LITERATURA - A MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének folyóirata, 2019 (45. évfolyam, 1-4. szám)

2019 / 3. szám

JÓKAI ÁZSIAI UTÓPIÁJA A JÖVŐ SZÁZAD REGÉNYÉBEN 331 támadni őket. Minthogy közösségük már eleve békés természetükön alapult, a pol­gárháborút sem ismerik. Szintén az elszigeteltség tartja távol tőlük a járványokat, amelyek - mint az köztudott - mindig mindenhová valahonnan máshonnan ér­keznek 18 (II. 150). Minthogy a népesség növekszik, de a megművelhető földterület korlátozott, a társadalmi életet az erőforrások intenzív kihasználására kell alapoz­niuk, amibe beleértődik minden polgár kemény munkája is (II. 151). A takarékos életmód és az alkohol teljes hiánya szintén a korlátozott élelmiszer-termelés követ­kezménye lehet (II. 150 és 159). A fenti vonások valamiféle ökotópiát, egy fenntartható közösségi élet vízióját látszanak körvonalazni, aminek azonban más vonások ellentmondanak. Kin-Tseu kőolajban is gazdag: az olajat bambuszvezetékeken viszik a házakba, hogy azzal főz­zenek és fűtsenek (II. 152), de természetesen nem várhatjuk egy írótól, hogy 1871- ben előre lássa, milyen problémákat okozhatnak a fosszilis tüzelőanyagok. Bár a háborúk és járványok hiánya garantálja a népességnövekedést, Jókai meg­említ két olyan faktort, ami ennek ellenében hat: „szigorú erkölcseik, hitvesi hű családéletük által a túlnépesedésnek korlát volt vetve” (II. 150). Az utópiákban a szaporodás, a szexuális és esetleg a családi élet sajátos szerveződése és szabályozása szinte kötelező téma, ami aligha meglepő. Ha el akarunk képzelni egy tökéletes tár­sadalmat, kell valamit mondanunk az életnek erről a területéről is, amely egyébként az irodalomban a leggyakrabban jelenik meg mint éppen az a destruktív energia, amely az egész közösség stabilitását fenyegeti.19 Mint láttuk, Kin-Tseu fiktív kínai utópiája nagy részletességgel írta le a szexuális szokásokat, egy nagyon szabad, sőt szabados, promiszkuus szexualitást sugallva, amelyet a női vágy irányít. Az „igazi” Kin-Tseu leírásában Jókai nem mond a fenti idézetnél többet a témáról, ezért joggal feltételezhetjük, a „hitvesi hű családélet” mint alapbeállítás kizárólagos, monogám, patriarchális családot jelent, csak a kin­tseyiek jobban csinálják, mint a 19. száza­di európaiak. Mindazonáltal elgondolkodtató, miért hatna ez a fajta családi élet a népességnövekedés ellenében. Mutatja azt bármiféle tapasztalat, hogy a hitvestársi hűség kevesebb gyereket eredményez? Talán tekintetbe kell itt vennünk Jókai pro­testáns hátterét. Köztudott, hogy a protestáns közösségek szaporodási rátája meg­lehetősen alacsony, minthogy a gyerekvállalást egyéni döntés kérdésének tekintik, ellentétben például a katolikus tanítással, amely inkább erkölcsi kötelességnek.20 Bár a kin­tseuiek nem keresztények és egy meglehetősen szabad természetvallást gyakorolnak, úgy látszik, családi szinten egy protestáns utópiában élnek. Nemcsak 18 Susan Sonntag, A betegség mint metafora, ford. Lugosi László (Budapest: Európa Könyvkiadó, 1983). 19 Vö. Tanner Tony, Adultery in the Novel: Contract and Transgression (Baltimore: Johns Hopkins University Press, 1979). 20 E. L. Lehrer, „Religion as a determinant of marital fertility”, Journal of Population Economics, 9. sz. (1996): 173-196.

Next