Kutas Népe, 1988. december (14. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

Ülést tartott a vezetőség Az elmúlt év decemberé­ben két ülést is tartott a ve­zetőség. Személyi ügyekről, tagfelvételi kérdésekről dön­töttek elsőként. Azt a hatá­rozatot hozták, hogy a be­adott kérelmek elbírálására ez év július 1-jéig még visz­­szatérnek és újra napirendre tűzik megvitatását. Beszámoló hangzott el a szarvasmarha-tenyésztés helyzetéről, jelentés az őszi munkák befejezéséről. Dön­tött a vezetőség a tanyás in­gatlanok értékesítéséről. Hu­szonhárom tanyát a benne lakóknak­­ eladott 50 száza­lékos­ árkedvezménnyel. Négy tanyát lebontásra írt ki, kettőt szolgálati lakásnak kí­ván meghagyni. Kettőt érték nélküli átadásra meghagyott a benne lakóknak, szociális helyzetükre való tekintet­tel. A december 29-i vezetőségi ülésen elsőként lakásvásár­lási kölcsönkérelemről hatá­roztak. Kalló Pál tanyavásár­­láshoz 40 ezer forint kölcsönt kapott, Papp Sándor tanya villamosításához kért enge­délyt, amelyet szintén elfo­gadott a vezetőség. Majd a szociális bizottság 1987. évi munkájáról tanács­koztak. A héttagú bizottság, feladatait az ügyrendben meghatározott szempontok alapján végezte. Feladatának tekintette az idős, egyedül élő emberek látogatását, va­lamint a többgyermekes csa­ládok támogatását. A bizott­ságnak joga és lehetősége van a rászorulókat egyszeri segélyben részesíteni, amely­nek összege 1000 forint. Szép hagyomány a család­­látogatás. A téli hónapokban 129 családnál voltak. Több helyen igen meghatódva fo­gadták a bizottság tagjait, és szívesen beszélgettek a té­­eszben eltöltött évekről, és érdeklődéssel fogadták a szö­vetkezet munkájáról, tervei­ről szóló beszámolót. A szövetkezet 89 család ré­szeié 91 ezer 500 forint be­iskolázási támogatást fizetett ki. Szintén hagyománnyá vált, hogy az idős, nyugdíjas tagoknak karácsonyra ezer­ezer forintot küld. Erre az „ajándékra” 414 ezer forintot fordított összesen a szövetke­zet. Ezen túl három család kapott — kérelmére — egy­szeri segélyt. A szociális bizottság beszá­molóját követően újítások el­bírálására került sor. A be­nyújtott újítások közül tizen­kettőt fogadott el a vezetőség és határozott az újítási díjak kifizetéséről. Ezt követően a személyzeti szabályzatról tárgyaltak. A személyzeti munka állami szabályozásának jelenlegi új rendszeréből adódóan a szö­vetkezetek önszabályozási jo­ga e területen teljessé vált. Így a szövetkezet személyze­ti munkájának jogi alapját a szövetkezet vezetősége által jóváhagyott belső szabályo­zása jelenti. Ez a szabályozás a szervezeti működési sza­bályzat mellékleteként alap­ja a szövetkezetben folyó ká­der- és személyzeti munká­nak. A­­szabályozás meghatároz­za­ az erkölcsi bizonyít­ványhoz kötött munkakörö­ket, a vezetőkiválasztás fel­tételeit, a pályázat kiírásá­nak, valamint a meghatáro­zott időre szóló alkalmazás szabályait, az egyes munka­körökre vonatkozó képesítési feltételeket, a személyzeti munka tervezésével, ellenőr­zésével kapcsolatos feladato­kat, a vezetők munkájának értékelését, és minősítésének rendjét. Meghatározza a szabályo­zás továbbá, hogy az abban foglaltak végrehajtása min­den vezetőnek kötelessége. A szabályozást a vezetőség meg­vitatta, jóváhagyta, és az, 1988. január 1-jétől hatály­ba lép. Az egyéb előterjesztések során a vezetőség hozzájá­rult, hogy a községi tanács kérésére a téesz a tanáccsal elcserélje a Vöröshadsereg utcai ingatlanát (volt iroda­ház a darálómalom mellett) a Szabadság utcai állatorvo­si lakásra. Az anyaggazdálkodási helyzetről Addig nyújtózkodjunk míg takarónk ér... A termelőszövetkezet anyaggazdálkodási helyzeté­ről 1987. végén Demján La­jos vezető számolt be. A szervezeti élettel kapcsolat­ban elmondta, hogy tavaly rajta kívül még 11-en dol­goztak ezen a területen. Pon­tosabban négy raktárossal, két anyagbeszerzővel, három könyvelővel és két admi­nisztrátorral folyt a munka. Tavaly márciusban már létrehoztak egy kihelyezett raktárt, mely lehetővé tette, hogy a területen javítsák a termelési rendszer gépeit va­lamint a termelőszövetkezet­ben levő összes szolgálati mo­torkerékpárt. Mivel a kihe­lyezett raktár miatt az alkat­részek közvetlen felhasználá­si helyen vannak, így a mun­ka hatékonyságát nagyban növelték, hiszen nem kell ál­landóan a központi raktárba bemenni. A munka alapja egyébként a műszaki főágazattal közö­sen kidolgozott éve­s tervek voltak. Mint hallottuk igye­keznek minden évben reális terveket készíteni a költség­takarékos gazdálkodás mel­lett. Ez is eredményezte azt, hogy a költségek adta kere­tet az elmúlt évben sikerült megtartani. Esetenként azon­ban némi megtakarításról is beszélhetünk. Ez döntően a körültekintő alkatrész- illet­ve a felújítható alkatrészcse­rékből adódott. Hiszen amennyiben az alkatrészt az új árának a 60—80 százalé­káért fel lehetett újítani, és volt is rá megfelelő eszköze a tsz-nek, akkor ezt elvégez­ték. Az elmúlt évben 22 mil­lió 77 ezer forint állt­­a ren­delkezésükre, ennyivel gaz­dálkodhattak. Ebből segéd­anyagra 17 millió 278 ez­ret, egyéb alkatrészekre 1 millió 900 ezret költhettek. A fennmaradó 2 millió 899 ezer forintot pedig a fogyó­eszköz tette ki. Tavaly no­vember 30-ig az össz keret­ből 20 millió 811 ezer fo­rintot költöttek­ el. Mint Demján Lajos elmondta a még megmaradt rész elegen­dő lesz arra, hogy a de­cemberi elővásárlásokat biz­tosítani tudják, így pedig a téli gépjavítási szezonban zökkenőmentesen folyhatnak majd a munkák. A RAKTÁRKÉSZLET alakulása A nyitó érték 1987. janu­ár elsején 12 millió 637 ezer forint volt, míg a záró no­vember végén 14 millió 438 ezer. Látszik tehát, hogy az év végén mindenképpen készletnövekedésre kell szá­molni. Ez a növekedés vi­szont nem azt jelenti, hogy ennyivel több készletet hal­moztak fel, hanem ez egye­nes következménye volt az átrendezésnek. Az egyes al­katrészeknél a növekedés például eléri az előző év 60 százalékát is. Hiszen az IFA- tengelykapcsoló-tárcsa 1500- ról 2500-ra, az IFA-fogasko­­szorú 1800-ról 3200-ra, a HL 8011-es pótkocsi-vonóhárom­szög 4000-ről 6000 forintra emelkedett. A BESZERZÉS „MŰVÉSZI FELADAT” A termelőszövetkezetben az anyagbeszerzést két Bar­­kasz típusú gépkocsival vég­zik. Ezek külön-külön havi 4—5000 kilométert futnak. Ezt a viszonylag nagy érté­ket a tsz igyekszik telexen illetve telefonon való után­­érdeklődéssel csökkenteni. — Ennek másik módja le­hetne — fejtette ki Demján Lajos —, hogy a termelési rendszerek szisztémájára, mintájára kellene készletez­ni, és forgalmazni. Mit is jelent ez? Például, ha a JD 4630-as traktorhoz kell egy bizonyos alkatrész, akkor tudjuk, hogy a termelési rendszerekhez (KITE, KSZE, PKR)­­ kell fordulnunk. Amennyiben ezeken a he­lyeken nincs a keresett áru, akkor „nyugodtak” lehe­tünk, hiszen máshol sem kapható ha csak társválla­latoknál nem. Ez tulajdon­képpen egy jobb, egy el­fogadhatóbb megoldás. En­nek mintájára kellene cent­ralizálni egyes géptípusok — gondolok itt az MTI, a zetor család — alkatrészellátását is. Hiszen, ha egy-két Agro­­ker forgalmazná, akkor anyagbeszerzőinknek csak néhány helyen kellene szét­nézni és nem az egész or­szágban. Ezzel jelentős mér­tékű többletköltséget lehetne megtakarítani. Az anyaggazdálkodási ve­zető a továbbiakban még kihangsúlyozta, hogy kifeje­zetten aggasztó a helyzet az NDK, a cseh, és az utóbbi időben a szovjet gépek pót­­részellátásában. A gyártó­nak ugyanis az a célja, hogy fődarabot vagy komp­lett egységet állítson elő. A forgalmazóval ebben teljes egyetértésre is talál, hiszen a nagyobb nyereség érdeké­ben ez a kifizetődőbb. Ugyanakkor a tsz költségkí­mélő feladatát akkor tudja megvalósítani, ha­­— Dem­ján Lajos szavaival élve — a gombhoz nem kell meg­venni a nagykabátot. Pél­dákat is hozott. A gyakorlat a múlt évben ugyanis az volt, hogy ha 30 forintos vegyszerálló szimeringet akartak vásárolni, akkor he­lyette — mivel ezt nem le­hetett így magában kapni — a 15 000 forintos komp­lett szivattyút kellett elhoz­ni a forgalmazótól... Az alkatrészek beszerzé­sén túl a tsz-ben használa­tos egyéb és fogyóeszközt az anyaggazdálkodási cso­port szerzi be. — Ilyen tekintetben 36 olyan vezetővel állunk kap­csolatban, akik megrende­léssel fordulnak felénk. Többségük, jogos, átgondolt igénnyel lép fel. Vannak persze olyanok is, akiknek nem mindig jó a rálátásuk. Ez esetben komoly vitáink alakulnak ki. Mosószer jut­tatás sok vagy kevés? Vé­dőruha-ellátás jogos vagy nem? Ezen a munkaterüle­ten sajnos sokszor nemet is mondani kell. Ez persze nem szubjektív okok miatt van így, hanem a közös gazdálkodás érdekében. Az is igaz, hogy aki nemet mond nem mindig népszerű. Azonban a mi gazdálkodási területünket is hasonlíthat­nám ahhoz, hogy otthon is csak addig lehet nyújtóz­kodni ameddig a takaró ér. Ugyanis igényeket, elvárá­sokat támaszthatunk, de csak addig, amíg azok reá­lisak és a gazdaság elbír­ja — mondta Demján La­jos. FELADATOK ERRE AZ ÉVRE Az alcím szerint most az 1988-as feladatok következ­nének. Ezeket persze mind felsorolni egytől-egyig lehe­tetlen lenne. A főbb meg­oldásra váró gondokat, azon­ban természetesen újságun­kon keresztül is közreadjuk. Ezek közé tartozik, hogy az építőanyag-raktár nem épí­tőanyag és vízvezeték-szere­lési anyagait át kell csopor­tosítani a központi raktárba. Meg kell valósítani ugyan­akkor a központi szerszám­­raktárat, ahol nemcsak a használatos szerszámok és műszerek kaphatnának he­lyet, hanem az újak készle­tezése és elkülönítése is tör­ténhetne. Ugyanakkor el kell indítani a számítógépes anyaggazdálkodást. Alapjai­ban át kell dolgozni a nyil­vántartási rendszert. Ennek érdekében szükséges erősí­teni a bizonylati fegyelmet. Végül pedig szükséges a személyes kapcsolatok bőví­tése és további kiépítése a társvállalatokkal. Bacsa Józsefné és Borsodi tartást végzik Károlyné az anyagnyilván­ Mit mond az energetikus ? Az­ elmúlt év szeptembe­re óta dolgozik energetikus­kert szövetkezetünkben Kiss József. A szakmai tanfo­lyamra a jelentkezési lapját már elküldték. Az éves összesítésen dol­gozott decemberben. A szám­adás még nem volt teljes, az utolsó hónap számlái még hiányoztak a teljes képhez. Az a meglevőkből viszont ki­derült már, mennyit kellett az energiáért fizetni. A téesz gázfelhasználási költsége novemberig 7 millió 797 ezer forint volt. A villa­mosenergiáé októberig 6 mil­lió 685 ezer forint, az üzem­anyagé 10 millió 29 ezer fo­rint Az üzemeltetés, szerelé­kek karbantartása, javítási költsége belefért a tervezett 610 ezer forintos kiadásba. Mindezek összesen 25 millió 497 ezer forintot tesznek ki. Az elmúlt év félévében a villamos és gázenergia átlag­árának megnövekedése miatt az­ eredetileg tervezett ener­giaköltségeket a szövetkezet túllépi. Folyamatban van az ez évi energia-kölségtervek ki­dolgozása. így kezdődött Előző lapszámainkban is­mertettük az első kutasi új­ság, a Tanyai írások mun­kásságát. Mindjárt gondol­tunk arra is: miként érté­kelik — ha egyáltalán érté­kelik — majd egyszer a Kutas Népe tevékenységét? Nos, ez a jövendőkre tar­tozik. Tettük amit tehettünk, amit kellett. Próbáltunk ké­pet adni arról az átalaku­lásról, amelyet gyakran ne­veznek történelminek, for­radalmi átalakulásnak, s amelynek részesei most is folytatják, amit 1959—1960 körül elkezdtek. Olyan for­dulat alapjait teremtették meg közösen, amire méltán lehetnek büszkék. Bár tény, hogy erre menet közben aligha gondoltak. Sőt köz­ben inkább rengeteget gyöt­rődtek, küszködtek, vitat­koztak. És most azt halljuk, hogy ami eddig történt, kezdete a szocializmus felépítésének. Akkor a Kutas Népe a kez­detek szolgálatában jelenik meg 1975-től havonta egy­szer. S amit eddig írt, a kezdőkről írta. Közölt fotói­val együtt róluk számolt be a jelennek és őriz meg va­lamit valameddig az utó­kornak. Igen sok ember szerepelt benne. S a nyom­tatott szó sokáig él. A könyvtárakban olvashat az ember 100 éve nyomtatott újságot is. De hiszen a Ta­nyai Írásokat fél évszázad­dal ezelőtt vetették papír­ra. Hogyan kezdődött? Ter­mészetesen nem akarjuk megismételni a lap számait. Csupán néhány apróságot mondunk el még, ami ré­sze volt eddigi működésünk­nek, de amiről nem készült írás. Egyik az a probléma volt — és ma is — hogyan lehetne több székkutasi írással gazdagítani a lap tevékenységét. Azt a régi újságot helybeliek írták: a Kutas Népében elvétve ol­vasható székkutasi kéztől származó írás. Megvallom, nekem ez okozta a gondok egyikét, amelyek kissé a kedvemet szegték. Így volt, mit szé­pítsem: a tsz vezetői és tag­jai, mint tapasztaltam — néhány kivétellel — tartóz­kodnak az írásos vélemény­nyilvánítástól. Lám annak idején Gregus Máté meg más kutasiak nem így gon­dolkodtak, hanem kihasz­nálták a lehetőséget — ha már volt. Pedig lehet, hogy kevesebbet ért akkor a ki­mondott vagy leírt szó, mint jelenünkben amennyit érhet vagy érhetne. Próbáltam megtalálni a tartózkodás okát, s egyszer rábukkantam valamire. Történt, hogy valakit jó tíz évvel ezelőtt már-már si­került „beszerveznünk". Volt vállalkozó arra, hogy rendszeresen tudósítsa a la­pot, az olvasókat. Majd amikor éppen sorra került, hogy konkrétabban megbe­széljük, miről írjon, mikor, mennyit, akkor egy Valaki kategorikusan ránk szólt: „Azért vannak maguk, hogy írjanak!” És közölte, hogy az általunk felkért, illetve önként jelentkezett tudósító pedig nem fog írni. Nem is írt azóta sem. Az eset rádöbbentett, hogy ez alapállás. Beállítottság, világnézet, amit tudomásul kell venni. Valahogy úgy gondolja, ha egyáltalán gon­dolkodott ilyesmiről a ku­tasi, hogy neki épp elég dolga van, kemény munkát követel a mai világban, az állandóan nyíló agrárolló körülményei között ered­ményt elérni a mezőgazda­ságban. Segítse ezt az új­ság, ha tudja, de az írás maga ne legyen a tsz-ben dolgozók feladata. Lehet, hogy így van? Én másként látom ezt, tudom, hogy minden ügyben annak a véleménye lehet nyomo­sabb, aki benne van, aki­nek a bőrére megy. Ezért kellene a helyieknek írniok a maguk lapját. Viszont ez­zel a véleménnyel eléggé egyedül maradtam végig. Egyedül maradtam néha még kint a földeken is. Képzelem, miféle keserűség a tsz-tagnak, ha egész évi kemény munka, igyekvés után ősszel alig jut valami. Elvitte az aszály a termést. Hasonlítható ehhez, amikor a riporter kimegy megállít egy kombájnt, gépkocsit, hogy véleményt kérjen, de a riportalany szó nélkül to­vább áll. Vagy esetleg azt mondja: „Ne idegesítsük egymást elvtárs!”. Néha ezt így értettem: legyen újság, írja az újságíró, de egészen közel nem engedtek maguk közé. Így kezdődött? Így is. Az üzemi híradó újdonság a kutasiak életében, de még nem jöttek rá, hogy az övé­ké akkor­­ lesz valóban, ha felhasználják, mint lehető­séget a demokrácia konk­rét érvényesítéséhez. Sok jó gondolat, ötlet közkézre jut­na. Hiszen a tsz útja bizo­nyít: nagyon sok itt a jó gondolat, erősen és látható­an biztosan áll a maga lá­bán a közösség. Ez a lé­nyeg, ez az én személyes tapasztalatom lényege. S ta­lán nem tűnik önhittség­nek, ha úgy vélem, hogy az üzemi újság, a híradó a ku­tasi élet részévé vált, s ma a tsz meg a község min­den fontos dolgában részes. Kaptunk ezért sok elisme­rést, bírálatot. Kaptunk né­ha még szidást is — min­den bizonnyal érdem sze­rint. S az őszinteségért — bárhogyan nyilvánult meg — akkor sem haragudhat­tunk, ha nem egyszer úgy hangzott, mint amikor va­laki odaszólt az újságíróval beszélgető munkásnak: „Be­szélj csak, úgyse írják meg az igazat!" • Jó lenne tudni, mi az igazság. Mindig tudni, min­den helyzetben világosan, tisztán látni. Ha ez nem is megy, azt meggyőződéssel vallom, hogy a kutasiak igazsága mindennap érik. Gyümölcsét kínálja, ahogy teheti ennek így, amannak amúgy, bőven, szűkén. Azt is megmondom, van eset, amikor az rázza legjobban a kerti gyümölcsfát, hogy bőven cseresznyézhessen, aki előtte nem sokat tett azért, hogy legyen fa, le­gyen termés. S némelyek akkor is rázzák a fát, ha már nincsen rajta semmi. Bő évtized elég volt meg­érteni, hogy a kutasi em­ber legalább annyira elége­dett a sorsával, a tsz-szel, az évi terméssel, mint amennyire elégedetlen. Ezért marad helyben, ezért morgolódik sokszor, ezért kedveli az újságot, de nem írja. Befejezésül tehát: nem vé­letlen, hogy Csongrád me­gyében éppen Székkutason született meg az első tsz­­újság, amely egyben a köz­ség híradója is. Volt előz­mény, volt és van alap. El­kezdeni nem volt túl nehéz, folytatni még több gonddal jár. De­­ ha sikerül elér­ni, hogy mindenki legyen egy kicsit megértőbb, tegyen egy kicsivel többet, jobbat, mint eddig tett — sikerül­het több jót megérnünk együtt. Egy lap volt szerkesztője csak azt kívánhatja, hogy lapjában mindig több szép­ről és jóról, gazdagabb ered­ményekről, elégedettebb em­berekről közöljenek híreket, tudósításokat, riportokat. Hiszem, hogy az elődök, az igazi kezdők példája is erre kötelez, de legalább annyi­ra a jelen meg a most fel­növő új generációk rohan­­vást növekvő igénye. KACZOR ISTVÁN

Next