LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 7. évfolyam (1980)
1980 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - REISINGER JÁNOS: Irodalmi gondolkodásunk a századfordulón (Horváth János és Babits Mihály)
legkiválóbb:Ágoston-, Kant- s Széchenyi-tanulmányait alkalom szülte. Az 1911-es játékfilozófia jó előre megadta igazolásukat: „A legkisebb ablakon át, mely a szabadba nyíl - írta benne -, végtelenig látni. A világ összefügg és akármiről van szó, mindenről szó van."3 . Igazában két irodalomértőre figyelt: Aranyra és Péterfyre. Aranyban azt a „mellékesen"tudóssá is fejlett költőt tisztelte, aki „erkölcsi emlékezetével" képes magához vonzani minden jelentős múltbeli élettényt anélkül, hogy az értelmezés labirintusaiba bocsátkoznék. Péterfyt „nemesen objektív esszé-stílusáért" méltányolta. „Ő volt az - mondotta róla 1919-es Irodalomelméletében -, aki a keserű igazságokat jobban szerette, mint a neki tetsző igazságokat."31 A Gyulai-Salamon Ferenc-féle irodalomtörténet-írást azonban távolról sem tüntette ki oly figyelemmel, mint Horváth János. Még Erdélyi Jánosért sem lelkesedett, kit „esztétikailag oly kevéssé fogékonyának tartott. Nemkülönben a „szegény" Beöthy Zsoltért, kinek „asszociációit", „szép mondatait" már tanítványaként sem sokra becsülte.32 Az efféle tudományosság erélyesebben figyelmeztette, mint az Horváthot, arra, hogy a fakticista tudomány csak a tényekkel bajlódik, s ezeket érthetővé teheti anélkül is, hogy a valóságot megragadta volna. Erre célzott egyébként filozófus-barátja, Zalai Béla, egyik, 1904-ben hozzá írott levelében: „.. . én azt hiszem, mi tönkreolvassuk magunkat. Mi elvesztjük magunk alól a talajt, mert szerencsésen kikapáltuk már az örök analysis-kapával. Chamberlain mondja valahol, hogy minden tudomány annyit ér, amennnyit egy más tudomány számára ér. Én pedig azt mondom, hogy azért nem ér egy tudomány se semmit, mert mindenik egy másik számára ér csak valamit."3 3 A pozitivizmus kettős hatása az egyik: a művészet szerepéről vallott elméletük Mennyit ér hát Babits és Horváth János tudománya? Milyen tudományosság az övék? Ha elődökre, mesterekre kellett hivatkozniuk, kisebb súllyal emlegették a „céhbelieket". Irodalomszemléletük kialakítására legtöbbet nagy írók, nagy költők vallomásaiból merítettek. Babits Irodalomelméletében azt fejtegette, hogy „nagy költők nyilatkozatai többet érnek, mint szaktudósok efféle munkái,"34 s példaként Eckermann Goethéjét s Flaubert levelezését emelte ki. Horváth pedig — akinek 1905-ös tanulmánya épp e levelezésből rekonstruálja a francia író belső fejlődését — a magyar irodalomtörténet tanulmányozóinak „klasszikus íróink irodalmi tanulmányait, bírálatait, emlékbeszédeit" ajánlotta. Gyulai, Kemény, s kivált Arany János értekező prózáját, „mert nála elmélet és gyakorlat tökéletesen együtt járt".35 Hasonló határozottsággal hangoztatták e mindenkor megszívlelendő köve ,306. M.: Játékfilozófia. In: Ezüstkor. Bp., 1938. (EK). 46. 3110, im.,41. és IE., 866. 310,57., 154., 277., EK, 17. 33 Kelte: 1904. V. 18. Zalai Béla levelei. Közli Beöthy Ottó. Kritika, 1975/8.6. 34 „. . . nem irodalmat, de tudományt akarunk. Nem szabad az irodalmat szórakozás tárgyává tenni, ellenkezőleg: a kutatás tárgyává. Ez megint ne könyvtudomány legyen. Ne értekezéseket olvassunk róla, de őt magát olvassuk." - B. M.: IE, 835. Az Eckermann-beszélgetések kiemelésére ld: Hamvas Béla: Hozzászólás. In: A mai filozófia. Bp., 1944. 10. 35. J.: Nemzeti klasszicizmusunk irodalomszemlélete, im. és Uő: A magyar nemzeti klasszicizmus irodalmi ízlése. Egyetemi előadás, 1928/30 és 1945/48. In : Tan. 419. 417