LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 1. évfolyam (1974)
1974 / 1. szám - MŰHELY - MARTINKÓ ANDRÁS: Petőfi Sándor: Ha férfi vagy, légy férfi...
ben kirobban a politikai-erkölcsi, etikai vagy mozgósító - gyakorlati követelmény, parancs. Az sem ritkaság, hogy Petőfi a vers elején lobbantja fel, mintegy a közönség elé toppanva, az etikai vagy gyakorlati parancsot ("Talpra magyar !", "Konduljanak meg a vészharangok ! " stb.). De minden ilyen esetben a vers egész többi része a felhívás, parancs megindoklását, kifejtését, részletezését tartalmazza az átélés, megjelenítés, a lelki hullámzás, az alkotó mozdulatok lüktetésében. Első tekintetre - ismétlem: csak első tekintetre - tehát a vers nem látszik petőfiesnek. Az egyes költők sajátos alkotásmódjára érzékeny elemzők találgathatnak: Berzsenyi , Vörösmarty ? Kölcsey 1 vagy netán Arany János ? Igen... leginkább Aranyra emlékeztet az etikai elveknek, ilyen elvont, belső izzású költészetté varázslása. Rá emlékeztet versünknek az a már-már hideg kompozíciós, verstani szabályossága, arányossága, a csiszoltság, mely készül, s nem születik (mint Petőfinél általában). És éppen mert születik, Petőfi esetében mindenkor érezni lehet az alkotói életközelség, a pszichológiai és biológiai hitelesség emberi szabálytalanságait, egyenetlenségeit, változásait, tónus, gondolat, érzelem, nemegyszer ritmus kergetődzését, egymásnak energiát kölcsönző kölcsönhatásait. Legfőképpen érezni lehet a konkrét impulzus, szituáció versindító lökését s a versnek e konkrét, valódi alkotóhelyzethez való állandó kötődését. Ezért is téves az a - nagyon régi keletű - felfogás, hogy Petőfi mindenki, minden kor számára mindenestül és minden műfajban könnyen recipiálható, "érthető". Ha ez általában igaz is a népdal- és zsánerköltészet, a helyzetdalok - tehát egy viszonylag személytelen és valami általánost-egyetemest közlő műfajok - esetében, már semmi esetre sem jelent (lehető) teljes recepciót, mondjuk, a Temetésre szól az ének,.., a Füstbe ment terv, a Száll a felhő... vagy az Anyám tyúkja és hasonlók puszta elolvasása-meghallgatása a konkrét életrajzi, érzelmi helyzet ismerete nélkül. E vonatkozásban kijelenthetjük, hogy a Himnusz, a Szózat is "érthetőbb", mint a Nemzeti dal. A Ha férfi vagy, légy férfi... azzal is inkább a kivételt jelentő Petőfi-versekkel rokon, hogy látszólag egy elvont, autonóm erkölcsi rendszert mutat be. Autonóm abban az értelemben, hogy - hangsúlyozom: látszólag -nem valami külső társadalmi vagy életrajzi helyzet determinálja sem tartalmában, sem formájában, hanem a "férfi"mivolt etikai jegyeinek valami belső logika, törvény szerinti fokozatai, felsorolása. Ráadásul ezek a maximák önmagukban tekintve nem is különösebben eredetiek. Magam, ismételten elolvasva, újra és újra az ókori görög-latin (elsősorban Horatius-i), aforizmatikus megfogalmazású etikai eszmerendszert hallottam ki a versből... Hogy megnyugtassam mindennap egy nótát felejtő emlékezetemet, inkább csak benyomás számba vehető konklúziómat eltitkolva, egyik kedves, fiatal orákulumomhoz (Szörényi Lászlóhoz) fordultam, kérve, hogy csak magát, a meztelen maxima-rendszert vegye tekintetbe. Az ő szavaiból az derült ki, hogy a puszta gondolati váz az ókortól napjainkig élő közhelyek sora, melyek elsősorban az (eredeti értelemben vett) cinikusok és a sztoikusok tanítására vezethetők vissza. A barátom kezdte is felsorolni szerzők tucatjait, kiknél e gondolatok, etikai követelmények azonos vagy rokon fogalmazásban olvashatók. Beléjük lapoztam (újra, annyi év után), átforgattam néhány külföldi idézet- és maximagyűjteményt, hozzátettem még, amit Horváth János analógiaként (forrásként !) több mint egy hasábon áttételről tételre haladva- felsorol Shakespeare-ből, Vörösmartyból, Szalay Lászlóból, Eötvösből, Lafontaine-ből, 112