Kutas Népe, 1990. december (16. évfolyam, 1-12. szám)

1990-01-01 / 1. szám

Télen is a legélénkebb helyek az állattenyésztési telepek (Összeállításunk a 3. oldalon) KUTAS FIEPE A S Z É K K U T A S I ÚJ ÉLET TSZ ÜZEMI LAPJA XVI. évfolyam 1. szám 1990. január Ára: 2,30 forint Boldog új Sajnálatos módon az I990-es esztendőt sem kezdhetjük más ígérettel, mint a tavalyit, a tavaly­előttit, meg az azt megelő­zők közül még jó néhányat: nehéz, próbáló évünk lesz. Hányadik? És még med­dig? Ki tudja. Annyi biz­tos, politikai zajtól lesz hangos ez az év is, mint a tavalyi. Pedig jó lenne már egy kis csend, egy kis bel­ső béke, harmónia, amikor a dolgozó emberek agya már csak egyetlen rugóra jár: a szabad gazdálkodá­son, a tisztességes jövedel­met biztosító munka igé­nyes elvégzésén, a normá­lis és egészséges gyarapo­dáson. Csakhogy a mind­ehhez szükséges stabil poli­tikai-társadalmi környezet megteremtése még várat magára. Minden bizonnyal fordulatot hoz majd az el­ső szabad országgyűlés megalkotása, a képviselők, illetve politikai pártok vá­lasztása. Ezt követi majd reméljük nem túl hosszú huzavonával a kormány­­alakítás. Aztán lesz még egy jelentős belpolitikai esemény az év dereka tá­ján, nevezetesen a helyha­tósági, vagyis a tanácsi választások megtartása. Csak mindezek lebonyolí­tása után remélhetjük, hogy minőségi változáson megy át egész politikai­társadalmi, no meg gazda­sági struktúránk. Igen, gaz­daság. Ennek normális működése, bővített újrater­melése nélkül a legszebb politikai elképzelések is kútba eshetnek. Mi, a me­zőgazdaság robotosai ezt különösképpen tudjuk. Ép­pen ezért a termést váró esztendőt! parasztember hitévei nem tehetünk mást, mint bí­zunk a jövőben. Abban, hogy az újjáépülő társada­lomban és gazdaságban végre fontossága, értéke szerinti helyre kerül a mezőgazdaság megítélése, s rangjához méltóan, kellő önállósággal felvértezve, tisztes adózás és nem bőr­­nyúzás mellett teheti a nép asztalára a tudása sze­rinti legkitűnőbb portéká­kat. A minőségi korszak­­váltás reményeink szerint szemléletváltozást hoz a mezőgazdaságban is. A szí­nesedő tulajdonformák mellett a nagyüzemi gaz­dálkodás is végleg lehánt­­ja magáról a kolhoz típusú szerveződési és működési formát. Jó lenne, ha jövő ilyenkor már senki, • vagy alig valaki mondaná ma­gáról termelőszövetkeze­tünkben azt, hogy bérmun­kása a gazdaságnak. Sok­kal inkább igazi szövetke­zője. részese, gazdája, mű­ködtetője a közösség va­gyonának, tulajdonának, övé a föld, az állatok, a gépek, az egész termelő­­szövetkezet. Működtesse, működtethesse hát tudása, ereje, bölcsessége szerint saját, a munkája által az ország egésze gyarapodá­sára. Ehhez kíván a ter­melőszövetkezet vezetősége erőt, türelmet, kitartást, emberi és anyagi gazdago­dást minden egyes tagjá­nak, s a legszélesebb érte­lemben vett székkutasi nagy családnak, a falu minden lakójának. És még egy: az új esztendő hozzon mindenki számára többet és jobbat mint amire e pil­lanatban számít! Mint arról korábbi lapszá­munkban hírt adtunk, a ve­zetőség állást foglalt az alapszabály módosításáról. November 29. és december 18. között került sor a cso­portos megbeszélésekre. Az alapszabályban igaz, hogy kevesebb munkahelyi kö­zösség van bejegyezve, de az illetékesek úgy döntöt­tek, hogy 12 csoportban szervezik meg a vélemény­szondázást az elképzelések­ről. A régi téesz mozgalom­ban használt brigádok sze­rint osztották be az embe­reket, a beszélgetéshez. — Bevált ez az elgondo­lás — kezdte a közel két hét tapasztalatainak összegzését Lencse Imre általános el­nökhelyettes. majd így foly­tatta. Még akkor is ezt kell mondani, hogy volt olyan hely, ahol érdektelenség miatt majdnem veszélybe ke­rült az összejövetel. A tagok túlnyomó többsége azonban úgy vélekedett, hogy a jö­vőben is hasonló módon kell megismerni a véleménye­ket. Bennünk vezetőkben az is kikristályosodott, hogy növelni kell az ehhez ha­sonló tájékoztatót és véle­mények ütköztetésének szá­mát. Az alapszabály több pontját is módosítjuk, de főleg négy kérdésben ala­kult ki vita. A legtöbb embert a ház­táji nagysága és a feltétel­­rendszere foglalkoztatta. Rá­készültünk, hogy ebben a témában ütköznek legéle­sebben a különböző irányza­tok. Ismert, hogy a vezető­ség azt javasolta, a felső ha­tár 10 ezer négyzetméter, azaz egy hektár legyen. Fel­vetődött az is, hogy esetleg emeljük fel 12 ezer négyzet­­méterre, azaz a régi paraszti egységben mondva két hold­ra. A háztáji nagyságának növelésében egyetért a tag­ság. Ügy tűnik, a vezetőség által kidolgozott elképzelé­sekkel már a közgyűlés elé állhatunk. Nem szabad azon­ban azokat a véleményeket sem szó nélkül hagyni, amelyek megfogalmazódtak. Amikor szinte mindenki el­mondta. hogy örül a háztáji nagyságának a növelésének, de ugyanakkor megfogal­mazta azt is, hogy vajon ho­gyan tudja majd hasznosí­tani a megtermelteket. Meg­kérdezték, van-e a közös gazdaságnak erre vonatkozó elképzelése. Ki méri majd fel, hogy mire van szüksége a piacnak, mennyi lesz a beművelési költség? Jó ér­zéssel fogadtuk azokat az aggodalmakat, amelyek így hangzottak, mi lesz a kö­zös munkával, ha a tag töb­bet tölt a háztájiban. A megnövekedett föld mérté­kéhez a szövetkezeti szol­gáltatás, s a jelen háztáji irányítók létszáma már ke­vés lesz. Nem Varjú István munkáját kifogásolták, ha­nem azt javasolták, hogy Vita a háztáji és a vagyonjegy kapcsán A februári közgyűlés előtt még napirendre kerül az alapszabály­módosítás meg kell változtatni a szer­vezeti felépítést. Munkaerő­átcsoportosítást javasolnak. Azt kérik az emberek, hogy a háztáji szervezete ne csak a .terület kiméréséig, vala­mint a vetésig terjedjen. Mintegy téeszágazatként kel­lene kezelni. Jogos lehet az az igény is. hogy a jövőben a gazdaság gépparkját a háztájihoz is alakítsák. Szá­munkra mindezekből az von­ható le, hogy a jövőben job­ban kell segíteni a háztájit. Szerintem a termelőszövet­kezet meglévő keretei beha­tároltak. A megoldást szak­csoportok, vagy kisszövetke­zeték kialakításában látom, s ehhez nyújtanánk segítsé­get. Volt olyan tagunk, aki például azt mondta, ne nö­veljük a területet, ne adjuk ki a földet, hanem az egy hektárra eső terménybevé­telt pénzben fizessük ki._ A többség nyilván ezt lesza­vazta. Meggyőződhettünk arról is, hogy a tartós használatba vétel elképzelésünk helyes­nek bizonyult. Egyetértésre talált, hogy 3 ezer négyzet­­métert osszunk ki az igé­nyeknek megfelelően. Inten­zív kézimunka igényes nö­vényeket javasolunk ezen a területeken termelni. t Meglepően kevesen mond­tak véleményt a földbe vi­teti kötelezettségről. Igaz a jelenlegi dolgozóink túlnyo­mó többségét ez nem érinti. Kevesen lépnek be, a dolgo­zók többségének pedig nincs földje. Tulajdonképpen hasonló a helyzet a földjáradék mérté­kével is. Mint ismert, eddig 10 kilogramm búza .értékét fizettük aranykoronánként. Ezt szeretnénk 12 kilo­grammra felemelni, amely a kiadásainkat 20 százalékkal növelné. Ebben se kérdés, se vélemény, nem hangzott el. Mindenesetre az elképzelé­sünkhöz ragaszkodni kell, nem eshetünk abba a hi­bába, hogy gazdaságunkat túlfizetés esetén nehéz hely­zetbe hozzuk, ugyanakkor a magasabb föld járadékkal enyhíthetjük a nyugdíjasok gondját. A vagyonjegy is megmoz­gatta az emberek fantáziáját. Ismeretes, hogy a vezetőség a közös vagyon 50 százalékát feloszthatónak tartja. Azzal a javaslattal álltunk elő, hogy a vagyonjegy kiosztá­sakor figyelembe kell venni az összeg 60 százalékáig az eltöltött éveket, 40 százalé­kában pedig a kereseti ará­nyok legyenek a meghatáro­zók. A nyugdíjasokat sem szeretnénk kizárni. A kérdé­sek tisztázása után már a tagság egyetértett az elkép­zelésünkkel. A háztáji nagy­ságához hasonlóan itt is volt néhány eltérő véle­mény. Sokan feltették a kérdést, hogy a vagyonjegy bevezetése egyet jelent a téesz felosztásának kezdeté­vel. Tisztáztuk, hogy a va­gyonjegyet el lehet vinni, de az értéket nem. Két csoport­nál meditáltak azon, hogy csak az eltöltött éveket kel­lene figyelembe venni. Volt olyan is, aki az egyen­­lősdi mellett voksolt. Egy­értelműen nem utasítottuk el egyik véleményt sem, de az egyenlősditől elzárkóz­tunk. Hogy az eltöltött éve­ket és a keresetet együtte­sen vegyük-e figyelembe, vagy csak az egyik döntsön, a vagyonjegy sorsában, erről még tárgyalni kell. A négy alapvető kérdés­ben a fenti tapasztalatokat gyűjtöttük össze. A vezető­ség hamarosan elkészíti az alapszabály tervezetét, s azt ismét a munkahelyi kollek­tívák elé viszi, mielőtt februárban a közgyűlés megtárgyalhatja. Téma volt még, hogy ki kapjon maxi­mális és rész nagyságú ház­tájit. Ez nem része az alap­szabálynak, de jó, hogy fel­vetődött, ugyanis az önkor­mányzati szabályzatban majd rögzíteni kell mégpe­dig a munka feltételrend­szerének biztosításában. Ja­nuárban már elképzelhető, hogy a munkahelyekkel szembeni elvárásokról is ki­alakul egy «»koncepció. A háztájival szemben állítan­dó kötelmeket is meg kell határozni, ugyanis az idő sürget, a tagok is szeretnék tudni, hogy mire számíthat­nak a jövőben. Lencse Imre elmondta még, hogy nagyon sok he­lyen az emberek beszéltek a munkahelyi gondokról is. Viszonylag kevés időt tud­tak szakítani ezek kivizsgá­lására, de nem szabad érzé­ketlenül elmenni a minden­ki által megszívlelendő vé­lemények mellett. A téesz­­ben akkor él igazán a de­mokrácia, ha mindenkinek lehetősége van elmondani véleményét a munkahelyről alkotott gondolatait. És ha azok jogosak, és megvalósít­hatók, akkor nem szabad el­zárkózni ezek elől. Készülőben a zárszámadás Lényegében a gazdasági év lezárult, most már csak a könyvek lezárása maradt hátra. A vagyonmeg­állapító leltár is a vége felé jár és máris látszik, hogy a vagyonkezelők el tudnak, számolni. A költségvezetéssel kapcsolatban azt tudom jelenteni, hogy az értékesítésre szánt termékek is átvételre kerültek, kivétel a még két ünnep közötti állatok és állati termékek. A termények értékesítésénél azt a magatartást látja célszerűnek a vezetőség, hogy készletben maradjanak a még új termésig szükséges mennyiség feletti készletek. Ezt a megfontolást részben a terményárakban várható árvál­tozások, részben pedig a mérlegeredmény reálisabbá válá­sa indokolja. Ezen megfontolások a költségvetés teljesí­tését zavarják ugyan, azonban a mérleg eredményét nem-. Milyen felesleges készletekről is van szó? Gabonából mintegy 3000 tonpa. kukoricából 30 tonna, lucerna lisztből 800 tonna. A zárókészletek nem lesznek kevesebbek, mint a nyitó készletek mennyisége. Már most is látszik, hogy a kukorica gyengébb termése és a cukorrépa alacsony cu­korszázaléka kedvezőtlen hatású. Beruházásra szánt amor­tizációt is csak 50 százalékban használjuk fel. Kiadásunkat sem teljesítjük a megnövekedett árak ellenére sem 100 százalék fölé. Énnek ellenére is rendelkezik a tsz mind­azon anyagokkal és eszközökkel, amelyekkel nekikezdünk 1990-nek legalább az előző évi színvonalon. Kifizetésre kerül a tervezett munkadíj is, amely biztosítja a tizenhar­­'madik havi fizetést is. j A zárszámadásra visszatérve azt is elmondhatom, hogy a bizonylatok szinte naprakészen vannak könyvelve, azon­­!ban az évi zárás mindig töblj munkát és több időt igény­bevevő munkát jelent. Ennek elvégzéséhez a feltételek megvannak, azonban egy-két jogszabályt még nem kap­tunk meg, amihez alkalmazkodnunk kell. Reméljük, hogy minden a legjobban alakul és a szokásos időben, a tagok előzetes és részletes tájékoztatása mellett tud a küldött­­gyűlésre sor kerülni. SAJTI MIHÁLY főkönyvelő

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék