LITERATURA - A MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének folyóirata, 2018 (44. évfolyam, 1-4. szám)

2018 / 3. szám

KÖTETEK KOSZTOLÁNYI DEZSŐ KÖNYVTÁRÁBÓL 273 verset, egy-egy gyönyörű, különösen emlékezetes szakaszt”.25 Tudható, hogy a gim­nazista Kosztolányi rajongott e költőért: legelső verseivel is Reviczkyre emlékezik, s a költő szobrának fölállítására gyűjtést szervez Szabadkán, méghozzá egy Reviczky sorsa és költészete által ihletett jelenet, A kékruhás írásával s előadásával is, amikor a fővárosba költözik Szabadkáról, édesanyjával meglátogatják a költő sírját.26 A Remekírók Reviczky-sorozat darabját bevezető előszóban több aláhúzás is találha­tó; talán említésre érdemes, hogy A kezdet cím alatt, a költő drámai alkotásait szemléző részben grafittal aláhúzza a következő mondatot, s fölkiáltójelet tesz mellé: „az egyik Kálmán királyról, a másik Nero császárról szólt.” Igen valószínű, hogy Kosztolányi saját művére gondolva jelölte be ezt a részt, éppúgy, ahogy a Kisgyermek halálára című Vörösmarty-vers esetében is valószínűsítettük. Kosztolányi idézi továbbá a Válasz egy levélre című Reviczky-verset, a következő fölvezetéssel: „Egy nőismerőse levelet intézett hozzá. Erre ezzel a verssel felelt, a közvetlenség és érzelmesség legtisztább hangján”.27 A verseskötet e darabja mellett a következő grafitos bejegyzés szerepel: „Reviczky legszebb, legigazibb verse.” Még érdekesebb megfigyelni, hogyan hozható összefüggésbe egy, a sorozaton be­lüli másik kötettel is ugyanez az írás. Reviczky sorsa kapcsán fölidézi a Petőfi által fordított Egy emlék a kórházban című verset, Hégésippe Moreau költeményét, majd Petőfi ehhez fűzött jegyzetét citálja, mely a Petőfi Sándor munkáit tartalmazó második kötetben grafitceruzával be van keretezve. Az összefüggés talán annak is köszönhe­tő, hogy Petőfiről az Új Idők januári számában írt Kosztolányi, a Reviczky-szöveg pedig februárban ugyanott jelent meg. A szóban forgó Petőfi-írás pedig nem csak abban látszik támaszkodni a Remekírók e kiadványára (is), hogy lajtsromozza a köl­tő - a kötetben a főbb évszámok mellé szisztematikusan odaírt - aktuális életkorát, hiszen ez már igaz az 1922-es, Huszonhat év címmel megjelent rövidebb írására is, ám talán nem lényegtelen, hogy egyedül ebben az 1934-es Petőfi-szövegben említi Kosztolányi Széchenyit, aki a „döblingi tébolydában [...] [c­sak róla [Petőfiről - BK] beszél”.28 A Remekírók Petőfi-kötetének Fejemben éj van... című darabjához pedig grafittal azt jegyezte oda Kosztolányi: „Széchenyi őrületében mondogatta”.29­ 25 Kosztolányi, „Reviczky Gyula”, in Kosztolányi, Látjátok feleim..., 264. NB. A versidézet nem szerepel a rövidebb újságcikkben (Új Idők, 1934. febr. 4.) csak az azóta elkallódott rádió­­fölolvasásra készített szövegében, melyet Réz Illyés Gyula nyomán közölt. Lásd a Tükörfolyosó című újabb kiadványt (Kosztolányi, Tükörfolyosó: Magyar írókról, szerk., jegyz. Réz Pál [Budapest: Osiris Kiadó, 2004.], melyben a szöveg végén már az szerepel: „Rádióelőadás, 1935. június 18.” 26 Ezekről részletesen írtam Bucsics, „Kosztolányi Dezső A kékruhás: A fiatal Kosztolányi Re­­viczky-képéhez” in Kosztolányi Dezső színpadi művei: Tanulmányok, szerk. Bucsics Katalin (Budapest: MTA-ELTE Hálózati Kritikai Szövegkiadás Kutatócsoport, 2017), 193-220. 27 Kosztolányi, „Reviczky”, in Kosztolányi, Látjátok feleim..., 271. 28 Kosztolányi, „Petőfi Sándor” in Kosztolányi, Látjátok feleim..., 182. [Újidők, 1934. jan. 1.] 29 Lehetséges, hogy Kosztolányi ismerte Rexa Dezső Széchenyi és Petőfi című tanulmányát, mely idézi e verset. Rexa Dezső, „Széchenyi és Petőfi”, Uránia, 4. sz. (1925): 8-13.

Next