LITERATURA - A MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 38. évfolyam (2012)

2012 / 1. szám - ÉVFORDULÓK - BORDÁS SÁNDOR: Visszhang és áthangolás : mesehagyomány és figurativitás Csáth Géza prózájában, avagy két novella "áthallásai"

Mesehagyomány és figurativitás Csáth prózájában 63 Jelen írás címében jelzett két, látszólag különböző irodalomtudományi terület, a mese és metaforikus próza jelensége korántsem függetleníthető egymástól. Ha pedig a mesét orális hagyományként, prózapoétikai szempontból tárgyaljuk, a vele érintkező metafora sem egyszerűen mint trópus, retorikai elem érdekes. A metafo­rikusság megközelítésemben a szövegeken belüli áthelyeződés logikai művelete, olyan átviteli viszony, kapcsolat, amelyben a kulturális kontextus részeként kiala­kuló szövegtér, egy nyelvi úton megképzett és interpretatív módon befogadott narratívum.­ A mesének nyelvi, szocializációs szerepe mellett eleven irodalmi hagyomány­ként elsődlegesen mégis asszociatív, felidéző funkciója, valamint az értelmezést inspiráló vonása az, amelynek nyomán az általánosabb prózapoétikai, metafora­elméleti kérdések is bevonhatók a vizsgálódások körébe. A mese mint narratív el­járás megítélésekor ennek műfaji jellemzői felvetik a metaforizáció tropológiai vonatkozásait, szemben például az alapvetően metonimikus szerveződésűnek elgondolt, kauzális viszonyokra épülő prózamodellről alkotott elképzelésekkel.­ A mese így nem azonosítható a történettel, és nem utalható problémátlanul a „mesehangulat", „mesei stilizáltság" típusú leegyszerűsítő kifejezésekkel a stilisztika vagy a gyermekirodalom körébe; hagyománytörténeti és beszédmódbeli sajátságai nagyban befolyásolhatják a vele kapcsolatba lépő (kis)próza-formák megítélését is. A vonatkozó szakirodalomnak pszichológiai szempontú, az egyes meseszövegek strukturális vagy motivikus elemzését elvégző része így ez esetben mellőzhető, s a mesetipológiától vagy a műmeséken belüli differenciálástól eltekintve jelen esetben a mese hagyománytörténeti, prózapoétikai vonatkozásai tekintendők elsődle­gesnek.7 5 A fogalmakról és ezzel A megközelítéssel kapcsolatban bővebben BORDÁS Sándor „...árnyék rajtunk és bennünk"- mese, metafora, elbeszélés. PhD-értekezés, i. m. 11-29. 6 Ez persze nem jelenti a klasszikus retorika tipológiáját követő metafora kontra metonímia vita fel­elevenítését, vagy semmilyen ezzel kapcsolatos sarkos állásfoglalást. Tény, hogy Jakobson szövege nyomán a hazai tudományos diszkurzusban is sokáig tartotta magát az a tény, hogy míg a líra és versszövegek metaforikus jellegűek, addig a próza, az elbeszélés elsősorban metonimikus szervező­désű. Ugyanakkor már a nyolcvanas években megindult ennek az álláspontnak az elvetése, és első­sorban Kulcsár Szabó Ernő, Thomka Beáta, Szegedy-Maszák Mihály, majd Odorics Ferenc igyeke­zett rámutatni a prózasz­övegek metaforikus jellemzőire. (Lásd THOMKA Beáta Regényjelenségek, Új magyar regényjelenségek. Metaforikus folyamatok a regényben című tanulmányait (in­fó: Narráció és refle­xió. Forum, Újvidék, 1980. 9-27., 34-48.), SZEGEDY-MASZÁK Mihály Metaforikus szerkezet Kosztolányi Caligula és Krísdy Utolsó szivar az Arabs szürkénél című szövegében, és Az Esti Kornél jelentésrétegei szö­vegeit (in uő: „A regény, amint írja önmagát". Elbeszélő művek vizsgálata. Tankönyvkiadó, Bp., 1980. 58-71., 103-151.); valamint KULCSÁR SZABÓ Ernő Metaforikusság és elbeszélés címmel (in uő: A zavarba­ejtő elbeszélés. Bp., 1984. 62-83. [Kozmosz Könyvek]; in Műalkotás - Szöveg - Hatás. Magvető, Bp., 1987. 57-93.) az 1980-as évek elején írt tanulmányait vagy ODORICS Ferenc Miképpen értünk meg me­taforikus szövegeket? című írását (Literature 1985/1-2. 14-35.).­­ E vizsgálat szempontjából így mellőzhetők olyan, egyébként alapvető, a mese témáját pszichológiai aspektusból érintő munkák, mint Bruno Вн п ELMEIM: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. For­dította KUNOS László; Gondolat, Bp., 1988 vagy Marie-Louise VON FRANZ: Az árnyék és a gonosz a me­sében. Fordította OROSZ Magdolna, ZALÁN Péter. Európa, Bp., 1998.

Next