LITERATURA - A MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének folyóirata, 2019 (45. évfolyam, 1-4. szám)

2019 / 1. szám

AZ IRODALOM REKLÁMFŐNÖKE 107 Egy 19. századi francia utópista Texasban alapított mintakolóniájáról pedig így ír: „Scaria lakói osztoztak a legtöbb utópistának abban a téveszméjében, hogy a magántulajdon megszűnésével megszűnik minden bűn is.” (102.) Szerb ezzel a korban - illetve közvetlen utókorában is - égetően időszerű kérdés­sel foglalkozott. Talán épp ez lehetett az oka, hogy a későbbi válogatásokból is kima­radt e jól megírt művelődéstörténeti kisesszé. Más alkalommal az irodalmi termelés általa nagyon is jól ismert társadalmi feltételeiről értekezik: „Mert sajnos olyan világot élünk, amikor az embereket többé-kevésbé aszerint ítélik meg, hogy mennyi pénzük van, és az ember munkáját is aszerint becsülik meg, hogy mennyit keres vele. Az író sem tudja magát kivonni a közös szemléletmód alól.” (A költők és a pénz, 151-153.). Ennek során időnként már-már önéletrajzi vallomásszámba menő sorok csúsz­nak a szerző tolla alá: „A költőnek a pénzre költői önérzete miatt van szüksége. [...] Erre az író nagyon büszke, gondosan számon tartja minden, még oly csekély jövedelmét is, és számontartja [sic!] azt is, hogy ki keres többet nála és mennyivel többet.” (150-151.) „Az írónak pénztelenségében nem is az fáj igazán, hogy a bankigazgató többet keres, mint ő, hanem az, hogy egy másik, nála tehetségtelenebb író többet keres. [... ] Gyönge dilettánsok, akik egy szerencsés pillanatban eltalálják, hogy mi kell éppen a közönségnek, százszor többet keresnek, mint az igazi írók.” (152.) Az egyes szám harmadik személyben megfogalmazott távolságtartó mondatok­ból akarva-akaratlanul is az író Havasréti által részletesen tárgyalt, többé-kevésbé folyamatos anyagi nehézségei, valamint a Szerb magánleveleiből ismert panaszok köszönnek vissza.24 A rendkívül igényesnek szánt kiadás fakszimilében közöl eredeti kéziratlapokat a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárában található hagyatékból, a rádióelőadások szövegét pedig stílusos illusztráció is kiegészíti. Ugyanakkor annál inkább bántó néhány sajtóhiba, s különösen bosszantó, hogy a fakszimile közlések alapján időn­ként az olvasó maga is konstatálhatja a szövegromlást: Petersen helyett „Patersen” (42.); Cassel helyett „Gassel” (77.); árnya helyett „árnyak” (93.); világának helyett „világnak” (96.); partvidék helyett „part menti vidék” (201.). A hibák egy része rá­adásul értelemzavaró is. A 25. oldal második bekezdésének végén egy teljes (!), s Szerb ironikus szemléletére rendkívül jellemző mondat hiányzik az átiratból: „Egy gyermekre akkor mondjuk, hogy gondos nevelésben részesül, ha sohasem teheti 24 Havasréti, Szerb Antal, 89-102.

Next