Kutas Népe, 1985. december (11. évfolyam, 2-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

Egység a beszámoló taggyűléseken Öt évet értékeltek a pártalapszervezetekben sokkal jobban él, mint har­minc-negyven évvel ezelőtt. A pártvezetőségi minősítés hangsúlyozza: a legfontosabb feladat, a termelést segítő munkára jellemző, hogy szinte a gazdaság minden ágazatában, részlegében megközelítették az elérhető legjobb eredményt. De — főleg az időjárás miatt és részben emberi okokból — lehetett volna jobb a vég­eredmény. Még gondosabban kell ügyelnünk a hétközna­pi munkában, valóban azt tegye mindenki, amit kell és úgy, ahogy kell. Nemcsak rajtunk kívüli okokból gyen­gélkedik a marhahízlalás, a növendékmarha tartás. A vasipari részleget , részint annak vezetését ,sem véletle­nül kritizálják a dolgozók, talán nagyobb igyekezettel mégis több munkát találna a részleg. Követelmény, hogy az ilyen problémák megol­dása érdekében határozot­tabb mozgalmi munkával jobban segítsenek az alap­szervezetek. Azt is felveti a­ minősítés­ben a pártvezetőség, hogy a munkaverseny több lehetősé­get rejt, mint amennyit ki­használunk. A brigádok többsége példásan igyekszik, de az, hogy itt-ott gyengél­kedés tapasztalható, jelzi, hogy van mit javítani. A legjobbak példájára új len­dületet lehet adni a ver­senynek, amelynek szélesíté­sére is megvan a lehetőség. Jónak ítéli a pártvezetőség a pártfegyelmet, az elvtár­sak aktivitását, a közéleti érdeklődést, a tanulmányi munkát az oktatásban. Az I-es alapszervezetben jó volt a pártépítés, a másik két alapszervezetben lehetett volna jobb. A jövő feladatainak sorá­ban első a XIII. kongresszus határozatainak megismerése, ismertetése és a végrehajtás segítése az eddiginél maga­sabb szinten. Olyan erő a három alapszervezetben munkálkodó mintegy 150 párttag (együtt az ifjú kom­munistákkal, a szocialista brigádokkal), amely döntő a hangulat, a szemlélet, a ma­gatartás, az egység formálá­sában. Ha kihasználjuk adottságainkat különösen jó időjárási viszonyok mellett, lényegesen növelhetjük az eredményeket,­ben, hogy lépést tartsanak a terület, az időjárás meg a piac diktálta igényekkel a tudásban, annak tökéletesí­tésében, a napi helytállásban és nem utolsósorban a szük­séges új technika, gépek, eszközök beszerzésében, használatában. Az anyaggaz­dálkodásban a magasabb fe­gyelem, rend követelményei mellett felvetették a kom­munisták, hogy az adatfel­dolgozást erősítsük meg számítógéppel. A vasipari részleg gondjai között említette a taggyűlés, hogy romlott a minőség. Az ott dolgozónak ez legyen fi­gyelmeztető. A vezetői mun­kával szemben pedig legyen igény, hogy munkáról lénye­gesen jobban gondoskodjék. Hangsúlyozta a taggyűlés, hogy a vasrészleg visszafej­lesztése nem lehet cél. Az alapszervezet álláspontja szerint dicsérendő a gumi­üzem és az autóbontó tevé­kenység. Nem volt különösebben vitás kérdés a pártalapszer­­vezetek 1984. évi beszámoló taggyűlésein, tíz lehetett a fő oka, hogy csak néhányan kértek szót a beszámoló meghallgatása után. Amit az ember maga is ugyanúgy í­tél meg, mint a vezetőség, azzal nem vitatkozik. Az egyetértés volt a jellemző az év végén megtartott tag­gyűléseken. Lehet ez jó alap a továbbiakra. Szokás szerint részt vett az eseményeken Mucsi András, a községi pártbizottság titkára. A tsz párt­­vezetőségét pedig Lencse Imre, Bereczki János és Giay Róbert képviselte, ismertetve a közvetlen felettes szerv minősítő véleményét. A minősítés néhány fontosabb megállapításáról annyit, hogy többnyire mindhárom pártalapszervezet elismerésben részesült a végzett munkáért. Elsősorban azért, hogy igyekeztek tervszerű mozgalmi, politikai tevékenységgel segíteni a közösségi feladatok végrehajtását. Érvényesült a kollektív szellem, a vezetőségen belüli jó munkamegosztás. Jó a pártcso­­­­portok aktivitása a legtöbb kérdésben, bár ezen is le­­hetne javítani, például a 3. sz. alapszervezet egyik cso­portjában. A hozzászólók álláspontja Az I-es alapszervezet tag­gyűlésén Székely Sándor az üzemi konyha főnöke, mint pártcsoport vezető és tapasz­talt propagandista erről a megbízatásról beszélt. A ta­nulás fontosságáról, amely — mint mondotta — na­gyobb figyelmet érdemelne általában. A propaganda munkának mostanában nincs elég tekintélye. Ugyanez mondható el a marxista kö­zépiskoláról is. A jelen prob­lémáinak megoldásában ezt nem szabadna szem elől té­veszteni. Egy-egy részterületről szá­moltak be a hozzászólók a II-es taggyűlésen. Fazekas József, a gép­javítási ágazat vezetője többek között az ál­lattenyésztésben dolgozó kar­bantartókra hívta fel a fi­gyelmet Véleménye szerint a szétszórtan dolgozó taá­­sok­ egy-egy állattenyésztő telepen több figyelmet érde­melnek. Igen fontosak ezek a telepek. Az állattenyésztés működőképessége jórészben a fenntartókon múlik. Gallyas Sándor, az újítási bizottság tagja az újítások­kal foglalkozott. Hangsúlyoz­ta e mozgalom szükségessé­gét. Újítások nélkül nincs előrehaladás. Az új szabá­lyozók lehetővé teszik, hogy nagyobb gondot fordítsunk e terület anyagi ösztönzésé­nek javítására és hogy egé­szében komolyabban vegyük az újítást, amelynek valódi értékét az eddig kifizetett összegek n­em mindig fejez­ték ki. Előbbre viheti az ügyet, ha külön alap áll ren­delkezésünkre erre a célra. Marton István körzeti sze­relő a rendszergépekről és munkájukról beszélt. Véle­ménye szerint a CB rádiók igen nagy segítőnek bizo­nyultak a munkában. Amióta használják őket, jobb a kap­csolat és gyorsabban lehet a helyszínre jutni. Takaréko­sabb is így, mert a szerelők nemcsak arról értesülnek, hogy hol, milyen hiba for­dult elő, hanem megtudják azt is, hogy milyen alkatré­szekre van szükség s azzal együtt mehetnek javítani a legrövidebb úton. A III-as taggyűlésen Ma­­celka Sándor takarmánygaz­dálkodási előadó a pártokta­tásról szólt Úgy vélte, hogy az oktatási forma, amelyet választottak, jó. A mostani idényben is megfelel ugyan­az, mint tavaly volt Az or­szágos politikát érintően ar­ról mondott véleményt, hogy a termelői és a fogyasztói árak elszakadtak egymástól és ennek nem vetett gátat a közben tett néhány intézke­dés sem. A zöldség-gyümölcs fronton például nőtt ez a szakadék és emiatt a terr­e­­lő szembe kerül a fogyasztó­val, holott az árakat a fo­gyasztói piacon nem a ter­melő szabja. Mi is olcsón adjuk el ami a kertészetben terem, de mire az áru a pi­acra vagy a boltba kerül, drága lesz. Példa erre a szilva: átvették tőlünk ki­lónként 2 forintért, a bolt­ban pedig 9 forintért érté­kesítették. Ugyancsak a III-as tag­gyűlésen szólalt fel Gojdár Imre éjjeliőr. Fiatal korára emlékezett. Arra az időszak­ra, amikor, mint még sokan tudják, más volt itt is az ér­deklődés a különböző ren­dezvények iránt. Ma sok a távolmaradó. Régen szinte mindenki vállalt valamit, volt tánccsoport, szerepet tanulunk, sokkal többet vol­tunk együtt. Most mintha nem jutna idő a társadalmi méretű közmegegyezés erősí­tésére. Pedig ma az ember pés lehessen, szükséges a tananyag csökkentése és a rossz tankönyvek kicserélése. A korrekcióra fokozatosan 1987-ig kerül sor. Reméljük, majd akkor több idő jut a begyakorlásra. A problémá­kat addig is és azután is helyben lehet és kell megol­dani. Vizsgálni fogjuk, ha kell, tapasztalatcsere formájában is, a még nálunk nem honos nevelési és oktatási szerveze­ti formákat és módszereket. Ha a feltételek adottak lesz­nek, fokozatosan bevezetjük az egész napos foglalkozta­tást az 1—3. osztályban, a klubnapközit a felső tago­zatban, és a fakultációt a 7—6. osztályban. A felzár­kóztatás érdekében, a gyenge tanulmányi előmenetel oka­it körültekintően, mindig egyénre szabottan vizsgál­juk. Korrepetáláskor és ta­nítási órán a törzsanyagot, is differenciáljuk a gyengéb­bek kedvéért Ezt eddig is csináltuk, hisz nevelőink a kötelező korrepet­áláson túl is sokat törődnek a gyen­gékkel. Az éremnek azért van egy másik optgia is, mégpedig az, hogy a. s'-eiv"'.' ^menyire támogatják az iskola okta­tó-nevelő munkáját és a ta­nulók a tanítási órán és ott­hon milyen rendszerességgel, mennyire tevékenyen vesz­nek részt az oktatási folya­matban. Sajnos, tanulóink egy részében még nem ala­kult ki az a kötelességtudat, ami biztosíték lenne arra, hogy minden tanuló, minden reggel felkészülten jönne is­kolába. Erre minél nagyobb a gyerek, annál inkább szük­ség van, mert szaporodik a megtanulandó anyag, az ön­állóságra nevelés tehát elen­gedhetetlen. Hosszú évek ta­pasztalata azt mutatja, hogy azokkal a gyerekekkel nincs probléma, ahol a szülők tu­datosan nevelik gyermekü­ket, ahol nemcsak biológiai, hanem szellemi fejlődésük­kel is törődnek. Olyan lég­kört kell kialakítani a csa­ládban már a gyermek ki­csi korától kezdve, hogy központi kérdés legyen az iskolai munka, a tanulás. A KÖVETKEZETES SZÜ­­T­ŐI és nevelői ráhatás meg­hozza az eredményt: az ilyen módon nevelt gyermek megszokja a szorgalmas, ki­tartó munkát, később már­­ön is tud másként visel­kedni és mire nyolcadikba kerül, nem lesz gond a pá­lyaválasztás. Ahol viszont rá­hagyják, engedik, hogy nap mint nap lézengéljen az utcán, vagy­­otthon is csak üresjá­ratban töltse el az időt, ott a gyem­ek jövője bizonyta­­lan lesz, felnőtt korban sem tud kitartóan, megbízhatóan dolgozni. Ezért kérem a ked­ves szülőket, hogy segítse­nek gyermeküknek tartal­massá tenni életüket. Segít­senek összeállítani napirend­jüket és naponta beszél­­tes­senek velük, hogyan tudják teljesíteni aznapi feladatu­kat. Minden szülőnek vállal­ni kell ezt a pluszt, gyerme­ke jobb jövője érdekében. Nem arról van szó, hogy rendszeresen együtt tanuljon a szülő a­­ gyermekével, sőt, naggyobb korban nem is sza­bad, mert akkor sohasem lesz önálló, hanem csak az a kérés, hogy a szülő tartsa szemmel gyermeke iskolai munkáját, s ha probléma van, keresse meg nevelőit. A szülőknek sarűt gyermekeik érdekében kell segíteniük a nevelők munkáját. Gyerme­keink nevelését, személyisé­­gük fejlődését csalói s a fele­lősségteljes, konkrét kritikai megjegy-­zésekkel self ' he­ my . Tévedés ne essék­, mi Peda­gógusok is örülünk minden gyermek sikerének, de elvte­len liberális osztályzással nem segítjük a tanulót, a felsőbb iskolában úgysem állná meg a helyét. Ezért csak egyetlen út van, a rend­szeres, kitartó tanulás, ami előbb-utóbb meghozza a jobb eredményt. Korábban már szóltam a személyi és tárgyi feltételek biztosításáról, ami elenged­hetetlen az eredményesebb oktató-nevelő munka végzé­séhez. A tárgyi feltételek a két szaktanterem társadalmi munkával történő felépítésé­vel és a Szemléltető eszkö­zök fokozatos fejlesztésével biztosítva vannak, illetve lesznek a jövőben is a meg­­növekedett gyermeklétszám­hoz. A SZEMÉLYI FELTÉTE­LEK megteremtése már sok­kal nehezebb, itt több a bi­zonytalansági tényező. A ko­rábbi években több fiatal nevelőt kaptunk, akik törés nélkül vették át a stafétabo­tot a becsületes munkában elfáradt idősebb kollégáktól. Igaz, hogy egyszerre 6 neve­lő lakást is kapott, ez is csá­bított. Az 1984—85-ös tanév­re egyetlen nevelő sem je­lentkezett a meghirdetett három álláshelyre, pedig egyet lakással hirdettünk meg. Szerencsére a nyugdíj előtt álló kartársak még visszamaradtak, de így i­s sok a túlóra, nevelőink fá­radtak, több munkát már nem lehet rájuk ..akasztani". Egy kortársnő gyesen van, a matematikusunkat évközben elvitték katonának. Három képesítés nélküli nevelővel dolgozunk, akik tudásuk sze­rint igyekeznek a legtöbbet nyújtani, de több képesítés nélkülit már nem akarunk felvenni. Négy nevelőnk áll nyugdíj előtt­, rövidesen hat álláshelyet kell meghirdetni most már lakás nélkül (leg­feljebb egy szolgálati férő­­hely van csak). Egy nevelőre biztosan számíthatunk, mert egy székkutasi kislány most végez Baján. Az előző év ta­pasztalatai nem sok jót ígér­nek, pedig még Hódmezővá­sárhelyről sem volna nagy gond kijárni, később pedig is lehetséges. ŐZE SÁNDOR? igazgató Helyi összefoglalók a termelésről Az I-es alapszervezetben a taggyűlés által elfogadott ér­tékelés az elmúlt öt évről egészében pozitív véleményt nyilvánított. Különösen éle­sen mutatkozott az időjárás hatása 1983-b­an és tavaly is. A szolgáltató ágazatok, gépé­szet, műhely, növényvéde­lem minden igyekezete sem volt képes ellensúlyozni tel­jesen az aszályt. A kommu­nisták véleménye az, hogy a gép- és technikai ellátás szintje alacsonyabb nem le­het, mint ebb­en az időszak­ban volt. A dűlőutak gondo­sabb karbantartására is fel­hívták a figyelmet: ez taka­rékossági követelmény is. A jobbítás érdekében a repü­lőgép jobb kihasználását is szükségesnek látjuk. A segédüzemágakban dol­gozók igyekezetének elis­merése mellett néhány javí­­tandóra is rámutattak a taggyűlésen. Jobb érdekelt­ségi rend bevezetésével ja­vítható a rend, a fegyelem, a munka az építőknél. Ta­pasztalható gondatlanság az anyagoknál, és a részleg ve­zetését is kritika érte: több gondot az emberi kapcsola­tokra: legyen a vezetői mentalitás jobb ,példa a he­lyes igyekezetre, magatar­tásra. .Dicsérendő emelést is az építők eredménye. El­ismerésre méltó a téglagyá­riak helytállása évről évre. Nem különben elismerés jár a nemtermelő részlegek dol­gozóinak. A II-ben is jó a szellem Döntő helye a gazdálko­dásnak a II-es alapszervezet területe, ahol öt év alatt igen nagy változás történt a Hódgép üzem megvásárlásá­val. A taggyűlés a vezetői tevékenységnek tulajdonítja, hogy a gépesítés, a műhely, a javítás tervszerű, a mai követelményeknek megfelel ngábon történő haladás, a rend, a fegyelem. Mindenki­re vonatkozik, hogy ha ezen az úton jár a részleg, meg­felel a továbbiakban is. Kö­vetelmény az egyes embe­rekkel szemben és követel­mény a gazdasággal szem- Eredmények és gondok a III-as alapszervezet területén Kiemelkedő szerepe van a III-as alapszervezet terüle­tén a sertéskombinátnak, a szárítónak és a takarmány­keverőnek a tmk-val együtt Csak az elismerés hangján lehet említeni az ottani vál­tozásokat, a korszerűsítést, a lehetőségek okos, gazdasá­gos kihasználását. Sok vár­ható a gáz bekapcsolásától. Azt is felvetette a taggyű­lés, hogy a meglevő létesít­mények felújítására, karban­tartására több gondot kell fordítani. Szorosan,kapcsolódik ide a takarmánytermesztés. Itt le­h­et sokat nyerni vagy veszí­teni. Az elmúlt öt­ év fő ta­pasztalata a minél jobb ered­ményre való törekvés volt és a kommunisták szerint ezt kell folytatni. A lehetőség megvan hozzá azzal együtt, hogy a technika, a gépek­ szinte zavartalan működése a jó szervezést, a karbantar­tás magas szintjét igazolja. Érintve a takarmánymű majd a kertészet eredmé­nyeit, gondjait a taggyűlés az állattenyésztéssel foglal­kozott részletesebben, amely a bevételek 40—45 százalé­kát adja. Jellemző volt ezen a területen a fokozatos fel­ívelés a juhásza­tot kivéve. Nőtt az állatlétszám és a hús valamint a tejtermelés az értékesítéssel együtt. De a költségek is lényegesen emelkedtek. Egészében a pártközvélemény értékelése az, hogy a vezetők és a dol­gozók tudása, fegyelmezett, szervezett munkája a bevé­telekben meghozta eredmé­ny­ét, gazdaságos az állatte­nyésztés azzal együtt, hogy az elmúlt két évben javult a hagyományos sertéságazat produktuma is, noha a kö­rülmények ott ma sem a legjobbak. Az e területen dolgozók nevében felvetett bérgondokat illetően a tag­gyűlés álláspontja egyértel­mű: több helyen a keresetek nem tükrözik a végzett mun­kát, azaz: rossz teljesít­mény­­nyel is lehet jól keresni és jó teljesítménnyel is rosszul. Az érdekelt­ségi rendszerben vannak ja­vítandók, de egészében az a jellemző, hogy tisztességes munkával lehet tisztességes pénzt keresni. A további feladatokra vo­natkozóan a taggyűlés a mi­nőséget említette első he­lyen: a csiraszegény tej, a kényszervágás csökkentése, a nagyobb rend, tisztaság a cél. De ehhez műszaki előre­lépés is kell. A juhász­atban a piac ígéreteinek valóra váltásától várhatunk­­ javu­lást elsősorban azzal, hogy a bővítés is megvalósítható lesz a kongresszusi­ felszaba­dulási versenyvállalás sze­rint . Mozgalmi életünkről néhány gondolat A tsz-ben a pártmunka, a KISZ, a hőmozgalom, más mozgalmi megnyilvánulások a demokratizmus iskolái, szervezői, erősítői. Erőteljes a brigádélet, a véradó moz­galom, tagtársainkat ott ta­láljuk a tsz és a község köz­életében, a sportban, a rend és nyugalom őrzésében, a munkásőrségtől az önkéntes rendőrségig, tűzoltóságig, a környezetvédelemig, öt év ennyi területen nagy ered­ményeket hozott, amelyek azt is erősítik bennünk, hogy így kell tovább haladnunk. Virágzó gazdálkodást és köz­ségi életet teremtünk az el­ért eredmények alapján. A pártszervezetek célja ezt segíteni. Amint a XIII. kongresszus irányelveiben ol­vasható: „A párt, a nép előtt álló nagy és nehéz feladatok megoldásában kiemelkedő szerepe és felelőssége van minden pártszervezetnek, minden kommunistának.” Ebből erednek a teendők, amelyeket is elvileg meghatá­roztak a taggyűléseken és egyeztetnek majd a kong­resszusi határozatokkal, hogy a végrehajtás a vá­rakozás szerinti eredményt hozza: újabb fél évtized múltán beszámolhassunk majd az életkörülmé­nyek további javulásáról, közösségünk, a családok és az egyének életében is a szocialista vonások kiteljese­déséről. Országunkban a jobb munka széles alapokat teremt, felmérhetetlen lehe­tőséget a további felemelke­désre, a ma még sok­szor ne­héz gondok enyhítésére, megszüntetésére ,a szocialista­­rsadalom éltető légköré­ben.

Next