Labdarúgás, 1974. január-december (20. évfolyam, 1-12. szám)
1974. január / 1. szám
Az utolsó sípszó... — Első NB I-es mérkőzésemre — a Komló—Ózd kiesési helyosztóra 1961-ben, egy felzaklatott idegállapotban levő, félelemtől remegő játékvezető futott ki a két csapat játékosai élén a pályára. Hamarosan levetkőztem elfogódottságomat s mindjobban kezdtem ,serezni” a mérkőzést. Azután már minden úgy ment mint a karikacsapás — mondja Vízhányó László. — Pályafutásom során pontosan 110 NB 1-es mérkőzést vezettem, köztük számos, a bajnokság kimenetele, vagy a helyezések szempontjából jelentős találkozót. A legjobb sorozatot 1966-ban értem el, amikor „az év játékvezetője” lettem. Sikeres működésemre azonban kétségtelenül az 1967-es esztendő tette fel a koronát, amikor elértem életem nagy vágyát: tagja lettem a FIFA-keretnek, sőt az általam 1970-ben vezetett Jugoszlávia—NSZK válogatott mérkőzés után a FIFA jelvényt is megkaptam. Európa húsz országában járva, mintegy 50 nemzetközi találkozón működtem. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy a JB jelölése alapján 1963-ban részt vehettem a Vietnami NDK-ban rendezett Baráti Hadseregek Tornáján, ahol magyar játékvezető még nem járt. — Milyen tanácsokat ad a mai fiatal játékvezetőknek? — Mindig úgy vezessék mérkőzéseiket, hogy bennük a játékos ne a szükséges rosszat, hanem a szabályok legfőbb őrét, a játék folyamatosságának segítőjét lássa. Alapvetően fontos, hogy a játékvezető engedje a labdarúgókat játszani. Ha egy súlyosabb szabálysértés fordul elő a mérkőzés hevében, egy-egy kifejező de azért sokatmondó gesztussal, egy-egy jó szóval igyekezzenek az amúgy is felhevült idegállapotban levő játékosokat lecsillapítani. A lényeg: a játékvezető már a játék megindulása után keresse és találja meg a közvetlen jó összhangot a játékosokkal. Állandóan, szorgalmasan képezzék magukat. Ne legyenek önelégültek és türelmetlenek. A játékvezetői hivatás soksok áldozattal, lemondással jár. A hírnév és a dicsőség nem olcsó vásári cikk. Az 50 éves Vízhányó László elérte az előírtkorhatárt, s felhagyott az aktívműködéssel. A búcsú mérkőzésén felhangzott hármas sípszava nemcsak a mérkőzés, hanem az eredményekben és sikerekben gazdag játékvezetői pályafutásának befejezését is jelentette. Somos István Labdarúgás bélyegen A VILÁGBAJNOKSÁGOK (3) A Brazília felett aratott világbajnoki győzelem emlékére Uruguay ötmillió példányban labdarúgó lábát és a labdát ábrázoló bélyegpárt adott ki. (Fent balról.) Brazília három bélyegből álló emléksorral jelentkezett. Az első földgömböt és játékosokat ábrázol, a második a Maracana stadiont mutatja be, a harmadik játékost labdával és a brazil lobogót örökíti meg. (Fent jobbról és alatta kettő.) 1954-ben Svájc volt az ötödik világbajnokság színhelye. 44 ország csapatából 16 jutott Svájciba. A döntő: NSZK—Magyarország 3:2. Ezúttal a svájci posta négymillió példányban 40 centimes névértékű, a világ térképét és futballlabdát ábrázoló bélyeget adott ki, (a fenti módban az ötödik), ezenkívül több emlékbélyegzőt használt. A lichtensteini posta filatéliai hozzájárulása különböző mérkőzés jeleneteket megörökítő, négycímletű sor volt. (Ezek közül az egyik felsorolásunkban a hatodik.) Meg kell említenünk, hogy Sharjah arab sejkség 1968-ban híres futballisták arcképét megörökítő, hatcímletű sort adott ki. Az egyik bélyegen szerepel Fritz Walter, a Bernben győztes német csapat kapitánya. HÍREK Az 1974. évi labdarúgó világbajnokság előhírnökéül Paraguay tízcímletű sort bocsátott ki, amely több híres játékost örökít meg, mérkőzés, közben, (legalul). A világbajnokság propagandájának Dahomey is háromcímletű sort szentelt. Irán a hazai labdarúgókupa serlegét bemutató bélyegpárt jelentetett meg.