LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 36. évfolyam (2010)
2010 / 1. szám - TANULMÁNY - BALOGH MAGDOLNA: "Lobogónk Petőfi"?: Megjegyzések a magyar szocreál népiség-felfogásának eszmetörténeti kontextusához
Balogh Magdolna nemzeti népiessége okozott - a népiesség politikai ideológiává változott, (vö. népiség)"" (kiemelés - S. M.) Úgy tűnik, hogy a szocreál ideológia esetében a népiséggel, azaz a politikai ideológiává változott népiességgel van dolgunk. Ha arra a kérdésre keressük a választ, honnan, milyen hagyományból ered a közép-európai szocreál ideológiának ez az összetevője, természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szovjet szocreál népiség fogalmának hatását. A népiség (oroszul „narodnoszty") mint az irodalmi művel szemben támasztott követelmény a harmincas évek második felében tűnt fel a szovjet ideológiában, mint a nacionálbolsevizmus része, nem függetlenül Sztálinnak attól az elgondolásától, hogy a szocializmust egyetlen országban kell felépíteni. A politika nacionalista fordulata nyomán került a 19. századi irodalomkritikában használt „narodnoszty" fogalma a szlavofilok és a forradalmi demokraták (elsősorban Dobroljubov) munkáiból kiemelve a szovjet ideológiába. Jelentése már a keletkezése idején sem volt egyértelmű (hol a nemzeti jelleget értették rajta elsősorban, amelynek tartalmát azonban herderi ösztönzésre valamiféle ködös 'népszellemmel' azonosították, hol meg a mindenféle néphagyományt magában foglaló, etnográfiai jelentést tulajdonítottak neki, ahogyan a szlavofilok). A marxisták átvették és kibővítették jelentését, így azután az még tovább tágult, s ezzel párhuzamosan egyre ködösebbé vált, az éppen aktuális kultúrpolitikai érdekeknek megfelelően. Annyi világos lehet már a fenti rövid fejtegetésből is, hogy a politikai ideológiaként értett népiség genetikus kapcsolatban áll a népiességgel: a pontosan körül nem határolt jelentésű népiség-fogalom arra a kulturális irányra vezethető vissza, amely a 18-19. század fordulóján, valamint a 19. század első felében egész térségünk szellemiségének kitüntetett törekvése volt. Fontos szerepet töltött be a nemzeti megújulás különböző önteremtő kulturális programjaiban, a nemzeti jelleg kimunkálásának folyamatában, s mint ilyen, speciális jelenség, amelynek Nyugat-Európa kultúrájában nincs megfelelője. A népiesség programjai Közép- és Kelet-Európaszerte Herder ösztönzésére formálódtak. Az Ideen zur Philosophie der Geschichte 2 Világirodalmi lexikon IX. kötet (Főszerkesztő KIRÁLY István, felelős szerkesztő SZERDAHELYI István). Akadémiai Kiadó, Bp., 1984. 220. Hans GÜNTHER: Totalitarnaja narodnosztyijejo isztoki. In H. GÜNTHER-J. DOBRENKO (eds.): Szocrealisztyicseszkij kanon. 377-389. A 19. század közepére a hivatalos ideológia hármas jelszavának: „pravoszlávia - önkényuralom -népiség" egyik fontos alappillére lett a 'narodnoszty'. Ezt az értelmezést a Majak (Világítótorony) című folyóirat köre képviselte. 5 Edward MOZEJKO: Realizm socjalistyczny. Teória. Rozwój, Upadek. Universitas, Krakow, 2001. 101-105.Végigviszi a narodnoszty fogalmának történetét egészen az 1970-es évek szovjet ideológiájában való jelentkezéséig. 1.. Tyimofejev azt írja, hogy a „narodnoszty" feltétele az irodalmi műben az, hogy a műben tárgyalt problémának össznemzeti jelentőségűnek kell lennie, olyannak, amit a haladó társadalmi gondolat pozíciójából lehet megoldani, vagyis a nép érdekeinek megfelelően. A „narodnoszty" másik előfeltétele a közérthetőség és a hozzáférhetőség a széles olvasói rétegek számára. A „narodnoszty" szoros kapcsolatban van a realizmussal mint alkotómódszerrel, és kölcsönösen kiegészítik egymást. A szocialista realizmusban - írja L. Tyimofejev - a „narodnoszty" úgy jelenik meg, mint pártosság, amely nem más, mint a „narodnoszty" magasabb foka." I. m. 105.