Kutas Népe, 1977. december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
Csendélet Ksczúr István felvétele Családi ünnepeink szocialista jellege házassághoz ősidők óta és gondolnak ezekre. A fa-és mindmáig változatlanul a legfontosabb „kellékek” a menyaszszony és a vőlegény. Maradnak is. Csecsemő nélkül viszont a legpompázatosabb névadó is kudarcba fulladna. Mégis, a másodlagos kellékek, a ceremónia, ahogyan mondani szoktuk, ez okozza a legtöbb gondot, törődést, a legnagyobb rákészülést; ezekről a nép is többet beszél, mint akikért történt. Mintha nem is az ünnepeltek miatt, hanem önmagunkért csinálnánk, néha úgy fest a dolog. (Gyakorló az ember!) Ám, mindezek ellenére, nem az a probléma, hogy sok a külsőnácsházi kisteremben 1976- ban is elhelyeztek egy kedves, kellemes hangulatú, modern képet, az értéke tízezer forint. — Mi nem szeretünk ilyenkor a pénzről beszélni. A születés, a házasság, a temetés nagyon megható, nagyon megrendítő emberi dolgok, megrázó események; ezeket nem lehet fel vagy leértékelni, ezért is ízetlen, illetlen hangzású a pénz, ha ezekről a dolgainkról beszélünk. De valóban kell ezekről is szólni. Arról a törődésről, amit a helyi vezetőszervek évek óta tanúsítanak családi ünnepeink sikere, szépsége, méltósága miatt, szöség, a ceremónia, a költség — és a pletyka. Nem. A probléma — inkább ezeknek a külsőségeknek a tartalma. Nem baj, ha beszélnek az emberek, nem baj, ha véleményt mondanak. De legyen miről beszélni, legyen mit beszélni, és amiatt senkinek ne kelljen szégyenkeznie. Ez a legfontosabb, cialista jellegük fokozásáért, maradandó emlékeikért, tartalmuk biztosításáért ■— A művelődési házban 1975-ben berendeztünk egy nagyobb termet, hogy az ünnepeltek szeretteik körében lehessenek a legmegfelelőbb, a legszebb perceikben. Szocialista családi ünnepeink alkalmával ezért is az egész ünneplő közönséghez igyekszünk most már szólni, természetesen a középpontba állítva az ifjú párt, névadó ünnepségen a csecsemőt és szüleiket névadó szüleiket Száhatvanezer forintot fordítottak akkor erre a szép nagy teremre! És azóta már két értékes kép is került a falra, közel húszezerért Valóban szép. A tapéta, a bútorok beletervezettek. Amikor ebben a nagy teremben esküvő van vagy névadó, ahova a fiatalokat (a házasulandókat vagy az ifjú szülőket) elkísérik a rokonok, barátok, családtagok, elkísérik a KISZ-tagok, a brigádtagok, munkahelyi főnökök; amikor ebben a szép teremben felharsan az énekkar, a gyönyörű nászinduló; amikor ebben a helyiségben az ünnepelteket és az ünneplőket köszöntik községi elöljáróik, akkor nem az ember múlandóságáról esik a legtöbb szó, hanem éppen a jelenéről, s a jövőjéről. Emlékeztetik őket arra, hogy magyar állampolgárok, hogy székkutasi polgárok, hogy nemcsak együtt ünnepelnek, hanem közös a dolguk, a gondjuk. Arról beszélnek, hogy az ünnepeltek mindig ebbe a nagy családba tartozzanak, a házasságkötés után, a névadó után is... — Nos, így válnak fokozatosan és mindinkább szocialista családi ünnepekké Székkutason a névadó, a házasságkötés ... Kellenek tehát a külsőségek, kell a ceremónia. Csak el ne szakadjon az ünnepeitektől! — Kell, hát persze, hogy kell. De ezt nagyon könnyű így mondani. Megvalósítani sokkal nehezebb. Olykor egészen apró dolgok miatt nem megy Minden faluban akadnak olyan rátermett tollforgató emberek, akik írjanak alkalmi köszöntőt halotti búcsúztatót, lakásavató ünnepi beszédet, de a tulajdonképpeni búcsúztatásra nem biztos, hogy ők alkalmasak, s akik lehetnének, akik szóbajöhetnek, legtöbbször nem vállalják. A megrendült családtagok könnyzuhatagában, barátok, ismerősök szomorú szemébe belemondani a fájdalmas szónoklatot tisztán, teljes átéléssel, lelket ríkatóan, de a szónok könnyei nélkül, nagyon-nagyon nehéz feladat És mi itt a falun mind ismerjük egymást közös sorsunk összeköt mindenkivel így vagy úgy, az elhunyt legtöbbször személyes fájdalmunk is... Molnár Mihály, a tanács vb titkára a saját személyes átéléseire gondol, amikor ezeket mondja. — Vállalkozó kivitelező van-e? — ez a legelső kérdések egyike. A másik: van-e alkalmas, pontosabban: az esemény szocialista tartalmához, az esemény jelentőségéhez méltó helyünk, helyiségünk? Például házasságkötő terem, névadó terem, ahol a közönség is elfér. Vannak-e más, a pátoszt fokozó segéderőink, mint megfelelő énekkar, esetleg zenekar vagy alkalmas magnetofonos zeneszámaink, hanglemezeink? Meg tudjuk-e szervezni a közönséget, a toborzást, a közönség felállását, ünnepség alatti magatartását?... Lám, az ember nem is gondolná. Székkutas vezető testületei azonban annál inkább, annál gyakrabban, annál intenzívebben gondoltak lagy örömünnepekké az egykor nagyon is szomorú vallási ceremóniák, a fényes üresség helyét így tölti be ma Székkutason a szocialista ember szocialista magasztalása. Jóllehet, a legfőbb „kellékek”, a csecsemő s a menyasszony ezekről az ünnepségekről ma sem hiányozhatnak. Nem, a vőlegény sem... Mindkét fél javára A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Belkereskedelmi Minisztérium, valamint a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa a zöldség, a gyümölcs, a burgonya valamint az élőállat felvásárlásával kapcsolatos nagyfontosságú felhívásában szocialista nagyüzemi gazdaságainkhoz szól ugyan, de a fogyasztó lakosság ellátásának érdekében, a termelési biztonságot is hangsúlyozva. A felhívás az Állami Tervbizottság határozatára apellál, amely a felvásárló szerveket arra kötelezi, hogy minden fogyasztásra alkalmas felkínált áru átvételéről 48 órán belül gondoskodjanak, minden vágósertés, vágómarha és továbbtartásra alkalmas növendékállat átvételét pedig a bejelentéstől számított nyolc napon belül oldják meg. Nem kampányfeladatról van szó, nem. A felhívás hangsúlyozza, hogy a fogyasztók szükségletét előre, szerződésben vállalt kétoldalú kötelezettségekkel kell biztosítani. A felhívás margójára üzemi lapunk feljegyzi, hogy ez esetben a fogyasztók alatt elsősorban szövetségeseinket, a városi munkásokat kell értenünk, az ő gondjaikat, zöldség- és gyümölcsellátási, évek óta ismeretes feszültségeiket. Ezeket a feszültségeket feloldani valóban elsőrendű mezőgazdasági feladat. És nem is akárhogyan. Ma nagyon divatos hangsúlyozni a minőséget. Nos, valóban nagyon fontos, hogy a korszerű mezőgazdasági gép, az utcai cipő, az ünnepi ruha, a tehergépkocsi és a kerékpár, a hűtőgép és a televíziós készülék, a szőnyeg és a szobabútor minősége kifogástalan legyen, de amikor ezeket hangsúlyozzuk, jusson eszünkbe a burgonya, az alma, a karfiol, a hagyma, a petrezselyem és a vágómarha, a vágósertés minősége is! Kitüntetettjeink Rohan az idő. Orosz Mihálynak úgy tűnik, csak pár éve még, hogy a szegedi DÁV-tól ide jött Székkutasra, a Schönherz Zoltán Termelőszövetkezetbe, pedig több, mint két évtizede annak... Öt évig elnöke volt a Schönherznek, amíg (1962-ben,) végülis társult az Új Élettel meg a Dózsával. Egy évvel később a Viharsarok is csatlakozott hozzájuk, majd 1968-ban a Petőfi, és 1976. január elsejével a Kossuth és a Béke is. Orosz Mihálynak negyvenhárom szolgálati éve van, és ebből huszonegyet Székkutason töltött, termelőszövetkezetben. Most, 1977. januárjában nyugállományba vonul. Rohan az idő!.... A nagy „család”, a termelőszövetkezet közössége 1100 tagot számlál ma (közöttük 401 nyugdíjas). A szakirányítók — beszámítva a képesítés nélküli brigádvezetőket is, — többen vannak, mint a húsz évvel ezelőtti kis tsz-ek teljes taglétszáma volt. A több, mint 80 szakirányító már magas létszámával is jelzi, hogy megváltozott itt minden a két évtized alatt. És ehhez az óriási változáshoz, fejlődéshez mindenekelőtt azoknak volt igazán sok közük, akik a leghosszabb ideje, a legtartósabban és mindvégig fontos posztokon álltak helyt a közösségért Ezek egyike Orosz Mihály. Volt elnök, elnökhelyettes, üzemegységvezető, és most már hét éve személyzeti vezető. Ebben a tisztségében különösen sokat tett az Új Élet Termelőszövetkezet mai vezetőgárdájának kialakításáért, a káderutánpótlásért Visszapillantva az elment évekre, a napokban ennyit mondott csupán: — Azt tettem, amit a pártom elvárt tőlem... Orosz Mihály harminc éve tagja a pártnak, 1955-től 1975-ig a termelőszövetkezet pártvezetőségének, négy választási ciklusban a helyi községi tanácsnak. Értékes, lelkiismeretes munkájáért a Termelőszövetkezet Kiváló Dolgozója, 1976. november 7-e, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából pedig a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetésben részesült. Olasz János 1962. január 1-től, a termelőszövetkezetbe lépésétől mindmáig, megszakítás nélkül traktorvezető. A rábízott feladatokat mindig a szakvezetők utasításának megfelelően, példamutató szorgalommal hajtotta végre. A sürgős időszakokban két műszakban dolgozik, és a munkatársaival nagyszerű a kapcsolata. Másfél évtizedes, gazdag gyakorlati tapasztalatát nem rejti véka alá, tudását készséggel megosztja a fiatalokkal. A cukorrépa-termesztő komplex gépesítési szocialista brigád tagja; ez évben elnyerte a zöldkoszorús szocialista brigádjelvényt. 1976. november 7-e, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetésben részesült. Kiss Imre zöldkoszorús szocialista brigádtag, a termelőszövetkezetbe lépése óta megszakítás nélkül kombájnvezető és szerelő. De nemcsak a gépet vezeti, hanem brigádját is. Nagyon sok köze van ahhoz, hogy a kombájnvezetők és szerelők tizennégy tagú brigádja kifogástalanul gondoskodott a termelőszövetkezet kalászos gabonáinak, valamint a napraforgó és kukorica kombájnnal történő betakarításáról és mindezt időben és megfelelő menynyiségben végezték el. A legnagyobb termelőszövetkezetek kategóriájában a kalászosok nyári betakarítását — helyezési sorrendben, — harmadikként fejezték be a megyében. És nemcsak a kedvező körülmények miatt történhetett így, hanem azért is, mert Kiss Imre mindig nagyon fontosnak tartotta és tartja a brigádtagok és a maga politikai és szakmai rendszeres képzését, a tsz-be érkező nagy teljesítményű új kombájnok kezelésének elsajátítását, a brigádtagok céltudatos tevékenységét. A kedvező körülményeket is végső soron maga a brigád teremtette elsősorban, lelkiismeretes előkészítő munkájával. A termelőszövetkezet politikai és gazdasági vezetősége látja, felismeri Kiss Imre nagyszerű munkáját, és a hét éves tevékenysége alapján 1976. november 7-e alkalmából Kiss Imre is a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetésben részesült. Tóth Imréné tejkezelő több mint egy évtizede dolgozik munkahelyén. Annak idején a Kossuth Tsz-be lépett be, egy éve az Új Élet Tsz tagja. Szakképzett tejkezelő, a munkáját kifogástalanul, nagy hozzáértéssel, nagy felelősségtudattal látja el, nagy gondot fordít a tej kezelésének higiéniai követelményei betartására. Mindig figyelemmel kíséri a fejés lefolyását, a munkatársak fegyelmezett munkáját. Nagy érdeme van abban, hogy a tejipar részéről észrevétel, kifogás a tej minőségével kapcsolatban sohasem merül fel. 1976. november 7-e alkalmából minisztert dicsérő oklevél kitüntetésben részesült. Ezúton is gratulálunk a kitüntetetteknek! Orosz Mihály Olasz János Kiss Imre Tóth Imréné Pusztai beszélgetések Vendégségben Vágiéknál Be sem fordulunk a bejárón, máris nagy csaholással fogad bennünket Bojszi, a tanya hűséges őrzője. A zajra kilép a verandáról Vági József, a gazda. Középtermetű, zömök, egészséges ember. Meg sem látszik rajta, hogy túl van a hatvanon. Barátságosan invitál beljebb egy kis beszélgetésre. Előkerül a gazdasszony, Etuska néni is, helylyel kínálva bennünket, no és később néhány pohár valódi kisüstivel. A szobabelső első pillanatra elárulja, hogy itt tisztelik a múltat, de a jövőnek is élnek. A falon fényképek, oklevelek, kitüntetések. A sarokban, mint egy nagy, lusta macska, domborodik a boglyakemence, de mellette már ott van a hordozható csempekályha, mikor melyik tesz jobb szolgálatot. Az asztal fölött csillár, a belső részen modern tv-készülék jelzi a korszerű életforma kialakulását. — Csaknem fél évszázada élek Feketehalmon — mondja Vági József. — Még gyerekkoromban ide kerültem, s azóta itt vagyunk. Édesapámmal együtt gazdálkodtunk. Ezt a tanyát 1922-ben építettük, s mindig toldtunk hozzá egy-egy részt. Azelőtt kisebb épületben laktunk. — Mikor lépett be a szövetkezetbe? — Amikor a Béke Tsz alakult. Huszonkét holdon gazdálkodtam, nem ment rosszul, mégis úgy gondoltam, csak fejlettebb forma a szövetkezet. Két lovamat beadtam a közösbe, a többi jószág a háztájiban maradt. — Nem volt szokatlan a közös gazdálkodás? — Eleinte igen. Nehéz is volt, mert kevés géppel rendelkeztünk. A kutasi gépállomás segített ugyan, de hát tudja más az, ha saját gépe van egy gazdaságnak. A tagság jól összeszokott. Én első évben a növénytermesztésben dolgoztam, majd csapatvezető és később brigádvezető lettem. — Hallgattak a brigád vezetőre? — Hallgattak, hiszen közös eredményért küzdöttünk. A becsületes parasztember egyébként is tudja, hogy dolgozni kell, mert másként nem terem a föld. — Milyenek a feketehalmi földek? — Jó föld ez. Ha jól munkálják terem, nem csapja be az embert. — Úgy mondják, a kutasiak értenek a jószágneveléséhez?