Kutas Népe, 1984. december (10. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

FEGYELEM, AKTIVITÁS, EGYSÉG Szemelvények a beszámoló taggyűlésekről Belső rendjük szerint beszámoló tag­gyűléseken summázták a múlt év ered­ményeit, tapasztalatait a párt alapszerve­zetei. Mindenekelőtt azt állapították meg, hogy az 1983-as év a tsz belső erejének, egységének próbája volt. A súlyos gondok 1,-/ évi jövedelemre is negatívan ható aszálykárok sem ingatták meg a tagság hitét, bizalmát és eltökéltségét, hogy to­vább haladunk a megkezdett és bevált jó úton. Ez a tsz-ben évek óta végzett politikai, mozgalmi munka eredménye is. A kommunisták, a vezetők, szakemberek, fokozzák a nevelőmunkát, a szervezést a dolgozók, a fiatalok, a nők körében. Az I-es alapszervezet taggyűlésén részt­­vett Nagy Lajos, a vásárhelyi pártbizott­ság képviseletében és többek közt arról beszélt: hasonlóak az eredmények, prob­lémák itt, mint a város területén. Így nem okoz nehézséget, hogy Székkutas Hódmezővásárhely környéki községként szorosabban kapcsolódik a városhoz. Ju­hász Sándor nyugdíjas az információ ja­vítását sürgette, Székely Sándor a párt­­csoportok meg a szocialista brigádok eré­nyeiről és gyengéiről beszélt. A tsz párt­vezetőség véleményét Giay Róbert tolmá­csolta. Bereczki János ismertette a tsz pártve­zetőség minősítő véleményét a II-es tag­gyűlésen. A vitában s a beszámolóban említett kérdéseket érintve reálisnak ítél­te, hogy keresni kell az ösztönzőbb bére­zés megoldását a műhelyben. Lencse Máté csoportvezető és Fazekas» József ágazat­vezető a gépjavítás szervezettségének szükségességét hangsúlyozták valamint a szakszerű gépüzemeltetést. A megyei párt­­bizottság nevében Tokaji István szólt: tá­jékoztatást adott a megyéről és tapaszta­lataikról az ösztönző bérezésről a derek­­egyházi gazdaságban. December 2-án a III-as taggyűlésen Lencse Imre ismertette a pártvezetőség véleményét az alapszervezetről. Elisme­rését fejezte ki a jó munkáért. Novák Sándor a fegyelmet érintve úgy vélte: más területeken is megsértik egyesek azt, esetleg vezetők is. Prónai Mihály a ver­senyt érintette: szerinte a brigádokat túl­terhelik vetélkedőkkel. Kevesebb jobb le-­­hetne és jő legyen a konkrét munka. Csökkentsük a formális elemeket. A taggyűléseken résztvett Mucsi András, a községi pártbizottság titkára is. Sől, akik társadalmi mund azt vetették fel, hogy az ál­ — ez a taggyűlés álláspolit­­kában jelentős mennyiségű lattenyésztés fő helyén, a zárt fa — a gazdaságosabb tej­­hulladékot válogattak, csok- sertésüzemben a fejlesztés melés céljából vizsgálandó a bent az ebből eredő veszte- igazolta a törekvéseket: a hagyományos telepek met­­ség. A III-as alapszervezet 18 ezer mázsa sertés önma­­szere, illetve azok megszint taggyűlésén többek között gáért beszél. Többek között tetősének lehetősége. Felelősség a termelésben Néhány gondolat a leg­főbb kérdésekről. Első he­lyen állt természet­esen a gazdaság, a termelés. Min­den alapszervezetben azt ál­lapították meg, hogy amit az ember megtehetett, megtet­te az esetek többségében. Ugyanakkor tovább javí­tandó a munkahely légkör, a fegyelem, a takarékosság. A taggyűléseken arra mozgó­sították a párt tagjait, hogy ezeket a kérdéseket külö­nös igyekezettel szolgálják. Erre irányuljon a nevelő­munka, a példamutatás. Ja­vítani a szemléleten. Az 1-es alapszervezetben a növénytermesztés, a nö­vényvédelem, a traktor­­üzem és a szállítás, a se­gédüzemek és néhány más terület általában eredmé­nyes évi tevékenységéről esett szó. Az e területeken dolgozó kommunisták tet­teit értékelték elismeréssel. Méltatták a vezetők s a be­osztottak igyekezetét az aszálykárok következményei­nek csökkentésére, illetve arra, hogy legyen kukorica a közös és a háztáji állatok részére. Említették azt is, hogy egyes területieken, mint az építés, a fegyele­mért és a takarékosságért többet kell tenni. Hasonló hangnemben tár­gyaltak a párt tagjai a I­­es és a III-as alapszervezet taggyűlésén a gazdasági kérdésekről. A gépesítési ágazatban felhívták a fi­gyelmet a viszonylag ma­gas műszaki szintre, mint lehetőségre, amelynek még jobb kihasználásán sok mú­lik. A II-es alapszervezet­ben felvetették, hogy az anyagokkal még gondosab­ban kell gazdálkodni. Az emberek figyelmét felhívni, hogy még az olyan „aprósá­gai” is, mint a csavaranya takarékosabban bánjanak. Néha sok a még használha­tó anyag a hulladékban. A KISZ tagjainak igyekezete- A párttagság helytállása A szervezeti élet konkrét fességüket tudó párttagok­ dolgoznak együtt és a nézet kérdései is megfelelő helyet rag — foglalt állást a tag­ eltérhez, amint a tapaszta­­ltaptak a taggyűléseken, gyűlés. Feladatul adta a lat­s eltér. Ezért kell Többek között mindhárom pártcsoportoknak, bizalmiak­ ......állandó figyelmet sor­alapszervezetben megállapít­nak, önállóbban, következe- dítani a párt eszmei-politi­­zották, hogy a párttagság tesebb munkával erősítsék a kar egységére... a szoci­­igyekezete példás, aktivitá- helyes szellemet, magitar­­alista tudat és életmód tér­­sa ugyancsak jó. De ebben tást, az egységet. „Alapszer- hódítására”. Fontos a párt­­is tovább kell lépni. Az I­­vezetünk sikeres munkája- tagok kiállása minden ferv­­es taggyűlésen egyesek ma-­nak döntő feltétele, hogy mon, mert ez is hatással gatartását bírálták, mert egységes, szervezett erőként van a tagságra. „A párt­­olykor távol maradnak (ta­ tevékenykedjen” — szögez- tagság még ma sem él teljes tán az emberek közötti po­­le a. n-es taggyűlésén s mértékig a demokrácia­pa­­litikai munkában is?). . .. nem pártoló tagokra utaltak a helyes rétegnumk rumai adta lehetőségek­van szükség, hanem kere- kára, fiatalok és idősebbek­kel”. Tovább a pártépítésben A már említettek szoros összefüggésben vannak az­zal, amit a gyakorlatban így mondunk: pártépítés. Ennek szerepe érezhető min­denütt, a jó termelési igye­kezettől a fiatalság vagy a nők közötti politikai munka javulásáig. A közvetlen megnyilvánulás, a tagfelvé­tel általában jót mutat. Ez folyamatos szövetkezetünk­ben, többnyire minden alapszervezetben, majdnem minden pártcsoportban. Nem jelenti ez azt, hogy nincs javítandó. A III-as taggyűlésen elhangzott: ...... örvendetes tény, hogy mindkét fiatal, akik a párt­ba léptek — a KISZ aján­lásával kerültek a pártba.” Hiba, hogy az új párttagok­kal keveset foglalkoztak az­óta. Ugyancsak két fővel erő­södött tavaly az I-es alap­szervezet. „Sajnos — állapí­tottál­ meg — ez évben sem tudtunk felvenni senkit a nődolgozók közül.” A tag­gyűlés egyik fontos feladat­ként bízta a párt tagjaira, elsősorban a nőkre, hogy munkahelyükön, főleg a szocialista brigádokban vé­gezzenek ilyen irányú munkát. A III-as alapszervezet taggyűlése megbízta a párt­csoportokat: „vállaljanak nagyobb szerepet a párttag­gá nevelésben, ajánlás­ban . . . legalább évente egyszer tűzzék napirendre.” Helyet kapott a taggyűlé­seken a munkaverseny is. Erről csak annyit, hogy mindhárom alapszervezet­ben úgy vélik: van mit ja­vítani. Keresni kell annak okát miért esett vissza né­hány brigád, mint a Jó­zsef Attila II., vagy a Sal­vador? Hogyan lehet pozi­tív változást előidézni ezek­ben? Az, hogyan alakul tovább a verseny részben jelzi azt, hogy a vezetők, a párttagok hogyan szemlélik ezt, mire képesek. A követ­kező idők mindig nagyobb feladatai azt a követelményt állítják, hogy problémáin­kat nagyobb gondossággal, felelősséggel igyekezzünk megoldani, közösségünk ja­vára, a még eredményesebb munka érdekében. Szélesebbre tártuk a kapukat DECEMBER ELEJÉN termelőszövetkezetünk­ben tartotta ülését a Dél-béké­si Termelőszövetkezeti Ter­melési Együttműködés. Rö­viden DÉTE. A Békés me­gyei TESZÖV területén 27 gazdaság tartozik ebbe a szervezetbe. Igaz, hogy az Új Élet Tsz nem teljes jo­gú tagja, de 1983-ban meg­figyelőként részt vett az üléseken. Különösen a mű­szaki szakbizottság munká­ja érdekli termelőszövetke­zetünket. Talán az is köz­tudott, hogy a nádudvari KITE-nél felmondtuk az IFA tehergépkocsik alkat­rész ellátási társulási tag­ságunkat. — Egyrészt Nádudvar nagyon messze van, más­részt nem voltunk megelé­gedve az ellátással. Így esett a választás a szom­széd megyében levő terme­lési együttműködésre, s húsz tehergépjárművel 200 ezer forint forgóalappal, a jövőben a DÉTE-be tevé­kenykedhetünk, — mondta Giay Róbert főmérnök. Rögtön adódik a követ­kező kérdés, hogy milyen előnyökkel jár a tagság? — Ezért biztosítják az általunk kért alkatrész mennyiséget. A termelő­­szövetkezetünkben gyártott alkatrészek értékesítésére is lehetőség nyílik. Úgy tűnik, ezzel kiszélesíthet­jük a piaci lehetőségeinket, sőt a szervezeten belül a jobb ellátást is megoldhat­juk. Végül, de nem utolsó sorban a nagyszénási lera­kat 25 kilométerre van, míg Nádudvar 200 kilomé­terre fekszik Székkutashoz. Tavaly a DÉTE összforgal­mából termelőszövetkeze­tünk 7 százalékkal része­sült, az idén egész biztos magasabb lesz ez a szám. A megyehatárok árnyal­tabbá teszik a kapcsolatot, de szerintem gyümölcsö­zőnek tűnik az együttmű­ködés mint a KITE-nél. Ez utóbbit példázza, hogy de­cember 8-án termelőszövet­kezetünkben tartottak szakbizottsági ülést. A té­ma az energiatakarékosság és a javítási technológia­­.volt. ' r­ •­­A 80 szakember elméleti és gyakorlati programja pozitívan zárult, ennek vannak-e kézzelfogható je­lei ? — kérdeztük a fő­mérnöktől. — A környező gazdasá­gok részéről a szolgáltatá­sainkra igény jelentkezik. Különös érdeklődést mu­tatnak a teljesítmény és fogyasztás mérési lehetősé­geink iránt. Ugyanis Békés megyében ilyen műszerek csak a KPM-ben állnak rendelkezésre. Úgy gondo­lom, nem kell hangsúlyoz­ni, hogy ez a tsz-nek bevé­telnövekedési lehetőséget kínál, de egyben jó együtt­működést is kialakíthatunk a környező gazdaságokkal. ISMERT, HOGY terme­lőszövetkezetünk kitűnő kapcsolatot tartott fenn ed­dig is, a nagyszénási Ok­tóber 6. gazdasággal. Min­den évben tapasztalatcse­rére gyűlnek össze a két tsz szakemberei. A DÉTE-be való belépés is, e ta­lálkozóknak a gyümölcse. Giay Róbert által említet­tek mellett­ ez a»«termelési együttműködés még széle­sebbre tárta a kapukat, hiszen a DÉTE-nek meg­állapodása van a Békés megyei AGROKER-rel is, s így gépjárművek beszerzé­sének a lehetősége is nö­vekszik. A beszélgetés so­rán szó esett arról a mű­szaki pluszról, amely a környező gazdaságok fölé emeli a székkutasi új Éle­tet. A KPM 1 millió 700 ezer forintos támogatásá­val és a termelőszövetke­zet beruházásában meg­valósult diagnosztikai mű­hely azt jelenti, hogy gaz­daságunk több mint 10 millió forintos hajtóanyag költségéből a modern gé­pek segítségével körülbe­lül 10 százalékos takaré­kosságot lehet elérni. Ez a gazdaságnak 500 ezer—1 millió forint hasznot hoz­hat évente. Ez egyben olyan kötelezettséget ró a gazda­ságra, amelytől egyrészt sa­ját területen is eredménye­ket várnak, de a partnerek is egyfajta támogatást kap­hatnak. Hogy egyre inkább megismerik megyénkben a székkutasi lehetőségeket, azt most jártunkkor is mi ta­pasztalhattuk, mivel a mindszenti Lenin Tsz IFA- ja állt a vizsgálópadon. Ez is bizonyítja, no meg a de­­rekegyházias és a kardos­­kútiak érdeklődése is, hogy igény van erre a fajta szolgáltatásra. De hogy szélesebbre tudjuk tárni a kapukat, azért még egy­két szervezeti dolgon vál­toztatni kell, hiányzik pél­dául két-három szakember. A szerelőcsarnokban ifj. Gulyás Ferenc, a mind­szenti tsz tehergépkocsiját vizsgálta éppen. Meglátva a főmérnököt, rögtön tájé­koztatta tapasztalatairól. Érthetőbb nyelvre lefordít­va a következőket állapí­totta meg a szakember: Tüzelőanyag-fogyasztás be­méréssel érkezett ide a gépkocsi. Még nem tudom pontosan, hogy mi a prob­léma, esetleg a hengerdu­gattyú állapota kopott. A felülvizsgálás elején tar­tunk, még nagyon sok min­­den kiderülhet, amíg vég­zünk vele. Közben megtudjuk, hogy a termelőszövetkezet ren­delkezésére álló műszerek 80 százalékéval a fiatal szakemberek az iskolában találkoztak utoljára. Tehát meg kellett szokni azokat. Az idősebbek, így nem cso­da, ha az elején idegen­kedtek a modern eszközök­től, s többször hivatkoztak az érzékszervekre, ami alapján addig beállították a gépeket. — A fülre és a szemre, no meg a jó érzékre ma már nem lehet hagyatkoz­ni. Ezekkel a modern mű­szerekkel olyan apró hibá­kat lehet feltárni, amelyek üzemanyagfogyasztás taka­rékosságot, olcsóbb anyag­­költséget jelenthetnek. — toldotta meg a tapasztaltato­kát a főmérnök. ÚGY ÉREZZÜK, hogy ehhez már nem kell sokat hozzátenni, termelőszövet­kezetünk műszaki beren­dezéseit, a szakmai szín­vonalat már nagyon sok szakember elismerte. Bíz­hatunk abban, hogy az új évben ez a hírnév tovább növekszik. Ne felejtsd a pénteki napot! A konyha számtartója A­zt már jól tudjuk, hogy a mi üzemi konyhánk sok­sok jó íz forrása. De a finom étel, a sok ízletes menü nemcsak a szakácsművészet titka, aminek úgy tűnik, nem vagyunk szűkében, hanem ez máson is múlik: mi van a kamrában? Régi szólás és nagyon igaz, hogy üres kamrának bolond a gazdasszonya. (Hogy is len­ne képes bárki üres kamrából gazdaasszonykodni ?!) S még közvetlenebbül: fontos, hogy miből mi van, mennyi van, hogyan halad a beszerzés, ennek a tudománynak meg kell, hogy művelője, summázója legyen. Számba vegyen mindent, ami a konyhán kell, amit felhasználnak s amit már felhasználtak, meg amit holnap, holnapután, azután kell beszerezni. Zsír, hús, só, paprika, köménymag, liszt, cukor, tész­taféle, kenyér, tej, túró, vaj, tejföl, zöldség, savanyúság, befőtt, krumpli s mit tudom, mi minden még. Azonkívül a fakanáltól a papírszalvétáig még sok egyéb. Még az is, hány személyre főznek? Mindezek felelős számadója, nyil­vántartója Hegyi János. Személyesen ugyan azt mondja: — Az üzemi konyha adminisztrátora vagyok. Az a dolgom, hogy árusítsam az ebédjegyeket, nyilvántartsam, amit kell, intézzem, ami a konyhával kapcsolatos meg a raktárral. Egyszóval elszámolás papíron. Hát akkor nézzük, mi szerepel azon a papíron. Meg­tudom, hogy mindenféle termék, élelem kartonon szerepel. — Van vagy háromszáz kartonunk. Mindenről, amit a konyha felhasznál.­­ Ennyi féle? Az ember azt hinné, elég néhány kiló liszt, egy kis só, paprika, miegyéb s kész az egész. De háromszáz karton! — Mindent számon kell tartani, különben a folyama­tos munka nehéz lenne. Márpedig — ugye — az fontos. Jönnek délben az éhe­sek. Jön a szerelőgárda, jönnek a vasasok, a gépkocsizók, a többiek, jön az irodaszemélyzet, a főnökség­­egy része, de még a Kutas Népe szerkesztősége is olykor. Mi lenne, ha... na olyan, hogy nem készült el az ebéd, tudomá­sunk szerint még nem történt. — De azért nem olyan könnyű ám ez — magyarázza Hegyi elvtárs, szokása szerint mosolyogva. — Különösen kezdetben volt nehéz, mert nem ismertem ezt a sok mindent. A sok minden között például néha finom házisütésű töpörtyű is előfordul. Éppen jön — amint így beszélge­tünk az adminisztrációs irodában — benyit halkan Rostás Feri bácsi. Belép, leveszi sipkáját, köszön, álldogál egy kicsit majd csak annyit szól, amennyi a legszükségesebb: — Sütni kell! M­indjárt megtudom, hogy miről van szó. Minden hé­ten 3—4 sertést vágnak, ide tartozik ennek elszá­molása is. A Feri bácsi tiszte pedig igen-igen fon­tos: személyesen süti a zsírt, pirítja a mindig keresett és soha se elég töpörtyűt. — Nyugdíjas már Feri bátyám — újságolja Hegyi elv­­társ —, és ezt nagyon érti. Szívesen csinálja és lelkiisme­retesen, ha kell, félnapot is vár itt türelmesen, mire hoz­záláthat. Egyik héten itt árusítom a töpörtyűt a bázison, másikon az üzemegységekben. Nagy a kereslet. Megtudom, hogy éppen átnézték a készleteket. Van 92 üveg szilvabefőtt, 25 üveg meggy, az üvegek ötliteresek, a befőzést a tsz különböző munkahelyi szocialista brigádjai­nak nőtagjai vállalják mindig. Átlagosan 300 főnek készül az ebéd napjában. — Hogy mindig tetszik-e? Azt nem mondhatom. Nyil­ván, a többségnek jó a menü mindig, de természetesen akad, akinek egy-egy napon éppen nem tetszik valami. Nehéz azt eltalálni, hogy mindenkinek jó legyen. Így megy. Az adminisztrátor a büfé közelsége miatt is tudja, mi volt jó, mi kéne többször, mi maradhatott vol­na el, ki szereti tejjel a karaláblevest, ki nem. A legtöb­ben több sült tésztát kérnének. Ha tudnák, hogy rajtuk múlik. —­ — A konyhai dagasztógép elromlott. Március óta ja-­­vítják itt a műhelyben. Nem halad. Hát. .. amíg meg nem javítják, nem kapnak kalácsot. M­indenkinek boldog új évet és pontosságot kíván a konyha, az adminisztrátori hivatal. Főképp: ne fe­lejtsük a pénteki napot. _______________________*

Next