Labdarúgás, 1979. január-december (25. évfolyam, 1-12. szám)
1979. augusztus / 8. szám
„erős embere”. Body buildingezik, szkander-bajnok. Végvári Ádám szólógitáros pedig a kaucsuk labda mestere. Természetesen „Kati és a Kerek Perec” szereti a „Kerek Labdát" is. Kati meséli: — Az Olimpia Szálló melletti focipályán szoktunk játszani. Több beat-együttessel csaptunk össze, de mindig nyertünk. Én vagyok a kapus, nagyon kevés gólt kapok. A fiúk kíméletből inkább nem is rúgnak kapura ... — Kinek szurkol az együttes? — Van köztünk Fradi, Dózsa, Honvéd és Vasas-drukker is. Olykor vitatkozunk, hogy ki a jobb ... — Az új bajnokságban ki lesz a legjobb? — Szerintem a Vasas. A tavaszi idényben végigverték a nagy riválisokat. Méghozzá meggyőző fölénnyel. Nem hiszem, hogy a Vasas-fiúk mégegyszer úgy cserbenhagyják edzőjüket Mészöly Kálmánt, mint tavaly ősszel tették. Az Újpesti Dózsa Törőcsik sérülésével sokat vesztett. A legjobb játékosok hiányát valószínűleg erősen megérzik. Az újoncok közül a Debrecen jelentős szerepet játszhat a bajnokságban. Hatalmas közönségük nem akármilyen hátország részükre. — A többi újonc? — A PVSK és a Volán nem látszik erősebbnek, mint a kiesett Csepel. Bár ki tudja? Kerek a perec, bocsánat, a labda... Nyomozzunk tovább futball-ügyben... Ez esetben egy valódi nyomozót faggatunk. A kérdezett: Mág Bertalan, a legendás hírű Mág-csoport vezetője. — Egyáltalán érdekli a futball? — De még mennyire. A húszas években magam is fociztam. Egy prágai első osztályú csapatnak voltam igazolt játékosa. 1928-ban eltört a lábam és ezzel befejeződött karrierem. Azóta lelkes szurkolója vagyok a mérkőzéseknek. Bár, ami a lelkesedést illeti, az utóbbi években a fiúk jóvoltából ez erősen lelohadt. A magyar szurkoló igényes. A régiek elkényeztettek minket. A szurkoló mindig jobbat vár. Az új bajnokságtól én is jobbat remélek, mint az előző volt. A nézőszám egyre csökken. Próbálják azzal magyarázni, hogy az emberek figyelmét sok más minden leköti. Meg ott van a televízió is. Ezek csak kifogások. Ha jó focit játszanak a fiúk, közvetítheti a tv a meccset, eshet, fújhat, a közönség újra kimegy a pályákra. Úgy érzem, hogy az új bajnokságban ismét a Dózsáé lesz a főszerep, de jelentősen beleszólhat a végső kimenetelbe a Ferencváros és a Vasas is. Illovszky Rudolf előre szabadkozik: — Egy évig voltam távol, kissé kiestem a hazai labdarúgásból, annak ellenére, hogy a sportlapokból értesültem az eseményekről. Az utolsó fordulókat láttam a Népstadionban. Különösen tetszett a Vasas lendületes, jó játéka. Nemcsak a régi Vasas-szív beszél belőlem, amikor azt mondom, hogy az idén a Vasastól várom a nagy kiugrást. Van fantázia ebben a csapatban. Ha ősszel jobban szerepelnek, még előkelőbb helyen végezhettek volna. Azt hiszem, hogy Mészöly és a csapat végre egy kottából játszik. — Mikor láthatjuk újra az edzői kispadon? — Nyugdíjas vagyok, nem edzősködöm. — Egy évig Ausztriában volt edző. Milyen különbséget lát a két ország labdarúgása között? — A „sógoroknál” sincs nívósabb bajnokság, mint nálunk. Ennek ellenére a mai osztrák futball jobb, mint a mienk. Elsősorban azért, mert náluk több a klasszis játékos. Koncilia, Sara, Prohaska, Jara, Krankl, Pezzeg mind nemzetközileg elismert kiváló futballisták, akik közül többen a nyugatnémet, holland, spanyol profibajnokság kohójában edződnek. Jó képeségű futballistánk több van, de kérdés, mi lesz belőlük? Én mindig bizakodó voltam, most is felemelkedést várok. Ebből azonban csak akkor lesz valami, ha közösen összefognak a vezetők, a játékosok és edzők. A sikerben és a balsikerben is csak együtt lehet dolgozni. Azt hiszem, nincs mit hozzátenni Illovszky Rudolf szavaihoz. Az utolsó mondata akár labdarúgásunk mottója is lehetne. Kemény György ŐSZI MAGAZIN a Labdarúgás különszáma 52 oldalon szeptember elején jelenik meg Kati és a Kerek Perec 29