LITERATURA - A MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének folyóirata, 2019 (45. évfolyam, 1-4. szám)

2019 / 4. szám

386 SZÉNÁSI ZOLTÁN Nem állítom, hogy a kötet szépirodalmi írásaiban ne fedezhetnénk fel esztétikai értékeket. Kelecsényi László Krúdy Az utolsó garabonciájának újraközlése elé írt rövid bevezetőjében véleményem szerint jogosan állapítja meg, hogy a novella mel­lőzöttségének oka (még a Krúdy-életmű bibliográfiájából is kimaradt 17) éppen az eredeti megjelenés helye volt, a második világháború után az „első irredenta könyv­ben” való publikálása diszkreditálta a művet.18 Karinthy fiának címzett fiktív levelét, melyben úgy ír a Magyarországhoz fűződő érzelmeiről, hogy közben következete­sen kerüli a ’haza szó leírását, Lengyel Andráshoz hasonlóan magam is jelentős irodalmi-retorikai teljesítménynek gondolom, s igen kevéssé érzem irredenta mű­nek.19 Több más, az antológiában közölt művel együtt igaz ez Babits A repülő falu című elbeszélésére is, amelynek fiktív kerettörténete egy fogarasi menekülttel foly­tatott kocsmai beszélgetés. Ennek során ismerjük meg egy haldokló kisfiú és a ro­mánok elől menekülők után repülő falu fantasztikus történetét. Az elbeszélő a me­nekült által elmondott történettel való érzelmi azonosulást kétkedő kérdéseivel folyamatosan ellenpontozza, míg a novella lezárásból kiderül: „Hazaérve eszembe jutott megkeresni a mappán Csiktábort. Nem találtam. Egy gondolattól megkapat­­va a Helységnévtárt vettem elő. // Csiktábor nevű község nem létezik.”20 Mindezek­kel együtt is, a kötet értelmezői között konszenzus mutatkozik abban, hogy az anto­lógiában nincs művészileg igazán jelentős alkotás, Szegedy-Maszák Mihály a szerkesztő, Kosztolányi novelláját is a „nagy megrendülés alatt készült példázat”-nak minősíti, melynek „művészi értéke igen csekély”.21 A továbbiakban az antológia mint textuális tér vizsgálatára vonatkozóan szeret­nék néhány új szempontot adni. A textuális tér koncepciója az angolszász történeti könyvészetnek arra a felismerésére épül, mely szerint az időben és időnként még a szerző halála után is változó, társadalmi együttműködés keretében, a szerző, szer­kesztők és kiadók kollaborációja révén létrejövő irodalmi szöveg nem csak szavak­ból áll, értelmezésének és értelmezéstörténetének meghatározó részét képezik a szöveg megjelenésének fizikai tulajdonságaira tett reflexiók is. Jerome McGann kü­lönbséget tesz a szöveg nyelvi és könyvészeti kódja között.22 Az előbbi hordozza azt, amit hagyományosan az irodalmi mű esztétikumaként fogunk fel, míg az utóbbiba beletartoznak a borítóterv, a kötet- és oldalterv, a térközök, illetve azok a paratex- 17 Gedényi Mihály, szerk.: Krúdy Gyula: Bibliográfia (Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum, 1979). 18 Krúdy Gyula, „Az utolsó garabonciás”, Hitel 5, 9 (1992): 36-37. 19 Lengyel, „A »Vérző Magyarország«”, 413-414. 20 Kosztolányi Dezső, szerk., Vérző Magyarország: Magyar írók Magyarország területéért (Buda­pest: Pallas Nyomda Rt., 1920), 212. 21 Szegedy-Maszák, Kosztolányi Dezső, 166. 22 Vő.: Jerome J. McGann, „Szövegek és szövegiségek”, in Metafilológia I: Szöveg, variáns, kommen­tár, szerk. Kelemen Pál, Krupp József és Tamás Ábel, ford. Danyi Gábor, Filológia 2 (Budapest: Ráció Kiadó, 2011), 47-61; Jerome J. McGann, „Szövegek társadalmivá tétele”, in Metafilológia I, 62-80; Mindkét tanulmány eredeti megjelenése: Jerome J. McGann, The Textual Condition (Princeton, N.J.: Princeton University Press, 1991).

Next