Labdarúgás, 1992. január-december (38. évfolyam, 1-12. szám)
1992. január / 1. szám
BOSKOVICS JENŐ Azért olyan gyorsan nem kanyarodtunk a jövőbe. A nemzetközileg is magasrangú magyar sportvezetővel hosszan időztünk a „ barcelonai negatív selejtező” részleteinél. — Mindannyiunk előtt ismert, hogy a magyar labdarúgás messze elmarad korábbi világraszóló eredményeitől — mondotta dr. Aján Tamás. — Az ötvenes és a hatvanas években világverő válogatottal rendelkeztünk. Nem véletlen, hogy ezekben az időszakokban szereztük olimpiai bajnoki címeinket is. Az 1954. évi világbajnokság előtt 1952-ben, vagy az ugyancsak emlékezetes sikerű 1966. évi angliai világbajnokság előtt 1964-ben. És, ha a neveket vizsgáljuk, nyomban kiderül, hogy a VB-csapat erősségei, leghíresebb játékosai az olimpiai együttesben bontogatták szárnyaikat. Hogy nincs sikeres olimpiai gárdánk, az összefügg azzal, hogy nincs sikeres nagyválogatottunk sem. A válogatottak az elmondottak szerint is egymásra épülnének ... Ezt az utat járja a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség — amint azt dr. Aján Tamás a továbbiakban elmondotta: — A FIFA már régen rájött arra, hogy átgondoltan kell felépíteni mindent. Nem véletlen, hogy kardoskodtak annak érdekében, hogy az olimpiai labdarúgó torna a 23 éven aluliak nagy felvonulása legyen. Ehhez a felvezetést is megteremtették a 16 és 18 évesek világbajnokságával. Vagyis egy ország is tervszerűen építheti az említett korosztályok világtalálkozóin át a labdarúgás csúcseseményeire, a négyévenkénti világbajnokságra válogatottját. A FIFA-program dicséretes, élni kell vele. Tehetségek a cserepadon Mi is rendelkezünk az említett korosztályokban válogatottakkal. Eredményeik, ha nem is világrengetőek, de lényegesen többet ígérnek annál, mint ami azután az olimpiai és a nagyválogatottnál lecsapódik. Miért törik meg a fejlődés? — A téma mélyebb elemzést igényelne — mondotta dr. Aján Tamás. — A teljesség igénye nélkül néhány gondolatot engedjenek meg ezzel kapcsolatban. Az olimpiai döntőkben azok szerepelhetnek, akik a torna évében 23 évesek. Vagyis jóelőre megtervezve a selejtezőkre a csapatot húsz év körüliekből kell kialakítani. Itt már nyomban gond jelentkezik. Klubjaink a tapasztalt futballistákban bíznak. A húsz év körüliek általában tartalékként a kispadon ülnek, nem edződnek a tűzben. S amikor a selejtezők következnek, szembekerülnek egy játékban, erőben lényegesen fejlettebb ellenféllel. A csata így szinte előre eldőlt . . . Akik pedig tehetségük alapján már egészen fiatalon az NB I-ben játszanak, azok a legritkább esetben kapnak szabad utat klubjuktól az olimpiai együttesbe. Méginkább nincs arra lehetőség, hogy az olimpai gárda hosszabb időn át edzőtáborozhasson, egységgé formálódhasson, különböző játékformákat begyakoroljon. Dr. Lakat Károly hajdani dicső olimpiai hősei, ha jól emlékszem, az 1964. évi tokiói diadal előtt több, mint hatvan előkészületi mérkőzést játszottak. Visszatérve az alapkérdésre: miért törik meg a fejlődés, az előbb elmondottakból már némi válasz kapható. A fiatal tehetségek talán a legjobb tanuló korban tétlenül, nagy feladat nélkül várnak idejük elérkezésére. Ezenkívül a rossz menedzselés következtében nem juthatnak azokhoz a sikerélményekhez sem, amelyek szinte szárnyakat adhatnának nekik. Mint MOB főtitkárnak, mi a véleménye a klubok már többször is említett közömbösségéről ? — Érthetetlen előttem ez a klubvezetői álláspont — válaszolta. — Méginkább érthetetlen, mert ezek a klubok szinte kezüket-lábukat törik, hogy más sportágakban olimpiai kerettagjaik lehessenek. Az az érzése támad az embernek, hogy egy adott klubon belül a labdarúgó szakosztály egy teljesen külön egységet alkot, vagyis a klub vezetői ebben a sportágban nem tudják, vagy nem akarják keresztülvinni koncepciójukat. Itt jegyezném meg, hogy nemcsak ebben az irányban vetődik fel a közömbösség. Például kosár-, kézi-, röp- vagy vízilabdában olimpiai selejtező a sportág főeseménye. Ha mi vagyunk a rendezők, a legrangosabb helyre kerül, rendkívül kiemelten kezelik, az egész közösség a szó szoros értelmében az olimpiai selejtező lázában ég. Labdarúgásban mindennek pontosan az ellenkezőjét tapasztalhatjuk. Külön bizottság Talán nem kedvező a kapcsolat a MOB és az MLSZ között? — Kapcsolatunk kifejezetten jó — mondotta a MOB főtitkára. — Az MLSZ vezetőivel 1990. október ötödikén részletesen megtárgyaltuk az olimpai selejtezők tennivalóit. Novák Dezsőt a Magyar Olimpiai Bizottság alkalmazta, illetményét magára vállalta. Mindennemű segítséget felajánlottunk. A csapat nem a MOB és az MLSZ együttműködése miatt bukott el. Ha az az alap, akkor most döntősek vagyunk. Itt jegyezném meg, hogy a MOB a döntő kiharcolása esetére ugyanazt a nem kevés prémiumot biztosította volna a játékosoknak, mint az MLSZ. Tehát a „kis pénz, kis foci” elmélet az olimpiai csapat minősíthetetlen szereplésére nem áll fenn. Mit kell tenni a következő, sikeres olimpiai labdarúgó helytállás érdekében? — A Magyar Olimpiai Bizottság most érthetően a barcelonai játékokkal van elfoglalva. Utána azonban, vagyis még ebben az esztendőben véleményem szerint találkozót kezdeményezünk a labdarúgó szövetséggel. Ki kell dolgozni közösen egy tervet, esetleg létre kell hozni egy külön bizottságot 1996 érdekében. A Magyar Olimpiai Bizottság mindent elkövet majd azért, hogy ilyen selejtező leszereplés mégegyszer ne forduljon elő és egy jó olimpiai csapat kialakításával letegyük az alapját egy sikeres nagyválogatottnak is. A jó példákról már beszéltünk. Dr. Aján Tamás, a világjáró magyar sportvezető még elmondotta, hogy szoros kapcsolatban áll a FIFA legfelső vezetőivel, mindenekelőtt Joseph Blatter főtitkárral. Jó néhányszor találkoznak Zürichben, együtt mennek ebédelni a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség székháza melletti étterembe, ahol az egyik ínyencség az étlapon a „FIFA-száta”. Ebéd közben Joseph Blatter mindig kérdezi: „Mikor lesz már újra jó a magyar futball, hiszen ez mindenkinek hiányzik ...” A MOB főtitkára ilyenkor nem tud mit válaszolni. Inkább ő is kérdezte tőlünk: „tényleg, mikor lesz már jó magyar futball.. Mi sem tudjuk, igaz nem is ettünk FIFA-salátát... Dr. Aján Tamás egyik fontos megbeszélése Juan Antonio Samaranch, a NOB Elnöke, Juan Marcos, az IWF első alelnöke és Gilbert Felli, a NOB Sport Igazgatója társaságában. 3