Labdarúgás, 1992. január-december (38. évfolyam, 1-12. szám)

1992. január / 1. szám

BOSKO­VICS JENŐ Azért olyan gyorsan nem kanyarodtunk a jövőbe. A nemzetközileg is magasran­gú magyar sportvezetővel hosszan időztünk a „ barce­lonai negatív selejtező” részleteinél. — Mindannyiunk előtt is­mert, hogy a magyar lab­darúgás messze elmarad ko­rábbi világraszóló eredmé­nyeitől — mondotta dr. Aján Tamás. — Az ötvenes és a hatvanas években vi­lágverő válogatottal rendel­keztünk. Nem véletlen, hogy ezekben az időszakok­ban szereztük olimpiai baj­noki címeinket is. Az 1954. évi világbajnokság előtt 1952-ben, vagy az ugyan­csak emlékezetes sikerű 1966. évi angliai világbaj­nokság előtt 1964-ben. És, ha a neveket vizsgáljuk, nyomban kiderül, hogy a VB-csapat erősségei, leghí­resebb játékosai az olimpiai együttesben bontogatták szárnyaikat. Hogy nincs si­keres olimpiai gárdánk, az összefügg azzal, hogy nincs sikeres nagyválogatottunk sem. A válogatottak az elmon­dottak szerint is egymásra épülnének ... Ezt az utat járja a Nemzetközi Labda­rúgó Szövetség — amint azt dr. Aján Tamás a továb­biakban elmondotta: — A FIFA már régen rá­jött arra, hogy átgondoltan kell felépíteni mindent. Nem véletlen, hogy kardoskodtak annak érdekében, hogy az olimpiai labdarúgó torna a 23 éven aluliak nagy fel­vonulása legyen. Ehhez a felvezetést is megteremtet­ték a 16 és 18 évesek világ­­bajnokságával. Vagyis egy ország is tervszerűen épít­heti az említett korosztá­lyok világtalálkozóin át a labdarúgás csúcseseményei­re, a négyévenkénti világ­­bajnokságra válogatottját. A­­ FIFA-program dicséretes, élni kell vele. Tehetségek a cserepadon Mi is rendelkezünk az em­lített korosztályokban válo­gatottakkal. Eredményeik, ha nem is világrengetőek, de lényegesen többet ígér­nek annál, mint ami az­után az olimpiai és a nagy­­válogatottnál lecsapódik. Miért törik meg a fejlő­dés? — A téma mélyebb elem­zést igényelne — mondotta dr. Aján Tamás. — A tel­jesség igénye nélkül néhány gondolatot engedjenek meg ezzel kapcsolatban. Az olimpiai döntőkben azok szerepelhetnek, akik a tor­na évében 23 évesek. Vagy­is jóelőre megtervezve a se­lejtezőkre a csapatot húsz év körüliekből kel­l kialakí­tani. Itt már nyomban gond jelentkezik. Klubjaink a tapasztalt futballistákban bíznak. A húsz év körüliek általában tartalékként a kispadon ülnek, nem edződ­nek a tűzben. S amikor a selejtezők következnek, szembekerülnek egy játék­ban, erőben lényegesen fej­lettebb ellenféllel. A csata így szinte előre eldőlt . . . Akik pedig tehetségük alap­ján már egészen fiatalon az NB I-ben játszanak, azok a legritkább esetben kapnak szabad utat klubjuktól az olimpiai együttesbe. Még­inkább nincs arra lehető­ség, hogy az olimpai gárda hosszabb időn át edzőtábo­rozhasson, egységgé formá­lódhasson, különböző játék­formákat begyakoroljon. Dr. Lakat Károly hajdani dicső olimpiai hősei, ha jól emlékszem, az 1964. évi to­kiói diadal előtt több, mint hatvan előkészületi mérkő­zést játszottak. Visszatérve az alapkérdésre: miért törik meg a fejlődés, az előbb el­mondottakból már némi vá­lasz kapható. A fiatal te­hetségek talán a legjobb ta­nuló korban tétlenül, nagy feladat nélkül várnak ide­jük elérkezésére. Ezenkívül a rossz menedzselés követ­keztében nem juthatnak azokhoz a sikerélményekhez sem, amelyek szinte szár­nyakat adhatnának nekik. Mint MOB főtitkárnak, mi a véleménye a klu­bok már többször is említett kö­zömbösségéről ? — Érthetetlen előttem ez a klubvezetői álláspont — válaszolta. — Méginkább érthetetlen, mert ezek a klubok szinte kezüket-lábu­­kat törik, hogy más sport­ágakban o­limpiai kerettag­jaik lehessenek. Az az ér­zése támad az embernek, hogy egy adott klubon be­lül a labdarúgó szakosztály egy teljesen külön egységet alkot, vagyis a klub vezetői ebben a sportágban nem tudják, vagy nem akarják keresztülvinni koncepcióju­kat. Itt jegyezném meg, hogy nemcsak ebben az irányban vetődik fel a kö­zömbösség. Például kosár-, kézi-, röp- vagy vízilabdá­ban olimpiai selejtező a sportág főeseménye. Ha mi vagyunk a rendezők, a leg­rangosabb helyre kerül, rendkívül kiemelten keze­lik, az egész közösség a szó szoros értelmében az olim­piai selejtező lázában ég. Labdarúgásban mindennek pontosan az ellenkezőjét ta­pasztalhatjuk. Külön bizottság Talán nem kedvező a kap­csolat a MOB és az MLSZ között? — Kapcsolatunk kifeje­zetten jó — mondotta a MOB főtitkára. — Az MLSZ vezetőivel 1990. október ötö­dikén részletesen megtár­gyaltuk az olimpai selejte­zők tennivalóit. Novák De­zsőt a Magyar Olimpiai Bi­zottság alkalmazta, illetmé­nyét magára vállalta. Min­dennemű segítséget felaján­lottunk. A csapat nem a MOB és az MLSZ együtt­működése miatt bukott el. Ha az az alap, akkor most döntősek vagyunk. Itt je­gyezném meg, hogy a MOB a döntő kiharcolása esetére ugyanazt a nem kevés pré­miumot biztosította volna a játékosoknak, mint az MLSZ. Tehát a „kis pénz, kis foci” elmélet az olim­piai csapat minősíthetetlen szereplésére nem áll fenn. Mit kell tenni a követke­ző, sikeres olimpiai labda­rúgó helytállás érdekében? — A Magyar Olimpiai Bizottság most érthetően a barcelonai játékokkal van elfoglalva. Utána azonban, vagyis még ebben az esz­tendőben véleményem sze­rint találkozót kezdeménye­zünk a labdarúgó szövetség­gel. Ki kell dolgozni közö­sen egy tervet, esetleg létre kell hozni egy külön bizott­ságot 1996 érdekében. A Magyar Olimpiai Bizottság mindent elkövet majd azért, hogy ilyen selejtező lesze­­replés mégegyszer ne for­duljon elő és egy jó olim­piai csapat kialakításával letegyük az alapját egy si­keres nagyválogatottnak is. A jó példákról már beszél­tünk. Dr. Aján Tamás, a világ­járó magyar sportvezető még elmondotta, hogy szo­ros kapcsolatban áll a FIFA legfelső vezetőivel, mindenekelőtt Joseph Blat­ter főtitkárral. Jó néhány­szor találkoznak Zürichben, együtt mennek ebédelni a Nemzetközi Labdarúgó Szö­vetség székháza melletti ét­terembe, ahol az egyik ínyencség az étlapon a „FIFA-sz­áta”. Ebéd közben Joseph Blatter mindig kér­dezi: „Mikor lesz már újra jó a magyar futball, hiszen ez mindenkinek hiány­zik ...” A MOB főtitkára ilyen­kor nem tud mit válaszolni. Inkább ő is kérdezte tő­lünk: „tényleg, mikor lesz már jó magyar futball.. Mi sem tudjuk, igaz nem is ettünk FIFA-salátát... Dr. Aján Tamás egyik fontos megbeszélése Juan Antonio Samaranch, a NOB Elnöke, Juan Marcos, az IWF első alelnöke és Gilbert Felli, a NOB Sport Igazgatója társaságában. 3

Next