Kutas Népe, 1978. december (4. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
Vöröskeresztes közgyűlés Labozár János elnök beszédében visszatekintett a vöröskereszt alapszervezet egyéves működésére, felvázolta az eredményeket, de nem hallgatta el a gondokat sem. Mindenki emlékszik még rá, 1976. december 12-én, az Új Élet Tsz. pártszervezetének felhívására alakult meg a szövetkezet vöröskeresztes „sejtje". A tagtoborzás gyors sikert hozott: márciusban már 127-en vettek részt a munkában. Az 1977. évi programban több értékes vállalás is szerepelt. Ezek közé tartozik a két alkalommal megszervezett véradás, amikor is 173 embertől összesen 53 liter vért vettek. Ez a kimagasló számadat jórészt a szocialista brigádoknak köszönhető. Nagyra értékelendő azoknak az aktíváknak a működése is, akik a véradókat szervezték, irányították, ellátták. A vártnál jóval több fáradságot és időt követeltek 1t családlátogatások. A nagymágocsi szociális otthonban élő idős embereket két alkalommal is meglátogatta a vöröskereszt alapszervezet vezetősége. Megállapították, hogy életkörülményeik megnyugtatóak. A magukra maradt idősebb tanyai emberek helyzete azonban nem ilyen jó. A látogatók dolgát nehezíti, hogy sokan nem hisznek tevékenységük hasznában, sőt előfordul, hogy nem fogadják őket. Márciusban a vöröskereszt felhívást intézett a tsz szocialista brigádjaihoz és munkahelyi vezetőihez, hogy csatlakozzanak a tisztasági mozgalomhoz. Év közben figyelemmel kísérték a tsz majorjait, és ennek megfelelően döntöttek az eredményről. A tiszta, egészséges környezetért a III. és a IV. üzemegység kollektívája tette a legtöbbet. Fáradozásaikat oklevéllel ismerte el a vezetőség. A balesetvédelem terén különösen Tóth Lajos biztonsági megbízott munkája érdemel dicséretet. Az új területre került dolgozókat mindig kellően felkészítették a veszélyforrások elleni védekezésre. A vöröskereszt öt egészségügyi állomást létesített a tsz területén. Ezeken a helyeken összesen 16 fő várja kötszerrel és más egészségügyi felszereléssel a rászorulókat. A tehenészet dolgozói számára az év során egészségügyi tanfolyamot szerveztek, melyen 33-an vettek részt. A beszámoló elhangzása után G. Molnár Imre titkár ismertette az alapszervezet 1978. évi munkatervét. Ennek fő programpontjai a következők : egészségügyi tanfolyam szervezése az üzemi konyha, az egészségügyi állomások és az elsősegély nyújtók számára; a tisztasági verseny kiszélesítése és a családlátogatások folytatása, véradások, taglétszámnövelés. A hozzászólók közül Bérei Béla, a II. vöröskeresztes körzet titkára azt hangsúlyozta, hogy az öregekkel még többet kellene foglalkozni. Ennek céljából vállalja, hogy nyilvántartást készít a községben élő idős emberekről. Bereczki János, az Új Élet Tsz elnöke amellett érvelt, hogy most fontosabb a meglevő tagság aktivizálása, mint új tagok toborzása. Ennek érdekében aktívahálózat kialakítására van szükség. Dr. Kónya János körzeti orvos többek között az egészségügyi ellátás újabb módszereiről beszélt. AZ ÚJ ÉLET TERMELŐSZÖVETKEZET VÖRÖSKERESZT ALAPSZERVEZETE DECEMBER 17-ÉN, SZOMBATON DÉLELŐTT, A KÖZSÉGI JÓZSEF ATTILA MŰVELŐDÉSI HÁZBAN TARTOTTA ÉVI KÖZGYŰLÉSÉT. BÁR A 143 FŐT SZÁMLÁLÓ SZERVEZET TAGSÁGA MEGLEHETŐS GYÉREN KÉPVISELTETTE MAGÁT AZ ÖSSZEJÖVETELEN (VALÓSZÍNŰLEG A DISZNÓÖLÉSI CSÚCSSZEZON MIATT), AZÉRT SZÍNVONALAS BESZÁMOLÓ, MAJD OKOS, ÉRDEMI HOZZÁSZÓLÁSOK ADTAK RANGOT AZ ESEMÉNYNEK. Egyik utam alkalmával feltűnt, hogy a székkutasi busz vezetőfülkéjében három színes pompon van kiakasztva. Kérdezem: kitől kapták? — A HÓDIKÖT egyik munkásnője hozta, hogy díszítse a kocsit. Nos, azóta többször hallottam, hogy ezen a 20 kilométeres vonalon különösen barátságos a hangulat a kocsi irányítói és az utasok között. Mint régi ismerősök üdvözlik egymást, s a kalauznőnek mindig van egy-két kedves szava a felszállókhoz. Pedig elég sűrűn zsúfolt az autóbusz. A jó hangulat kulcsa —, mint mondották — a kalauznő megnyerő modora. A szerkesztőségi szobában beszélgetek Szabó Ferencnével, a székkutasi buszjárat népszerű Mártikájával. Most is, miként a buszon, szolgálat közben, szerény és szinte csodálkozik, hogy népszerűsége okát firtatom. — Én csak a kötelességem teljesítem — mondja mosolyogva s az csak természetes, hogy udvariasan kell bánni az utasokkal. — Soha nem volt még kellemetlensége? — Dehogynem. Előfordul. Ha valami miatt késünk, vagy a zsúfoltság miatt idegesebbek az emberek. De ez ritkán történik. Van egy közmondás: „amilyen a mosdó, olyan a törülköző". Én azt tartom, ha udvarias, türelmes vagyok, az emberek is megértőbbek. — Egyébként is szeretem az embereket — folytatja. — Eredetileg kereskedő szakmát tanultam. Úgy látom, ez a munkaköröm hasonló hozzá, mert az utasok szállítása szintén szolgáltatás és joggal igénylik a kulturált magatartást. — Vannak ismerős utasai? — Nagyon sokan ismernek, szeretnek. Nekem is jól esik, ha derűs arcokat látok. Amikor például felszállnak a sóshalmi asszonyok, vidámsággal telik meg a busz. Az is előfordult a gyümölcsérési szezonban, hogy egy-egy fürt szőlővel, almával, vagy egyéb gyümölccsel kedveskednek nekünk. Lakik az út szélén egy asszony, Mancika néni, aki isteni finom túróslepényt tud sütni. Többször megtörtént, hogy amikor feszállt, azon melegében hozta nekünk a frissen sült lepényt, kóstolónak. Nos, és a gyerekek... Azok nagyon aranyosak, egyem meg őket. Csuda kis pofák! Jön az egyik anyuka a gyerekével, felszáll a megállónál. Odahajlik hozzá a kisfiú: — Mamám, én ezt a kalauz nénit úgy szeretem... Megható volt és bizony jólesett. — Nem fárasztó a munkája? — Fárasztó, mert sok az utas. Van amikor 100—110 ember is felszáll. Különösen télen nehéz. A húsz kilométeres szakaszon oda-vissza 17 megálló van, sűrűn nyílik az ajtó, kihűl a kocsi. A lábam, meg a hátam fázik, pedig igyekszem jól felöltözni. Mint magánember is kiegyensúlyozott Szabó Ferencné. Székkutason laknak, háromszobás házukban. Kisgyermeke, az ötödik osztályos Ferike sok örömet visz az otthon melegébe, mert kitűnő tanuló és szépen szerepel a különböző rendezvényeken. Mártika férje szintén gépkocsin dolgozik. A Volán egyik pótkocsis teherautóját vezeti, a porcelángyárnak szállítanak. Az f. hobbija a motor. Van egy Zsigulijuk, szabad idejében azt bütyköli, ápolja szenvedélyesen. Otthon sokat segít a háztartásban is, mert főzni kitűnően tud. Brigidvacsorákon nem egyszer ő készíti a finom birka- vagy marhapörköltet. Mártika kedvenc időtöltése a horgolás, kötés. Új bútort vettek a belső szobába, most a közkedvelt kalocsai hímzéssel akarja díszíteni. Minden másnap van szolgálatban. Hajnali 5 órától éjjel 11-ig, kevés megszakítással. Róják az utat munkatársával, Koncz Pál buszvezetővel. Együtt vigyáznak az utasok biztonságára, hogy minden baj nélkül érkezzenek a munkába, a piacra, a boltba, vagy haza és egyéb úticéljukhoz. Nem könnyű, mert közben előfordulhat a gépkocsin kisebb meghibásodás, amiről az utas sokszor nem is tud. Ha emiatt késnek, nem az ő bűnük. A munkájukkal szembeni megértés és türelem tehát az utasoktól is több bizalmat kíván, ami szerencsére megvan. Ez a kölcsönösség az alapja a kellemes utazásnak ezen a vonalon. KOVÁCS IMRE A székkutasi kalauznő Nyári, őszi pillanatképek. A gondos emberi munka, a gépek és a szervezettség magas szintje eredményezte, hogy a betakarításban és a vetésben is terveink szerint alakult minden. Véget ért a „Munka és műveltség” vetélkedő közelmúltban megyei döntővel zárult a Munka és műveltség szocialista brigádvetélkedő. Az egyéves mozgalom legjobbjai, 14 brigád adott számot felkészültségéről, tudásáról. Jelentős kulturális mozgalom fejeződött be, de csak erre az esztendőre. Egy évvel ezelőtt 780 szocialista brigád nevezett be köztük a székkutasnak: több, mint tízezren vállalták a munkaidő utáni önképzést, szereztek megszámlálhatatlanul sok új ismeretet és bővítették az eddigieket. Jelszavuk már a felkészülés elején kialakult: nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos. Az 1973—74. évben kísérletképpen a szegedi járás mezőgazdasági termelő- és szakszövetkezeteiben került első ízben megrendezésre a vetélkedő. A tapasztalatok pozitív eredményekről vallottak. Ez arra ösztönözte a szervezésben tevékenykedőket, hogy a mozgalmat a megyére terjesszék ki. Az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának gazdaságpoltikai osztálya valamint az agitációs és propaganda osztály tanulmányozta a Csongrád megyei Módszertani és Továbbképzési Intézet előterjesztését és javasolta a mozgalom megyei szintre emelését. A vetélkedő céljaként szerepelt a mezőgazdasági szocialista brigádok művelődésének segítése, irányítása, vagyis valós tartalmat adni a brigádok kulturális vállalásainak, ezek végrehajtását ellenőrizni. A mezőgazdasági üzemek legaktívabb közösségeit tudatosan kell közelíteni a közművelődési intézményekhez. A brigádtagok politikai, szakmai, irodalmi, művészeti ismereteit kell felújítani, felébreszteni az igényt az önművelődésre, bekapcsolni a brigádok segítségével a mezőgazdaságok munkásait a kulturális tevékenységbe, és az intézmények, szervek szellemi és anyagi erejét megnyerni a mozgalom támogatásához. A vetélkedő a szervezési, a felkészülési időszakra és a nyilvános munkahelyi, területi, végül megyei versenyre tagozódott. Az elsajátítandó ismeretanyag öt témakört ölelt fel: a politikai, a szakmai-gazdasági, a természettudományi, az irodalmi és a művészeti kérdéseket. Figyelembe vették a mezőgazdasági üzemek mai ismeretigényeit. A vetélkedő anyagába kerültek a szövetkezeti demokrácia, a szocialista brigádmozgalom és a munkavédelem alapvető tudnivalói. A mozgalomba az egy-egy csapat azonos munkaterületen dolgozó tagjai nevezhettek be. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők csak a felkészülésben vehettek részt, a vetélkedőben nem. A mozgalom, a megyei döntő befejeztével érdemes néhány gondolatban meghatározni a tapasztalatokat, amelyeket a szegedi Juhász Gyula Művelődési Központban brigádtagok és a meghirdető, rendező szervek képviselői mondtak el. A brigádtagok véleménye szerint hasznos, értékes volt a mozgalom nálunk, az Új Élet Tsz-ben is. Olyan új ismeretekre, élményekre tehettek szert, amelyeket nem biztos, hogy a vetélkedő nélkül is meg tudtak, meg akartak volna szerezni. A megyei döntőre vonatkozó megállapítások a gondolkodási, a válaszadási időt kevesellték, kifogásolták a zsűri munkáját, a játékvezető tevékenységét. Elmondták azt is, hogy sok munkahelyen a vezetők elmarasztalóan fogadták a versenyről visszatért brigádokat. Megfelelő volt a mozgalom kulturális anyagának öszszeállítása. A témakörök ismereteket pótoltak, felfrissítettek és megújítottak. Legtöbb panasz a Mindenki iskolája anyagát érintette. De a versenyzők nem a beiktatását kifogásolták, csak a feldolgozását, a kérdéseit. A Munka és műveltség vetélkedő első három esztendejében azok a munkások versenyezhettek, akik az általános iskola nyolc osztályát elvégezték. Ebben az évben már az érettségivel rendelkezők is benevezhettek, és megfordult a kocka. Ma már szinte csak az érettségizettek vettek részt a vetélkedőkön. Tehát eredeti célját sem teljesítette maradéktalanul a mozgalom, amikor azok a munkások maradtak ki, akiknek leginkább szükségük lett volna a művelődésre. A brigádtagok értékelése figyelmet érdemel, tanácsaikkal, észrevételeikkel már a jövőre indítandó mozgalom összeállítását is segítették. A meghirdető, megrendező szervek képviselői értékelésükben említették mindazokat, amelyekről a brigádok beszámoltak. Egyértelműen megállapították, hogy a gondok, problémák a területi vetélkedőkön kezdődtek és a megyei döntőn is jelentkeztek. A vita a nyolc osztályt végzettek és az érettségizettek benevezésének arányos irányításánál kezdődött. Mindenképpen olyan megoldást kell találni, amely mindkét csoport számára lehetővé teszi a Munka és műveltségben való részvételt. Nem született elfogadható javaslat arra, hogy a jövő év elején, vagy csak szeptembertől indítsák az új, 1978-as mozgalmat. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a mozgalom minden év májusáig öleli fel azt a tízezer brigádtagot, amely év elején benevezett. A munkahelyi vetélkedők után már csak a továbbjutottak készülnek, a többiek, akik lemaradtak, tulajdonképpen nem részesei már a vetélkedőnek. Pedig a mozgalom célja egyértelmű: a brigádok éves kulturális vállalásainak tartalmat adni. Csakhogy ez a nemes vállalkozás, a vetélkedő-centrikusságban, félidőben megszakad. Számtalan megoldásra váró feladatot vetett fel az idei Munka és műveltség mozgalom. Az egyes tartalmi, szervezési kérdésekben a megyei operatív bizottságé a döntő szó. Reméljük, a megbeszéléseken elhangzottak eredményesen tudják hasznosítani, és jövőre az ideinél jobban szervezett, még tartalmasabb mozgalmat indíthatnak, amellyel az eddiginél jóval több munkást vonhatunk be a művelődésbe, immár nemcsak a munkahelyi vetélkedőkig. A mozgalom, a vetélkedő nem a zsűriért, nem a hirdető szervekért van. Kizárólag a sok ezer munkáért HONTI KATALIN A