Kutas Népe, 1979. december (5. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

A beszámoló párttaggyűlés előtt A Magyar Szocialista Munkáspárt alapszervezetei hagyományosan minden év végén összegezik a műkö­dési területükön végzett politikai tevékenységet. A kitűzött célok, egy évvel korábban meghatározott feladatok tükrében elem­zik a politikai munka ha­tékonyságát, és nemcsak az össztevékenységet, hanem az egyes párttagok egész évi magatartását, munká­ját is, helytállásukat a termelőmunkában, részvé­telüket a közéletben. A taggyűlés beszámolójának elkészítése előtt a vezetőség beszélgetést folytat a párt­­csoportvezetőkkel. Terme­lőszövetkezetünkben ez már megtörtént, és a vezetőség sok hasznos Informiert szerzett a pártcsoportok munkájáról, az egyes mun­kahelyeken végzett politi­kai tevékenységről, de ar­ról is, hogy ez a tevékeny­ség hogyan realizálódott a gazdasági tevékenységben. A beszélgetések elemzése, az Információk értékelése és összegezése még folyik, de néhány észrevételt már most érdemes nyilvános­ságra hozni annál is in­kább, mert a beszámoló taggyűlés nemcsak a pártta­gok ügye, hisz' az értékelés középpontjában az áll, hogy az 1918. évre meghatározott gazdaságpolitikai célokat sikerült-e elérnünk és ho­gyan, a következő eszten­dőre milyen tanulságokkal szolgálhat 1918. A politikai munka haté­konysága nagymértékben függ a párttagok aktivitá­sától. A pártcsoportok ülé­sein a jelenlevők közel 50 százaléka mondta el a vé­leményét, és volt mondani­valójuk. Ez önmagában is arra vall, hogy az év során tovább javult a párttagok aktivitása, és nemcsak a szervezeti életben. A párt­tagok ismerik a munkahe­lyek problémáit, örömeit, az emberek gondjait, a szo­cialista munkaverseny ered­ményeit, hisz’ ezeknek ők is részesei. Nemcsak a ma­guk munkaterületén, ha­nem a szomszédos munka­helyeken, sőt, termelőszö­vetkezetünk egészének helyzetét is jól látják, a népgazdaság egészébe is beillesztik, önkritikusak a párttagok. Amikor a problémákról be­szélnek, konkrét példákért nem a szomszédhoz men­nek, hanem a maguk portá­ját nézik meg mindenek­előtt, és nagyon szigorúak A munkafegyelem, a mun­kaidőkihasználás, a munka hatékonysága és más kér­déseket vitatva nem azt hangsúlyozták, hogy kí­vülről és összességében a mi gazdaságunk jó nevű termelőszövetkezeti közös­ség, hanem felszínre hoz­ták a napi belső munka­­fegyelmi, hatékonysági és más problémákat, amelye­ket lehet és kell javítani a jövőben. Külön értéke e feltevéseknek, hogy a csoporté­t­ekezleteken fel­­szólalt párttagok a kiutat, a megoldást is megfogal­mazták többnyire. A párttagok egyre inkább a gazda szemével nézik ter­melőszövetkezetünk hely­zetét. Jó ez, hisz’ az anyag­­gazdálkodás javítása, a ta­karékosság eredményessé­ge az ilyenféle szemlélet­től függ elsősorban. A* enyém, nem herdálhatom* A m*énk, tehát a tied is évd! A saját kenye­rüükről van szó, ne pazaroljuk. En­nek kapcsán a párttá«'«1’ elmondták, hogy ezen a te­rületen is sokkal többre ké­pesek a szocialista brigá­dok, amelyeknek erejével, a mozgalomban rejlő lehe­tőségekkel ma még nem minden gazdasági vezető számol kellő súllyal. Sőt, az sem biztos — hangsú­lyozták többen a csoport­­gyűléseken —, hogy a párt­­alapszervezet vezetősége mindent megtett a szocialis­ta brigádmozgalom tartal­mi színvonalának emelé­séért, és ezen a területen sokat várnak a beszámoló taggyűléstől, amely ismét egy egész évre szolgál majd tanulságul. Az alapszervezet vezető­sége úgy tervezi, hogy a beszámoló taggyűlést ja­nuár 19-én rendezik meg. Addig még van egy kis idő a pártcsoportok működési területein összegezni azo­kat az észrevételeket, építő, hasznos javaslatokat, ame­lyeket megvitatni a be­számoló taggyűlés hivatott elsősorban. Ha a taggyűlé­sig hátralevő időben a párt­tagok számolnak és élnek is ezzel, a beszámoló tag­gyűlés feltétlenül eléri a célját. hada dolgozik a gépműhelyben, közöttük sok a képzett (és jól képzett!) szakember, a pontikai érettségük is — elvár­hatóan! — ennek megfelelő. Mégis csak nekik kellene kez­deményezni. — Én is azt mondom. Nézze csak meg a mi műhelyün­ket. Sok­­sz örülne, ha ilyen lehetősége lehetne, de mi már kinőttük ezt, mint ahogyan kinőttük a régi ebédlőt, a für­dőt is. Hát valahogyan az ifjúsági tömegpolitikai munka is így áll nálunk: a régi formák, a régi követelmények már nem felelnek meg; új, színvonalas, nagyobb hatékonyságú formák kellenének, akkor felélénkülne elsősorban az ifjú­sági szervezet, és megtelne tartalommal a brigádmozgalom is — mondta nekimelegedve Gallyas Sándor szerelő. — De a székkutasi Új Élet Tsz országosan ismert és nagyon jónevű kollektív gazdaság... — próbáltam vitat­kozni. — Az is. A tsz-en belül a génműhely nevét is elég jó helyen írják a ranglistán, de „családon belül” el kell is­merni, hogy vannak sajátos problémáink. — Amelyekre a vezetőség nem figyel kellőképpen?... — De figyel. Jöjjön csak velem . ... Átvezetett a műhelyen, az épület mögé, és bemutatta az épülő új létesítményt. — Látja, a falak­ már állnak, és belül az alapok jól kirajzolják a hatalmas ebédlő, a tálaló, a fürdő és öltöző, a kazánház helyét. Mi ennek nagyon örülünk, de talán nem eléggé. Szerintem sokkal jobban kel­lene, hogy aktivizál­jon minket a közéleti tevékenységre, közöttük elsősorban a KISZ-élet és a brigádmozgalom fellendítésére. V '.«zamegyünk a műhelybe. és Fodor József is bele­­ha’'gpi. be'e is szól a beszélgetésbe. — Mi nem mondjuk, hogy a vezetőség azonnal gon­doskodjon új, nagy, igazán korszerű gépműhelyről, csak példázzuk hogy hi-»o”''ns kere*'ke t Irin­tíluk, és ez a h«l«se 1* «»11 «•»■»* svirp.Zn* a v“"1" *•» például ezzel az új létesítménnyel, jelzi, hogy törődik a jelenünkkel és a jövőnkkel, a fiataloknak sem kellene azzal számolni, hogy az idő majd mindent megold. — Azért csak vannak helyi vívmányok is, amelyekre joggal büszkék lehetnek?... — Vannak. Volt itt egy régi, kedves szokás: a műhely­vacsorák. Meghitt összejövetelek, ahol az elképzelhető leg­egészségesebb hangnemben, jó hangulatban és igazán a ba­rátság nyelvén megbeszélhettük a gondjainkat. Ritkulnak ezek. De az az igazság, hogy a szocialista brigádmozgalom egész sor új és annál is tartalmasabb elfoglaltsággal gazda­gította az életünket Külön-külön talán nem túl jelentősek, de együtt igen. És felváltva sorolták a kulturális rendezvényeket, a közös elfoglaltságokat, a társadalmi munkákat, a külön­böző oktatásokat, amelyekben a szocialista brigádok tag­jai részt vesznek. — Sok a fiatal házas, kisgyermekeik vannak. Akár az iskolának, akár az óvodának végzünk el valamit, otthon a gyerekek köszönik meg a szüleiknek. Hát persze, hogy ezeknek a tevékenységeknek az emléke kellemes; hát per­sze, hogy az ilyen tevékenység tartalmas és hasznos. A KISZ-él­etben nem a mindennapos szervezeti zsongást hiá­nyoljuk mi, hanem a jól időzített, politikai súly­ban je­lentős, a mai életünket, a gazdasági tevékenységet is az eddigieknél hatékonyabban előrevivő egységes cselekvést. Ebben kellene előbbre lépnünk... E­nnek az igénynek más szerelők is hangot adtak a mű­helyben egyszerű szavakkal megfogalmazva, hogy az Új Élet Tsz a mennyiség oldaláról a termelés min­den ágában bizonyított, de mód a minőségen a sor, és nemcsak a termelésben, hanem elsősorban a politikai te­vékenységben És az eredmények mai szintjén már­ tény­leg nagyon meg kell válogatni módszert és eszközt egy­aránt. És nemcsak a termelésben. ZELLI BÉLA Amit a tag sürget és amit a közösség elvár A munkahelyi közösségek vitáin harmincöten kértek szót Még tartalmasabb is lehetett volna, de így is biztató végeredményű a munkahelyi közösségekben lefolyt eszme­csere. Már az is erre utal, hogy a kilenc közösségben ösz­­szesen 35 felszólalás történt. Ennyi véleményt hallottunk — együttesen. A vezetőség szintjén mind­ehhez min hoz­zá­teszik, hogy — főként a munkahelyi vezetők beszá­molóiban — több konkrétum, megalapozott és személyre szóló dicséret meg elmarasztalás lehetett volna Az általá­nosságok kevésbé hatásosak és negatív hatásuk abban is kifejezésre jut, hogy kevésbé serkentik, bátorítják a tag­ságot, mondjon véleményt őszintén, nyíltan, mindenről. Az évet alapjában véve mégis jól értékeltük ezeken a megbeszéléseken. Három fő téma Egészen röviden három fő kérdés körül fol**t vita:­­ munkahelyi körülmények és viszonyok; 2. bér; 3.­­ fegyelem. Sokan elmondták vélemé­nyüket a munkakörülmé­nyekről és a feltételekről az anyag és alkatrész ellátástól a szociális körülményekig. A lényeg, hogy a kritika alap­jában véve jogos: van mit pótolnunk. Ami ideálisnak mondható , nem minden szempontból kézzel fogható még itt a mi gazdaságunk­ban. Hagyományos telepeinken különösen sok változtatásra lesz még szükség. Olyan ele­mi problémák megoldását is joggal említhetjük, mint a karbantartás, a javítás, a vízellátás. És különösen a szociális igények jobb ki­vé­gi­tése. Ez utóbbi témában elsősorban két alapvető igényre gondolunk, az állan­dó étkeztetésre, amely szin­te általános mai igény és a szociális létesítményekre. Ez a mi problémáink egyik része. Úgy is mond­hatjuk, amit a közösség tagja sürget. A másik oldal pedig — amit a közösség egésze, a tsz felvet — a mi­nőség további javítása. A munkában ez általános kö­vetelmény, és vannak külö­­nösen fontos momentumok Első a fegyelem. Olyan ered­ményeket, amelyek lényege­sen jobb helyi viszonyok körülmények, feltételek megteremtésére adnak lehe­tőséget, csak jobb munká­val érhetünk el. Gondosab­ban, nagyobb felelősséggé­ álljunk helyt a magunk poszton mindannyian ""p-­­­beszéléseinken mindenki hallhatta, és főként komoly megfigyeléssel láthatja, mit lehetne még jobban tennünk A keverőüzemben, a tmk részlegben olyan fegyelme­zetlenség volt tapasztalható a közelmúltban, amelyet kö­rülményeink között már ne­héz megérteni és főként megmagyarázni. Hasonlóan a búzavetésben is volt mi­nőségi hiba korábban he­lyenként. Pedig világos hogy önmagunktól követel­hetünk többet és jobbat, mert itt lényegében minden rajtunk múlik. A javaslatokról A vezetőség a törvényes lehetőségek arányán jár el minden kérdésben, amit a munkahelyi közösségeit megbeszélésein érintettek, írásban vagy szóban minden felszólaló választ van, ille­tőleg részint nyomban a helyszínen kapott. Számos olyan problémát is f­elvezet­­nek, amelyekben a vezetőség majd ezután intézkedhet. Van, ami megvalósítható be­látható időn belül. A szak­vezetők fontos feladata, hogy ezeket már a tervezés­ben vegyék figyelembe Olyan kérdések is vannak, amelyek komolyabb kiadást érintenek, mint az eszköz­­ellátás, a szociális helyzet javítása. Ezeket azért is érdemes említeni, mert a tagság konkrét részvétele így is ér­vényesül a tervezésben. Öröm volt hallani a nyug­­díjasokat. Véleményük mér­­tékadó az eredmények érté­kelésében. Ők tudják, hon­­nét indultunk és többé-ke­­vésbé reális módon viszo­­nt‘— v » «—• -' *'-ö­zösség arra is lehetőséget nyújt, hogy nyugdíjasaink a munka mellett vélemény­ek nyilvánításával is részt ve­gyenek a közösség életében. Az a feladatunk, hogy a jö­vőben se feledkezzünk meg idős tagtársainkról a ször­vetkezeti élet megalapítói­ról, akik — különösen a leg­elsők — nem sok nyugdíjat kapnak. A bér és a realitás A bér téma nem mellékes nálunk. Azt mégis szüksé­ges megállapítani, hogy so­kan nem elég helyesen íté­lik meg helyzetünket, lehe­tőségeinket. Voltak túlzó megállapítások, amelyekkel vitáznunk kell. Előfordult, hogy egyesek úgy látták: 15—20 ezer forinttal is ke­vesebbet kerestek 1978-ban, mint egy évvel korábban. Mit érünk el, ha ilyen mó­don gondolkodunk és nyilat­kozunk? A kedélyekre ugyan hatással lehet a meg­­fontolatlanság, viszont több csak abból lehet, amit meg­termelünk. Járási, megyei viszonylatban ugyan elég jók a mi eredményeink, de az itt elérhető keresetek sem maradnak el a másutt elérhetők mögött. Sőt. A vezetőség véleménye az, hogy a realitástól semmiféle vonatkozásban sem szakad­hatunk el. Ez azt is jelenti, hogy jobban differenciál­junk. A bér fejezze ki job­ban a teljesítmények valódi értékét. A vitában elhang­zott: jogos-e, hogy a nehéz munkát végző, gyalogmun­kás, akijául a ra­­ndo ni van mértékben kapjon keveseb­bet, mint ami nálunk kiala­kult? Ez vizsgálat tárgya lesz. Az élet sürgeti, hogy a nehéz munkát újraértékel­jük és jobban becsüljük Másrészt a teljesítménybért hangsúlyozzuk. Az inkább kifejezi a tényleges munkát Fontos, hogy mindezt ne csak a munka­vállaló, ha­nem, mint a tsz-tagja, a tu­lajdonos, a munkáltató sze­mével is lássuk. Vitáink egésze alantán mondható: nincs itt oka senkinek a csüggedésre. Igaz, 1979 szigorúbban állít­ja a követelményeket, de az is tény, hogy lehetőségein­k jók. Megfelelő alanokkal "“''''"vezünk a jobb mun­kához Küzdelem az utolsó barázdákért. Öntrásaink, Rostás Lajos és László, Földi Bálint meg Oláh Lajos példás helytállást tanúsítottak: december végén a nyújtott műszakot is vállalták

Next