Kutas Népe, 1979. december (5. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

Közel másfél millió forint szociális és kulturális alapra Első helyen kell említeni szociális juttatásokat. Közel fél millióra rúg ez a tétel Termelőszövetkezetünk ve­zetősége már több esztende­je a nyugdíjasoknak 500— 1000 forint támogatást nyújt minden esztendő végén. Er­ről a vélemények megoszla­nak, többen megkérdőjelezik szükségességét, mások pe­dig szeretnék megreformál­ni. A legtöbb vitát az ered­ményezi, hogy valamennyi aktívan dolgozó fél­ezer fo­rintot kap, s aki özvegyi nyugdíjban részesül, szintén 500 forint támogatást vehet fel. Sokan megkérdőjelezik ennek helyességét, hogy mindenki válogatás nélkül kap, talán többet kéne adni azoknak, akik több évtize­det töltöttek a­ közösségben, az olyanoknak nem kellene adni, akikkel a család is többet törődik. A termelő­­szövetkezet vezetősége előtt is ismertek ezek, de úgy döntöttek, hogy továbbra is, tehát 1979-ben is az eddig megszokott mód alapján ke­rül kifizetésre a nyugdíja­sok támogatását szolgáló pénzösszeg. A kulturális és szociális alap második legnagyobb tételét a tagok üdülésére szolgáló összeg jelentette. Mindenki előtt ismeretes, hogy a közös gazdaság Haj­dúszoboszlón bérel egy há­zat, ahol a tagok kényelme­sen tölthetnek el néhány napot. Kirándulásra 1978- ban 162 ezer forintot köl­töttünk. Továbbra is fenn­tartjuk azt a helyes mód­szert, hogy a munkahelyi közösségek döntsék el, me­lyik család veheti igénybe a termelőszövetkezet által biztosított üdülést. Sajnos 1978-ban azt­ tapasztaltuk, hogy a lehetőségek sokkal nagyobbak, mint az igények, az idén is jelentős összeget A­­ közös gazdaság jelen­tős támogatást nyújt a köz­ségi sportkörnek. Tulajdon­képpen magáénak vallja a fiatalok testedzését, szórako­zását, szabad idejének he­lyes eltöltését szolgáló sport­klubot. A harminc éven alu­liak szívesen látogatják a sportlétesítményeket, de a vezetőség is igyekszik a munkahelyen minél jobb feltételeket biztosítani szét­­építettek két bitumenes röp­labdapályát. A művelődési háznak a tsz hatvanezer forintot adott, ugyanakkor filmszínház bér­letet vásárolt és TIT elő­adást szervez. Jó együttmű­ködés alakult ki a művelő­dési ház és a termelőszövet­kezet között, bármilyen rendezvénynek helyet bizto­sítanak, bármilyen kulturá­lis igényt ki tudnak elégíte­ni. A termelőszövekezet alap­szabálya biztosítja a házas­sági és bevonulási segélyt, valamint névadó és társa­dalmi házasságkötéshez is hozzájárul. Ezenkívül jelen­tős volt 1978-ban az az ösz­szeg, amelyet arra fordítot­tak, hogy az erőgépek keze­lőinek még kulturáltabbá te­gyék munkájukat: 60—7P autórádiót vásárolt a közös gazdaság. Ezeken kívül rá­dió, tv-készüléket vásárol­tak, valamint decemberben hozzájárultak az iskolába járó gyerekekkel rendelke­ző szülők tanév eleji kiadá­saihoz. Mindezekből kiderül: az Új Élet Termelőszövetkezet vezetősége a rendelkezés előírta lehetőségeken belü­l mindent megtesz azért, hogy minél több szórakozás­’ lehe­tőséget biztosítson tagjainak a rászorulóknak pedig szo­ciális segélyt nyújtson. Most amikor a jövő évi gazdálkodás kerül az asztalra egyben visszatekintünk arra is, hogy az 1978. évi gazdál­­­kodási évben mit sikerült megvalósítani. A köz­ös gazda­ság szociális és kulturális alapra beállított összegeit szem­lélve megállapíthatjuk, hogy költöttünk erre a célra. A mi elégedettségünk Kérdezés nélkül nyilatkozott a traktorvezető Biszku János, amikor de­cember 19-én deltájban ta­lálkoztunk a fagyos határ­ban. „Írja meg — mondta —, hogy az emberek nagyon elégedettek.” — Mivel elé­gedettek? — „Elégedettek. A talaj jó, a gének még job­bak, ami műszaki állapotu­kat illeti. Molnár Imre főágazatve­­zetővel látogattuk a határt. Tényleg nyilatkozatok miatt például. S minthogy Biszku Jánossal már ismerjük egy­mást, nyomban tudtam, hogy amit mond, annak megközelítőleg az ellenkező­je lehet igaz. Nem nagyon elégedettek az emberek. Ott akkor, szántás közben a ré­gi lánctalpasok iszonyú har­sogását hallgatni, rázódni és közben haladni is, lehetőleg minél gyorsabban — ez sze­rintem semmiféle okot nem szolgáltatott az elégedettség­re. Azt is tudom, hogy a gé­pészek korábban nem ugyan­azokkal a gépekkel dolgoz­tak. Korszerűbb, kényelme­sebb traktort vezettek. De most az időjárás hozta, hogy változtatniuk kellett. Hát ez sem ok az örvende­zésre. Később egy másik föld­­táblán másik négy munkás­sal találkoztunk. DUTRA- val szántottak. Nem nyilat­koztak arról, hogy elégedet­tek-e vagy sem. Csupán le­léptek a gépről, megropog­tatták csontjaikat, kinyúj­tóztak, s kérdésemre: m­e- lyik testrésze újna­ bánja leghamarabb a szántást az embernek — egyikük rövi­den így felelt: „A hátam fájdul meg.” Gondolkod­tam, eszembe jutott, amit az­ előző táblán hallottam és mintha még mindig Biszku Jánossal beszélgetnénk, amúgy fonák módon persze, bólintottam: „Itt is teljes az elégedettség.) Külön említeném, amiről az IFÁ-sok körében hallot­tam a nyáron nem egyszer és amiről — mint jegyző­­könyvben is látható a nem­régiben lezajlott munkahe­lyi beszélgetéseken szóltak. A bérügy. Senki sem volt biztos a dolgában. Sőt, a kombájnisták közül is töb­ben szentül hitték, hogy ... év végén majd „nagyon elé­gedettek” lesznek. Mint Bisz­ku János. Nofene, még be­köszönt ide a szegénység. És eljött az esztendő vé­ge. December 19-én még senki sem tudhatta ponto­san, mit tartalmaz pontról­­pontra a zárszámadás. Csak a saját számadásáról volt vagy lehetett kép. S az — gondolom — m­indenütt, mindenki előtt: mit végez­tem, mit kerestem? Ez a kérdés így a legin­kább jogos. S annak első részére — bár nem a tsz a fő munkahelyem — mégis válaszolhatok: nem hinném, hogy sok szégyellni valója lenne ennek a közösségnek. Sem együtt, sem külön-kü­­­lön. Amit elvégeztek — nyi­tott könyv. Jószemű ember­nek nem nehéz olvasni ben­ne. A székkutasi Új Élet Tsz-nek neve van. Nyomós­an vág*, prkölcc* ér­téke. Ez áll abban a nyitott könyvben. Meg az, hogy a, nevet, meg amit ér azok ír­ták,­­ akiknek nevét a kö­zösség tagjainak, listáján olvashatjuk. Ki traktorral „írt” a nagykönyvbe. ki sze­­relőkulccsal, ki számológép­nél, írógénnel vagy tollal, kőműveskanállal, fejőgépnél. Aszerint, hol áll, mihez ért. S a másik kérdés? Mit kerestünk? A jövedelemről írr, mit mondhat? Valaki azt mondta a központban, hogy a forint már t­öbbé-ke­­v­ésbé közelít ahhoz, amit elvégeztünk. Ha valaki nem így látja az úgy is szól. De az biztos, hogy többet elosz­tani még sehol sem sik°rült annál, amennyi volt. Sze­mély szerint persze előfor­dulhat más vélemény is. Meg kell ezt gondolni. A már említett beszélgetése­ken egy gépkocsivezető — sőt már évközben is — azt ajánlotta,, hogy a vezetők figyeljék komolyabban a bért. Mi dolog, hogy akko­rát esett tavalyhoz képest például az TFÁ-soké? „Ti­zennyolc forint lenne leg­alább az órabér!” Hozzáér­tők gyorsan utána számol­tak, s kiderült, rossz a vé­lemény a javaslattal együtt Az a javaslattévő 1978-ban 19 forintos órabér átlagot ért el. Nem rá­ látott nő. Ki felel ezért? Fő, hogy építgetünk és vásárolgatunk. A lényeg, hogy elégedettek az emberek. Ahogy a traktoros mondta. Mindennel. Amivel esetleg mégsem, azon majd változtatunk, amint lehet. Lesz mit változtatni. Az új évben is meg utána is. S a legfőbb ebben, hogy jó az alap: az 1978. év jó képes­ségről, jó munkáról tanús­kodik. Ezzel is nyugodtan megelégedhetünk mindany­­nyian. A helytállással. A ve­zetők legalább is eléged­et­tek. Nagyon elégedettek, bár... volna még miről be­szélni. Már az új évben is. KACZUB IOTVÁN A tsz kitüntetettje: Juhász József A közelmúltban Szarva­son tartották a háztáji agr­­ronómusok három megyé­re kiterjedő értekezletét. Tájékoztató havazott el a háztáji gazdaságok jegié­­­sének 1970. évi feladatai­ról. Emellett a három me­gyében legjobb munkát végző szakembereknek ki­tüntetéseket nyújtottak al Termelőszövetkezetünk­ből Juhász Józsefnek, a Kiváló Munkáért jelvényt adták. * Juhász Józsefet a nap bármelyik szakában meg­találhatták munkahelyén az emberek. Szorgalmasan jegyzetel, terhet, számot, naprakész állapotban tart minden kimutatást Köz­ben a tagok háztájival kapcsolatos problémáit is készségesen, gyorsan és pontosan oldja meg. — Nem szabad halogatni semmit sem, az nem oldja meg a gondot, hogy majd holnap elintézem. — ■mou­­dofta a háztáji inro-poma­y amikor megtudja, hogy mi járatban vagyunk. Ju­hász József, a Kossuth Termelőszöv­es lig­etnek volt az egyesülésig az el­nöke. A nevezetes dátum, óta két esztendő t°lt él, s azóta bebizonyította hogy ugyanolyan lelkesedéssel tud dolgozni beosztottként is, mint anyai­ idején első számú vezetőt-Hyt. — Az egyesülésről a kö­­ve­t­ezőket mondotta: meg­találtam­ a helyem és be­­bizonyosobva látom a k­o­­rábban általam emeltttie­ket, hogy az erősebb és nagyobb közösség többre képes. Nem bántam meg, hogy ezért szálltam síkra s egyik szorgalmazója vol­tam az egyesülésnek. De ha most megkérdeznénk a volt Kossuth Tsz tagjait, hogy vissza szeretnék-e ál­lítani a két évvel ezelőtti állapotot, talán két em­bernél nem lenne több aki azt mondaná, hogy igen. Én feltétlenül nemet mondanék. Juhász József az eddigi tevékenysége során bebi­zonyította szakmai tudá­sát, a jó munkánál együtt járó lelkiismeretességet. A családnak jó anyagi lehe­­tőséget biztosított, falaséra bedolgozó az Orosházi Há­ziipari Szövetkezetben, a fia is szakmai tudásával hívta fel magára a figyel­met és nem véletlen az hogy a kenereü-nem veze­tőjének nevezték ki. A szorgalmas munka gy­ü­­­­mölcse, hogy 1918n­-ban­ ar bánba költözhetett a csa­lád Juhász József a termelő­­szövetkezet vezetőségének tagig is fa addigi mun­káidnak elérni préseként megkente, a Marcoe-’dzsen Kínáló tiolpozója kitünte­tést. Miközben ugyanilyen eredm­ényes mim­kát ki­­vánt­ank a következő évre, bimmryzdikért még meg­említette, el ne felejtsem azt is megírni, hogy sok olyan müneset van, ami­­ nagy termelőszövetkezet­ben szinte természetes, de a régebbi kis gaz-f- kip­­eny­égben, nem tudtnk volna soha megvalósítani. Karbantartó­nk téli nagy elfoglaltsága a takarmánykeverő javítása. Jandzsó János és Gukcsó József egy szállítósza­lagot hoznak rendbe. Mire jön az új zöldtakarmány, elké­szül a mű A Vöröskereszt­szervezet közgyűlése Vöröskereszt-szerveze­tünk december 14-én tartot­ta az 1978. évi beszámoló közgyűlését. Labozár János elnök összefoglalta az 1978. évi eredményeket és ismer­tette a szervezet előtt álló jövő évi feladatokat, célokat. Az elmúlt évre tervezett feladatokat a szervezet ke­vés kivétellel végrehajtotta, bizonyos területeken a ter­veit túl is teljesítette, tehát összességében eredményes esztendőt zárt a Vöröske­reszt szervezet. Valamennyi tevékenység között kiemel­kedő a véradó napok meg­szervezése, amely évről évre sikeresebb. Az elmúlt évben (1978-ban) már 142 tsz-tag adott vért, tizennéggyel több, mint 1977-ben. Emellett si­keres volt az egészségügyi tanfolyam, szervezett az idős, nyugdíjas tsz-tagok tá­mogatása, s következetes volt a testületi munka a szerve­zetben. Ezért is eredményes. Ami a jövő évet illeti, jö­vőre is lesznek hagyomá­nyos feladatok, mint a vér­adás szervezése, a tisztasági verseny, az idős tsz-tagok felkeresése stb. De 1979. má­jus 8-a vöröskeresztes nem­zetközi világnap lesz és er­re a mi Vöröskereszt szer­vezetünk is különös gonddal készül. Ezért is a tavaszi tisztasági versenyt „Közös ügyünk a munkahely ottho­nossága !” jelmondat jegyé­ben szervezik meg. 1978-ban is gyarapodott az aktív­­vöröskeresztesek szá­ma. 1979-ben további 2,9 százalékos létszámnöveke­déssel számol a szervezet. A közgyűlés úgy foglalt állást, hogy 1979-ben a mi vöröskeresztes szervezetünk is bekapcsolódik a község polgári védelmi alegységé­nek munkájába. A GÉPMŰHELYBEN k­evés kivétellel a gépeink nagy része bevonult a föl­­dekről. A téli nagyjavítás tulajdonképpen januárban kezdődik de a gépműhely Dózsa György szocialista brigádja a cukorrépa termesztés gépeit már lényegében ki­javította, az utolsó „simításokat” végzik a szerelők. Az előzetes javítások előrehaladottsága tette lehetővé, hogy a gépszerelők és a gépmunkások jó része most tölti éves sza­badságát. A nyári időszakban nem nagyon volt lehetőség pihenni. De néhány szerelővel a munkagépjavítók közül skerült beszélni, közöttük Zsótér Fábián csoportvezető­vel is. — A génkarbantartás és javítás kialakult jelenlegi for­mája elfogadhatónak látszik — mondta a csoportvezető. — A szerelő szakmunkások mellett a javítás alatt álló gépek kezelői is részt vesznek a javításban, akik egész évben megfigyelhették az üzemelő gépek működését, magatartá­sát, ismerik a hibákat. Ennél fogva hibakeresésre csak minimális időt kell fordítanunk, a műhelybe vontatott gép javítása azonnal kezdődhet. Az együttműködés ennél teljesebb, persze, hisz’ a sze­relők egy része az üzemelő géneket az egész esztendőben a munka közben figyelik, ellenőrzik, karbantartják, javít­­ják is. A műhelyben — most már összeszerelt­ — cukorrépa­­kiemelő főtengelytörést szenvedett, de már kijavították. Egy kisebejtített gép még jó állapotban levő teljes motorját rakták bele. — Igen, ezt­ megoldottuk, és általában a javítás folya­­m­atos. De minden esztendőben vannak nehezen beszerez­hető alkatrészek. Most például szükségünk volna 18 KSZ—- os kiemelő bakra, mert valamennyi szétnyílt. Egyetlenegy sincs. Ilyen problémák miatt kell a gépek egy részét kétszer behoznunk a műhelybe. Másik baj, hogy a bakot külön nem lehet megkapni, csak komplett kiemelő­rész van forgalomban, aminek az ára jóval több, mint 1 20 ezer forint. Maga a bak nem lehet több kétezernél. . Az esztendő folyamán többször megállapítottuk, hogy jól vizsgáztak a szerelők, a gének kitűnően­­helytálltak a nagyon nehéz viszonyok között. Most azonban a gépke­zelők vizsgáznak, ha a javításkor kevés a javítani való,ak­kor jól vizsgáznak. Hát eddig nincs sok panasz rájuk, és a­­felmérések szerint a januári nagyjavítás során sem vár­ható, hogy lesz. Ezek a műhelybrigádok egyébként meglehetősen uni­­verzális, komplex brigádok. Nemcsak a szakemberek ösz­­szetétele miatt, hanem a feladatköreik miatt is. A Dózsa brigádhoz csak a munkagének tartoznak, de abból nagyon sokféle. Talajelőkészítő gének, talajművelők, vetőgépek, műtrágyaszórók, a növényvédelem gépei, silozók, magtári gének és a cukorrépatermesztés gépsora. Vannak közöttük önjárók, tehát a motorikus javításokhoz is kell érteni a brigádnak — Talán még annyit — mondotta végül Zsótér Fábi­án —, hogy most nemcsak a gépkezelők nyári gondossága derül ki, hanem az is, hogy a mozgószerviz is jól dolgo­zott, az általuk végzett javítások csökkentik a mi téli fel­adatainkat. A szomszéd brigádban min­ senki. 80 év alatti! A szo­cialista brigádmozgalomról azonban itt nem a'ka'más be­szélni, mert „most innen” nem működik, azazhogy nincs, meg­yűnt, de .majd 'esz” megint. . . A hrfaAdmozag'rm. ner-re. nem kimondottan. Hiúsági terület, de az az igazság, hogy a tsz ifjúságának a derék- *

Next