Kutas Népe, 1990. december (16. évfolyam, 1-12. szám)
1990-01-01 / 1. szám
Télen is a legélénkebb helyek az állattenyésztési telepek (Összeállításunk a 3. oldalon) KUTAS FZEPE A SZ É K K U TA S I ÚJ ÉLET TSZ ÜZEMI LAPJA XVI. évfolyam 1. szám 1990. január Ára: 2,30 forint Boldog úr Sajnálatos módon az 1990-es esztendőt sem kezdhetjük más ígérettel, mint a tavalyit, a tavalyelőttit, meg az azt megelőzők közül még jó néhányat: nehéz, próbáló évünk lesz. Hányadik? És még meddig? Ki tudja. Annyi biztos, politikai zajtól lesz hangos ez az év is, mint a tavalyi. Pedig jó lenne már egy kis csend, egy kis belső béke, harmónia, amikor a dolgozó emberek agya már csak egyetlen rugóra jár: a szabad gazdálkodáson, a tisztességes jövedelmet biztosító munka igényes elvégzésén, a normális és egészséges gyarapodáson. Csakhogy a mindehhez szükséges stabil politikai-társadalmi környezet megteremtése még várat magára. Minden bizonnyal fordulatot hoz majd az első szabad országgyűlés megalkotása, a képviselők, illetve politikai pártok választása. Ezt követi majd reméljük nem túl hosszú huzavonával a kormányalakítás. Aztán lesz még egy jelentős belpolitikai esemény az év dereka táján, nevezetesen a helyhatósági, vagyis a tanácsi választások megtartása. Csak mindezek lebonyolítása után remélhetjük, hogy minőségi változáson megy át egész politikaitársadalmi, no meg gazdasági struktúránk. Igen, gazdaság. Ennek normális működése, bővített újratermelése nélkül a legszebb politikai elképzelések is kútba eshetnek. Mi, a mezőgazdaság robotosai ezt különösképpen tudjuk. Éppen ezért a termést váró esztendőt parasztember hitével nem tehetünk mást, mint bízunk a jövőben. Abban, hogy az újjáépülő társadalomban és gazdaságban végre fontossága, értéke szerinti helyre kerül a mezőgazdaság megítélése, s rangjához méltóan, kellő önállósággal felvértezve, tisztes adózás és nem bőrnyúzás mellett teheti a nép asztalára a tudása szerinti legkitűnőbb portékákat. A minőségi korszakváltás reményeink szerint szemléletváltozást hoz a mezőgazdaságban is. A színesedő tulajdonformák mellett a nagyüzemi gazdálkodás is végleg lehántja magáról a kolhoz típusú szerveződési és működési formát. Jó lenne, ha jövő ilyenkor már senki, vagy alig valaki mondaná magáról termelőszövetkezetünkben azt, hogy bérmunkása a gazdaságnak. Sokkal inkább igazi szövetkezője, részese, gazdája, működtetője a közösség vagyonának, tulajdonának, övé a föld, az állatok, a gépek, az egész termelőszövetkezet. Működtesse, működtethesse hát tudása, ereje, bölcsessége szerint saját, a munkája által az ország egésze gyarapodására. Ehhez kíván a termelőszövetkezet vezetősége erőt, türelmet, kitartást, emberi és anyagi gazdagodást minden egyes tagjának, s a legszélesebb értelemben vett székkutasi nagy családnak, a falu minden lakójának. És még egy: az új esztendő hozzon mindenki számára többet és jobbat mint amire e pillanatban számít! Mint arról korábbi lapszámunkban hírt adtunk, a vezetőség állást foglalt az alapszabály módosításáról. November 29. és december 18. között került sor a csoportos megbeszélésekre. Az alapszabályban igaz, hogy kevesebb munkahelyi közösség van bejegyezve, de az illetékesek úgy döntöttek, hogy 12 csoportban szervezik meg a véleményszondázást az elképzelésekről. A régi téesz mozgalomban használt brigádok szerint osztották be az embereket, a beszélgetéshez. — Bevált ez az elgondolás — kezdte a közel két hét tapasztalatainak összegzését Lencse Imre általános elnökhelyettes, majd így folytatta. Még akkor is ezt kell mondani, hogy volt olyan hely, ahol érdektelenség miatt majdnem veszélybe került az összejövetel. A tagok túlnyomó többsége azonban úgy vélekedett, hogy a jövőben is hasonló módon kell megismerni a véleményeket. Bennünk vezetőkben az is kikristályosodott, hogy növelni kell az ehhez hasonló tájékoztatót és vélemények ütköztetésének számát. Az alapszabály több pontját is módosítjuk, de főleg négy kérdésben alakult ki vita. A legtöbb embert a háztáji nagysága és a feltételrendszere foglalkoztatta. Rákészültünk, hogy ebben a témában ütköznek legélesebben a különböző irányzatok. Ismert, hogy a vezetőség azt javasolta, a felső határ 10 ezer négyzetméter, azaz egy hektár legyen. Felvetődött az is, hogy esetleg emeljük fel 12 ezer négyzetméterre, azaz a régi paraszti egységben mondva két holdra. A háztáji nagyságának növelésében egyetért a tagság. Úgy tűnik, a vezetőség által kidolgozott elképzelésekkel már a közgyűlés elé állhatunk. Nem szabad azonban azokat a véleményeket sem szó nélkül hagyni, amelyek megfogalmazódtak. Amikor szinte mindenki elmondta, hogy örül a háztáji nagyságának a növelésének, de ugyanakkor megfogalmazta azt is, hogy vajon hogyan tudja majd hasznosítani a megtermelteket. Megkérdezték, van-e a közös gazdaságnak erre vonatkozó elképzelése. Ki méri majd fel, hogy mire van szüksége a piacnak, mennyi lesz a beművelési költség? Jó érzéssel fogadtuk azokat az aggodalmakat, amelyek így hangzottak, mi lesz a közös munkával, ha a tag többet tölt a háztájiban. A megnövekedett föld mértékéhez a szövetkezeti szolgáltatás, s a jelen háztáji irányítók létszáma már kevés lesz. Nem Varjú István munkáját kifogásolták, hanem azt javasolták, hogy meg kell változtatni a szervezeti felépítést. Munkaerőátcsoportosítást javasolnak. Azt kérik az emberek, hogy a háztáji szervezete ne csak aterület kiméréséig, valamint a vetésig terjedjen. Mintegy téeszágazatként kellene kezelni. Jogos lehet az az igény is, hogy a jövőben a gazdaság gépparkját a háztájihoz is alakítsák. Számunkra mindezekből az vonható le, hogy a jövőben jobban kell segíteni a háztájit. Szerintem a termelőszövetkezet meglévő keretei behatároltak. A megoldást szakcsoportok, vagy kisszövetkezetek kialakításában látom, s ehhez nyújtanánk segítséget. Volt olyan tagunk, aki például azt mondta, ne növeljük a területet, ne adjuk ki a földet, hanem az egy hektárra eső terménybevételt pénzben fizessük ki. A többség nyilván ezt leszavazta. Meggyőződhettünk arról is, hogy a tartós használatba vétel elképzelésünk helyesnek bizonyult. Egyetértésre talált, hogy 3 ezer négyzetmétert osszunk ki az igényeknek megfelelően. Intenzív kézimunka igényes növényeket javasolunk ezen a területeken termelni. Meglepően kevesen mondtak véleményt a földbe viteli kötelezettségről. Igaz a jelenlegi dolgozóink túlnyomó többségét ez nem érinti. Kevesen lépnek be, a dolgozók többségének pedig nincs földje. Tulajdonképpen hasonló a helyzet a földjáradék mértékével is. Mint ismert, eddig 10 kilogramm búzaértékét fizettük aranykoronánként. Ezt szeretnénk 12 kilogrammra felemelni, amely a kiadásainkat 20 százalékkal növelné. Ebben se kérdés, se vélemény, nem hangzott el. Mindenesetre az elképzelésünkhöz ragaszkodni kell, nem eshetünk abba a hibába, hogy gazdaságunkat túlfizetés esetén nehéz helyzetbe hozzuk, ugyanakkor a magasabb földjáradékkal enyhíthetjük a nyugdíjasok gondját. A vagyonjegy is megmozgatta az emberek fantáziáját. Ismeretes, hogy a vezetőség a közös vagyon 50 százalékát feloszthatónak tartja. Azzal a javaslattal álltunk elő, hogy a vagyonjegy kiosztásakor figyelembe kell venni az összeg 60 százalékáig az eltöltött éveket, 40 százalékában pedig a kereseti arányok legyenek a meghatározók. A nyugdíjasokat sem szeretnénk kizárni. A kérdések tisztázása után már a tagság egyetértett az elképzelésünkkel. A háztáji nagyságához hasonlóan itt is volt néhány eltérő vélemény. Sokan feltették a kérdést, hogy a vagyonjegy bevezetése egyet jelent a téesz felosztásának kezdetével. Tisztáztuk, hogy a vagyonjegyet el lehet vinni, de az értéket nem. Két csoportnál meditáltak azon, hogy csak az eltöltött éveket kellene figyelembe venni. Volt olyan is, aki az egyenlősdi mellett voksolt. Egyértelműen nem utasítottuk el egyik véleményt sem, de az egyenlősditől elzárkóztunk. Hogy az eltöltött éveket és a keresetet együttesen vegyük-e figyelembe, vagy csak az egyik döntsön, a vagyonjegy sorsában, erről még tárgyalni kell. A négy alapvető kérdésben a fenti tapasztalatokat gyűjtöttük össze. A vezetőség hamarosan elkészíti az alapszabály tervezetét, s azt ismét a munkahelyi kollektívák elé viszi, mielőtt februárban a közgyűlés megtárgyalhatja. Téma volt még, hogy ki kapjon maximális és rész nagyságú háztájit. Ez nem része az alapszabálynak, de jó, hogy felvetődött, ugyanis az önkormányzati szabályzatban majd rögzíteni kell mégpedig a munka feltételrendszerének biztosításában. Januárban már elképzelhető, hogy a munkahelyekkel szembeni elvárásokról is kialakul egy «»koncepció. A háztájival szemben állítandó kötelmeket is meg kell határozni, ugyanis az idő sürget, a tagok is szeretnék tudni, hogy mire számíthatnak a jövőben. Lencse Imre elmondta még, hogy nagyon sok helyen az emberek beszéltek a munkahelyi gondokról is. Viszonylag kevés időt tudtak szakítani ezek kivizsgálására, de nem szabad érzéketlenül elmenni a mindenki által megszívlelendő vélemények mellett. A téeszben akkor él igazán a demokrácia, ha mindenkinek lehetősége van elmondani véleményét a munkahelyről alkotott gondolatait. És ha azok jogosak, és megvalósíthatók, akkor nem szabad elzárkózni ezek elől. Vita a háztáji és a vagyonjegy kapcsán A februári közgyűlés előtt még napirendre kerül az alapszabálymódosítás Készülőben a zárszámadás Lényegében a gazdasági év lezárult, most már csak a könyvek lezárása maradt hátra. A vagyonmegállapító leltár is a vége felé jár és máris látszik, hogy a vagyonkezelők el tudnak, számolni. A költségvezetéssel kapcsolatban azt tudom jelenteni, hogy az értékesítésre szánt termékek is átvételre kerültek, kivétel a még két ünnep közötti állatok és állati termékek. A termények értékesítésénél azt a magatartást látja célszerűnek a vezetőség, hogy készletben maradjanak a még új termésig szükséges mennyiség feletti készletek. Ezt a megfontolást részben a terményárakban várható árváltozások, részben pedig a mérlegeredmény reálisabbá válása indokolja. Ezen megfontolások a költségvetés teljesítését zavarják ugyan, azonban a mérleg eredményét nem. Milyen felesleges készletekről is van szó? Gabonából mintegy 3000 tonna, kukoricából 30 tonna, lucerna lisztből 800 tonna. A zárókészletek nem lesznek kevesebbek, mint a nyitó készletek mennyisége. Már most is látszik, hogy a kukorica gyengébb termése és a cukorrépa alacsony cukorszázaléka kedvezőtlen hatású. Beruházásra szánt amortizációt is csak 50 százalékban használjuk fel. Kiadásunkat sem teljesítjük a megnövekedett árak ellenére sem 100 százalék fölé. Ennek ellenére is rendelkezik a tsz mindazon anyagokkal és eszközökkel, amelyekkel nekikezdünk 1990-nek legalább az előző évi színvonalon. Kifizetésre kerül a tervezett munkadíj is, amely biztosítja a tizenharmadik havi fizetést is. A zárszámadásra visszatérve azt is elmondhatom, hogy a bizonylatok szinte naprakészen vannak könyvelve, azonban az évi zárás mindig több munkát és több időt igénybevevő munkát jelent. Ennek elvégzéséhez a feltételek megvannak, azonban egy-két jogszabályt még nem kaptunk meg, amihez alkalmazkodnunk kell. Reméljük, hogy minden a legjobban alakul és a szokásos időben, a tagok előzetes és részletes tájékoztatása mellett tud a küldöttgyűlésre sor kerülni. SAJTI MIHÁLY főkönyvelő