Labdarúgás, 1968. január-december (14. évfolyam, 1-12. szám)
1968. január / 1. szám
A mexikói bíró vigyázott, hogy több gól ne legyen. A hazaiak a második félidő közepéig jóformán szóhoz sem jutottak. Az utolsó negyedórában nagy hajrát vágtak ki, beszorultunk, Gelei mindent védett. Másfél perc volt hátra, amikor Benét a földön elkezdték rugdalni. A mieink segítségére siettek, verekedés tört ki. Középre ment a csapat, üdvözölte a lelkes közönséget, aztán lejöttünk. A mexikóiak nagyon sajnálták a jó mérkőzés ilyen befejezését. December 14, Santiago: MAGYAR VÁLOGATOTT—CHILE 5:4 (4:3) Góllövő: Farkas (3), Dunai, Bene, illetve Sanchez (2), Reynoso, Hodge. Nagyszerű mérkőzés volt. Úgy indult a játék, hogy alaposan visszavágunk az 1961-es 5:1-es vereségért. Egymásután lőttük a gólokat, Geléi azonban nagyon rossz napot fogott ki. Szünetben le akartam cserélni, de Tamás még panaszkodott sérülésére, s félő volt, ha Tamás sérülése kiújul, már nem cserélhetem vissza Geleivel. . . Aztán a második félidőben Gelei lyukat rúgott, így kaptuk a negyediket. Tamásnak be kellett jönnie .. . Nagy ünneplésben volt részünk. December 20, Buenos Aires: MAGYAR VÁLOGATOTT—BOCA JUNIORS 3:3 (2:2) Góllövő: Bene, Rákosi, Göröcs, illetve C. Rojas, Cabrera, Novello. Ismét jól játszott a csapat. Háromszor vezettünk, háromszor egyenlíteni tudtak a hazaiak. A védelem megint kihagyogatott. Benét nem tudták tartani. A világbajnokság egyik legjobb védője, Marzolini a második félidőre már ki sem jött, feladta a Bene elleni harcot. Varga is sok tapsot kapott, csillogtatta labdaművészetét, de mindent a csapat érdekében tett. Az argentinok nem keménykedtek, pedig a Világ Kupa döntő tapasztalatai után azt hittük, baj lesz. MEXIKÓ NAGYON FEJLŐDIK, BRAZÍLIA NEM TANULT — Többször jártam már a távoli földrészen — folytatta Illovszky — ismét elkápráztattak az ottani játékosok technikai képzettségükkel. Az előbbi tengerentúli utak és a tavalyi világbajnokság tapasztalataival ha összehasonlítom a mostani helyzetet, akkor az első megállapítás: ők csak hűek maradnak saját játékukhoz. Vonatkozik ez különösen a brazilokra, akik mintha elfelejtették volna az angliai leckét. Csak játszanak, egyénieskednek, nincs csapatmunka. A chileiek is elsősorban a játékkal törődnek, Argentínában és Mexikóban pedig azt tapasztaltuk (televízión is több mérkőzést láttunk), hogy játszanak, de küzdenek is. Mexikó nagyot fejlődött, különösen erőnlét és küzdőképesség tekintetében. Nem változtak a körülmények a pályán sem. A jó talajú játéktér ritka, mint a fehér holló. Talán az egyenetlen, rossz talaj miatt rögződik a brazilokba, argentinokba, hogy egyből nem továbbítják a labdát. Először lekezelik, teszik-veszik, s csak amikor teljes urak a labda felett, akkor próbálják társukat megjátszani. — Új dél- vagy közép-amerikai csillagokkal nem találkoztunk. Egész utunk alatt mindenki áradozott a chilei Araya-ról, aki általános vélemény szerint a világ jelenlegi legjobb jobbszélsője. Ellenünk nem játszott, így nem tudom ,,minősíteni”. Nagyszerű játékos lehet, mert mind a négy országban felsőfokban nyilatkoztak róla. Kiváló labdarúgó a mexikói középhátvéd, Pena is. Száznyolcvan centi magas, rendkívüli fizikum, gyors, jól rúg, jól fejel. MAGYAR VÉDŐK ÉS AZ EMBERFOGÁS — Az előbbiekben már szó esett arról, hogy a magyar válogatott sok gólt kapott, avédelem teljesítménye okozta, hogy a mérleg nem leglényegesen kedvezőbb? — Időnként félelmetes volt, hogy védőink mit hoztak össze — jelentette ki ezzel kapcsolatban Illovszky. — A túra is igazolta, változatlanul hátul van a válogatott problémája . . . Hátvédeink nem fognak embert, s a ragyogóan cselező, labdával kitűnően bánó dél- és középamerikai játékosokkal szemben ezt a luxust nem engedhetik meg maguknak. Ha ők egyszer átveszik a labdát, akkor már nagyon nehéz a védő dolga . . . Természetesen figyelembe kell venni, hogy a bevált hátsó alakzatokból Mészöly és Ihász hiánya nagy hátrányt jelentett. Kint járt védőink közül csak Páncsics és Szűcs felelt meg a követelményeknek, de ők sem játszottak úgy, mint az esztendő legnagyobb részében, örvendetes volt Bene ragyogó játéka. Egyszerűen nem tudták tartani a védők, legjobb napjaira emlékeztetően villogott közöttük. Itt is megmutatkozott, ha belül van, lényegesen nagyobb veszélyt jelent az ellenfél kapujára, mint a szélről. Még annyit tennék a csapat, illetve a játékosok „túra minősítéséhez", hogy valamennyien magyar válogatotthoz méltó módon viselkedtek mindenütt, szívvel-lélekkel harcoltak s az eredményektől függetlenül tovább öregbítették labdarúgóink nemzetközi tekintélyét. S ha mindehhez hozzávesszük, hogy négy nagy elenféllel mérkőztünk, fárasztó utazások és szokatlan körülmények között, akkor feltétlenül elégedettek lehetünk a mérleggel. Különösen akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az ellenünk győztes csapatok nem szolgáltak rá a sikerre ... Boskovics Jenő A Mexikó—Magyar válogatott (2:1) mérkőzésen Varga lövését Calderon, a mexikói kapus nem tudja védeni. (MTI Külföldi Képszolgálat) 4