Kutas Népe, 1990. december (16. évfolyam, 1-12. szám)
1990-01-01 / 1. szám
Az alagútnak még nem látjuk a végét Az elmúlt év december 10—12. között Budapesten a Kongresszusi központban tartották a mezőgazdasági szövetkezetek VI. kongreszszusát. Kovács Imre elnökhelyettessel ketten képviseltük szövetkezetünket. A kongresszus úgy a sajtóban, mint a televízióban igen szűkös nyilvánosságot kapott, így az ott történtekről bővebben szeretném tájékoztatni a tagságot. A megyei küldöttcsoport az eseményt megelőzően ülésezett, melynek feladata lett volna a vélemények összegzése és a megyei álláspont kialakítása. Szomorúan kellett megállapítani, hogy a megyei képviselőcsoport nem tudott még a fő kérdésekben sem egységes véleményre jutni. Jól példázza az egység hiányát annak a szövetkezeti vezetőnek a véleménye, aki egy alkalommal azt mondta: a hagymatermelő szövetkezetek az utóbbi húsz évben még egymással sem tudtak megegyezni, akkor hogyan várható az, hogy ezerkétszáz-egynéhány szövetkezet egységes álláspontot képviseljen. Tudva és látva, hogy a szövetkezetek különböző körülmények, feltételek és hagyományok között dolgoznak, de néhány fő kérdésben mégis szükség lett volna közös álláspont megfogalmazására. A megegyezés hiánya azt a lehetőséget is előre vetítette, hogy éppen a kongresszuson történhet meg a szövetkezeti mozgalom szakadása, amely a mostani gazdasági és politikai helyzetben jóvátehetetlen hibának minősült volna. A szakadás lehetőségét erősítette az a tény is, hogy úgy a megyei mint az országos érdekképviseletet a szövetkezeteket több oldalról erős bírálat érte, s ez egyfajta elbizonytalanodást okozott. Az ország több vidékén a pártok egy része sztálinista maradványnak minősítette a téeszeket és vezetőiket élesen támadta — főleg a drága élelmiszerárak miatt. Ilyen előzmények után kezdte meg munkáját a kongresszus. A napirenden a következők szerepeltek: — Beszámoló az országos konferencia óta végzett munkáról; — Az új szövetkezeti agrárpolitika meghatározása a szövetkezés jövőjének felvázolása . — Az új érdekképviseleti forma meghatározása és a vezető tisztségviselők megválasztása. Az országos tanács írásbeli beszámolójához Szabó István, a TOT elnöke fűzött szóbeli kiegészítést. Az írásbeli beszámoló hangsúlyozza, hogy a szövetkezetek helyzete 1989-ben tovább romlott és az érdekképviselet nem tudta a kormányzati intézkedéseknek elejét venni, amelyek a szövetkezeti szektor aránytalanul nagy teherviselését valósították meg, tartva a nagyobb társadalmi összeütközéstől. Időközben a társadalomban végbemenő politikai változások olyan új törvények, törvénymódosítások megszületését eredményezték, amelyek alapvetően érintették a szövetkezetek létét, s jövőjét A törvények előkészítése, véleményezése és parlamenti vitája már felvetette az új érdekképviseleti munkastílus szükségességét. A kormányzat azonban egyre kevésbé vállalta a TOT vezetőivel a konkrét tárgyalásokat így az országos tanács, hogy a törvényalkotási folyamatba bekapcsolódhasson, egyre Beszámoló a TOT Kongresszusról jobban támogatta az agrárképviselők munkáját a parlamentben, így tudott lényegében bekapcsolódni a földtörvény és a szövetkezeti törvény ez évi módosításába. Mindkét törvénymódosítás ismert tagságunk előtt. A háztáji föld nagyságáról, a földbeviteli kötelezettségről, a szövetkezeti vagyon 50 százalék felosztásáról a februári közgyűlésünk dönt. A szóbeli kiegészítés leszögezte, hogy a jövő mezőgazdaságát szövetkezetek nélkül nem lehet elképzelni. Azt a módszert kell megtalálni, amelyekkel a felülről létrehozott gazdaságokat alulról jövő kezdeményezésekkel hogyan lehet vezérelni. A szövetkezés lényegében egy sztálini kényszerzubbony volt, de a folyamat nem rekedt meg, így jókora réseket vágott a sztálini kényszerzubbonyon. Hibái mellett eredményei is vannak, melyek közül az utóbbi 25 év kiemelkedő hazai élelmiszer-ellátásában is jelentős szerepet vállaltak és teljesítettek a tsz-ek. Az é édekképviselet gyengének bizonyult. A hatalom és a szövetkezeti parasztság közötti kompromisszumra csak ennyire futotta, mivel az érdekképviselet beszorított helyzetben volt, csak áttételként működhetett a hatalom és a szövetkezet között. Az előadó szólt a jövőről is. Hangsúlyozta, hogy a tagok szuverén döntése alapján működjenek a jövőben a szövetkezetek; a földhöz való viszonyt törvényben kell rendezni; a költségemelkedéseket nehéz lesz a fogyasztókra hárítani még a szabadáras termékeknél is. Mindez az elkövetkező évek alapproblémája lesz. A szónok ezután az országos tanács lemondását jelentette be. Majd megkezdődött a vita. A hozzászólók sok szempont szerint világították meg a mezőgazdasági termelés helyzetét, melyből álljon itt egy csokorra való — nem teljes körű— elemzés. A legfőbb gond, hogy a mezőgazdasági termelésből jelenleg nem lehet megélni. Az alaptevékenység 1— 2 százalékos jövedelmezősége kevés a termelés folytatásához, a tagság megélhetéséhez. Félő, hogy ilyen nyereségszínvonal mellett a tőke kivonul az ágazatból és tartós élelmiszerhiány lesz. © Sok a mezőgazdaságot ellenőrző szerv. Mindent eldöntenek a szövetkezetek helyett a felső szervek. Nincs az üzemi döntéseknek valós értelme. © A tsz-tag a társadalomnak csak másodrendű polgára, melyet jelez, hogy mintegy 91 ezer járadékos él havi 3149 forint juttatásból. A nyugdíjak éves szinten 8600 forinttal alacsonyabbak mint más területen. Az átlagkereset mintegy 9 ezer forinttal marad el a népgazdasági átlagtól. A piacgazdasághoz, a szektorsemlegességhez alapvetően az kell, hogy megszabaduljunk a ránk kényszerített bürokráciától. Nem juthatunk ki a válságból anélkül, hogy a mezőgazdaság ne jusson ki a válságból! Ha minden ágazat annyit produkálna mint a mezőgazdaság — az ország nem itt állna. A gazdaság sajátos helyzetét — magasak a kamatok. Az adórendszer felülvizsgálata elengedhetetlen. Az adó- és közterhekcsökkentését követeljük. A tsz-eket nem szétverni, hanem tulajdonosi funkciókkal kell megerősíteni. A kormány a lakosságot ne állítsa szembe a parasztsággal.Az agrárolló nyitása immár-már félelmetes mértéket ölt. A jövőben az ollót hathatósan vissza kell zárni, mert ha ez nem következik be, tönkremegy a mezőgazdaság és az élelmiszerárak megfizethetetlenek lesznek. Ezért nem a mezőgazdaság a felelős, hanem egyértelműen a kormányzat. Az állampolgárok nem tudják hogyan alakultak, ki a magas élelmiszerárak. Felszólalt Nagy Tamás, az agrárszövetség vezetője , is, aki kijelentette, hogy nem tudjuk pontosan hogyan áll jelenleg a mezőgazdaság, milyen feltételek mellett termelünk jövőre. Felszólította a kormányt, adjon választ a jelenre és a jövőre vonatkozó kérdésekre. Kiemelte, hogy a tulajdonreformot mielőbb végre kell hajtani. Az üteméről és módjáról mielőbb intézkedni kell, hogy megszűnjön a jelenlegi bizonytalan helyzet. Nem lehet a több mint 500 bajban lévő tsz-ről tovább hallgatni. Sorsukat megnyugtatóan és gyorsan rendezni kell. A téeszek a falvakban nemcsak gazdasági feladatokat látnak el, hanem a társadalmi funkcióik is igen jelentősek. A falvak fejlesztésében igen aktívak. Eddig az állami feladatok a szövetkezetek pénzén kerültek megvalósításra, ez a jelenlegi gazdasági helyzetben nem tartható. A falufejlesztés állami és nem szövetkezeti feladat. Nem tartja kielégítőnek a hazai kommunikáció mezőgazdasággal való foglalkozását. Javasolta, hogy hozzanak létre agrár tv-t és rádiót. Felhívta a figyelmet, hogy mintegy 40— 60 képviselői helyet kell az agrárszférának megszerezni, hogy érdekeibiztosítva legyenek. Rögtön ezután szót kért Háttér Csaba mezőgazdasági és élelmiszeripari miniszter. Kifejtette, hogy nemcsak az agrárágazat jutott válságba, hanem a társadalom is Berlintől Vlagyivosztokig. Jogosnak tartotta a bírálatokat, csak hiányolta mellettük azon észrevételeket amelyek a kormány erőfeszítéseiről szólottak volna. Kijelentette: az ország a csőd szélén áll, de a kilábalás feltételeit nem a kormány határozza meg, hanem a Valuta Alap. Évek óta a nemzeti össztermék növekedése nulla értéket mutat, ugyanakkor a belső fogyasztás pedig magas. A Valuta Alap nem hajlandó olyan életszínvonalpolitikát finanszírozni amelynek nincs meg a gazdasági fedezete. A kormány agrárpolitikája elkészült, de még figyelembe tudja venni a kongresszus javaslatait is. Leszögezte, a kormány agrárpárti — erre a teremben óriási derültség lett — és tudatában van a mezőgazdaságra, a belső ellátás érdekében nagy szükség van. Sőt az agrárexport 950 milliós devizahozama is igen jelentős. A kormány támogatja az exportot. Ennek keretében a MÉM a jövőben havonta közzé teszi, hogy milyen terméket mennyivel fog támogatni — figyelembe véve a mindenkori külpiaci helyzetet. Az agrárszféra nyereségét három év alatt a népgazdasági ágazatok átlagára kívánják növelni. A mezőgazdaságban működő tőke legyen versenyképes a más ágazatokban befektetett tőke hozadékával. Atámogatásokat ezután csökkenteni fogják, de ugyanakkor a mezőgazdasági adóteher az idén 3 százalékkal csökkenni fog. Kamatkedvezményt kapnak a mezőgazdasági üzemek. A személyi jövedelemadó is mérséklődik. Sor kerül a felvásárlási árak emelésére, így az ágazat nyeresége növekedni fog. A kormány nem támogatja az 1947-es földtulajdoni állapot visszaállítását. A megváltott földek tulajdonosait kártalanítják a tsz-ek. A megváltott földek tulajdonosai a szövetkezetek. A privatizáció komoly zavarokat okozhat, de inkább ismerjük be a hibákat, mint hogy újabbakat kövessünk el. A meggondolatlan földosztás ismételten létrehozná a rossz emlékű agrárproletariátust. Senki sem kívánhatja a nadrágszíjparcellák és parasztnyomor újraéledését. A kormány nem farmergazdaság-párti, nem szövetkezeti párti, hanem feladata, hogy versenysemleges helyzetet teremtsen szektorra való tekintet nélkül. A miniszter elismerte, hogy a gazdaság egyik legkritikusabb területe a külkereskedelem. A kialakult monopóliumok lefölözik a nyereségét. Támogatásáról biztosította a közös termelői és kereskedelmi részvénytársaságok létrehozását. Arra kérte a kongresszust, hogy az agrárérdekek érvényesítésére egy erős érdekképviseletet hozzanak létre. Befejezésül megígérte, hogy a jövő évi agrártermelés koncepciót még aznap a küldöttek rendelkezésére bocsátják. (Még a mai napig sem kaptuk meg.) A miniszteri hozzászólás újabb vélemények megfogalmazását indukálta. A vitában szót kértek a különböző pártok képviselői is. Mindegyik számít a magyar mezőgazdaságra, s egyik párt sem akarja az 1947-es állapotokat visszaállítani. Már a korábbi hozzászólások is érintették az érdekképviselet fontosságát. Alulról felfelé kell építkeznie, harcosnak, keménynek, és nem kormánypártinak kell lennie. Szükség van továbbra is a megyei érdekvédelmi szervezetekre, ezek alkotják az országos érdekvédelmi szervezetet. A megyék delegálják képviselőjüket az országos tanácsba. A megyei szervezetek választmányok útján dolgoznak. A választkot jelentenek (pl. szarvasmányok szakmai szervezetemarhatenyésztők, gabonatermesztők stb.). A megyék képviselőiből áll össze az országos választmány, melynek vezetője tagja az országos tanácsnak. A két ülés között az elnökség irányítja az érdekképviseleti munkát. Tagjai: elnök, három elnökhelyettes, főtitkár és az ellenőrző bizottság elnöke. Az érdekképviselet új neve: Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége. A kongresszus a tisztségviselők megválasztásával fejezte be munkáját. Az országos tanács elnöke: Nagy Tamás, a Gyáli Szabadság Tsz elnöke. Alelnökök: Hegedűs Lajos, a Hartai Lenin Tsz elnöke, Szaniszló Sándor, a sárospataki tsz elnöke, Pallér Endre, a Barcsi Vörös Csillag Tsz elnöke. Főtitkár: dr. Eleki János, a TOT volt főtitkára. A hitelpolitika nem veszi figyelembe a mező GIAY RÓBERT A vezetőség megtárgyalta Földbérleti díjkedvezmény Decemberben kétszer ülésezett közös gazdaságunk vezetősége. Első összejövetelén először tagi kérelmekről és személyi kérdésekről döntött. Ifj. Rostás Sándor ifj. Gajdár Imre, Juhász Attila, Kaszás Zoltán tagfelvételi kérelmét elfogadta, míg Andrikó Ferencét, Makó Imrénéjét Sinka Róbertét elutasította. Fizetés nélküli szabadságot kapott Máté Mihályné, Szuromi Imréné és Szakács Istvánná. Zelenák Andrásáé 40 ezer forint lakásvásárlási kölcsönt kapott. Kórói Antal 1989 augusztus31-vel kilépett a tsz-ből. Kérte, hogy egész évre járó háztáji juttatásba részesüljön. A vezetőség úgy határozott, hogy a feldolgozott 8 hónapra eső terménymennyiséget kapja csak meg. Második napirendi pontként a szocialista bizottság beszámolóját hallgatták meg a résztvevők. Gombos Sándorné először a bizottság munkamódszeréről szólt. Azután ismertette azokat a tevékenységeket, amelyeket a hét tagú testülete 1989-ben végzett. Rendszeresen látogatták az idős személyeket, a nagycsaládosokat támogatták. Három alkalommal adtak egyszeri segélyt, öt nap alatt 137 családhoz vittek almacsomagot. Az iskolai év kezdetekor a közös gazdaság 167 ezer forintot fizetett ki a gyermekek iskoláztatásának hozzájárulásaként. A tervezett gyermekenkénti összeget ötszázról ezer forintra emeltük. A nyugdíjasok és idős személyek sem a tervezett ezer, hanem már a felemelt 1500 forintot kapták meg karácsony előtt. Ezt az összeget 390 nyugdíjast, a 30 járadékos és 33 tagözvegy +50 forintot vett át. A nyugdíjasoknak a nyáron minden két hétben különbuszt indított a tsz Gyulára a fürdőbe. Gombos Sándorné végül hitet tett arra, hogy a jövőben is szeretnének legalább ennyit törődni a családokkal és az idős emberekkel. Az elmúlt év utolsó munkanapján is ülésezett a vezetőség. Először fegyelmi ügyet tárgyalt meg, majd személyi ügyekben döntött. Dajka János, Király József, ifj. Petári Pál, Halász János, Máté János, Szuromi Istvánné (Novák Rozália) tagfelvételi kérelmét elutasította. Ezután a december elejéről elnapolt földbérleti díj megállapítására tett javaslat került megvitatásra. A vezetőség tagjai abból az alapállásból indultak ki, hogy a tavaly februári ülésen elfogadott bérleti díjat a tagság igen magasnak tartott, s ezért elég sok kritikával illetett Hoszszas vita után azt az áthidaló megoldás került elfogadásra miszerint marad a februárban megállapított földbérleti díj, de a tagok és az alkalmazottak a szántóföldi bérleti díjaknál minden kategóriában 30 százalékos díjkedvezményben részesülnek. Így most január 1-től a következőképpen alakulnak a földbérleti díjak: Terület Búza kg 30 százalékos Tércsökkentés tendő díj búza kg búza kg 1 ha 1400 420 980 1 ha 1600 480 1120 1 ha , 1900 570 1330 1 ha 2100 630 1470 1 ha 2400 720 1680 1 ha 2600 780 1820 1 ha 2800 840 1960 1 ha 3100 930 2170 1 ha 3300 990 2310 Családi események Születtek: Dajka Andrá és Mihály Évának Ádám Fazekas János és Sajtos Klárának Mónika, Fári Józse és Lencse Évának Éva, Fogarasi Sándor és Déne Franciskának Anikó, Gregus Imre és Benedek Szilviának Dávid, Jancsó Jáno és Hankó Juditnak János Radics József és Kiss Margitnak László, Tóth József é Szegfű Katalinnak Roland nevű gyermeke. Nyugdíjba vonultak: Benkő Jánosné Székkutas Jóka u. 34., Benkő Józsefné Székkutas VII. ker. 33., Fári Józsefné Székkutas Jókai u 58., Móra Sándorné Székkutas Jókai u. 30., Szakács István Székkutas Jókai u. 9. Zacsok István Székkutas József A. u. 6. Elhunytak: Bélák István Székkutas Alkotmány u. 6. s id. Gombos Sándor Székkutas Lenin u. 56. Herceg Sándor Orosháza Komjáth A. u. 14., Kokovai János Nagymágocs Határ u. 9., Orovecz Kálmán Hódmezővásárhely - Róka u. 8. s Taglétszám változás Tagfelvétel: Bélák Istvánsné Székkutas Alkotmány u. 6., Herceg Sándorné Orosháza Komjáth A. u. 4., ifj. Gojdár Imre Székkutas Kun * B. u. 13., Juhász Attila Székkutas Lenin u. 72., Kaszás * Zoltán Székkutas Németh L. * u. 32., ifj. Rostás Sándor i. Székkutas Móra F. u. 7. s Kiléptek: Böjti Gábor , Székkutas Béke u. 13. ifj. * Kovács Ernő Székkutas Kölcsey u. 7., Szilágyi Ernő Székkutas Lenin u. 6., Váiczi Béláné Nagymágocs Lenin u. 107