LITERATURA - A MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének folyóirata, 2019 (45. évfolyam, 1-4. szám)

2019 / 3. szám

,TÚL KÖZEL A KULTÚRÁHOZ” 343 Sokszor még a legjobb versek is hoznak pontatlanságot: »Mit hoz neked a búvár, / ha fölbukik a habból? / Kezében szomorú sár« (Esti Kornél éneke). Hát nem, a búvár épp sarat nem hoz fel, se szomorút, se vidámat.” (420) Ezek fényében a Kik vagytok ti? szerzőjétől különösen cseng az alig egy lappal későbbi fölhívás: „A valaha Ábécé címen, Illyés Gyula szerkesztésében külön is megjelent írások kötelező olvasmá­nyai kéne legyenek minden kezdő írónak, s ajánlott irodalom mindenkinek, aki valamelyest érteni akarja, hogy mitől vers a vers, próza a próza, mitől költő a költő, hogy születik a vers.” (421) Nem tudni, Háy János valóban olvasta-e a mondott kötetben Kosztolányi gondolatait költemény és észszerűség kapcsolatáról, például abban az írásban, melyet címszerűen maga is említ. Ebben világos magyarázat ta­lálható az előbb említett problémákra: „Nyelvünk az értelem eszközévé vált. Elemei közhasználati cikkek, akár a váltópénz. A költészet anyaga azonban történetesen ugyanaz, mint a hétköznapi beszédé. [...] Innen származik az, hogy a költészetet sokkal inkább félreértik, mint például a zenét [...] Minthogy a nyelvvel az emberek kényükre-kedvükre élnek, s minthogy rendszerint logikai kapcsolatokat fejeznek ki vele, a matéria azonossága megtéveszti őket, a verset szintén racionalista szemmel tekintik, abban önkéntelenül is logikai közlést keresnek: politikai hajlandóságot, »nemesebb« érzéseket, »eredeti« gondolatokat stb.”24 A kötet egészében kirajzolódó befogadó legalapvetőbb problémája, hogy a műalkotások megismerésének folyamata, a művelődés, ahogy neve is mutatja, befektetett energiát igényel. A könyv talán legnagyobb tévképzete, hogy állítja, a jó műalkotás nem az, amit a befogadó bizonyos érzékenység és műveltség birto­kában képes, illetve idővel képes lesz élvezni, hanem az, ami a befogadó számára élvezhető. Kissé sarkítva: a remekmű kiszolgál, nem kíván erőfeszítést. Csakhogy éppen ez különbözteti meg a magas és a népszerű kultúrát egymástól. Háy János nem a klasszikusokat, hanem az olvasókat (köztük saját magát) kísérli meg fölmen­teni, méghozzá a szellemi odafordulás alól. A Kik vagytok ti? szövegei is talán ezt szem előtt tartva igyekeznek a népszerű kultúrából vett analógiákkal teletűzdelni a mondanivalót. „A valahai fonókban, tollfosztásokon, esküvőkön való danolászást tekinthetjük minikoncerteknek.” (689) A végvárak „ [o]lyanok voltak [...], mint egy mai romkocsma a Kazinczy utcában.” (27) S ha elsőre talán jó ötlet is volt, több szerzői portréban ismételve már kissé egyhangúvá válik az analógia, mely szerint Jókai volt „az első magyar sztár.” (179), majd Ady „az első modern értelemben vett magazinsztár” (272), végül József Attila „a magyar költészet megasztárja, aki nem tudott megbirkózni a társadalmi elvárásokkal, nem akart betagozódni, ahogyan nem akart Jim Morrison és Kurt Cobain sem, ahogyan nem akarunk mi sem, hisz nem akarjuk elveszíteni a szabadságunkat.” (507) A Víg Mihályról szóló, korábban említett fejezetben a szerző már mintegy türelmét vesztve robban ki: „Populáris kultúra, acsarkodnak a hagyományos kultúrafelfogás hívei, akik éppúgy popkultu­ 24 Kosztolányi Dezső, „Ábécé a versről és a költőről”, in Kosztolányi Dezső, Ábécé, kiad., bev. Illyés Gyula, Kosztolányi Dezső hátrahagyott művei 5 (Budapest: Nyugat, é. n.), 116-117.

Next