C IC­­ egy év,je Nagy várakozás előzi meg ezt a számadást, még akkor is, ha­ a tagokat évközben több alkalommal tájékoztattuk arról, hogy a megvalósult bevételek és a szubjektívan megítélt eredmények alapján mit várhatunk a terv teljesítésére vonatkozóan. Ezt a tá­jékoztatást tagjaink részben brigádgyűléseken, küldöttgyű­lésen, valamint a vezetőségi tagokon keresztül kapták meg. Ez azonban pontos eredményhez képest eltérő is lehetett, mert pontosan és véglegesen csak most, amikor összes könyveinket lezártuk tudjuk megállapítani. Az 1974. évi költségvetésünk, illetve termelési és pénz­ügyi tervünk készítésekor voltak, akik aggodalmasan fo­gadták a tervelőirányzatokat ismerve azokat a nehézsége­ket, amelyekkel az év folyamán számolni kell. Mik is vol­tak ezek,a nehézségek? Nem számolt a terv előző évről átjövő biztonsági alap- P­l. S 70 i i"i­n ' ri­­­s " berhá­zs üzemeltetését kellett elkezdeni. Tudvalevő, hogy az még a kezdeti időszakban jövedelmet nem hoz, csak költség kihatásait érezzük. Az erre felvett beruházási és forgóeszköz hitelek esedékes részének visszafizetése már kezdődik. Beléptünk a kuko­rica termelési rendszerbe, amelynek pillanatnyilag csak a megnövekedett beruházási terheit érezhettük. Megnöveke­dett területen t­emeltü­k rá orrépát, de a terv készítése­kor a betakarító gépek még hiányoztak. És még sorolhat­nánk a példákat. Tudjuk továbbá, hogy a tavasz igen korán köszöntött be, azonban mégis május elejéig kellett várni az esőre, amely sarjadásnak indította a kukorica kivételével a tavaszi ve­téseket. A határban 60 százalékban kikelt cukorrépát, le­romlott őszi kalászost és újravetésre szoruló napraforgó táblákat láthattunk. Nem volt kielégítő más növényeink állapota sem, mint például a gyógynövényeké. Jogos volt az aggódás a terv készítésekor. Az említett nehézségek mellett is maradt elkeseredést okozó körülmény. A későb­biek folyamán azonban a mezőgazdaságra igen kedvező idő, csaknem teljesen eloszlatta a kételyeket. M­oit helln's beszámolni, hogy költségvetési iVAJV-­allal LUJUUV tervünket teljes egészében tel­jesítjük a nö’ ''vterm­­ skén, amely az összes bevéte­leink több mint a felét alra, 107 százalékra valósult meg a bevételi terv. Ez­ a 7 szá­zalékos­ bevételi terv túlteljesítés 3 millió 300 ezer forint többletbevételt jelent. A növényféleségek közül ki kell emelnünk a cukorrépa ágazatot, amely egyedül 4 millió 200 ezer forint többlet­bevételt hozott. A gabona ágazatban csak hozamtöbbletről beszélhetünk, ami 10 ezer mázsa volt Ezt azonban a tsz Az 1974. évi nem értékesítette. Hiányokról is szólni kell: a gyógynövé­nyek átlagosan, illetve összevontan nem hozták a tervben előirányzott bevételeket. Úgyszintén a napraforgó sem. Az ok, hogy a gyógynövényeknél a napfény hiánya kedvezőt­len hatással volt az olajtermelésre, a napraforgónál pedig a kétszeri vetés miatt alakult igen rosszul a termésered­mény. Az állattenyésztés 108 százalékra teljesítette bevételi tervét. Ez 1 millió 800 ezer forint többletbevételt jelent. Röviden ennél az ágazatnál azt kell megemlíteni, hogy a tervet ugyan túlteljesítettük minden vonatkozásában, kivétel a hízósertés értékesítés, ahol bevétel szempontjá­ból ugyancsak 400 ezer forint a hiány, de a sertéskombi­nát 300 hízottsertéssel maradt adós. Egyéb tevékenység szempontjából a tervet 129 százalékra teljesítettük. Jelentős a tervteljesítés a szárítóüzemben. Ez részben abból eredt, hogy a tsz vezetőség évközben határozott: a tervtől eltérően lényegesen nagyobb mennyiségű cukorrépa szárított szeletet állítsunk elő. Lucerna ágazatunk hozama a tervtől felfelé lényegesen eltér. Hektáronként 60 mázsán felüli száraz termést értünk el. Ez azt a lehetőséget adta, hogy lucerna készítményből is lényegesen nagyobb mennyiséget tudtunk exportra érté­kesíteni. Évközben nyílt arra lehetőség, hogy a sertéstele­pen levő takarmánykeverőnket is úgymond: takarmány­gyárrá fejlesszük. Ugyanis: havi 100 vagon erejéig bér­­keverést vállaltunk a Gabonafelvásárló Vállalat részére azon felül, hogy a gazdaság összes keverék takarmány igényét is kielégíti a keverőüzem. Itt is megteremtődött az üzemszerű működés. Ez a tevékenység a tsz-t 1 millió 500 ezer forint bevételhez juttatta. A melléktevékenységi körben 3mtés­z­­el, építőipari tevékenységgel, gumi­üz­met tart fenn, tégla­gyárat üzemeltetünk. Valamint nem jelentéktelen a mező­­gazdasági szolgáltató tevékenység, amely bizonyos bérfu­varozásokat, daruzást, cukorrépa prizmázást és vagon ra­kodást esetleg más mezőgazdasági munkákat foglal magá­ban. 1974-ben először gépjavító üzemünk a makói Lenin Tsz részére ugyanúgy, mint saját részünkre is egy babérnál szemestermény-szárítót épített. összegezve: termelőszövetkezetünk bevételi tervét 113­ 9

Next