Kutas Népe, 1978. december (4. évfolyam, 1-12. szám)

1978-01-01 / 1. szám

­ Vöröskeresztes közgyűlés Labozár János elnök beszé­dében visszatekintett a vö­röskereszt­ alapszervezet egy­éves működésére, felvázolta az eredményeket, de nem hallgatta el a gondokat sem. Mindenki emlékszik még rá, 1976. december 12-én, az Új Élet Tsz. pártszervezetének felhívására alakult meg a szövetkezet vöröskeresztes „sejtje". A tagtoborzás gyors sikert hozott: márciusban már 127-en­ vettek részt a munkában. Az 1977. évi programban több értékes vállalás is szerepelt. Ezek közé tartozik a két alkalommal megszervezett véradás, amikor is 173 em­bertől összesen 53 liter vért vettek. Ez a kimagasló szám­adat jórészt a szocialista bri­gádoknak köszönhető. Nagy­ra értékelendő azoknak az aktíváknak a működése is, akik a véradókat szervezték, irányították, ellátták. A vártnál jóval több fá­radságot és időt követeltek 1t családlátogatások. A nagy­­mágocsi szociális otthonban élő idős embereket két al­kalommal is meglátogatta a vöröskereszt alapszervezet vezetősége. Megállapították, hogy életkörülményeik meg­nyugtatóak. A magukra ma­radt idősebb tanyai embe­rek helyzete azonban nem ilyen jó. A látogatók dolgát nehezíti, hogy sokan nem hisznek tevékenységük hasz­nában, sőt előfordul, hogy nem fogadják őket. Márciusban a vöröskereszt felhívást intézett a tsz szo­cialista brigádjaihoz és mun­kahelyi vezetőihez, hogy csatlakozzanak a tisztasági mozgalomhoz. Év közben fi­gyelemmel kísérték a tsz majorjait, és ennek megfe­lelően döntöttek az ered­ményről. A tiszta, egészsé­ges környezetért a III. és a IV. üzemegység kollektívája tette a legtöbbet. Fáradozá­saikat oklevéllel ismerte el a vezetőség. A balesetvéde­lem terén különösen Tóth Lajos biztonsági megbízott munkája érdemel dicséretet. Az új területre került dol­gozókat mindig kellően fel­készítették a veszélyforrások elleni védekezésre. A vöröskereszt öt egész­ségügyi állomást létesített a tsz területén. Ezeken a he­lyeken összesen 16 fő várja kötszerrel és más egészség­­ügyi felszereléssel a rászo­rulókat. A tehenészet dolgo­zói számára az év során egészségügyi tanfolyamot szerveztek, melyen 33-an vettek részt. A beszámoló elhangzása után G. Molnár Imre titkár ismertette az alapszervezet 1978. évi munkatervét. En­nek fő programpontjai a kö­vetkezők : egészségügyi tan­folyam szervezése az üzemi konyha, az egészségügyi ál­lomások és az elsősegély nyújtók számára; a tisztasá­gi verseny kiszélesítése és a családlátogatások folytatá­sa, véradások, taglétszámnö­velés. A hozzászólók közül Bérei Béla, a II. vöröskeresztes körzet titkára azt hangsú­lyozta, hogy az öregekkel még többet kellene foglal­kozni. Ennek céljából vállal­ja, hogy nyilvántartást ké­szít a községben élő idős emberekről. Bereczki János, az Új Élet Tsz elnöke amel­lett érvelt, hogy most fon­tosabb a meglevő tagság ak­tivizálása, mint új tagok to­borzása. Ennek érdekében aktívahálózat kialakítására van szükség. Dr. Kónya Já­nos körzeti orvos többek kö­zött az egészségügyi ellátás újabb módszereiről beszélt. AZ ÚJ ÉLET TERMELŐSZÖVETKEZET VÖRÖSKE­RESZT ALAPSZERVEZETE DECEMBER 17-ÉN, SZOMBATON DÉLELŐTT, A KÖZSÉGI JÓZSEF AT­TILA MŰVELŐDÉSI HÁZBAN TARTOTTA ÉVI KÖZ­GYŰLÉSÉT. BÁR A 143 FŐT SZÁMLÁLÓ SZERVE­ZET TAGSÁGA MEGLEHETŐS GYÉREN KÉPVISEL­TETTE MAGÁT AZ ÖSSZEJÖVETELEN (VALÓSZÍ­NŰLEG A DISZNÓÖLÉSI CSÚCSSZEZON MIATT), AZÉRT SZÍNVONALAS BESZÁMOLÓ, MAJD OKOS, ÉRDEMI HOZZÁSZÓLÁSOK ADTAK RANGOT AZ ESEMÉNYNEK. Egyik utam alkalmával feltűnt, hogy a székkutasi busz vezetőfülkéjében há­rom színes pompon van ki­akasztva. Kérdezem: kitől kapták? — A HÓDIKÖT egyik munkásnője hozta, hogy díszítse a kocsit. Nos, azóta többször hallottam, hogy ezen a 20 kilométeres vona­lon különösen barátságos a hangulat a kocsi irányítói és az utasok között. Mint régi ismerősök üdvözlik egymást, s a kalauznőnek mindig van egy-két kedves szava a fel­szállókhoz. Pedig elég sűrűn zsúfolt az autóbusz. A jó hangulat kulcsa —, mint mondották — a kalauznő megnyerő modora. A szerkesztőségi szobában beszélgetek Szabó Ferencné­­vel, a székkutasi buszjárat népszerű Mártikájával. Most is, miként a buszon, szolgá­lat közben, szerény és szin­te csodálkozik, hogy népsze­rűsége okát firtatom. — Én csak a kötelességem teljesí­tem — mondja mosolyogva s az csak természetes, hogy udvariasan kell bánni az utasokkal. — Soha nem volt még kellemetlensége? — Dehogynem. Előfordul. Ha valami miatt késünk, vagy a zsúfoltság miatt ide­gesebbek az emberek. De ez ritkán történik. Van egy közmondás: „amilyen a mos­dó, olyan a törülköző". Én azt tartom, ha udvarias, tü­relmes vagyok, az emberek is megértőbbek. — Egyébként is szeretem az embereket — folytatja. — Eredetileg kereskedő szakmát tanultam. Úgy lá­tom, ez a munkaköröm ha­sonló hozzá, mert az utasok szállítása szintén szolgálta­tás és joggal igénylik a kulturált magatartást. — Vannak ismerős uta­sai? — Nagyon sokan ismer­nek, szeretnek. Nekem is jól esik, ha derűs arcokat látok. Amikor például fel­­szállnak a sóshalmi asszo­nyok, vidámsággal telik meg a busz. Az is előfordult a gyümölcsérési szezonban, hogy egy-egy fürt szőlővel, almával, vagy egyéb gyü­mölccsel kedveskednek ne­künk. Lakik az út szélén egy asszony, Mancika néni, aki isteni finom túrósle­­pényt tud sütni. Többször megtörtént, hogy amik­or feszállt, azon melegében hozta nekünk a frissen sült lepényt, kóstolónak. Nos, és a gyerekek... Azok nagyon aranyosak, egyem meg őket. Csuda kis pofák! Jön az egyik anyuka a gyerekével, felszáll a megállónál. Oda­­hajlik hozzá a kisfiú: — Mamám, én ezt a kalauz nénit úgy szeretem... Meg­ható volt és bizony jólesett. — Nem fárasztó a mun­kája? — Fárasztó, mert sok az utas. Van amikor 100—110 ember is felszáll. Különösen télen nehéz. A húsz kilomé­teres szakaszon oda-vissza 17 megálló van, sűrűn nyílik az ajtó, kihűl a kocsi. A lá­bam, meg a hátam fázik, pedig igyekszem jól felöl­tözni. Mint magánember is ki­egyensúlyozott Szabó Fe­­rencné. Székkutason laknak, háromszobás házukban. Kis­gyermeke, az ötödik osztá­lyos Ferike sok örömet visz az otthon melegébe, mert kitűnő tanuló és szépen sze­repel a különböző rendez­vényeken. Mártika férje szintén gépkocsin dolgozik. A Volán egyik pótkocsis te­herautóját vezeti, a porce­lángyárnak szállítanak. Az f. hobbija a motor. Van egy Zsigulijuk, szabad idejében azt bütyköli, ápolja szenve­délyesen. Otthon sokat segít a háztartásban is, mert főz­ni kitűnően tud. Brigidva­­csorákon nem egyszer ő ké­szíti a finom birka- vagy marhapörköltet. Mártika kedvenc időtöltése a horgo­lás, kötés. Új bútort vettek a belső szobába, most a köz­kedvelt kalocsai hímzéssel akarja díszíteni. Minden másnap van szol­gálatban. Hajnali 5 órától éjjel 11-ig, kevés megszakí­tással. Róják az utat mun­katársával, Koncz Pál busz­vezetővel. Együtt vigyáznak az utasok biztonságára, hogy minden baj nélkül érkez­zenek a munkába, a piacra, a boltba, vagy haza és egyéb úticéljukhoz. Nem könnyű, mert közben előfordulhat a gépkocsin kisebb meghibáso­dás, amiről az utas sokszor nem is tud. Ha emiatt kés­nek, nem az­­ ő bűnük. A munkájukkal szembeni meg­értés és türelem tehát az utasoktól is több bizalmat kíván, ami szerencsére meg­van. Ez a kölcsönösség az alapja a kellemes utazásnak ezen a vonalon. KOVÁCS IMRE A székkutasi kalauznő Nyári, őszi pillanatképek. A gondos emberi munka, a gé­pek és a szervezettség magas szintje eredményezte, hogy a betakarításban és a vetésben is terveink szerint alakult minden. Véget ért a „Munka és műveltség” vetélkedő közelmúltban megyei döntővel zárult a Munka és műveltség szocialista brigádvetélkedő. Az egyéves mozgalom legjobbjai, 14 brigád adott számot felké­szültségéről, tudásáról. Jelentős kulturális mozgalom fejeződött be, de csak er­re az esztendőre. Egy évvel ezelőtt 780 szocialista brigád nevezett be köztük a székkutasnak: több, mint tízezren vállalták a munkaidő utáni önképzést, szereztek megszám­lálhatatlanul sok új ismeretet és bővítették az eddigieket. Jelszavuk már a felkészülés elején kialakult: nem a győ­zelem, hanem a részvétel a fontos. Az 1973—74. évben kísérletképpen a szegedi járás me­zőgazdasági termelő- és szakszövetkezeteiben került első ízben megrendezésre a vetélkedő. A tapasztalatok pozitív eredményekről vallottak. Ez arra ösztönözte a szervezés­ben tevékenykedőket, hogy a mozgalmat a megyére ter­jesszék ki. Az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának gazdaságpol­tikai osztálya valamint az agitációs és propa­ganda osztály tanulmányozta a Csongrád megyei Módszer­tani és Továbbképzési Intézet előterjesztését és javasolta a mozgalom megyei szintre emelését. A vetélkedő céljaként szerepelt a mezőgazdasági szocialista brigádok mű­velődé­sének segítése, irányítása, vagyis valós tartalmat adni a brigádok kulturális vállalásainak, ezek végrehajtását el­lenőrizni. A mezőgazdasági üzemek legaktívabb közösségeit tu­datosan kell közelíteni a közművelődési intézményekhez. A brigádtagok politikai, szakmai, irodalmi, művészeti isme­reteit kell felújítani, felébreszteni az igényt az önművelő­désre, bekapcsolni a brigádok segítségével a mezőgazdasá­gok munkásait a kulturális tevékenységbe, és az intézmé­nyek, szervek szellemi és anyagi erejét megnyerni a moz­galom támogatásához. A vetélkedő a szervezési, a felkészülési időszakra és a nyilvános munkahelyi, területi, végül megyei versenyre ta­gozódott. Az elsajátítandó ismeretanyag öt témakört ölelt fel: a politikai, a szakmai-gazdasági, a természettudomá­nyi, az irodalmi és a művészeti kérdéseket. Figyelembe vették a mezőgazdasági üzemek mai ismeretigényeit. A ve­télkedő anyagába kerültek a szövetkezeti demokrácia, a szocialista brigádmozgalom és a munkavédelem al­ap­vető tudnivalói. A mozgalomba az egy-egy csapat azonos mun­katerületen dolgozó tagjai nevezhettek be. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők csak a felkészülésben vehettek részt, a vetélkedőben nem. A mozgalom, a megyei döntő befejeztével érdemes néhány gondolatban meghatározni a tapasztalatokat, ame­lyeket a szegedi Juhász Gyula Művelődési Központban brigádtagok és a meghirdető, rendező szervek képviselői mondtak el. A brigádtagok véleménye szerint hasznos, értékes volt a mozgalom nálunk, az Új Élet Tsz-ben is. Olyan új is­meretekre, élményekre tehettek szert, amelyeket nem biz­tos, hogy a vetélkedő nélkül is meg tudtak, meg akartak volna szerezni. A megyei döntőre vonatkozó megállapítások a gondol­kodási, a válaszadási időt kevesellték, kifogásolták a zsűri munkáját, a játékvezető tevékenységét. Elmondták azt is, hogy sok munkahelyen a vezetők elmarasztalóan fogadták a versenyről visszatért brigádokat. M­egfelelő volt a mozgalom kulturális anyagának ösz­­szeállítása. A témakörök ismereteket pótoltak, felfrissítettek és megújítottak. Legtöbb panasz a Mindenki iskolája anyagát érintette. De a versenyzők nem a beiktatását kifogásolták, csak a feldolgozását, a kérdéseit. A Munka és műveltség vetélke­dő első három esztendejében azok a munkások versenyez­hettek, akik az általános iskola nyolc osztályát elvégezték. Ebben az évben már az érettségivel rendelkezők is bene­vezhettek, és megfordult a kocka. Ma már szinte csak az érettségizettek vettek részt a vetélkedőkön. Tehát eredeti célját sem teljesítette maradéktalanul a mozgalom, ami­kor azok a munkások maradtak ki, akiknek leginkább szükségük lett volna a művelődésre. A brigádtagok értékelése figyelmet érdemel, tanácsaik­kal, észrevételeikkel már a jövőre indítandó mozgalom összeállítását is segítették. A meghirdető, megrendező szervek képviselői értéke­lésükben említették mindazokat, amelyekről a brigádok be­számoltak. Egyértelműen megállapították, hogy a gondok, problémák a területi vetélkedőkön kezdődtek és a megyei döntőn is jelentkeztek. A vita a nyolc osztályt végzettek és az érettségizettek benevezésének arányos irányításánál kezdődött. Mindenképpen olyan megoldást kell találni, amely mindkét csoport számára lehetővé teszi a Munka és műveltségben való részvételt. Nem született elfogadható javaslat arra, hogy a jövő év elején, vagy csak szeptembertől indítsák az új, 1978-as mozgalmat. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a mozgalom minden év májusáig öleli fel azt a tízezer brigádtagot, amely év elején benevezett. A munkahelyi vetélkedők után már csak a továbbjutottak készülnek, a többiek, akik lemaradtak, tulajdonképpen nem részesei már a vetélkedő­nek. Pedig a mozgalom célja egyértelmű: a brigádok éves kulturális vállalásainak tartalmat adni. Csakhogy ez a ne­mes vállalkozás, a vetélkedő-centrikusságban, félidőben megszakad. S­zámtalan megoldásra váró feladatot vetett fel az idei Munka és műveltség mozgalom. Az egyes tar­talmi, szervezési kérdésekben a megyei operatív bi­zottságé a döntő szó. Reméljük, a megbeszéléseken elhang­zottak eredményesen tudják hasznosítani, és jövőre az idei­nél jobban szervezett, még tartalmasabb mozgalmat indít­hatnak, amellyel az eddiginél jóval több munkást vonha­tunk be a művelődésbe, immár nemcsak a munkahelyi ve­télkedőkig. A mozgalom, a vetélkedő nem a zsűriért, nem a hir­dető szervekért van. Kizárólag a sok ezer munká­ért HONTI KATALIN A

Next