Kutas Népe, 1988. december (14. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
Ülést tartott a vezetőség Az elmúlt év decemberében két ülést is tartott a vezetőség. Személyi ügyekről, tagfelvételi kérdésekről döntöttek elsőként. Azt a határozatot hozták, hogy a beadott kérelmek elbírálására ez év július 1-jéig még viszszatérnek és újra napirendre tűzik megvitatását. Beszámoló hangzott el a szarvasmarha-tenyésztés helyzetéről, jelentés az őszi munkák befejezéséről. Döntött a vezetőség a tanyás ingatlanok értékesítéséről. Huszonhárom tanyát a benne lakóknak eladott 50 százalékos árkedvezménnyel. Négy tanyát lebontásra írt ki, kettőt szolgálati lakásnak kíván meghagyni. Kettőt érték nélküli átadásra meghagyott a benne lakóknak, szociális helyzetükre való tekintettel. A december 29-i vezetőségi ülésen elsőként lakásvásárlási kölcsönkérelemről határoztak. Kalló Pál tanyavásárláshoz 40 ezer forint kölcsönt kapott, Papp Sándor tanya villamosításához kért engedélyt, amelyet szintén elfogadott a vezetőség. Majd a szociális bizottság 1987. évi munkájáról tanácskoztak. A héttagú bizottság, feladatait az ügyrendben meghatározott szempontok alapján végezte. Feladatának tekintette az idős, egyedül élő emberek látogatását, valamint a többgyermekes családok támogatását. A bizottságnak joga és lehetősége van a rászorulókat egyszeri segélyben részesíteni, amelynek összege 1000 forint. Szép hagyomány a családlátogatás. A téli hónapokban 129 családnál voltak. Több helyen igen meghatódva fogadták a bizottság tagjait, és szívesen beszélgettek a téeszben eltöltött évekről, és érdeklődéssel fogadták a szövetkezet munkájáról, terveiről szóló beszámolót. A szövetkezet 89 család részeié 91 ezer 500 forint beiskolázási támogatást fizetett ki. Szintén hagyománnyá vált, hogy az idős, nyugdíjas tagoknak karácsonyra ezerezer forintot küld. Erre az „ajándékra” 414 ezer forintot fordított összesen a szövetkezet. Ezen túl három család kapott — kérelmére — egyszeri segélyt. A szociális bizottság beszámolóját követően újítások elbírálására került sor. A benyújtott újítások közül tizenkettőt fogadott el a vezetőség és határozott az újítási díjak kifizetéséről. Ezt követően a személyzeti szabályzatról tárgyaltak. A személyzeti munka állami szabályozásának jelenlegi új rendszeréből adódóan a szövetkezetek önszabályozási joga e területen teljessé vált. Így a szövetkezet személyzeti munkájának jogi alapját a szövetkezet vezetősége által jóváhagyott belső szabályozása jelenti. Ez a szabályozás a szervezeti működési szabályzat mellékleteként alapja a szövetkezetben folyó káder- és személyzeti munkának. Aszabályozás meghatározza az erkölcsi bizonyítványhoz kötött munkaköröket, a vezetőkiválasztás feltételeit, a pályázat kiírásának, valamint a meghatározott időre szóló alkalmazás szabályait, az egyes munkakörökre vonatkozó képesítési feltételeket, a személyzeti munka tervezésével, ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat, a vezetők munkájának értékelését, és minősítésének rendjét. Meghatározza a szabályozás továbbá, hogy az abban foglaltak végrehajtása minden vezetőnek kötelessége. A szabályozást a vezetőség megvitatta, jóváhagyta, és az, 1988. január 1-jétől hatályba lép. Az egyéb előterjesztések során a vezetőség hozzájárult, hogy a községi tanács kérésére a téesz a tanáccsal elcserélje a Vöröshadsereg utcai ingatlanát (volt irodaház a darálómalom mellett) a Szabadság utcai állatorvosi lakásra. Az anyaggazdálkodási helyzetről Addig nyújtózkodjunk míg takarónk ér... A termelőszövetkezet anyaggazdálkodási helyzetéről 1987. végén Demján Lajos vezető számolt be. A szervezeti élettel kapcsolatban elmondta, hogy tavaly rajta kívül még 11-en dolgoztak ezen a területen. Pontosabban négy raktárossal, két anyagbeszerzővel, három könyvelővel és két adminisztrátorral folyt a munka. Tavaly márciusban már létrehoztak egy kihelyezett raktárt, mely lehetővé tette, hogy a területen javítsák a termelési rendszer gépeit valamint a termelőszövetkezetben levő összes szolgálati motorkerékpárt. Mivel a kihelyezett raktár miatt az alkatrészek közvetlen felhasználási helyen vannak, így a munka hatékonyságát nagyban növelték, hiszen nem kell állandóan a központi raktárba bemenni. A munka alapja egyébként a műszaki főágazattal közösen kidolgozott éves tervek voltak. Mint hallottuk igyekeznek minden évben reális terveket készíteni a költségtakarékos gazdálkodás mellett. Ez is eredményezte azt, hogy a költségek adta keretet az elmúlt évben sikerült megtartani. Esetenként azonban némi megtakarításról is beszélhetünk. Ez döntően a körültekintő alkatrész- illetve a felújítható alkatrészcserékből adódott. Hiszen amennyiben az alkatrészt az új árának a 60—80 százalékáért fel lehetett újítani, és volt is rá megfelelő eszköze a tsz-nek, akkor ezt elvégezték. Az elmúlt évben 22 millió 77 ezer forint állta rendelkezésükre, ennyivel gazdálkodhattak. Ebből segédanyagra 17 millió 278 ezret, egyéb alkatrészekre 1 millió 900 ezret költhettek. A fennmaradó 2 millió 899 ezer forintot pedig a fogyóeszköz tette ki. Tavaly november 30-ig az össz keretből 20 millió 811 ezer forintot költöttek el. Mint Demján Lajos elmondta a még megmaradt rész elegendő lesz arra, hogy a decemberi elővásárlásokat biztosítani tudják, így pedig a téli gépjavítási szezonban zökkenőmentesen folyhatnak majd a munkák. A RAKTÁRKÉSZLET alakulása A nyitó érték 1987. január elsején 12 millió 637 ezer forint volt, míg a záró november végén 14 millió 438 ezer. Látszik tehát, hogy az év végén mindenképpen készletnövekedésre kell számolni. Ez a növekedés viszont nem azt jelenti, hogy ennyivel több készletet halmoztak fel, hanem ez egyenes következménye volt az átrendezésnek. Az egyes alkatrészeknél a növekedés például eléri az előző év 60 százalékát is. Hiszen az IFA- tengelykapcsoló-tárcsa 1500- ról 2500-ra, az IFA-fogaskoszorú 1800-ról 3200-ra, a HL 8011-es pótkocsi-vonóháromszög 4000-ről 6000 forintra emelkedett. A BESZERZÉS „MŰVÉSZI FELADAT” A termelőszövetkezetben az anyagbeszerzést két Barkasz típusú gépkocsival végzik. Ezek külön-külön havi 4—5000 kilométert futnak. Ezt a viszonylag nagy értéket a tsz igyekszik telexen illetve telefonon való utánérdeklődéssel csökkenteni. — Ennek másik módja lehetne — fejtette ki Demján Lajos —, hogy a termelési rendszerek szisztémájára, mintájára kellene készletezni, és forgalmazni. Mit is jelent ez? Például, ha a JD 4630-as traktorhoz kell egy bizonyos alkatrész, akkor tudjuk, hogy a termelési rendszerekhez (KITE, KSZE, PKR) kell fordulnunk. Amennyiben ezeken a helyeken nincs a keresett áru, akkor „nyugodtak” lehetünk, hiszen máshol sem kapható ha csak társvállalatoknál nem. Ez tulajdonképpen egy jobb, egy elfogadhatóbb megoldás. Ennek mintájára kellene centralizálni egyes géptípusok — gondolok itt az MTI, a zetor család — alkatrészellátását is. Hiszen, ha egy-két Agroker forgalmazná, akkor anyagbeszerzőinknek csak néhány helyen kellene szétnézni és nem az egész országban. Ezzel jelentős mértékű többletköltséget lehetne megtakarítani. Az anyaggazdálkodási vezető a továbbiakban még kihangsúlyozta, hogy kifejezetten aggasztó a helyzet az NDK, a cseh, és az utóbbi időben a szovjet gépek pótrészellátásában. A gyártónak ugyanis az a célja, hogy fődarabot vagy komplett egységet állítson elő. A forgalmazóval ebben teljes egyetértésre is talál, hiszen a nagyobb nyereség érdekében ez a kifizetődőbb. Ugyanakkor a tsz költségkímélő feladatát akkor tudja megvalósítani, ha— Demján Lajos szavaival élve — a gombhoz nem kell megvenni a nagykabátot. Példákat is hozott. A gyakorlat a múlt évben ugyanis az volt, hogy ha 30 forintos vegyszerálló szimeringet akartak vásárolni, akkor helyette — mivel ezt nem lehetett így magában kapni — a 15 000 forintos komplett szivattyút kellett elhozni a forgalmazótól... Az alkatrészek beszerzésén túl a tsz-ben használatos egyéb és fogyóeszközt az anyaggazdálkodási csoport szerzi be. — Ilyen tekintetben 36 olyan vezetővel állunk kapcsolatban, akik megrendeléssel fordulnak felénk. Többségük, jogos, átgondolt igénnyel lép fel. Vannak persze olyanok is, akiknek nem mindig jó a rálátásuk. Ez esetben komoly vitáink alakulnak ki. Mosószer juttatás sok vagy kevés? Védőruha-ellátás jogos vagy nem? Ezen a munkaterületen sajnos sokszor nemet is mondani kell. Ez persze nem szubjektív okok miatt van így, hanem a közös gazdálkodás érdekében. Az is igaz, hogy aki nemet mond nem mindig népszerű. Azonban a mi gazdálkodási területünket is hasonlíthatnám ahhoz, hogy otthon is csak addig lehet nyújtózkodni ameddig a takaró ér. Ugyanis igényeket, elvárásokat támaszthatunk, de csak addig, amíg azok reálisak és a gazdaság elbírja — mondta Demján Lajos. FELADATOK ERRE AZ ÉVRE Az alcím szerint most az 1988-as feladatok következnének. Ezeket persze mind felsorolni egytől-egyig lehetetlen lenne. A főbb megoldásra váró gondokat, azonban természetesen újságunkon keresztül is közreadjuk. Ezek közé tartozik, hogy az építőanyag-raktár nem építőanyag és vízvezeték-szerelési anyagait át kell csoportosítani a központi raktárba. Meg kell valósítani ugyanakkor a központi szerszámraktárat, ahol nemcsak a használatos szerszámok és műszerek kaphatnának helyet, hanem az újak készletezése és elkülönítése is történhetne. Ugyanakkor el kell indítani a számítógépes anyaggazdálkodást. Alapjaiban át kell dolgozni a nyilvántartási rendszert. Ennek érdekében szükséges erősíteni a bizonylati fegyelmet. Végül pedig szükséges a személyes kapcsolatok bővítése és további kiépítése a társvállalatokkal. Bacsa Józsefné és Borsodi tartást végzik Károlyné az anyagnyilván Mit mond az energetikus ? Az elmúlt év szeptembere óta dolgozik energetikuskert szövetkezetünkben Kiss József. A szakmai tanfolyamra a jelentkezési lapját már elküldték. Az éves összesítésen dolgozott decemberben. A számadás még nem volt teljes, az utolsó hónap számlái még hiányoztak a teljes képhez. Az a meglevőkből viszont kiderült már, mennyit kellett az energiáért fizetni. A téesz gázfelhasználási költsége novemberig 7 millió 797 ezer forint volt. A villamosenergiáé októberig 6 millió 685 ezer forint, az üzemanyagé 10 millió 29 ezer forint Az üzemeltetés, szerelékek karbantartása, javítási költsége belefért a tervezett 610 ezer forintos kiadásba. Mindezek összesen 25 millió 497 ezer forintot tesznek ki. Az elmúlt év félévében a villamos és gázenergia átlagárának megnövekedése miatt az eredetileg tervezett energiaköltségeket a szövetkezet túllépi. Folyamatban van az ez évi energia-kölségtervek kidolgozása. így kezdődött Előző lapszámainkban ismertettük az első kutasi újság, a Tanyai írások munkásságát. Mindjárt gondoltunk arra is: miként értékelik — ha egyáltalán értékelik — majd egyszer a Kutas Népe tevékenységét? Nos, ez a jövendőkre tartozik. Tettük amit tehettünk, amit kellett. Próbáltunk képet adni arról az átalakulásról, amelyet gyakran neveznek történelminek, forradalmi átalakulásnak, s amelynek részesei most is folytatják, amit 1959—1960 körül elkezdtek. Olyan fordulat alapjait teremtették meg közösen, amire méltán lehetnek büszkék. Bár tény, hogy erre menet közben aligha gondoltak. Sőt közben inkább rengeteget gyötrődtek, küszködtek, vitatkoztak. És most azt halljuk, hogy ami eddig történt, kezdete a szocializmus felépítésének. Akkor a Kutas Népe a kezdetek szolgálatában jelenik meg 1975-től havonta egyszer. S amit eddig írt, a kezdőkről írta. Közölt fotóival együtt róluk számolt be a jelennek és őriz meg valamit valameddig az utókornak. Igen sok ember szerepelt benne. S a nyomtatott szó sokáig él. A könyvtárakban olvashat az ember 100 éve nyomtatott újságot is. De hiszen a Tanyai Írásokat fél évszázaddal ezelőtt vetették papírra. Hogyan kezdődött? Természetesen nem akarjuk megismételni a lap számait. Csupán néhány apróságot mondunk el még, ami része volt eddigi működésünknek, de amiről nem készült írás. Egyik az a probléma volt — és ma is — hogyan lehetne több székkutasi írással gazdagítani a lap tevékenységét. Azt a régi újságot helybeliek írták: a Kutas Népében elvétve olvasható székkutasi kéztől származó írás. Megvallom, nekem ez okozta a gondok egyikét, amelyek kissé a kedvemet szegték. Így volt, mit szépítsem: a tsz vezetői és tagjai, mint tapasztaltam — néhány kivétellel — tartózkodnak az írásos véleménynyilvánítástól. Lám annak idején Gregus Máté meg más kutasiak nem így gondolkodtak, hanem kihasználták a lehetőséget — ha már volt. Pedig lehet, hogy kevesebbet ért akkor a kimondott vagy leírt szó, mint jelenünkben amennyit érhet vagy érhetne. Próbáltam megtalálni a tartózkodás okát, s egyszer rábukkantam valamire. Történt, hogy valakit jó tíz évvel ezelőtt már-már sikerült „beszerveznünk". Volt vállalkozó arra, hogy rendszeresen tudósítsa a lapot, az olvasókat. Majd amikor éppen sorra került, hogy konkrétabban megbeszéljük, miről írjon, mikor, mennyit, akkor egy Valaki kategorikusan ránk szólt: „Azért vannak maguk, hogy írjanak!” És közölte, hogy az általunk felkért, illetve önként jelentkezett tudósító pedig nem fog írni. Nem is írt azóta sem. Az eset rádöbbentett, hogy ez alapállás. Beállítottság, világnézet, amit tudomásul kell venni. Valahogy úgy gondolja, ha egyáltalán gondolkodott ilyesmiről a kutasi, hogy neki épp elég dolga van, kemény munkát követel a mai világban, az állandóan nyíló agrárolló körülményei között eredményt elérni a mezőgazdaságban. Segítse ezt az újság, ha tudja, de az írás maga ne legyen a tsz-ben dolgozók feladata. Lehet, hogy így van? Én másként látom ezt, tudom, hogy minden ügyben annak a véleménye lehet nyomosabb, aki benne van, akinek a bőrére megy. Ezért kellene a helyieknek írniok a maguk lapját. Viszont ezzel a véleménnyel eléggé egyedül maradtam végig. Egyedül maradtam néha még kint a földeken is. Képzelem, miféle keserűség a tsz-tagnak, ha egész évi kemény munka, igyekvés után ősszel alig jut valami. Elvitte az aszály a termést. Hasonlítható ehhez, amikor a riporter kimegy megállít egy kombájnt, gépkocsit, hogy véleményt kérjen, de a riportalany szó nélkül tovább áll. Vagy esetleg azt mondja: „Ne idegesítsük egymást elvtárs!”. Néha ezt így értettem: legyen újság, írja az újságíró, de egészen közel nem engedtek maguk közé. Így kezdődött? Így is. Az üzemi híradó újdonság a kutasiak életében, de még nem jöttek rá, hogy az övéké akkor lesz valóban, ha felhasználják, mint lehetőséget a demokrácia konkrét érvényesítéséhez. Sok jó gondolat, ötlet közkézre jutna. Hiszen a tsz útja bizonyít: nagyon sok itt a jó gondolat, erősen és láthatóan biztosan áll a maga lábán a közösség. Ez a lényeg, ez az én személyes tapasztalatom lényege. S talán nem tűnik önhittségnek, ha úgy vélem, hogy az üzemi újság, a híradó a kutasi élet részévé vált, s ma a tsz meg a község minden fontos dolgában részes. Kaptunk ezért sok elismerést, bírálatot. Kaptunk néha még szidást is — minden bizonnyal érdem szerint. S az őszinteségért — bárhogyan nyilvánult meg — akkor sem haragudhattunk, ha nem egyszer úgy hangzott, mint amikor valaki odaszólt az újságíróval beszélgető munkásnak: „Beszélj csak, úgyse írják meg az igazat!" • Jó lenne tudni, mi az igazság. Mindig tudni, minden helyzetben világosan, tisztán látni. Ha ez nem is megy, azt meggyőződéssel vallom, hogy a kutasiak igazsága mindennap érik. Gyümölcsét kínálja, ahogy teheti ennek így, amannak amúgy, bőven, szűkén. Azt is megmondom, van eset, amikor az rázza legjobban a kerti gyümölcsfát, hogy bőven cseresznyézhessen, aki előtte nem sokat tett azért, hogy legyen fa, legyen termés. S némelyek akkor is rázzák a fát, ha már nincsen rajta semmi. Bő évtized elég volt megérteni, hogy a kutasi ember legalább annyira elégedett a sorsával, a tsz-szel, az évi terméssel, mint amennyire elégedetlen. Ezért marad helyben, ezért morgolódik sokszor, ezért kedveli az újságot, de nem írja. Befejezésül tehát: nem véletlen, hogy Csongrád megyében éppen Székkutason született meg az első tszújság, amely egyben a község híradója is. Volt előzmény, volt és van alap. Elkezdeni nem volt túl nehéz, folytatni még több gonddal jár. De ha sikerül elérni, hogy mindenki legyen egy kicsit megértőbb, tegyen egy kicsivel többet, jobbat, mint eddig tett — sikerülhet több jót megérnünk együtt. Egy lap volt szerkesztője csak azt kívánhatja, hogy lapjában mindig több szépről és jóról, gazdagabb eredményekről, elégedettebb emberekről közöljenek híreket, tudósításokat, riportokat. Hiszem, hogy az elődök, az igazi kezdők példája is erre kötelez, de legalább annyira a jelen meg a most felnövő új generációk rohanvást növekvő igénye. KACZOR ISTVÁN