Labdarúgás, 1986. január-december (32. évfolyam, 1-12. szám)
1986. június / 6. szám
A lABDARÚGÁS elmebajnoksága Aki válaszol: EGRI JÁNOS Kedves olvasóink, most a Labdarúgás elmebajnokságát olvashatják. A Labdarúgás elmebajnokságát olvashatják. A Labdarúgás elmebajnokságát olvashatják... Szinte hallom, amint mondják: „Megbolondult, megbolondult ez az újságíró, hogy mindent kétszer mond, hogy mindent kétszer mond? Nos, nem bolondultam meg, hiszen mindent háromszor mondok, mint ahogyan azt a Magyar Televízió elmebajnokságában hallottam. Nem kertelek, nagyon megtetszett ez a játék, s most magam is megpróbálkozom vele, méghozzá játékvezetőként. Ezúttal magát a „hóhért”, Egri Jánost ültetem bele a Labdarúgás „villamosszékébe”. ■ Stílszerűen én is azzal kezdem, amivel ön szokta indítani a műsorát: milyen témakörből szeretne kérdéseket? Megvillan a híres Egri-mosoly. — Egri János és a sport. Ebből készültem. ■ Majd meglátjuk! A kérdéseket Kemény György újságíró állította össze az Ön számára. Szóljon, ha indulhatunk. Beleegyező bólintás. ■ Mit tud Egri János sportmúltjáról? — Az ötvenes évek végétől a hatvanas évek közepéig a Vörös Meteor színeiben jégkorongoztam. Közben háromszor nyertünk magyar bajnokságot, tizenhétszer játszottam a magyar válogatottban. Többnyire jobbszélsőként szerepeltem a „téli fociban”. Amikor szegre akasztottam a korcsolyát, egy éviga Jégsport szövetségben tevékenykedtem. ■ Legemlékezetesebb mérkőzése? — Egy Spartacus elleni rangadó. Nagy formában voltam, négy gólt rámoltam be a sparis kapus hálójába. Mérkőzés után odamentem a feleségemhez, aki végignézte a találkozót: „Na, milyen voltam?” — kérdeztem, várva a dicséretözönt. Az asszony csak annyit mondott: „János, hogy tudtad, azt a nagy helyzetet kihagyni!” ■ Mesterei? — Az én időmben Kenderessy Balázs volt a legjobb játékos. Bár sohasem volt az edzőm, tőle lestem el a legtöbbet. ■ Milyen eredmény születne egy régi és egy mai válogatott összecsapásából? — Nehéz eldönteni. Régen színesebb volt a játék, kiemelkedőbb játékosegyéniségek korcsolyáztak a jégen. A maiak gyorsabbak, keményebbek, erőszakosabbak. Nem furcsa, hogy ugyanezek a megállapítások jellemzőek a futballra is? Hiszen ki tudná megmondani, hogy az aranycsapat és a Mezey-legénység küzdelméből ki kerülne ki győztesen? ■ Melyik csapathoz húz a szíve? — Nincs kedvenc klubom. Mindig a válogatottnak strukolok. ■ Tévés munkája során menynyire volt hasznos, hogy hokisként megtanult ütközni? — Komoly hasznát vettem a sportmúltamnak. Állóképességet, tűrőképességet sikerült szereznem. Akárcsak a jéghokiban, itt a ívben sem szabad megsértődni. ■ Miért nem lett egy volt sportember sportriporter? — Ennek elsősorban személyi okai vannak. Más osztályon dolgozom, a sportosztály vezetője úgy gondolja, hogy saját munkatársaival kell megoldania a feladatokat. Pedig szívesen készítenék sportriportokat. ■ Sportolói és riporteri példaképe? — Ha nem is példaképnek tekintem, de nagyon elismerem Faragó Tamást, Magyar Zoltánt, Bene Ferencet. Ami a riportereket illeti, azokat kedvelem, akik valóban érdeklődnek arról az emberről, akivel beszélnek. Azt a riporteri magatartást becsülöm, ha nem bírálják a sportolókat közvetítés közben, ha nem akarnak távolról megvalósíthatatlan taktikai utasításokat adni. Ezért alkalmaznak a BBC-ben régi bajnokokat, akik végigélték, saját bőrükön tapasztalták a felkészülést és versenyzést. ■ Jelenleg mit sportol? — Három sportágat űzök: labdarúgást, teniszt és jégkorongozást. A focit az újságíró-válogatottban, ahol tavaly Európa legjobbjának bizonyultunk. Jobb oldali középpályásként sok SZVR-on vettem részt. A jéghokizást az öregfiúk válogatottjában űzöm heti három alkalommal. Az új, igazi slágersportom a tenisz. ■ Úgy tudom, ez utóbbiban nagy sikert ért el... — Tavaly az NSZK-ban, az újságíró-viilágbajnokságon az olasz Minazzi oldalán megnyertük a páros világbajnokságot. Ő nem tudott magyarul, én pedig olaszul. A tenisz közös nyelvén mégis jól megértettük egymást... ■ Mint gyakorló játékvezető, mit szól a kollégákhoz? — Azokat tartom a legjobb játékvezetőknek, akik egykor maguk is sportoltak. Ezek ismerik a játék minden csínját-bínját, nem lehet megetetni őket rossz színészi produkcióval. Palotai Károly is mindig a feladata magaslatán állt. ■ Ki volt az első magyar profi hokis? — Azt hiszem, hogy én, 1968-ban egy évre leszerződtetett a grenoble-i jégkorongcsapat. ■ Az elmebajnokság résztvevői gyakran választanak futball-témát? — Sajnos nem. De a labdarúgóvilágbajnokság megihlette az egyik versenyzőt, aki a VB-k történetéből adott számot a tudásáról. ■ Fontosnak tartja, hogy a sportoló művelt legyen? — Bár lehet valaki bajnok négy elemivel is, a tudás azért tartást, önbizalmat ad. ■ Köszönöm, ön kedves Egri János, valamennyi kérdésre hibátlanul megfelelt... KEMÉNY GYÖRGY 19