Kutas Népe, 1981. december (7. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

A kisipari szolgáltatás gondjai A községi tanács tervei szerint a fentebb sorolt fel­adatok jó helyi együttmű­ködéssel, a lakosság hozzá­járulásával végrehajthatók. A mai gazdasági helyzet­ben csak állami pénzeszköz nem biztosíthatja a kom­munális ellátás gyors javí­tását. Részletesen foglalkozott a tájékoztató a kisipari javí­tó-szolgáló tevékenység hely­zetével. E téren ugrásszerű­en megnőtt a lakosság igé­nye. A szolgáltatói tevé­kenységet községünk terü­letén helyi és begyűjtéses rendszerben jogi- és ma­gánszemélyek végzik. A tartós fogyasztási cikkek ja­vítása, karbantartása meg­oldott. Az más kérdés — amint ezt a tájékoztató is hangsúlyozta —, hogy ese­tenként nagy az átfutási idő és a minőséggel szem­ben szintén akadnak kifo­gások. A községben 37-en ren­delkeznek iparjogosítvány­­nyal. Legfőbb probléma, hogy Székkutason csak két kőműves mester van. Nem képesek a lakosság építési igényeit kielégíteni, pedig a tsz építőbrigádja is besegít. A lakásépítkezés üteme a hatodik ötéves terv idősza­kában sem csökken. A vál­tozás abban lesz, hogy a felépítendő lakások alig egyharmada készül állami­lag. Fokozottabban kell te­hát segíteni a magánépítke­zést, egyrészt az építőipari kapacitás növelésével, más­részt a kereskedelmi szer­v tájékoztató megvitatá­sa és a határozat elfogadá­sa után jóváhagyta a ta­nácsülés a községi tanács és a vb 1981-es munkater­vét. Személyi vonatkozású esemény is. Szepesi István önkéntes tűzoltóparancsnok, a községi tanács alkalma­zottja családi okok miatt a munkaviszonyát megszün­tette és Vásárhelyre költö­zött. A községi tanács Sze­pesi István helyére Molnár György Gyulát, a székkuta­­si Új Élet Tsz tagját nevez­te ki önkéntes tűzoltópa­rancsnoknak. A kinevezés hatályát 1980. december 1- gyel állapították meg. Jóváhagyta a tanácsülés dr. Kerekes László István körzeti orvossá való kine­vezését, aki 1980. október 1- től már a községünkben az I. körzetben ellátja ezt a funkciót. Ehhez előzetesen kikérte a tanács a felsőbb felügyeleti szervek jóváha­gyását. A székkutasi körze­ti orvosi állást dr. Kerekes László István pályázat út­iján nyerte el.­­ Az elmúlt tanácsülés óta a községi tanács vb két esetben tartott ülést. Tót­komlósi Jolán igazgatási főelőadó, a szakigazgatási szerv helyettes vezetője nyugdíjba vonult. A vb Gombos Gabriellát nevezte ki igazgatási csoportvezető­nek és megbízta szakigaz­gatási szerv helyettesi fel­adattal. A vb Fejes Bálintnét igaz­gatási előadónak, Nagy Ká­­rolynét pedig pénzügyi elő­adónak nevezte ki. A szak­­igazgatási szerv vezetője Horváthné Földes Katalin ügyviteli munkakörbe ne­vezte ki. Ezt a munkakört­­jelenleg helyettesítőként Rostás Éva tölti be é­veken keresztül az építő- hegy községünkben nincs ipari anyagellátással, vala- ácsmester. Kicsi a jármája-­ mint telkek biztosításával. „ . .. Különösen nem hanyagol- vitás- lehet­ősége.­De említ­ható el a kisipari szolgál-­hetnénk más szolgáltató hatás. Példaként említhető, ipari szakma hiányát is. Személyi ügyek k Aranylakodalom Bensőséges han­gulatú családi ün­nepség volt Szék­­­kutason az Ifj Élet Termelőszövet­kezet kultúrter­mében. ötven esz­tendővel ezelőtt 1930. december 27-én kötöttek házasságot Rózsa János és neje Fürdők Julianna Székkutas III. ker. 18. sz. lakosok. A fél évszázadnyi hűséges kitartás jelképeként tar­tották m­eg arany­­lakodalmukat 4 gyermekük, veje­­ik, menyeik, 5 unokájuk és a nagyszámú rokon­ság körében. Az 50 éves határkő­nél Benyhe Sán­dor nyugalmazott anyakönyvve­zető meleg sza­vakkal köszöntöt­te az idős házas­párt, aki méltatta az öt évtizednyi jóban-rosszban együtt eltöltött küzdelmes múltat. A gyermekek pe­dig 50 szál fehér szegfűből készített virágkosárral kö­szöntötték a két szülőt, m­ajd a né­pes rokonság gra­tulált és fejezték ki jókívánságai­kat a jubiláló há­zaspárnak. ­ Községünk ötéves fejlődéséről, a jelenlegi helyzetről és a VI. ötéves terv időszakában ránk háruló kommunális feladatokról tárgyalt a december 30-i tanácsülés. A község intézményi és alapellátásáról szóló tájékoztatót Fejes Sán­dor tanácselnök terjesztette az ülés résztvevői elé, majd Molnár Mihály vb-titkár ismertette a községi tanács, va­lamint a községi tanács vb 1981. évi munkatervét, amit az ülés elfogadott. A napirend előtt a tanácselnök tett jelen­tést a tanács lejárt határidejű határozatainak végrehajtá­sáról és a vb fontosabb intézkedéseiről. A tájékoztató hangsúlyoz­ta, hogy községünk ötödik ötéves tervének az elkészí­tésekor számolni kellett­­az állami költségvetés teher­bíró képességével és figye­lembe vették a helyi erő­forrásokat. Ennek megfele­lően a lakosság alapellátá­sának szinten tartását és a­­z intézményi ellátottság jónak mondható. A négy­tantermes iskola üzembe helyezésével megteremtőd­tek a korszerű oktató-ne­ve­lő munka tárgyi feltételei. A felső tagozat öt tanuló­­csoporttal, kedvező körül­mények között tanulhat. Megszűntek a szükségtan­termek, jó elhelyezést ka­pott az alsó tagozat. A szükségtantermek felszaba­dulásával előnyösebb az is­kolai napközi ellátás, ugyan­akkor ki tudják alakítani ez év tavaszára az öregek nap­közi otthonát is. Komoly mértékben válto­zott és bővült a művelődé­si ház tevékenységi köre­, s ezzel egyidejűleg a község­politikában betöltött szere­pe. Ez a tény színvonalas munkát kíván a művelő­­ k, az intézményi ellátottság szerényebb mértékű fejlesz­tést tervezhették. Az öt esztendő fejlesztési elő­irányzata 14 millió forint volt. Hét és fél millió fo­rint értékű társadalmi mun­kát tervezett a tanács. Ma már jóleső érzéssel állapít­hatjuk meg, hogy az öt évet figyelembe véve a fár­dlési ház igazgatóságától. A tartalmi munka javítása megkövetelné, hogy leg­alább egy fővel növeljék a művelődési ház népművelő munkatársi létszámát. A községi könyvtár jelen­legi alapterülete 70 négyzet­méter. A­ 12 ezer kötetes könyvállomány és az oktató­nevelő munkával összefüggő könyvtári funkció ma már nagyobb alapterületet kí­vánna. A mai félműszakos kisegítő könyvtárosi állást egész műszakosra kellene változtatni. Ha az elmon­dottak most még anyagi okok miatt nem oldhatók meg, többéves viszonylat­ban feltétlenül számításba kell venni. Bár a gyógyító-megelőző munka jó, mégis sürget az­sadalmi munka értéke 7,5 millióról 13 millió forintra emelkedett, amiben jelentős része van az Új Élet Tsz vezetőségének és 2.tagságá­nak, így vált lehetővé, hogy a 14 milliós fejlesztési elő­irányzattal együtt 27 mil­lió forintot fordíthattunk községünk felvirág­zásá­ra, így lett a ta. „..almi összefogás Székkutas fej­lesztésének nagy hajtóereje. Míg az V. ötéves terv idő­szakának első esztendejében 300 forint volt az egy főre eső társadalmi munka év-,­téke,, addig a múlt évi egy főre eső társadalmi munka értéke meghaladja az 1800 forintot. egészségház megépítése. An­nál inkább, mert a meglevő egészségügyi intézmények a régi település szélén helyez­kednek el, megközelítésük a téli hónapokban nehéz. Az egészségház beruházási programja elkészült, terve­zése befejezés előtt van. A kommunális ellátás vi­szonylag kielégítő közsé­günkben, ami köszönhető a már említett nagyarányú társadalmi összefogásnak. A következő tervidőszakban azért bizonyos fokú elma­radást be kell hozni. Min­denekelőtt szükséges körül­belül­ 1500 folyóméter vil­lanyhálózat, ugyanannyi vízhálózat-bővítés és mint­egy 2 ezer folyóméter jár­da építése. További korsze­rűsítésre vár a belterületi úthálózat. A tanácsülésről jelentjük Helyzetkép a lakosság kommunális ellátottságáról A társadalmi összefogásunk hajtóerő — Van mit pótolni a VI. ötéves terv időszakában — Személyi változások a szakigazgatásnál ­ A nyíltság, őszinteség még Elnökünk az év végi Fi­­UPflPn szo­kásunk­ szerint összeülünk, hogy megbe­ Lé­eü a öki­szeljük a tapasztalatokat. A munkahelyi kö­zösségek soros évzáróján most 1930. decemberében több­nyire az kapott hangot, hogy a sok nehézség ellenére elég jól elvégeződtü­nk. Mind a kilenc munkahelyi közösség ülé­se nyugodt rendben folyt le. A vezetők beszámoltak, majd mindenki elmondta véleményét, aki akarta. Szerkesztősé­günket Berecsíki János elnök elvtárs tájékoztatta a meg­beszélésekről. — A fő kérdés mindenütt a közösség saját munkate­rületén végzett munka volt — kezdte tájékoztatóját az el­nök. — Értékelték az egész évet, összesítették a fontos ta­pasztalatokat. Az ered­mények mellett többnyire szó esett a kollektívát érintő hibákról, fogyatékosságokról is. Álta­lában kritikus, önkritikus szellem jellemezte a közösségi üléseket. Ennek alapot adtak a beszámolók, amelyekben a munkahelyi vezetők maguk is kritikus módon értékelték az eredményeket és az emberek helytállását. Természetes, hogy ez kiváltotta a vitát . Hozzá kell azonban tennünk, hogy a bírálat kissé egyoldalú volt. Egy-egy hel­yen amikor tagtársaink vala­milyen hibát felvetettek, gyakran nem a saját munkaterü­letükről beszéltek elsősorban, hogy ott, miként lehetett volna jobban, eredményesebben dolgozni, hanem más terü­letekre céloztak. Arról beszéltek, hogy másutt milyen rosz­­szul mennek a dolgok.­­ — Ezt az eljárást nem helyeseltük ezt kénytelenek voltunk elutasítani. Úgy vélj­ük, hogy nem tesz jobb, nem megy simábban a közös munka, ha a saját területünk prob­lémáinak felelős és gondos vizsgáltatása helyett egymásra mutogatunk. Ez nem visz előre minket. Kétségtelen, hogy ez nem jellemző nem mindenütt lem történt, de volt ilyen e­set — tudják, hogy hol Azért említjük ezúttal, hogy okul­junk ebből mindannyian. — Azt is megmondjuk: ezek az idei, év végi megbe­szélések kissé elkéstek. Sokan nem vettek részt a szabad­ságolások miatt. Viszont azt tudja mindenki, hogy a ké­sést mi okozta: az őszi időjárás mindenben hátráltatott bennünket. — Néhány szót arról: mi körül forgott a vita? Egyik a normák kérdése volt. Az, hogy feszített-e a norma vagy sem. Laza-e vagy nem? Valahogy mintha úgy tűnt volna, hogy aki erről szólt, saját munkabeosztásában feszítettnek ítélte a normát, míg mások munkájában lazának ítélte. Ebből a következtetés is kézenfekvő: ahol én dolgozom, ott a munka nehéz a pénz kevés, mások pedig amott köny­­nyen, sokat kereshetnek. Mit lehet erre válaszolni? — Arra törekszünk, hogy ténylegesen megtaláljuk an­nak módját, hogy helyesen szabjuk meg a követelménye­ket. Azt nem állítjuk, hogy ez minden esetben sikerül, hi­szen a mezőgazdaságban nehezebb a normákat meghatá­rozni, mint egy zárt, ipari üzemben például az eszterga­­padok mellett ahol — ha a gép és az anyag rendben van, a többi az emberen múlik. A mezőgazdaságban az időjárás néha növeli, máskor csökkenti a teljesítményt. Nehéz itt igazán pontos normát szabni, hiszen tagtársaink jól tud­ják, hogy egyszer 130 mázsát is könnyű szállítani, máskor meg 40 mázsát is nehéz. Normáink néha vitathatók egyben vagy másban. De nem dobhatjuk félre őket, mert köz­­igény, maguk a dolgozók akarják, hogy kössük a teljesít­ményhez a bért. Így igazságosabb. Nem lenne helyes, nem lenne igazságos, ha mindenki egyformán keresne, az is, aki keveset teljesít meg az is, aki sokat teljesít. Másrészt az is igaz, hogy a pénz sohasem elég.­­ Egészében ebben a kérdésben a felvetések alapta­lanok, a normák ügyében is, mint mindenben, törekednünk kell a jobbra a tökéletesebbre Jó érzéssel nyugtázhatom, hogy a viták során sikerült ebben egyetértésre jutnunk. HÍREK Mindannyian lemérhetjük, milyen nagy az idei feladat a mezőgazdasági üzemekben: népgazdasági méretekben 3 százalékkal növelni a termelést. Ez az országos cél. Ná­lunk az állattenyésztésé a nehezebbik rész, hiszen férő­hely bővítés nem történt. Új termelő berendezés a gazda­­­­ság más területein sem áll munkába. Világos, hogy meg­levő lehetőségeink tökéletesebb kihasználásával termelhe­tünk többet. Ez a közösre meg a háztájira is érvényes. Felépült az 56 katricás fiaztató a sertéstelepen, és ez javítja a munkafeltétele­ket. Az új fiaztatót rövide­sen átveszi a termelés. * Nem ígér szovjet kombáji- I nokat 1981-ben a gépkeres- s kedelem. Ezért az elmúlt év végén megvásároltunk egy E—516-os kombájnt. Ez az első NDK-gyártmányú beta­karítógépünk, amelyet majd­­ újabbak követnek. Az új kombájn ára 830 ezer forint. *­­ Szóba került, hogy bár­Nem minden úgy sikerült a hízóelőállításban sem, mint hogy szerettük volna. Pél­dául tizenhét hízott bikát — ami az 1980-as értékesítési * Ahogy beállt a tél, so­kaknak a nyugalom, a pi­­­­henő időszaka, az irodák­ban elkövetkezett a legke­ményebb hajtás évente visszatérő ciklusa. Az 1980. évi zárás, a számadás el­készítése ad most is igen nagy munkát. Megfeszített ütemben dolgozik az admi­nisztráció, hogy a szám­szerűsítsük a kiszolgálást a takarmányboltban, a terv, hogy állítsunk fel három fémsilót. Ily módon majd ömlesztve is lehet bizonyos takarmányféleségeket vásá­rolni. Sok gondot jelent ugyanis — a boltnak meg a vá­sárlóknak egyaránt —, hogy hozott zsákba nem lehet árut kapni. Előnyös lesz a siló­ beállítása, hiszen eddig csak a 7.70-es papírzsákkal kap­hattuk a takarmányt, de ezentúl hozott zsákba is ereszthető, tervünkben­ szerepelt — nem adtunk át. Ebben az évben kerül majd erre sor. Jelen­tős ez a tétel, azonban a zárszámadásban nem okoz zavart, adás január 20-a körülre elkészüljön, az illetékes fó­rumok, majd a közgyűlés elé. A munka valóban nagy iramú, minden felté­tel adott ahhoz, hogy idő­ben végezzünk, és mint ko­rábban, most se legyen fennakadás. A zárszámadó közgyűlés napja: 1981. február 6-a, péntek. Biztatóan bontogatja szár­nyait új üzemtelepünk, az autóbontó. Az első hónapok alapján megállapítható, hogy teljesítménye a vártnak megfelelően alakul. A leg­fontosabb momentum talán az, hogy mind többen tud­nak már róla, közelben-tá­­volban egyre jobban­ ismerik. A forgalom hónapról hónap­ra emelkedő. A telep gazda­ságossága pozitív. Február elején megkezdi munkáját a repülőgép. Fel­trágyázza a vetéseket. Ka­pacitásának kihasználására megállapodásokat kötöttünk a közeli gazdaságokkal, ösz­­szesen öttel. Egész évre lesz munkája a nagy teljesítmé­nyű gépnek, amely Székku­tason állomásozik. Működési engedélyt kapott a laboratórium takarmányok vizsgálatára, külső megren­delőknek is. Eddig csak szö­vetkezetünk részére dolgo­zott, de most az állattenyész­tési felügyelőség engedélyez­te, hogy mások megrendelé­seit is teljesítse. Figyelemre méltóan bele­szól ügyeinkbe a katonaság, de most nem valamiféle me­zei munkáról szólunk, ha­nem arról, hogy­­sok fiunk most teljesíti tényleges ka­tonai szolgálatát. Ez részint a munkaerő-ellátást érinti: tavaly húszan vonultak be közülünk. Másrészt ez anya­gilag sem jelentéktelen: a sorkatonák a honvédelmi törvény szerint bevonulási segélyt kaptak, évi keresetük 6 százalékát kitevő összeg­ben. Látható, mit segít majd a békés termelésben az általá­nos leszerelés, amely egyszer elérkezik a világon. De ad­dig még lesz néhány sorozás. Nem a legjobb hír, hogy ebben az évben valamivel­­ rosszabb lesz a szemeskukorica-ellátás a régebb óta meg­szokottnál. Ennek az az oka, hogy 1980. őszén kevesebb­­ kukoricát takarítottunk be, és ugyanakkor a szerződéses kötelezettségeket maradéktalanul teljesítenünk kell. Hozzátesszük ehhez, hogy a takarmány­ellátás — ha­­ másból is —, egészében megfelelő és biztos lesz. Ősszel hírül adtuk, hogy fennakadt a pálinkafőzés, mert technikai hiba keletkezett a szeszfőzdében. Néhány heti szünet után karácsonyra elkészült az új üst, és azóta éjjel-nappal főzik a kortyintani valót, főleg a háztáji meg­rendelőknek. Azt is tudtul adhatjuk, hogy ez a fennakadás az ün­nepi alkalommal nem volt tapasztalható: torokkiszáradás­ról sehonnét sem érkezett bejelentés. Szeszfőzdénk egyébként összesen­ 6-8 ezer liter kisüs­tit szolgáltat évente. Fejlődik az együttműködés, amely tavaly létesült kö­zösségünk meg a szegvári Puskin Tsz között. Ennek lénye­­­­ge, hogy a vezetők évente kétszer összeülnek és a szak­emberekkel együtt megbeszélik a fontos tapasztalatokat. Kicserélik a gazdálkodásban, a termelésben jól bevált el­­­­járásokat, módszereket. Mint ismeretes, a repülőgépet is ennek az együttműködésnek a keretében vásárolta a két gazdaság közösen. Indokolja az összefogást a két nagyüzem­­ hasonlósága, adottságaink, területünk, helyzetünk azonos­sága. Az idei első megbeszélés időpontja: január 16., helye: Szegvár. A borítékon kívüli juttatásról két adat: szövetkezetünkben éven­te 700 ezer forintba ke­rül a­ munka- és védő­ruha-juttatás. Ebből fél­milliós tétel a munka­ruha. Az is érdekes tény, hogy 1980-ban több mint egymillió forintot fizet­tek ki üzemünkben táp­pénz fejében. Ez az elő­ző évivel megegyezik.

Next