LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 2. évfolyam (1975)

1975 / 2. szám - SZEMLE - RÓNAY LÁSZLÓ: Útkeresés- úttévesztés: Jókai- és Radnóti-kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban

gáról, az írói tárgyilagosság látszatának mesteri felkeltéséről, az elhallgatás, a csend művészi jelzőeszközeiről, ragyogó kontraszthatásairól, racionális elemzés és visszafojtott szenvedélyesség feszültséggel telített stíluselegyéről - a Déry-féle formanyelv sajátszerűségéről is. Pomogáts Béla nem jelöli ki Déry helyét a magyar prózai epika fejlődésében. Ez azonban már nem róható fel igen színvonalas és elmélyült alapossággal felépí­tett könyve fogyatékosságának. Mert minek is jelölné ki egy olyan író végleges helyét, aki öregember létére is fiatalokat megszégyenítő erővel alkot, aki bizony még jócskán tartogathat meglepetéseket közönségének? S akitől ez a közönség még sok szép, katartikus művészi élményt vár és remél? Fenyő István ÚTKERESÉS - ÚTTÉVESZTÉS - Jókai- és P­adnóti-kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban -Időrendben a Radnóti-évforduló és a költő emlékének hódoló állandó kiállítás megelőzte a Jókai-év­forduló alkalmából rendezett kamarakiállítás megnyitását, először mégis az utóbbiról szólnánk. Azért is, mert a vitathatatlanul legnépsze­rűbb magyar írót mutatja be a nagyközönségnek, azért is, mert a népszerűsítési törekvések mellett a kiállítás rendezőjének, Szekeres Lászlónak, a kitűnő Jókai­kutatónak, olyan filológiai bravúrokra is alkalma és ereje maradt, amelyek azt mutatják, hogy az irodalmi kiállítás jelentősen hozzájárulhat a kutatás fejlődésé­hez és új felfedezésekkel ajándékozhatja meg az irodalomtudományt. Ha a Petőfi Irodalmi Múzeum nem küzdene olyan súlyos helyhiánnyal, bizonyára nagyobb teret szentelt volna a Jókaira való emlékezésnek, feltétlenül érdemes azonban majd e jól sikerült kamarajellegű kiállítás után egy állandó tárlattal is hódolni emlékének. Mert alakuljon ki bármilyen közfelfogás is az irodalomtörté­netben prózájának súlyáról, jelentőségéről, mondanivalójának korszerűségéről vagy korszerűtlenségéről, az az igazság, hogy ő a nagyközönség írója maradt, s a Múzeum abban a szerencsés helyzetben van, hogy sok használati tárgyát, mun­kaeszközét, s az egyéniségére, sokoldalú érdeklődésére jellemző darabokat be tudja mutatni, ezek ugyanis az évszázad során nem vesztek el, legfeljebb az ál­datlan tárolási lehetőségek miatt kissé megkoptak, s azonosításuk egyre nehezebbé válik. Szekeres László - akinek ilyen jellegű ismereteiről bizonyára mindenkit meg­győztek a Jókai kritikai kiadás általa sajtó alá rendezett kötetei vagy például Pe­tőfi és Jókai barátságáról írott alapvető tanulmánya­­ egyetlen teremmel rendel­kezett, s ez bizony meglehetősen kevés ahhoz, hogy akár a tenger egyetlen csepp­jét is bemutassa. Ezúttal azonban sikerült megvalósítania a lehetetlent, aminek nyilván az a magyarázata, hogy volt ereje lemondani a lényeges dolgokról is, csakhogy egységes koncepciót valósíthasson meg. E koncepciót röviden - és nyil­ván egy kicsit felületesen - ekképp jellemezhetnénk: a kiállítás szinte teljesen elénk rajzolja Jókait, az embert. S ezt azért is el kell így fogadnunk, mert Jókait, az írót, a legtöbb látogató ismeri, fölösleges volna tehát a jó tanár módjára részle­teznie a rendezőnek a mű legfontosabb jellemzőit.

Next