Labdarúgás, 1956 (2. évfolyam, 5-8. szám)
1956-05-01 / 5. szám
Mándi Gyula és Titkics Pál: A IX. Nemzetközi Ifjúsági Labdarúgó Tornáról A FIFA által kiírt nemzetközi ifjúsági labdarúgó tornán szereplő csapatok az 1956. évi olaszországi kiíráshoz hasonlóan csoportokba osztva döntötték el a csoportgyőztesek kérdését és az elsők és utolsók egyforma díjazásban, megbecsülésben részesültek a rendező állam részéről. A találkozó igazi baráti légkörben zajlott le. A résztvevő országok fiataljai megismerték szocializmust építő országunk hatalmas alkotásait, lüktető erejét, kutúráját, tapasztalatokkal gazdagodva, mint a népek közötti barátság igaz hacosai tértek vissza hazájukba. Bár nyelvük sokféle volt, mégis közös nyelven megértették egymást, a „sport nemzetközi nyelvén“ és egy céljuk lett, a népek barátsága és ezen keresztül a világ békéjének megszilárdítása. Az olaszországi nemzetközi ifjúsági labdarúgó torna sikere után nagy öröm volt számunkra, hogy a IX. FIFA Torna megrendezésével országunkatbízták meg. Ezt nemcsak sportsikereinknek, de szilárd nemzetközi helyzetünknek, a szocializmus építésében elért eredményeinknek és békés, rendezett életünknek is köszönhetjük. Már maga a fogadás is, de a további vendéglátás a legjobb barátoknak kijáró figyelemmel, szeretettel és melegséggel történt. Alkalmat adtunk barátainknak országunk megismerésére, népünk szorgalmas munkájának megtekintésére, megcsodálhatták gyönyörű sporttelepeinket és közvetlenül érezhették azt a nagy szeretetek amelyet sportszerető közönségünk velük szemben tanúsított. Láthatták szép fővárosunk életét, műemlékeit, kultúráját, vidéki utazások alkalmával ipari és mezőgazdasági, bányász és értelmiségi dolgozókkal kerülhettek közeli kapcsolatba, közvetlen meleg barátságba. Igen jó munkát végeztek azok a társadalmi aktívák, akik a lebonyolítással kapcsolatos eléggé sokrétű munkán dolgoztak. Nagyon jól volt megszervezve az orvosi ellátás kérdése. A szálláshelyeken állandó orvosi szolgálat volt, azonban ettől eltekintve a vidéken lejátszott mérkőzésekre minden esetben orvos kísérte az utazó csapatokat. Dr. Somogyi Pál, dr. Meggyesi Zoltán, dr. Kreisz László, dr. Nagy István, dr. Pollatschek Gyula, dr. Botár Zoltán, dr. Fried Tamás. A mérkőzésekre az Edzőbizottság és az Ifjúsági Bizottság javaslatára előre kidolgozott szempontok alapján szakemberek utaztak és megfigyelésükkel , igen értékes anyagot készítettek, amiket a jövőben az illető országok válogatott mérkőzésein jól fel tudunk használni. Albert József, Józsa Vilmos, Vadas Miklós, Szűcs Gyula, Hermann Imre, Molnár Béla, a Nógrád megyei Labdarúgó Társadalmi Szövetség Elnöke, Nagy András, Virágh Ferenc (Cegléd), valamint kollektív munkában a Komárom megyei Labdarúgó Társadalmi Szövetség Elnöksége. Kitűnően vizsgázott a vidék sportszerető közönsége. Ez jelentkezett egyrészt a mérkőzések látogatottságában. Egyes helyeken oly nagyszámú közönség volt jelen, ami lényegesen felülmúlta még az NB I. bajnoki mérkőzések látogatottságát is. Tatabányán 10 000, Salgótarjánban 8000, Kecskeméten 8000, Dorogon 8OOO, Egerben 10 000, Székesfehérvárott 10 000 néző volt jelen egyes mérkőzéseken. Más tekintetben is kitűnően vizsgázott a vidék sportszerető közönsége. Nem nézte, hogy milyen országok ifjúsága van a küzdőtéren. Egyforma szeretettel fogadta, buzdította őket, a szép akciókat megtapsolta, csak egy cél lebegett szemük előtt, hogy jól érezzék magukat a vendégek és érezzék azt az igaz, szívből fakadó szeretetek amellyel fogadták és várták őket. Nem voltak türelmetlenek, ha hibáztak,tudatában voltak, hogy ezeken a mérkőzéseken nemcsak a játék és az eredmény a döntő. Ennél sokkal több. A különböző országok fiatalsága közötti barátság elmélyítése. A fiatal sportolók hálásan emlékeznek vissza a nehéz küzdelmeik alatt kapott sportszerű buzdításra és arra a szeretetre, amellyel az ellenfelekkel együtt elhalmozták őket. Sajnos, a Német Szövetségi Köztársaság ellen Budapesten lejátszott mérkőzésen a közönség nem volt elég türelmes, nem gondolt arra, hogy ezek a fiatal játékosok kellő tapasztalat hiányában, nagyfokú versenyzési lázzal küzdve, megközelítőleg sem tudták igazi tudásukat nyújtani. A labdarúgást értő közönség ne várjon a fiataloktól a nagyválogatott játékához hasonló játékot. Sok-sok válogatott és nemzetközi mérkőzésen megedzett játékossal is előfordul, hogy különböző és előre nem várható okok miatt egyesek megközelítőleg sem tudják nyújtani igazi játékukat. Ezek az okok még fokozottabb mértékben állnak fenn fiatal, kellő tapasztalattal nem rendelkező játékosoknál. Ilyen esetekben semmi esetre sem a gúnyolódás, türelmetlenség, hanem a buzdítás, türelmesség az igazi nevelő és a célt elérő eszköz. Sportszempontból igen helyes, hogy évenként rendezi meg a FIFA a Nemzetközi Ifjúsági Labdarúgó Tornát. A csapatokkal utazó szakemberek, edzők megismerik a különböző országok ifjúságának játékát, milyen rendszerben, játékfelfogásban játszanak,tapasztalatokat szereznek, megismerik közvetlenül a kiemelkedő tudású játékosokat, akikkel feltehetően már a közeljövőben a nagyválogatottban találkozni fognak. Új általános taktikai elgondolásokat látnak. Ez annál is fontosabb, mert világszerte a mindenáron való védekezést kezdik játszani és noha ezek a csapatok pillanatnyilag érhetnek el váratlan eredményt, de egyben döntően megnyilvánult, hogy a labdarúgásban a jövő „a tervszerű védekezésen alapuló támadó szellemű játék“. Többízben észrevételeztük a FIFA-nál, hogy nem helyes és a fiatal játékosok szervezetét nagyon igénybe veszik a kétnaponként lejátszandó mérkőzések. Ez a mérkőzés-sorozat még a fizikailag sokkal erősebb, idősebb játékosok részére is igen fárasztó és megerőltető. Mennyivel jobban fennáll ez fejlődésben levő, még meg nem állapodott játékosoknál. Ezzel a nagyon fontos kérdéssel a jövőben feltétlenül foglalkozni szükséges. Reméljük, hogy a FIFA illetékes szervei már az 1967. évi ifjúsági nem- Pathesz (8) kapura fejel a Német Szövetségi Köztársaság elleni mérkőzésen .