LITERATURA - A MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 38. évfolyam (2012)

2012 / 2. szám - MŰÉRTELMEZÉS - KALAVSZKY ZSÓFIA: Az ötvenéves Rozsdatemető (műelemzés)

Az ötvenéves Rozsdatemető 181 Kétségtelen tény, hogy a regény első felében id. Hábetler János, vagyis az első nemzedék története bizonyos megszorításokkal leírható a fenti modell szerint. A hős állapotát jellemző kóborlás, sodródás és közben a „kalandok" (az első világháború történései, megismerkedés Pék Máriával) a bahtyini családregény­modell bevezető szakaszát idézi.48 Az első világháború végén kezdődő történetben Hábetler Jánost az árva, vagyontalan férfit ide-oda veti a sors. Katonai szolgálata alatt megismerkedik egy cselédlánnyal, a­kit teherbe ejt, és ezért kénytelen feleségül venni. Mikor visszatér rövid szabadságáról („nászútjáról"), századát nem találja sehol. Lakásról lakásra, pontosabban szobáról szobára vándorol feleségével, miközben a család egyre népesebb lesz. Pék Mária hat gyermeket szül neki. Szám­talan lakóhelyük és állásuk után szert tesznek egy szoba-konyhás lakásra a Nagyfu­varos utcában. Az itteni konyha válik a családi élet centrumává. A szerelem, a párkapcsolat-teremtés, az összetartás romantikus képe és a meleg családi fészek megteremtésére tett kísérletek jelentősen destruálódnak, miként az anyagi jólétre és a karrierépítésre vonatkozó stratégiák is groteszkké válnak a fent leírt bahtyini modell szempontjából.49 Természetesen nem létezik már a polgári családok szilárdságát, erejét jelképező családi birtok, családi ház sem. A karrier, a felemelkedés is viszonylagos: a sek­restyés, udvarsöprögető, múzeumőr-helyettes vagy altiszti, segédmunkási, kisegítő feladatokat végző, analfabéta Hábetler János végül nyugdíjba megy. Nyugdíját a gyermekei egészítik ki. A folklór-idill mitikus­ proli „disznóhizlaldává" válik: az idill az értékvesztettség állapotába kerül. A család együttélését hiába zavarja meg Jani lázadása, majd annak egységes létét hiába mossa el Pék Mária halála és az a tény, hogy Janit börtönbe zárják. A lányok révén a folytonosság fennmarad, és a „disznóhizlalda" tovább él immár az egyik testvér lakásában. A regény a következő mondatokkal zárul: „Az öreg téblábolt valameddig, a tálalón heverő bronz Buddhát nézegette, letörölte hájas testéről a port. Majd kiment a konyhába, megtöltött vízzel egy tejesüveget, és locsolni kezdte a virágokat." (204.) 48 Térfi Tamás szerint Hábetler János kalandjai A kópé- és pikareszkregények hangvételét idézi (TÉRFI Tamás, Fejes Endre: Rozsdatemető, 249-252.). 49 Néhol kifejezetten hatásvadász és kínos elemei a regénynek, hogy Hábetlerék a Ringer elmegyógy­intézeti szanatórium kerítéséhez járnak szórakozni - nézik az „új szerzeményeket" (54.) -, és hogy különböző lakhelyeiken a halál és a halálhoz való viszony bizarr formákban jelenik meg. Brügecsre akkor érkeznek meg, amikor a falu lakói a nyári forróságban egy helyi babona miatt nem temetik el a Forró család egyik gyerekét. Kólish ügyvéd lakásában az íróasztal koporsó alakú. Következő lakhelyük egy sírköves pince, ahol Stádinger Józsi „éjszakánként becsavarta testét egy pokróccal, beleült egy csukott szárnyú, szomorú, öt méternél magasabb angyal ölébe, és remegő hangon imádkozott" (24.). A tüdőbeteg orvos Wesselényi utcai lakásában, amelynek cselédszobájában három hónapig laknak, koponya áll az íróasztalon, amelyet Pék Mária nem mer letörölni. A Lenke úti barakk-lakóttelepen eltöltött idő alatt meghal két Hábetler gyerek. István halálának megakadá­lyozására tett kísérletben - a gyermek ruháinak elásása­­, Hajni halálának pedig feldolgozásában - Gizike álma egy csontváz, kezében kasza, kereszt vagy alma - a brügecsi anyós babona sugallta tanácsait követik.

Next