LITERATURA - A MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének folyóirata, 2019 (45. évfolyam, 1-4. szám)

2019 / 3. szám

JÓKAI ÁZSIAI UTÓPIÁJA A JÖVŐ SZÁZAD REGÉNYÉBEN 327 valóban létező kínai történeti gyűjteménynek, noha kalandos úton hagyományo­zott ősi tudást közvetít, amiről viszont ki fog derülni, hogy teljességgel hamis. JóKai a She-Khu-su­-shu (vagyis Siku Quanshu) című 18. századi gyűjteményre hivatkozik, amely tartalmazza Sze-ma-zsiang, „a leghitelesebb kínai történész” művét, a Szan­­hvang-pen-kit, és azon belül még a Sze-kit, a megbízható és fordításban már több európai nyelven is hozzáférhető részt is megkülönbözteti a többitől (II. 122-123). Ezek mind korrekt adatok. Sze-ma-zsiang, (Sima Qian i. e. 145-86) valóban nagy történésze volt az i. e. 1. századnak, a Sze-ki (Shiji) az egyetlen hiteles munkája, míg a Szan-huang-pen-ki (San huang ben ji) egy olyan gyűjtemény, amelyet a későbbi kiegészítésekből, folytatásokból állítottak össze. Sima Zhen (kb. 656-kb. 720, Jókai szerint Sze-ma-Tsiang) egy régi palota pincé­jében felfedezett bizonyos jáspistáblákat, és az ezeken talált ősi, titkos tudást a ja­­pán című könyvében publikálta, amely azonban már fiktív cím, és kínai megfelelője valószínűleg nincs is.­ Ahhoz képest, hogy mekkora apparátussal igyekezett a szöveg elhitetni velünk, hogy ez a könyv valóban létezik, rögvest tagadja a szavahihetőségét: „Sze-ma-zsiang tehát a leghitelesebb történetírójuk a kínaiaknak, aki ha hazudik, azt a legautentiku­sabb adatok nyomán cselekszi.” (uo.) Hangsúlyozza továbbá, hogy minden európai és minden kínai tudós különbséget tesz Sze-ma-zsiang történészi munkái (a Sze-ki) és romantikus meséi között. Kin-Tseu leírása az utóbbi kategóriába tartozik - kár, hogy a tudósnő, aki Rozáli számára lefordítja, nem ismeri a szekunder irodalmat, ezért arról sem tudja tájékoztatni, hogy a forrás tudományos szempontból teljesen megbízhatatlan (II. 124).­ A kínai forrás tartalmi összefoglalója azonban nem túl­ságosan informatív. A narrátor leszögezi ugyan, hogy Rozáli számára a teljes szö­veg le lett fordítva, ezt azonban nem idézi, mindössze egy oldalas kivonatát adja (uo.). A lényeg, hogy „A férfiak rútak és rossz termetűek, hanem a hölgyek annál szebbek.” Jókai azonban a női szépség leírását egy bonyolult narratív technikával távolítja el: nem Sze-ma­tsiang leírásának tárgyáról beszél, hanem magáról Sze-ma­­tsiang leírásáról. A történeti forrást nem tekinti áttetsző médiumnak, sokkal inkább az információ közvetítettségét hangsúlyozza, hagyva, hogy a tárgyról az olvasó azt gondolja, amire a felgyújtott képzelet csak ragadtatja. 8 D. Zöldhelyi Zsuzsa A jövő század regénye kínai utalásainak értelmezéséhez Csongor Barnabás segítségét vette igénybe.­­ Bár Jókai hangsúlyozza, hogy a jövő társadalmában lesznek tudós nők, a női tudományt teljesen szegregáltnak képzeli el: a nőknek külön akadémiájuk van. Ez az egyetlen eset a regényben, amikor egy tudós nő szerepet kap a cselekményben, és ez is azt bizonyítja, hogy a nők aligha versenyezhetnének a férfiakkal a tudomány területén. Ez a nő megtalálja ugyan a releváns írott forrást, le is tudja fordítani, de arra már nem gondol, hogy fel kéne tárnia a kontextusát is, következésképpen a forrás kritikai értelmezésére is képtelennek bizonyul. Egyike ez annak a számtalan elemnek, amelyek a regényt annyira mizoginná teszik.

Next