Labdarúgás, 1979. január-december (25. évfolyam, 1-12. szám)

1979. augusztus / 8. szám

„erős embere”. Body buildingezik, szkander-bajnok. Végvári Ádám szó­lógitáros pedig a kaucsuk labda mes­tere. Természetesen „Kati és a Kerek Perec” szereti a „Kerek Labdát" is. Kati meséli: — Az Olimpia Szálló melletti focipályán szoktunk játszani. Több beat-együttessel csaptunk össze, de mindig nyertünk. Én vagyok a kapus, nagyon kevés gólt kapok. A fiúk kíméletből inkább nem is rúgnak kapura ... — Kinek szurkol az együttes? — Van köztünk Fradi, Dózsa, Honvéd és Vasas-drukker is. Olykor vitatkozunk, hogy ki a jobb ... — Az új bajnokságban ki lesz a legjobb? — Szerintem a Vasas. A tavaszi idényben végigverték a nagy ri­válisokat. Méghozzá meggyőző fölénnyel. Nem hiszem, hogy a Vasas-fiúk mégegyszer úgy cser­benhagyják edzőjüket Mészöly Kálmánt, mint tavaly ősszel tet­ték. Az Újpesti Dózsa Törőcsik sérülésével sokat vesztett. A leg­jobb játékosok hiányát valószí­nűleg erősen megérzik. Az újon­cok közül a Debrecen jelentős szerepet játszhat a bajnokság­ban. Hatalmas közönségük nem akármilyen hátország részükre. — A többi újonc? — A PVSK és a Volán nem látszik erősebbnek, mint a ki­esett Csepel. Bár ki tudja? Ke­rek a perec, bocsánat, a lab­da... Nyomozzunk tovább futball-ügy­­ben... Ez esetben egy valódi nyo­mozót faggatunk. A kérdezett: Mág Bertalan, a legendás hírű Mág-cso­­port vezetője. — Egyáltalán érdekli a futball? — De még mennyire. A húszas években magam is fociztam. Egy prágai első osztályú csapatnak voltam igazolt játékosa. 1928-ban eltört a lábam és ezzel befejező­dött karrierem. Azóta lelkes szurkolója vagyok a mérkőzé­seknek. Bár, ami a lelkesedést illeti, az utóbbi években a fiúk jóvoltából ez erősen lelohadt. A magyar szurkoló igényes. A ré­giek elkényeztettek minket. A szurkoló mindig jobbat vár. Az új bajnokságtól én is jobbat re­mélek, mint az előző volt. A né­zőszám egyre csökken. Próbálják azzal magyarázni, hogy az em­berek figyelmét sok más min­den leköti. Meg ott van a tele­vízió is. Ezek csak kifogások. Ha jó focit játszanak a fiúk, közve­títheti a tv a meccset, eshet, fúj­hat, a közönség újra kimegy a pályákra. Úgy érzem, hogy az új bajnokságban ismét a Dózsáé lesz a főszerep, de jelentősen beleszólhat a végső kimenetelbe a Ferencváros és a Vasas is. Illovszky Rudolf előre szabadkozik: — Egy évig voltam távol, kissé kiestem a hazai labdarúgásból, annak ellenére, hogy a sportla­pokból értesültem az esemé­nyekről. Az utolsó fordulókat láttam a Népstadionban. Külö­nösen tetszett a Vasas lendüle­tes, jó játéka. Nemcsak a régi Vasas-szív beszél belőlem, ami­kor azt mondom, hogy az idén a Vasastól várom a nagy kiug­rást. Van fantázia ebben a csa­patban. Ha ősszel jobban szere­pelnek, még előkelőbb helyen végezhettek volna. Azt hiszem, hogy Mészöly és a csapat végre egy kottából játszik. — Mikor láthatjuk újra az edzői kispadon? — Nyugdíjas vagyok, nem ed­­zősködöm. — Egy évig Ausztriában volt ed­ző. Milyen különbséget lát a két or­szág labdarúgása között? — A „sógoroknál” sincs nívó­­sabb bajnokság, mint nálunk. Ennek ellenére a mai osztrák futball jobb, mint a mienk. El­sősorban azért, mert náluk több a klasszis játékos. Koncilia, Sa­ra, Prohaska, Jara, Krankl, Pez­­zeg mind nemzetközileg elismert kiváló futballisták, akik közül többen a nyugatnémet, holland, spanyol profibajnokság kohójá­ban edződnek. Jó képeségű fut­ballistánk több van, de kérdés, mi lesz belőlük? Én mindig biza­kodó voltam, most is felemelke­dést várok. Ebből azonban csak akkor lesz valami, ha közösen összefognak a vezetők, a játéko­sok és edzők. A sikerben és a balsikerben is csak együtt lehet dolgozni. Azt hiszem, nincs mit hozzátenni Illovszky Rudolf szavaihoz. Az utol­só mondata akár labdarúgásunk mottója is lehetne. Kemény György ŐSZI MAGAZIN a Labdarúgás külön­száma 52 oldalon szeptember elején jelenik meg Kati és a Kerek Perec 29

Next