Labdarúgás, 1986. január-december (32. évfolyam, 1-12. szám)
1986. június / 6. szám
20 TOVÁBBRA IS JANUS-ARCU a területi bajnokság Külön-külön mind fent, mind lent, viszonylag érdekes volt, és ezzel már sok mindent el is mondtunk az ötödik területi bajnokságról. Ezúttal a „felsőházban” az őszi idény után kisebb volt a tülekedés, illetve kevesebb csapat küzdött a bajnoki címért, mint a korábbi négy évben bármikor. Viszont kemény harc dúlt a csoportok közepén tanyázó 5—6 együttes, s még keményebb az alsóbb régiókban a kieséstől menekülő gárdák között. A csapatok áldásából az is kitűnt, hogy a megyékből érkezett újoncok legtöbbje, mielőtt megméretett volna, máris elbukott! Az ok? Természetesen a megyei bajnokságok gyenge- ' sége. Így van ez a területi ti bajnokságok kezdetétől. 1981—82-ben a 19 megyei, valamint a BLSZ-bajnok tíz párban osztályozót játszott, s csak a tíz győztes maradt állva. Közülük a Békési SE, a Szegedi VSE, a Soproni Postás, a Püspökladány, a Mátészalka, a Sárvár és a Nagyatád még a most befejezett ötödik területi bajnokságban is együtt volt. A következő évben (82—83) már mindegyik megyei és BLSZ-bajnok feljutott, s az addigi kiesési arány azonnal megváltozott, aránytalanul több újonc esett ki a feljutottak közül. Ha egy újoncnak az első évben sikerül a magasabb osztályban megkapaszkodnia, akkor — az esetek többségében, legalábbis egy ideig — a folytatással sincs baj. A siker titka? Titok nincs, de a jó szereplésnek kétségtelenül sok összetevője van. Jó vagy rossz szereplésükkel kellemes vagy kellemetlen csalódást (meglepetést) okozott csapatok már az első négy területi bajnokságban is szép számmal akadtak, s így volt ez a most végetért ötödik bajnokságban is. Ki gondolta volna például, hogy a Rákosmenti TK, amely tavaly még 22. sz. Volán néven szerepelt az NB II-ben, a harmadik vonal második!!) leggyengébb csapataként érkezik pár hét múlva a sportág negyedik vonalába (BLSZ). A most végetért 85—86-os bajnokság 24 újonca közül 19 a megyékből, 3 (Ózd, Tapolca, 22. sz. Volán) az NBH-ből és 2 (ESzMTK, 2. Köteles SE) a BLSZ-ből került oda, így a szokásos száz helyett százegyen küzdöttek a területi bajnokságban. A megyei újoncok közül sikeresen — kevesen! A Szolnoki Vegyiművek gárdája például mindössze 4 pontot gyűjtött a lehetséges 60-ból, adott góljainak majdnem tízszeresét kapta vissza. A most kiesett 21 csapat közül több mint egy tucat megyei újonc volt. Az előbb már említett Rákosmenti TK elődje, a 81—82-es NB II Közép-csoportjában a bajnok MTK-VM és a 3. Dorog között a 2. helyen végzett, aztán két éven át az egycsoportos NB II-ben 9. volt, most pedig a területi mezőnyből is lejjebb csúszott. És még egy emlék a 22. sz. Volánról, amely pár éve az MNK- ban a Videotont is elbúcsúztatta . .. Az újoncok legtöbbjével sok a probléma. Dehát olyan erős volna a területi bajnokság? Szó sincs róla... Olyan gyenge a megyei mezőny! Pontosabban: a megyékben éppúgy, mint a területi csoportokban, a mezőny első felében vannak az osztálytól megkívánt (elvárt) játékerejű együttesek, a többség azonban meg sem közelíti azt a színvonalat, amely elvárható volna a sportág harmadik, illetve negyedik vonalában küzdő csapatoktól. Nagyobb meglepetés az, hogy az ország nyolcadik legnagyobb városának, a majdnem százezres lélekszámú Kecskemétnek a labdarúgását ma is két területi csapat reprezentálja... Szinte hihetetlen, hogy ott, ahol valamikor két olyan csapat küzdött, mint a két lila-fehér kecskeméti gárda, ne lehessen összehozni (kialakítani, szervezni) egy NB I-es csapatot. Az öt kiemelt felső fokú központ (Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged és a hét felső fokú központ közül ötben (Békéscsaba, Nyíregyháza, Székesfehérvár, Szolnok, Szombathely) NB I-es vagy NBH-es (esetleg mindkét osztálybeli) mérkőzéseket láthatnak a város lakói. És még a harmadik kategória 11 városában (Baja, Dunaújváros, Eger, Hódmezővásárhely, Nagykanizsa, Salgótarján, Sopron, Szekszárd, Tatabánya, Veszprém, Zalaegerszeg) is ez a helyzet. Hiányzik a sorból a II. kategóriájú Kaposvár és Kecskemét csapata, ami már csak azért is furcsa, mert a somogyi megyeszékhelynek pl. a felszabadulás előtt és után is volt I. osztályú csapata. Kecskemét? NB I-es csapata sohasem volt! Pedig vezetőinek, szurkolóinak régóta vágya, hogy — ha csak egy évig is — az élvonalban küzdjön akármelyik lila-fehér (mindkettőnek ez a színe) együttes. Így volt ez már a 30-as évek elején is, amikor olyan kitűnő játékosok futballoztak az alföldi városban, mint Rozsnyai, Návai és Korányi is (a legkisebb „Króni”, aki később sokszoros francia válogatott lett). Nemegyszer közel is került a KAC (K. Dózsa, KSC) vagy a KTE a magasabb osztály kapujához, de valami mindig közbejött... A K. Dózsa főleg testvércsapatával, az Egri Dózsával vívott nagy harcot az NB I-ért, de az egriek erősebbnek (szerencsésebbnek) bizonyultak. 1965 novemberében Kecskeméten közel 3000 néző előtt (legalább ezer hevesi szurkoló volt) 2-1 arányban nyert az Eger, s ez az egriek számára akkor az NB I B-t jelentette. Három évvel később az NB I B-ben találkozott a két gárda. Tavasszal Egerben 7000 néző előtt 2-2 volt az eredmény. Az őszi visszavágó Kecskeméten 10 000(!) néző előtt került sorra. Egerből két külön vonaton(!) mintegy kétezer szurkoló kísérte el kedvenceit. Két kapushiba után az Eger már 2-0-ra vezetett, végül is drámai küzdelemben 2-1-re nyert. •A K. Dózsáról annakidején sokszor állították, hogy játékosai nem akartak az NB I-be jutni. Gyakran volt úgy, hogy a lila-fehérek egyik pillanatról a másikra összeroppantak és sorra jöttek a vereségek. Sokak szerint viszont inkább az volt a baj, hogy tavasszal még futotta az alapozáson szerzett erőből, nyáron azonban, mivel az újabb erőgyűjtés hiányzott, az együttes néhány tagja (rendszerint a legjobbak) sűrűn kimaradozott. Ilyenkor még a kedvező sorsolás sem segített. A 70-es évek közepétől az NB II, majd az NB III következett, sőt a KTE több éven át a megyei levegőt is „megízlelte”. 81 és 84 között három éven át a KSC az NB II-ben próbálkozott, de utána már mindkét együttes számára a területi bajnokság következett. Itt a KTE zárta tavaly a legsikeresebb évet hiszen a Körös-csoportban a Délép SC mögött, két ponttal lemaradva a 2. helyen végzett, s a KSC csak 4. lett. Az alföldi nagyvárosban a két csapat 75 éve játszotta az első rangadót... Most, megalakulásának 75. évét ünnepli a KTE. Az egyesület sok, mindent tett annak érdekében, hogy a futballcsapat a magasabb osztályba, kezdjen. Nem sikerült!.. A Széktói stadionban még mindig harmadik vonalban küzdő csapatok ünnepelnek majd! Tíz éve, az akkori 4 csoportos, 78 csapatos NB . IIés az akkori egész Nem