LITERATURA - A MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének folyóirata, 2019 (45. évfolyam, 1-4. szám)
2019 / 4. szám
KAPITALIZMUS ÉS/VAGY MŰVÉSZET (HATVÁNY LAJOS: ZSIGA A CSALÁDBAN) 379 fának hazafias brosúráját olvasgatva véli megtalálni (11/244.), végül elkészülő folyamodványát pedig a narráció mint „az Aranykalásszal ékes rónaságnak és a Szalkay úr tanításainak meg tanulságainak üzleti nyelven való parafrázisát” (11/265.) jellemzi. A történelem iránya Hatvany modelljében tehát a kezdetben a profitelv ellenségeinek mutatkozó idealizmusnak és nacionalizmusnak előbbi alárendeltjeivé válása felé mutat - amely folyamatban többek között a művészet is végleg elveszíti helyét. „Zsiga elmosolyodik az emléken. Ő nem gyerek már, nem akar zenélni, férfihez illő ambíciói vannak, melyeket egy szóban foglal össze: »Milliomos akarok lenni...«” (1/271.) Halvány regényét tehát nélkülözhetetlen alkotóelemnek gondolom a magyar modernség folyamatának megértéséhez: koncepciója, melynek mai nézőpontból a Marxtól és Max Weberen Hatvany bécsi emigráns társán, Lukács Györgyön keresztül a frankfurti iskola, Horkheimer, Adorno és Marcuse felé vezető gondolati vonalban lehet felismerni eszmei rokonságát, a történetmondás eszközeit felhasználva elmélyült analízisét volt képes megalkotni a kapitalizálódásnak, amely nem emberfeletti, elvont szférákban, hanem a szubjektumok konstituálódásának mindennapos momentumaiban zajlik le, és amely e koncepció szerint ugyanazon mozgás részeként ígér szabadságot és kiútnélküliséget. Ezzel pedig radikális korrekcióját hajtotta végre a századvég és századelő elképzeléseinek a polgárosodásról és piacosodásról, beteljesítésükkel egy időben meg is kérdőjelezve a Péterfy-féle Jókai-kritika félszázaddal korábbi követeléseit. De a regény kérdései önmaga kapcsán is felvethetők: minden érzéki gazdagsága mellett mégiscsak az üzenetközvetítést, a tanítás átadását elősegítő struktúrája és dokumentarista törekvései maguk is a művészet utilitarizmus alá rendelésének elfogadásáról látszanak tanúskodni - noha persze ez az üzenet az utilitarizmus művészetet veszélyeztető jellegéről is szól. Ez a paradoxon nemcsak művészet és társadalom Péterfynél látott egyszerű viszonyát kérdőjelezi meg, de a regény mai olvasójától is megköveteli, hogy számot vessen e viszony alapkérdéseivel, hiszen Hatvany dilemmáinak terén alighanem ma sem állunk kívül. 5. A Zsiga a családban megjelenését követő hónapokban Hatvany Lajos két lapban is levelet publikált az általánosító olvasás helytelenségéről: az egyiket az Egyenlőségben, „a magyar zsidóság politikai hetilapjában”, a másikat a Magyarságban, a „fajvédő” ellenzék napilapjában.19 A megjelenési helyek korántsem esetlegesek: a regény e két orgánumhoz kötődő csoportokban talált a legélénkebb fogadtatásra. A központi téma pedig mindkét körben a zsidóság ábrázolásának módja volt, amelyre a két oldalon ellentétes módon reagáltak bár az Egyenlőség visszautasította, és ellenpéldákat kezdett sorjáztatni;20 a Magyarság, az Új Nemzedék és A Cél az 19 „Hatvany Lajos, mint »öntudatos zsidó« nyilatkozik új regényéről”, Magyarság, 1927. február 13., 7-8. „Hatvány Lajos levele”, Egyenlőség, 1927. március 19., 3. 20 Ballagi Ernő, „Ahol minden zsidó uzsorás... Hatvány Lajos új könyve”, Egyenlőség, 1927. február 5., 4. „Emlékezzünk... Válaszok Hatvány Lajos antiszemita könyvére”, Egyenlőség, 1927. február 26., 5-6.; Ballagi Ernő, „Kis vita Hatvany Lajossal”, Egyenlőség, 1927. április 2., 4.