Kutas Népe, 1987. december (13. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

Nem éppen derűs olyan őszi aszályban, mint volt, a földeket járni (Fotó: Böjti Gábor) KUTAS KÉPE A SZÉKKUTASI ÚJ ÉLET TSZ ÜZEMI LAPJA XIII. évfolyam 1. szám 1987. január Ára: 2,30 forint Félezer sertés terven felül Legutóbbi lapszámunkban tájékoztattuk olvasóinkat a zárt sertésüzemről és általában az állattenyésztésről. Azt is említettük, hogy a sertéshizlalási tervet túlteljesíti a gaz­daság. Megkaptuk az év végi adatokat. Varga Imre főál­­lattenyésztő közölte, hogy december 20-ra tűzték ki az tkht­. évi utolsó szállítás napját. Az év végéig tehát ösz­­szesen 14 500 hízott sertést értékesített a tsz zárt sertéshiz­laldája. Ez ötszázzal haladja meg az éves tervet. Azt is megtudtuk még, hogy az átadott sertések átlagsúlya 102— 104 kilogramm volt. Ennek is szerepe van abban, hogy a tervezettnél többet sikerült elérni. A telep felkészült az 1987. évre is. Amint Varga Imre mondotta: — A telepen minden férőhely foglalt, a takarmányellátás jó, az új év első felét jól megalapoztuk. közös faja Még mindig van olyan nézet, miszerint jól megélne az ember a tsz nélkül is. Akitől ezt legutóbb hallot­tuk, még azt is említette, hogy hiszen van traktora, pótkocsival, vannak állatai, egyáltalán elég jól beren­dezkedett az utóbbi években. Nyugodtan mondhat­nánk, hogy bizony ennél jobb érvelés aligha kellene a közös gazdálkodás, a mai viszonyok mellett. Elvégre a szocializmus célja éppen az, hogy az ember nyugod­tan, elégedetten éljen, boldoguljon a munkája után. De ennyit mondani kevés. Azt is érdemes megnézni, honnét ered mindaz, ami a tsz-tag házatáján található? Tényleg nyugodtan megélne a tsz nélkül? Hiszen még az a traktor is a tsz-ből való a pótkocsival együtt. Meg a takarmány­­ellátás biztonsága, az egész évi háztáji gazdálkodás megszervezése, tervezése, biztonsága — ez mind a tsz­­re épül. Az értékesítés is döntően. Nem kell azt to­vább bizonygatni, hogy a tsz létrehozásával és fejlesz­tésével, a mai nagyüzem összes vagyonával és lehető­ségeivel olyan valami született, képletesen olyan fát ültettünk a földbe és gondoztuk, neveltük terebélyes­sé, erőssé, egyre jobban termővé, amely jelenünk-jö­­vőnk záloga. Megélhetésünk fő forrása és egyben ki­látás arra, hogy bizton haladhatunk tovább, ide bíz­hatja magát és gyermekét is az ember. Miért vannak mégis furcsán gondolkodók? Erre sem olyan egyszerű válaszolni, mert nemcsak azt kell fi­gyelembe venni, hogy az emberi gondolkodás téved­het, hanem azt is, hogy erre a gondolkodásra sok minden hatással lehet. A jó irányú hatás néha elmara­dozik vagy nem olyan intenzitású, mint lehetne vagy kellene. S itt elsősorban a belső agitációra gondolunk: arra, hogy kiállunk-e minden esetben mindannyian, akik a tsz-ben dolgozunk és élünk, kiállunk-e a tsz, a közös ügy mellett, ahogy tehetjük? Hiszen elemi érdekünk, védeni, gyarapítani a kö­zöst. Egyszerű a magyarázat: reális számvetés szerint 198­­-ban a háztáji megközelítőleg 100 ezer forintot hozott (munkájáért) a családnak átlagosan. Ugyanak­kor a közösben legalább 10 ezer forint az egy tagra jutó évi részesedés. Együttesen annyi munkáért ez ugyan nem a legmagasabb jövedelem, de a jobbak közt említhető. Hozzátehetjük: a kutasiak tudását, szorgalmát, jó törekvéseit, a fegyelem elég jó szintjét és nem utolsó sorban azt mutatja ez, hogy mindin­kább felismerik a lehetőségeiket. Olyan a tagság hoz­záállása, a vezetés. S ahol a közös meg a háztáji együtt úgy „fizet", mint Székkutason, ott a helyzet biztató. Nem véletlen, hogy a tagok­ helybenmaradása mellett egyre inkább jellemző az is, hogy a fiatalok a tsz-be jönnek dolgozni, itt akarják megalapozni bol­dogulásukat. Olyan fa a tsz fája, amelynek lombjai, gyökerei át­hatják egész életünket. Jogosan szólunk hát, a köz ne­jében, ha látjuk, hogy a közös fa biztonságos lomb­jai alatt igyekvőket olykor hálátlanul megbántják egyesek, akik nem úgy ápolják a rájuk bízott jószá­got, ahogy a tisztesség megkívánná. Keserűen veszik észre a közösség hűséges tagjai, hogy egyik-másik tagtárs szorgalma más a tsz-ben, mint otthon, vagy elhanyagolják a közös jószágát, miközben nagyon is példásak otthon. Az épült új házak mindegyikében is ott a tsz valami módon, bizony néha amolyan... fél­­illegálisan, vagy éppenséggel illegálisan.­­Szinte min­denütt jelen van a markológép, de a tsz elszámolási okmányain ennek nem látni a nyomát. Sem a bevétele­ken. A kukoricát is inkább a tsz „fúvatja" haza. En­nek sincs nyoma az elszámolásban.) Érzi ezt, aki csi­nálja és nem is mindig tehet róla, ha így van. Rende­­zendők az ilyen dolgok. D­e főleg az a követelmény, hogy az ember úgy tekintsen a tsz-re, mint jó­­nevelt gyermek a szüleire: irányukban semmiféle helytelen gondolatot, cselekedetet nem enged meg magának. Ez erkölcsi alapállás: tudni, mi az elsődleges! De mindenekelőtt a gazdasági kérdések figyelmez­tetnek: keressük meg, hol, miben javíthatunk helyileg és tegyük. Dolgozzunk az új évben még jobban, szigo­­rítsuk a rendet, a fegyelmet, erősítsük egységünket, álljunk szorosabban a közös ügy, a vezetőség mellett. Valósítsuk meg terveinket a lehető legjobban, hiszen látható, hogy a jelen ezt követeli. Az ország, a világ gazdasági helyzetében elég sok a probléma és azok e­gy része reánk hárul, de nem olyan súllyal, hogy azt ne lehetne elviselni. A múlt évek eredményei is mu­tatják, hogy igenis lehet itt boldogulni, lehet haladni.­ Ha minden kérdésben józan realitással mérlegelünk, nem nehéz látni mi volt, mi van, mit jelent a közös, a háztáji és nem nehéz megvonni a párhuzamot és úgy dolgozni, hogy 1987. is elfogadható vagy még, jobb legyen. Boldog ! • Új évet kíván a tsz-vezetőség közösségünk minden tagjának, valamennyi dolgozónak és családjának Reális cél­j­a szerény javulás Az összevont párttaggyűlés határozata az 1987. évi gazdasági feladatokról A beszámoló kiemeli, hogy az ipari jellegű tevékenység,­­ezen belül különösen a vas­ipari és építőipari az utóbbi évek legeredményesebb esz­tendejét zárhatja, összesen több,mint 20 millió forint be­vétellel. Eredményesebben gazdál­kodott­­a háztáji ágazat is, főként a kihelyezett marha­hizlalásnak köszönhetően, ez azonban már 1987-ben érez­teti hatását. Megvalósultak a tervezett beruházások is és a dolgozók jövedelme is kedvezően ala­kult: 7,21 százalékkal nőtt. Ez a jövedelem­emelkedés a 2,2 százalékos létszámcsök­kenés ellenére is növekvő teljesítmény eredménye. Az 1986-os gazdasági év feladatai közé tartozott a kö­vetkező évi munkálatok elő­készítése is. A beszámoló hangsúlyozza, hogy az új év indításához szükséges vala­mennyi munka időben és a lehetőségekhez mérten jó minőségben befejeződött. Sajnos a nagyon kevés csa­padék érezteti is hatását: az őszi kalászosok nagy része nem kelt ki. A továbbra is száraz időt jósló előrejelzé­sek sem túl biztatóak az­­­­H7-es gazdasági év termés­­eredményeit tekintve. A fon­tos az, hogy az év indításá­nak anyagi-pénzügyi feltéte­lei biztosítottak, a termelés­hez szükséges technikai esz­közök és a munkaerő ren­delkezésre áll. A téesz-pártvezetőség 1986. december 8-i ülésén átte­kintette a szövetkezet évi gazdálkodásának eredményeit és megvitatta az 1987-es év lehetőségeit. Az erről készült be­számolót és az elfogadott tervszámokat az összevont tag­gyűlés elé terjesztette. Megállapította, hogy az időjárás kedvezőtlensége ellenére is jó átlagos évet fogunk zárni: a termelés mintegy 8 százalékkal volt magasabb az 1985. évinél. Növénytermesztési főágazat Az ismertetett számok összhangban vannak a több­éves tapasztalattal. Amennyiben megvalósulnak ezek a célkitűzések, eredményeink magasabbak lesznek, mint az előző öt év átlageredményei. Mindezek ismeretében a pártvezetőség az összevont taggyűlés elé terjesztette ja­vaslatát az 1997-es év tervei­ről, a feladatokról. Ezek meghatározásánál figyelem­be kellett venni a több éves termelési tapasztalatokat, a helyi adottságokat, a rendel­kezésre álló technikai eszkö­zöket és munkaerőt, a köz­­gazdasági szabályzókat, va­lamint a népgazdaság célki­tűzéseit helyileg alkalmazó megyei és városi pártbizott­sági határozatokat. Ez utób­biaknak szövetkezetünk nem tud teljességgel megfelelni, de reméljük, az időjárás kedvez és szövetkezetünk kollektívája mindent meg­tesz, hogy az aránylag sze­rény, de lehetőségeinkhez igazított elképzelésein­k­et túlteljesítse. A taggyűlés megállapítja, hogy az állattenyésztés vo­natkozásában növekedésről a férőhely-gazdálkodás alap­ján beszélhetünk. Mivel az elmúlt években sertéstele­pünket bővítettük, így az el­következendő évben bőví­tést nem tervezünk. Ebből következően eredményeink javulását a hatékonyabb gazdálkodástól várjuk. En­nek összetevői: a sertéstelep megfelelő, nem túlzsúfolt ki­használása, a juhállomány bérbeadása és további hi­­zómarha-ki­helyezések. A fenti adatokból már kitűnik. (Folytatás a 3. oldalon.) növény terület terv (q ha) fény búza 2261 ha 50 q 44,9 őszi árpa 186 ha 36 q 34,0 kukorica 1208 ha 69 q 69,0 cukorrépa 722 ha 450 q 398,0 lucerna 766 ha 60 q 69.0 napraforgó 798 ha 19 q 27.7 Állattenyésztési főágazat terv eredmény tejtermelés 5 1501 5 300 1 sertés(hús) 16 360db 20 300 db hízómarha 370db 370 db juh— — Növénytermesztési főágazat növény 1986. évi tény 1987. évi terv növekedés búza 44,9 q 49—50 q 1­0' n­ őszi árpa 34,0 q 38 q kukorica 69,0 q 70 q— lucerna 69,0 q 70 q— cukorrépa 398,0 q 450 g ^ 11% Állattenyésztési főágazat tejtermelés sertés juh 198­­-os eredmény 5200 1 10000 db 900 db 1987-es terv 5200 1 10000 db 900 db Mindannyiunk hasznára Merre bővül a háztáji? — 1986 jó év volt Nem növelhető a fűszerpaprika területe _ Ez persze nem dicsekvés, hanem a tények rögzítése: a tsz-ben sikerült úgy meg­szervezni a háztájit is, hogy a mai körülmények között a lehető legjobb eredményt érhessük el. A részletekből erre lehet kö­vetkeztetni. Az ágazatveze­­tő sorolja az adatokat, té­nyeket : — Legjobb volt a fűszer­paprika, összesen 20 202 má­zsát adtunk át és a kilón­kénti ár meghaladta a tíz forintot, összesen 147 hek­táron volt paprika és ez 2­17 személyt érint. A hek­tárátlag 140 mázsa volt, a holdankénti 85. Még akkor is megérte, ha tudjuk, hogy egy 10 hektáros területen, a homokos részen csak 50 mázsa körüli mennyiség termett.­­ A közös művelésű ku­korica területe 14 hektár volt. Az átlagtermés 44 má­zsa hektáronként. Több az előző évek átlagánál. A hagyományosan művelt ku­korica területe 27 hektár. A közvélemény úgy ítéli meg, hogy ez is jobb termést ho­zott az előző években elért mennyiségnél. Szerintem 05—70 mázsa csöveskukori­­cát takarítottak be átlago­san. Volt 20­ hektár hibrid kukorica is, az eredmény elfogadható. — Volt még gyógynövény 15 hektáron. Megfelelt a számításnak. A maghozó hagyma két fajtájából ter­mesztettünk kisebb terüle­ten, hoztá is amit vártunk a mennyiségben, de az ér­tékesítés még nem sikerült december 18-ig. Ugyanez mondható a fűszerkömény­­re, amelyből 11 hektárt vál­laltak huszonöten. A termés minden számításnál jobb, de az értékesítéssel baj van. P pénzt még nem látott eb­ből a termelő, de termé­szetesen remél. Volt újdon­ság is, amolyan kísérlet: ró­mai kamillával és majorán­nával bővítettük a lehető­séget kis méretben. Ezek e­gyike sem nagyon hozta, amit vártunk. — Ami az állattenyész­tést illeti, a háztájiban új­donság, hogy megkezdődött a­ hizómarha-kihelyezés. Kétszázat vittek ki eddig. Értékesítettek is, de csak huszonegyet. Úgy tűnik, be­válik ez az akció, igény van, az értékesítés bizton­ságos. — Csökkent viszont a hí­­zott sertés vonzása. Tavaly­hoz képest vagy hatszázzal kevesebbet hizlaltak a ház­tájiban. Ráadásul ez a csökkenés már 1985-ben is jelentkezett. Így is lesz eb­ben az évben mintegy 6­00 háztáji hízó, amit értékesí­tünk.­­ Summázásképpen el­mondható, hogy a háztáji ebben az évben meghozta, amit tőle vártunk. Számí­tá­sok is vannak, azt hiszem, hogy egy-egy család a ház­tájiban tisztán elért leg­alább 100 ezer forintot át­lagosan. Természetes alap­vetően a közösre alapozva, a tervezéstől a termelés fo­lyamatán végig,az értékesí­tésig igen jelentős támoga­tással. Kétségtelen, hogy a háztáji eredményekben nagy az eltérés, sok függ attól, ki­­ mit vállal, hogyan dol­gozik, van-e állata, meny­nyit bír. A tsz célja, hogy együtt a közös elsődleges gyarapításával megtalálja számítását mindenki, felté­ve, hogy kellő szorgalom­mal dolgozik. 1986 elég meggyőzően igazolta ezeket a törekvése­ket Készül az év mérlege a háztáji ágazatban is, mint a gazdaság egészében. Varjú István ágazatvezető szerint az 1980. év beváltotta a számításokat szinte minden vonat­kozásban és lehet mondani, hogy nyugodtan nézhetünk a jövő elé. Azt persze nehéz kiszámítani, hogy egy év alatt mekkorát lépett a háztáji és mekkorát a közös, ami az eredményt illeti. A legtöbben állítják, hogy mindkét te­rületen sikerült elérni, ami elérhető.

Next