Kutas Népe, 1977. december (3. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

Csendélet Ksczúr István felvétele Családi ünnepeink szocialista jellege házassághoz ősidők óta és gondolnak ezekre. A fa-és mindmáig válto­­zatlanul a legfonto­sabb „kellékek” a menyasz­­szony és a vőlegény. Marad­nak is. Csecsemő nélkül vi­szont a legpompázatosabb névadó is kudarcba fulladna. Mégis, a másodlagos kellé­kek, a ceremónia, ahogyan mondani szoktuk, ez okozza a legtöbb gondot, törődést, a legnagyobb rákészülést; ezek­ről a nép is többet beszél, mint akikért történt. Mintha nem is az ünnepeltek miatt, hanem önmagunkért csinál­nánk, néha úgy fest a dolog. (Gyakorló az ember!) Ám, mindezek ellenére, nem az a probléma, hogy sok a külső­nácsházi kisteremben 1976- ban is elhelyeztek egy ked­ves, kellemes hangulatú, mo­dern képet, az értéke tíz­ezer forint. — Mi nem szeretünk ilyenkor a pénzről beszélni. A születés, a házasság, a te­metés nagyon megható, na­gyon megrendítő emberi dol­gok, megrázó események; ezeket nem lehet fel vagy leértékelni, ezért is ízetlen, illetlen hangzású a pénz, ha ezekről a dolgainkról beszé­lünk. De valóban kell ezek­ről is szólni. Arról a törődés­ről, amit a helyi vezetőszer­vek évek óta tanúsítanak csa­ládi ünnepeink sikere, szép­sége, méltósága miatt, szö­ség, a ceremónia, a költség — és a pletyka. Nem. A probléma — inkább ezeknek a külsőségeknek a tartalma. Nem baj, ha beszélnek az emberek, nem baj, ha véle­ményt mondanak. De legyen miről beszélni, legyen mit beszélni, és amiatt senkinek ne kelljen szégyenkeznie. Ez a legfontosabb, cialista jellegük fokozásáért, maradandó emlékeikért, tar­talmuk biztosításáért ■— A művelődési házban 1975-ben berendeztünk egy nagyobb termet, hogy az ün­nepeltek szeretteik körében lehessenek a legmegfelelőbb, a legszebb perceikben. Szo­cialista családi ünnepeink al­kalmával ezért is az egész ünneplő közönséghez igyek­szünk most már szólni, ter­mészetesen a középpontba ál­lítva az ifjú párt, névadó ün­nepségen a csecsemőt és szü­leiket névadó szüleiket Száhatvanezer forintot for­dítottak akkor erre a szép nagy teremre! És azóta már­ két értékes kép is került a falra, közel húszezerért Való­ban szép. A tapéta, a búto­rok beletervezettek. Amikor ebben a nagy teremben es­küvő van vagy névadó, aho­va a fiatalokat (a házasulan­­dókat vagy az ifjú szülőket) elkísérik a rokonok, barátok, családtagok, elkísérik a KISZ-tagok, a brigádtagok, munkahelyi főnökök; amikor ebben a szép teremben fel­harsan az énekkar, a gyö­nyörű nászinduló; amikor ebben a helyiségben az ün­nepelteket és az ünneplőket köszöntik községi elöljáróik, akkor nem az ember múlan­dóságáról esik a legtöbb szó, hanem éppen a jelenéről, s a jövőjéről. Emlékeztetik őket arra, hogy magyar ál­lampolgárok, hogy székkuta­­si polgárok, hogy nemcsak együtt ünnepelnek, hanem közös a dolguk, a gondjuk. Arról beszélnek, hogy az ün­nepeltek mindig ebbe a nagy családba tartozzanak, a há­zasságkötés után, a névadó után is... — Nos, így válnak fokoza­tosan és mindinkább szocia­lista családi ünnepekké Szék­kutason a névadó, a házas­ságkötés ... Kellenek tehát a külsősé­gek, kell a ceremónia. Csak el ne szakadjon az ünnepei­tektől! — Kell, hát persze, hogy kell. De ezt nagyon könnyű így mondani. Megvalósítani sokkal nehezebb. Olykor egé­szen apró dolgok miatt nem megy Minden faluban akad­nak olyan rátermett tollfor­gató emberek, akik írjanak alkalmi köszöntőt halotti bú­csúztatót, lakásavató ünnepi beszédet, de a tulajdonkép­peni búcsúztatásra nem biz­tos, hogy ők alkalmasak, s akik lehetnének, akik szóba­­jöhetnek, legtöbbször nem vállalják. A megrendült csa­ládtagok könnyzuhatagában, barátok, ismerősök­­ szomorú szemébe belemondani a fáj­dalmas szónoklatot tisztán, teljes átéléssel, lelket ríka­­tóan, de a szónok könnyei nélkül, nagyon-nagyon nehéz feladat És mi itt a falun mind ismerjük egymást kö­zös sorsunk összeköt min­denkivel így vagy úgy, az el­hunyt legtöbbször személyes fájdalmunk is... Molnár Mihály, a tanács vb titkára a saját személyes átéléseire gondol, amikor ezeket mondja. — Vállalkozó kivitelező van-e? — ez a legelső kérdé­sek egyike. A másik: van-e alkalmas, pontosabban: az esemény szocialista tartal­mához, az esemény jelentő­ségéhez méltó helyünk, he­lyiségünk? Például házasság­­kötő terem, névadó terem, ahol a közönség is elfér. Van­nak-e más, a pátoszt fokozó segéderőink, mint megfelelő énekkar, esetleg zenekar vagy alkalmas magnetofonos zeneszámaink, hanglemeze­ink? Meg tudjuk-e szervezni a közönséget, a toborzást, a közönség felállását, ünnep­ség alatti magatartását?.­.. Lám, az ember nem is gondolná. Székkutas vezető testületei azonban annál in­kább, annál gyakrabban, an­nál intenzívebben gondoltak l­agy örömünnepekké az egykor nagyon is szo­morú vallási ceremó­niák, a fényes üresség helyét így tölti be ma Székkutason a szocialista ember szocialis­ta magasztalása. Jól­lehet, a legfőbb „kellékek”, a csecse­mő s a menyasszony ezekről az ünnepségekről ma sem hiányozhatnak. Nem, a vőlegény sem... Mindkét fél javára A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium, a Belkereskedel­mi Minisztérium, vala­mint a Fogyasztási Szö­vetkezetek Országos Ta­nácsa a zöldség, a gyü­mölcs, a burgonya va­lamint az élőállat fel­vásárlásával kapcsola­tos nagyfontosságú fel­hívásában szocialista nagyüzemi gazdasága­inkhoz szól ugyan, de a fogyasztó lakosság ellá­tásának érdekében, a termelési biztonságot is hangsúlyozva. A felhí­vás az Állami Tervbi­zottság határozatára apellál, amely a felvá­sárló szerveket arra kö­telezi, hogy minden fo­gyasztásra alkalmas fel­kínált áru átvételéről 48 órán belül gondoskod­janak, minden vágóser­tés, vágómarha és to­­vábbtartásra alkalmas növendékállat átvételét pedig a bejelentéstől számított nyolc napon belül oldják meg. Nem kampányfeladat­ról van szó, nem. A felhívás hangsúlyozza, hogy a fogyasztók szük­ségletét előre, szerző­désben vállalt kétolda­lú kötelezettségekkel kell biztosítani. A felhívás margójára üzemi lapunk feljegyzi, hogy ez esetben a fo­gyasztók alatt elsősor­ban szövetségeseinket, a városi munkásokat kell értenünk, az ő gondjai­kat, zöldség- és gyü­mölcs­ellátási, évek óta ismeretes feszültségei­ket. Ezeket a feszültsé­geket feloldani valóban elsőrendű mezőgazdasá­gi feladat. És nem is akárhogyan. Ma nagyon divatos hangsúlyozni a minőséget. Nos, valóban nagyon fontos, hogy a korszerű mezőgazdasági gép, az utcai cipő, az ünnepi ruha, a teher­gépkocsi és a kerékpár, a hűtőgép és a televízi­ós készülék, a szőnyeg és a szobabútor minő­sége kifogástalan le­gyen, de amikor ezeket hangsúlyozzuk, jusson eszünkbe a burgonya, az alma, a karfiol, a hagyma, a petrezselyem és a vágómarha, a vá­gósertés minősége is! Kitüntetettjeink Rohan az idő. Orosz Mihálynak úgy tűnik, csak pár éve még, hogy a szegedi DÁV-tól ide jött Székkutasra, a Schönherz Zoltán Termelőszövetkezetbe, pedig több, mint két évtizede annak... Öt évig elnöke volt a Schönherz­­nek, amíg (1962-ben,) végülis társult az Új Élettel meg a Dózsával. Egy évvel később a Viharsarok is csatlakozott hozzájuk, majd 1968-ban a Petőfi, és 1976. január elsejé­vel a Kossuth és a Béke is. Orosz Mihálynak negyvenhá­rom szolgálati éve van, és ebből huszonegyet Székkutason töltött, termelőszövetkezetben. Most, 1977. januárjában nyugállományba vonul. Rohan az idő!.... A nagy „család”, a termelőszövetkezet közössége 1100 tagot számlál ma (közöttük 401 nyugdíjas). A szakirányí­tók — beszámítva a képesítés nélküli brigádvezetőket is, — többen vannak, mint a húsz évvel ezelőtti kis tsz-ek teljes taglétszáma volt. A több, mint 80 szakirányító már magas létszámával is jelzi, hogy­ megváltozott itt minden a két évtized alatt. És ehhez az óriási változáshoz, fejlő­déshez mindenekelőtt azoknak volt igazán sok közük, akik a leghosszabb ideje, a legtartósabban és mindvégig fontos posztokon álltak helyt a közösségért Ezek egyike Orosz Mihály. Volt elnök, elnökhelyettes, üzemegységvezető, és most már hét éve személyzeti vezető. Ebben a tisztségé­ben különösen sokat tett az Új Élet Termelőszövetkezet mai vezetőgárdájának kialakításáért, a káderutánpótlásért Visszapillantva az elment évekre, a napokban ennyit mon­dott csupán: — Azt tettem, amit a pártom elvárt tőlem... Orosz Mihály harminc éve tagja a pártnak, 1955-től 1975-ig a termelőszövetkezet pártvezetőségének, négy vá­lasztási ciklusban a helyi községi tanácsnak. Értékes, lel­kiismeretes munkájáért a Termelőszövetkezet Kiváló Dol­gozója, 1976. november 7-e, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából pedig a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetésben részesült. Olasz János 1962. január 1-től, a termelőszövetke­zetbe lépésétől mindmáig, megszakítás nélkül traktorve­zető. A rábízott feladatokat mindig a szakvezetők utasítá­sának megfelelően, példamutató szorgalommal hajtotta végre. A sürgős időszakokban két műszakban dolgozik, és a munkatársaival nagyszerű a kapcsolata. Másfél évtizedes, gazdag gyakorlati tapasztalatát nem rejti véka alá, tudá­sát készséggel megosztja a fiatalokkal. A cukorrépa-ter­mesztő komplex gépesítési szocialista brigád tagja; ez év­ben elnyerte a zöldkoszorús szocialista brigádjelvényt. 1976. november 7-e, a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom évfordulója alkalmából a Mezőgazdaság Kiváló Dol­gozója miniszteri kitüntetésben részesült. Kiss Imre zöldkoszorús szocialista brigádtag, a ter­melőszövetkezetbe lépése óta megszakítás nélkül kombájn­vezető és szerelő. De nemcsak a gépet vezeti, hanem bri­gádját is. Nagyon sok köze van ahhoz, hogy a kombájn­vezetők és szerelők tizennégy tagú brigádja kifogástala­nul gondoskodott a termelőszövetkezet kalászos gabonái­nak, valamint a napraforgó és kukorica kombájnnal tör­ténő betakarításáról és mindezt időben és megfelelő meny­­nyiségben végezték el. A legnagyobb termelőszövetkeze­tek kategóriájában a kalászosok nyári betakarítását — he­lyezési sorrendben, — harmadikként fejezték be a megyé­ben. És nemcsak a kedvező körülmények miatt történhe­tett így, hanem azért is, mert Kiss Imre mindig nagyon fontosnak tartotta és tartja a brigádtagok és a maga po­litikai és szakmai rendszeres képzését, a tsz-be érkező nagy teljesítményű új kombájnok kezelésének elsajátítá­sát, a brigádtagok céltudatos tevékenységét. A kedvező körülményeket is végső soron maga a brigád teremtette elsősorban, lelkiismeretes előkészítő munkájával. A ter­melőszövetkezet politikai és gazdasági vezetősége látja, felismeri Kiss Imre nagyszerű munkáját, és a hét éves te­vékenysége alapján 1976. november 7-e alkalmából Kiss Imre is a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója miniszteri ki­tüntetésben részesült.­­ Tóth Imréné tejkezelő több mint egy évtizede dolgo­zik munkahelyén. Annak idején a Kossuth Tsz-be lépett be, egy éve az Új Élet Tsz tagja. Szakképzett tejkezelő, a munkáját kifogástalanul, nagy hozzáértéssel, nagy fele­lősségtudattal látja el, nagy gondot fordít a tej kezelésének higiéniai követelményei betartására. Mindig figyelemmel kíséri a fejés lefolyását, a munkatársak fegyelmezett mun­káját. Nagy érdeme van abban, hogy a tejipar részéről észrevétel, kifogás a tej minőségével kapcsolatban soha­sem merül fel. 1976. november 7-e alkalmából minisztert dicsérő oklevél kitüntetésben részesült. Ezúton is gratulálunk a kitüntetetteknek! Orosz Mihály Olasz János Kiss Imre Tóth Imréné Pusztai beszélgetések Vendégségben Vágiéknál Be sem fordulunk a bejárón, máris nagy csaholással fogad bennünket Bojszi, a tanya hűséges őrzője. A zajra kilép a verandáról Vági József, a gazda. Középtermetű, zö­mök, egészséges ember. Meg sem látszik rajta, hogy túl van a hatvanon. Barátságosan invitál beljebb egy kis be­szélgetésre. Előkerül a gazdasszony, Etuska néni is, hely­­lyel kínálva bennünket, no és később néhány pohár valódi kisüstivel. A szobabelső első pillanatra elárulja, hogy itt tiszte­lik a múltat, de a jövőnek is élnek. A falon fényképek, oklevelek, kitüntetések. A sarokban, mint egy nagy, lusta macska, domborodik a boglyakemence, de mellette már ott van a hordozható csempekályha, mikor melyik tesz jobb szolgálatot. Az asztal fölött csillár, a belső részen modern tv-készülék jelzi a korszerű életforma kialakulá­sát. — Csaknem fél évszázada élek Feketehalmon — mond­ja Vági József. — Még gyerekkoromban ide kerültem, s azóta itt vagyunk. Édesapámmal együtt gazdálkodtunk. Ezt a tanyát 1922-ben építettük, s mindig told­tunk hozzá egy-egy részt. Azelőtt kisebb épületben laktunk. — Mikor lépett be a szövetkezetbe? — Amikor a Béke Tsz alakult. Huszonkét holdon gaz­dálkodtam, nem ment rosszul, mégis úgy gondoltam, csak fejlettebb forma a szövetkezet. Két lovamat beadtam a közösbe, a többi jószág a háztájiban maradt. — Nem volt szokatlan a közös gazdálkodás?­­ — Eleinte igen. Nehéz is volt, mert kevés géppel ren­delkeztünk. A kutasi gépállomás segített ugyan, de hát tudja más az, ha saját gépe van egy gazdaságnak. A tag­ság jól összeszokott. Én első évben a növény­termesz­t­ésben dolgoztam, majd csapatvezető és később brigádvezető let­tem. — Hallgattak a brigád vezetőre? — Hallgattak, hiszen közös eredményért küzdöttünk. A becsületes parasztember egyébként is tudja, hogy dol­gozni kell, mert másként nem terem a föld. — Milyenek a feketehalmi földek? — Jó föld ez. Ha jól munkálják terem, nem csapja be az embert. — Úgy mondják, a kutasiak értenek a jószágnevelésé­hez?

Next