LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 26. évfolyam (2000)

2000 / 3. szám - MŰHELY - MILBACHER RÓBERT: Egy talált tárgy tisztogatása : Az irodalmi népiesség akkulturációs eljárásai

284 Egy talált tárgy tisztogatása * * * dos válogatása, kifejezéseinek nyesegetése - mint a megnemesítés eszközei -nyomán létrejövő (Bajza kifejezésével) „művészi népdal" szükségképpen elve­szíti (persze a „tónyán" kívül) azokat az eredeti jellegzetességeit, amelyek nem illeszkednek a görögség-képen alapuló naivitás, „a magyar karakteri szenti­mentalizmus" jegyében elgondolt nép és nemzeti eredetiség mítoszába. Kölcsey és Bajza nevével fémjelzett „művészi népdal" elmélete a popular és a Böbelhaft Schillertől származó szembeállítása alapján és a neoklasszicista el­méletek értelmében felfogott művészet jegyében áll. A Csokonai-kritikában 54 kifejtettek értelmében minden, a Böbelhaft terminussal leírható jellegzetesség­től meg kell szabadítani mind Csokonai életművét, mind a népit, amely termé­szetszerűleg a népi nyelvhasználat, képvilág stb. sterilizációját írja elő. A popular és pöbelhaft szembeállítás a populus és a plebs fogalmainak megkülönbözteté­sén alapul,55 amely valószínűleg a „nép" és a „pór" fogalmainak a 40-es évekre (főleg Erdélyinél) kialakult megkülönböztetésének első tétova kísérlete. Az irodalmilag népies kialakulásával kapcsolatos akkulturációs metódusok ter­mészetesen nehezen választhatók szét vegytisztán, az azonban bizonyosnak tűnik, hogy a „népiesség" nemzeti-romantikus mítoszának alakulási folyamata során nem vált kevésbé aktuálissá Kölcsey 1813­ szeptember 25-én Döbren­teihez írott levelének passzusa, itt most metaforikusan az egész irodalomrend­szerre vonatkoztatva: „Barátaim örömmel fogadják soraimat, de a profanum vulgus,­­ tapasztalatból tudom, hogy az én dolgozásaim az előtt nem fognak kedvesek lenni."56 54 „A popular (köznyelvi) és a Böbelhaft (községi) közt nagy a különbség, s méltán jegyzi meg Schil­ler azon alacsony kifejezéseket, melyek Bürgernek sok darabjait elrútítják. Ezen jegyzést kénytelen Ree. Csokonairól is tenni. Földi által vezettetvén a filológiában, kezdette­l is kiáltozni, hogy a köznéptől kell magyarúl tanulni, s mivel­­ ezt nemcsak kiáltozta, de cselekedte is, innen van, hogy az iskolai tónust s az alföldi provincializmust levetkezni nem igyekezett. Még ma is ott állanak sok szép dalaiban a Gyöngy­alak, a Kincsem, a Csócsi, s más számtalan köz expressziók, melyek a legszebb sorokat elrútítják..." KÖL­CSEY Ferenc: Csokonai Vitéz Mihály munkáinak kritikai megítéltetések. KÖLCSEY: i. m. 407. 55 „A populus és plebs közt nagy a különbség, s a köznyelvi és községi (helyesebben községi) minde­nik egy ideára viszen." Kölcsey Ferenc Döbrentei Gáborhoz 1815. máj. 3. KÖLCSEY: i. m. 176. 56 Kölcsey Ferenc Döbrentei Gáborhoz 1813. szept. 25. KÖLCSEY: i. m. 94.

Next