Kutas Népe, 1990. december (16. évfolyam, 1-12. szám)
1990-01-01 / 1. szám
Ahol se szabad szombat, se szabad vasárnap, se szabad karácsony, se szabad szilveszter, se szabad húsvét... Képek a mezőgazdaság nehéziparából Az állattenyésztésre nem véletlenül mondják, hogy a mezőgazdaság nehézipara. Valóban embert próbáló e fronton a munka, ugyanakkor gyötrelmeiben is szép. Hiszen, nemcsak a jószág tekintete a hálás a gondoskodásért, de a jól végzett munka gyümölcse mérhető is. Szaporulatban, növekedésben, súlygyarapodásban, minősítésben. Ilyenkor karácsonytájt, amikor éppen alszik a természet, földágyban szunynyad a mag, a tsz legélénkebb telepei az állattenyésztés „nehézipari csarnokai”. Röpke látogatásainkkal néhány képet kívántunk felvillantani azokról, akik legünnepibb napjainkban is az állatok között szorgoskodnak. Hagyni kell az embereket dolgozni! A zárt sertéstelepen elsőként „idegenlégiósokba" botlunk, akik a szárító szakemberei. Jó találkozni velük, hiszen ezek a fiatalemberek a hizlaldák javítómunkálatait végzik. Találkozásunkkor éppen a 3-as hizlalda etetőrendszerének elhasználódott kötélvezetékeit cserélik ki, mint ahogy a szellőzés és fűtés felújítása is sorra kerül. Nem éppen lelkesen beszélnek a munka kellemetlen körülményeiről. Nevezetesen a hőszigetelésről, meg az ő orruknak idegen disznószagról. Aki már dolgozott valaha ásványgyapot szigetelő paplannal, annak nem kell különösebben bemutatni, azt a kínzóan szúrós, csípős, fájdalmas viszketegséget okozó érzést, melyet a szigetelő pora, szemcséje tud okozni az ember bőrén. Panaszkodnak is a fiatalemberek, Kovács János lakatos, Szakács Zoltán elektrolakatos és A. Nagy Zoltán villanyszereiő. Úgy vélik, e különleges szakmunkát és körülményest jobban kéne nekik megfizetni. Igazatok van barátaim, csakhogy mutassatok a tsz-ben egyetlen olyan dolgozót, aki ne érdemelne több fizetést Országosan ugyanez a helyzet A bérből és fizetésből élők körében legalábbis mindenképpen. Kovács János említi, hogy 10 évvel ezelőtt a Hőtechnika vállalatnál ugyanennyit keresett, mint most. Elhiszem. Csakhogy ismerve a vállalatot meg a népgazdasági helyzetet, ma ott sem kapnál sokkal többet. Szóval, nehéz az élet ami persze nem azt jelenti, hogy ne hangoztassa, az ember követeléseit. A fiatalemberektől a jövő kilátásai felől is érdeklődtem. Finoman fogalmazva, nem látják túl rózsásnak a holnapot. De hát mitől is lenne az, amikor a holnapra senki e hazában, nem tud semmi biztatót mondani. Csak a további derékszíjhúzás a biztos, — csakhogy az meg milyen perspektíva egy életkezdő, családalapító fiatalember előtt?! Persze, van egyszerűen, de nagy igazsággal megfogalmazott javaslatuk a jövőre nézve: hagyni kell az embereket dolgozni, s a megtermelt jövedelmet ne lehessen központilag ily becstelen mértékben elvonni. A gazda szeme Még a 3-as hizlaldában maradva, élőben láthatta az ember mit jelent az, ha egy tetőrendszer kötélvezetéke 17 évig rohad, pontosabban elrohad. Jelen pillanatban — immáron egy esztendeje — az állatgondozó régebbi állattartó korokat idézve ismét kézikocsival tologatja a takarmányt. No, de reméljük már nem sokáig, hiszen hamarosan befejeződik — legalábbis ebben az ólban — a felújítás. A tsz anyagi lehetőségeihez mérten egyébként a szerelők hizlaldárólhizlaldára mennek. A 3-as számú hizlalda állatgondozója, nyugodtan mondhatom gazdája, Tóth János. Naponta 7 órakor kezdi a munkáját, s tréfásan fogalmazva sohasem fejezi be, így van ez a többi állattartó telepen is. János valóban folyamatos üzemben dolgozik: se szabad szombat, se szabad vasárnap, se szabadkarácsony, se szabad szilveszter, se szabad húsvét... Hogy mi dolga itt az állatgondozóknak? A jószágtartás elemi gondoskodásán túl a nagyüzemi módszer jócskán ad még tennivalót Például a hízószállítás, ami itt ugyebár rendszeres. Minden héten kétszer-háromszor, 100—150 darab állatról van szó. Ezeket ugye, ki is kell válogatni jó szemmel, jó érzékkel. Aztán, ott van a süldőzés, vagyis az ólak újbóli benépesítése. Egy ilyen áttelepítést a süldőosztályról természetesen megelőzi a férőhelyek tisztítása, fertőtlenítése. Tóth János szavaiból nemcsak a felelősségérzet, de az állatok szeretete is átsüt meg, is egyeztünk a régi mondás, igazságában, miszerint gazda szeme hizlalja a jószágot. Persze pontosítottunk, az is. Külön szertartás például az etetés, hiszen nem mindegy mennyit eszik az átkát. A szabály: se sokat, se keveset. Mindkét esetet ugyanis a súlygyarapodás sínyli meg. Az előbbi esetből ugyanis étvágytalan lesz az állat, míg az utóbbiban természetes, hogy a tápanyag kisebb mennyiségű bevitele okoz gondot. A pazarló etetés tán mondani sem kell, takarmányveszteséget is okoz. A jógondozó így minden alkalommal fokozatosan adagolva etet. Naponta egyébként ötször van etetés. A jó gazda szeme tényleg több az egyszerű ellátásnál, nemcsak az etetésnél, de például a beteg vagy beteges állat időbeni észlelésénél, kiszűrésénél, s a gyors orvosi beavatkozás megkérésénél is. Azt már a telep vezetőjétől tudtam meg, hogy bizony meglátszik az állatokon értenek-e hozzá, avagy sem. A bőrük színe, szőre stb. sok mindenről árulkodik. Másképpen néz ki az egészséges nyilván, mint a tüdős vagy éppen hasmenéses. A gazda munkáját dicséri vagy éppen marasztalja el az is, hogy mondjuk 12 darabos falkából 8, 4, 3, avagy egy sem felel meg a súlygyarapodás időbeni előírásainak. Persze a disznók sem egyformák, de azért hosszabb távon kilóg a lóláb, vagy hogy stílszerű legyek, a disznóláb. Tóth János egyébként hat éve dolgozik a hizlaldában vezetői s az állatok — csak rájuk kell nézni — megelégedésére. Ha nem így lenne, minden bizonnyal nem állhatna mögötte az immáron több mint fél évtized. Ami a bérezést illeti, a 3-sas hizlalda állatgondozója 8-8,5 ezer forint fizetést kap, bruttóban. Nem nehéz kitalálni, mennyi is kerül ebből a borítékba. 1440 darab sertés és kettébontott napi délelőtti-délutáni műszak, s éves szinten átlag havi 28-27 munkanap mellett... Az asszonyok jobban értik Vannak az állattenyésztésnek olyan területei, amelyek a szakemberek szerint is a gyengébb nemnek vannak kitalálva. Ne is tagadjuk férfiak, van amihez tényleg a női finomság, érzékenyebb gondosság szükségeltetik. Hát ilyen hely például az előnevelde, ahol Ambrus Ilona gondozó is dolgozik immáron 12 éve. Ahogy az indíttatását bogozgattuk, kiderült, az állatszeretetet hazulról hozta, hiszen otthon is tartottak jószágot. Ő mamásodmagával, Elek Andrásnéval lát el öt hajót, azaz 2400-2500 állatot Mint tudott az előneveldében 4-20 kilogramm súlyhatárok között tartózkodnak az állatok. A felső súlyhatárt elérve kerülnek aztán át a hizlaldába. A felelősség tán mondani sem kell, óriási. Különösen az első napokban, hiszen anyatejről kell a kisállatokat „felnőttesebb” kosztra szoktatni. Ez az átállítás nyilván különleges odafigyelést, bánásmódot igényel. Se hétvége, se ünnep, így Ambrus Ilona, is elmondhatja, hogy ő is egy olyan „első lépcsős alakulat” tagja, amely állandó harckészültségben él. Ő bruttó 9*10 ezer forintról beszél, amely valójában 7-8 ezres fizetést ér. A fiaztató az előneveldéhez hasonlóan ugyancsak asszonyi gondoskodást igényel. Verók Sándorné az anyakocák mellett negyedmagával dolgozik. A malacok születése utáni teendők — farkazás, fogazás, vasinjekciózás — különleges szakértelmet, odafigyelést igényelnek. Aztán jön még a kiherélés, illetve az ivartalanítás. A nőies gondoskodás, dédelgetés e munkakörben sem meríti ki az asszonyok feladatkörét. Férfias erő is kell ide, hiszen komoly fizikai igénybevétel is szükségeltetik a malacok biztonságos fogásához. Arról meg már nem is beszélve, hogy mint Verókné is mesélte, néha menekülni kell az anyakoca elől, hiszen támadni is képes kicsinyeiért. Ami egyébként természetes reakció, csakhát nem éppen veszélytelen. Nemcsak e veszély elhárítása miatt népszerűek a dolgozók körében a mindinkább általánossá váló patériák, vagyis az olyan ketrecrendszerek, melyek rács mögé kényszerítik a netán forrófejű anyakocát. A malacok tisztán tartása is egyszerűbb ezáltal. A munkarend náluk is hasonló, mint az állattenyésztés többi ágazatánál, azaz ünnep nélküli. A fiaztatóban még éjszakai ügyeletet is tartanak. Az itteni asszonyok egyébként 1400-1500 malac születése mellett bábáskodnak havonta. A mintegy hat éve itt dolgozó Verók Sándorné legutóbb 7 ezer forintot vitt haza, finoman fogalmazzunk. Persze, hogy tatarozni, korszerűsíteni kéne, csakhogy miből? Szegény az eklézsia ugyanúgy helyileg is mint országosan, így hát marad a szemlélődő kárpótlásul a békésen heverő, szendergő tehenek, meg a vidáman ficánkoló kisborjak látványa. Mit foglalkoztatja ezeket egy korszerűbb technológia hiánya, avagy igézete. Ami egyébként a gépesítést illeti, csak az önitatóval, meg a fejőgéppel büszkélkedhet az istálló. Kaszás Mihály tud mesélni arról, mit jelent neki és kollégájának végig etetni és almolni az istállónyi jószágot, úgy, hogy mind a takarmányt, mind a trágyát kézi kocsival kell tologatniuk. Az állatgondozó fiatalember egyébként oly szeretettel beszél az állatokról, mintha valamennyi a sajátja volna. Ismeri mindegyiket. Kell is, hiszen csak az „ismerős” veszi észre például azt, hogy melyik állat gyengélkedik, vagy éppen melyik készül ellésre. A megszülető kiskorjak 10 napos korukig vannak az első istállóban. Ottjártunkkor 16-ot számoltunk meg belőlük. Kaszás Mihály tízéves állatgondozói munka, ünneptelen folyamatos munkarend mellett, a két gyermeke után járó családi pótlékot is hozzácsapva, 10-11 ezer forintot tud hó elején hazavinni. Van jövője az állattenyésztésnek! Zárjuk röpke körképünket a „főnökkel”, Varga Imre főállattenyésztővel. — Esztendő végét járva tudunk-e már valamiféle konkrét értékelést adni az állattenyésztési ágazat ezévi teljesítéséről? — Számadatokkal nem szeretnék még dobálózni, hiszen a teljes év mérlege nem áll még rendelkezésünkre. Annyit azonban máris mondhatok, hogy önmagában eredményes évet könyvelhet el az állattenyésztés 1989-ben. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy nincsenek részterületek, részadatok, melyek ne hagynának maguk után jócskán kívánnivalót, összességében azonban többé-kevésbé megfeleltünk a kitűzött céloknak. Az ez évi tapasztalatok birtokában kérdezem: van-e jövője az állattenyésztésnek? — Feltétlenül. Élénkül a kereslet mind a sertés, mind a marhahús iránt. Nyugaton csökkent az állatállomány, így érthető módon konjunktúrára lehet számítani. De hazai fronton is jók a piaci kilátások. A jövedelmezőségi szintnek azonban drasztikusan javulnia kell, különben tovább növekedhet az állattenyésztés bizonytalansága, melynek következményei beláthatatlanok. Amennyiben a kormányzat tényleg komolyan gondolja a piaci liberalizációt, s tényleg megszabadítja a mezőgazdaságot a központi elvonások béklyóitól, s az önállóság nem marad a prédikációk szintjén hanem valóság lesz, komoly jövő vár az állattenyésztésre. Egy másik oldalról megközelítve a kérdést, a tsz-nek is nagy segítséget jelent az állattenyésztés folyamatos értékesítése, mely kiegyensúlyozó szerepet játszhat a termelőszövetkezet pénzforgalmában. Például az első fél évet véve alapul a rendszeres bevételek jelentős hitelfelvételektől szabadítják meg a gazdaságot. A jelenlegi kamatterhek mellett nem hiszem, hogy különösebben bizonygatni kellene ennek fontosságát. — Jó remények tehát vannak, mennyire felel meg ennek az állattenyésztési ágazat technológiai és eszközfeltétele? — A körülmények olyanok, amilyenek. Tudjuk hogy tőkehiány van, nincs miből beruházni, korszerűsíteni, fejleszteni. Becsületünkre legyen mondva, hogy az ismert pénzügyi kondíciók mellett is a legégetőbb gondjainkra van némi gyógyír. Gondoljunk csak a sertéstelepre, ahol azért folyamatban vannak a felújítási munkálatok. A lehetőségeket és a tempót persze a pénz diktálja. A szarvasmarha-telepeinken már tízmilliós nagyságrendű tőke kellene a technológiai korszerűsítéshez. Nem is folytatom... E szinte megoldhatatlannak látszó nagy horderejű gondok mellett még olyan napi problémák is sújtanak bennünket, mint a hirtelen keletkezett munkaerőhiány. Tizenegy fővel vagyunk kevesebben mint korábban. Közülük hatan katonák. A 11-ből mindöszsze négyet sikerült pótolni. — Bár beszélgetésünkkor még odébb van az év vége, mondjunk valamit az utolsó hónap „állati dolgairól". — Ez ideig 1150 hízósertést értékesítettünk, mialatt 1730 malac született. A borjúszaporulat 38 darabra sikeredett, míg közben ötezer liter tejet értékesítettünk. Selejtmarhaként 12 darabot adtunk le. A fotós kedvéért egy pillanatra megpihen a tehenész Néha van idő a tejeferére is A tehenészet vezetőjét sem lehet irigyelni Csak a jószág békés Egészen más telep, más helyszín, más jószágok A szarvasmarha-ágazat elletőistállójában jártunk. Ottjártunkkor Kaszás Mihály gondozó tartotta a frontot. Ez az állattartó hely nem tartozik éppen a tsz. legmodernebb telepei közé , hogy Mit játszanak a moziban? A József Attila Filmezmnaz inovitór-február havi műsora a következő: Január 12-én: A kém, aki BW-reterdternyem. Színes, maffiáml bennélő angol Cim. IV. Trelyár! 18—15-én: A lény. Színes anerikai horrorfilm- V, belyár! 19-én: A Beverly HillS-i zsaru 2. Színes, magyarul beszélő amerikai flm. IV. helyár! 21—22-én: Embramwlle, színes. Crajvcia saexfilm. VI. helyár! 26-án: a hekus. Színes, magyarul beszélő amerikai film. IV. helyár! II—29-én: Viszorvtnio Ura gyerekek Színes, magyarul beszélő francia film. III. helyár! febr. 2-án: Robotzsaru. Színes, magyarul beszélő amerikai film. v. helyár! 4— 5-én: Jó neeneit Vietnam! Színes, magyarul beszélő amerikai fim. V. helyár! 5- én: Denevérember (Batman) Színes, magyarul beszélő amerikai film. VI. helyár! 5—12-én: Nem látni és mériszeretni Színes, magyarulbeszélő amerikai filmvallaték-V. helyár! Előadások kezdete, este 6 órakor.