Labdarúgás, 1993. január-december (39. évfolyam, 1-12. szám)
1993. január / 1. szám
nyilvánosság. Azt mondanom sem kell, hogy a lehetőségeket behatárolják az anyagi feltételek, melyek bizony elég siralmasak. Ezzel nem mondtam semmi meglepőt, ezt már mindenki tudja. De azért ilyen körülmények között is életrehívói és fő szponzorai vagyunk a Góliát FC-nek, mely a 6-10 éves gyerekek rendszeres játékát tűzte ki célul. A pillanatnyi adatok szerint 7 ezer gyerek lép pályára rendszeresen, hetente, szerte az országban. Aztán megszerveztük a megyei utánpótlásfelelősök hálózatát, az ide tartozó szakemberek szervezik a megyei gyermek-labdarúgók foglalkoztatását. Az ő segítségükkel - tanévenként - 30-10 ezer gyereket tudunk mozgatni. A Góliát FC folytatásaként, ahhoz kapcsolódóan, a megyékben megszerveztük a III—IV. és az V-VI. osztályosok bajnokságát, az MLSZ pedig a döntőt rendezi és finanszírozza. Két nemzetközi tornát is rendezünk évente, 8-8 csapat részvételével, Aranykalász Torna és Zemplén ( vagy Miskolctapolca) Kupa névvel. És természetesen működtetjük a serdülő, az ifjúsági és az utánpótlás válogatottakat. Ide kell sorolni azt is, hogy több kisegyesület utánpótláscsapatát segítettük felszereléssel, labdával. Különböző utánpótlás kupákon, tornákon veszünk részt, díjakat ajánlottunk fel, illetve adtunk át. Röviden, egyszuszra ennyi, de talán ez sem kevés. Ismerem a korábbi időszakok - nálam ez két évtizedet jelent - utánpótlás programját, és az soha nem volt olyan gazdag, mint a jelenlegi. Ennek a munkának - néhány éven belül - kell, hogy eredménye legyen! CZÉKUS LAJOS A liga meghozta elutasító határozatát, majd a kapitány kérésére összehívott egyeztetésen is elzárkóztak az érintett klubok vezetői a tervezett januári (belgiumi) edzőtábortól, túrától. Gyors válasz érkezett a walesi válogatott találkozóra is, a Kispest és a Ferencváros ide sem tud játékost adni, így nincs értelme a mérkőzésnek. Pedig tavasszal csak a válogatott sikere hozhatna némi gyógyírt labdarúgásunk fekélyesedő sebeire, mert klubcsapataink - szokás szerint - ismét idejekorán búcsúztak a kupáktól. Kár, hogy az egyesületek vezetői képtelenek messzebbre tekinteni, hisz a válogatott szereplésének akadályoztatása a klubok anyagi sikereit is kedvezőtlenül érinti. Érdemes végigböngészni az NB I játékoskereteit és a külföldről érkezett futballisták számát összevetni azzal, hogy az elmúlt évben csak 2, azaz két játékos tudott szerény összegért „gazdát" cserélni. És hol van az utánpótlás? Külön anyagunk záró statisztikáját ezúttal is az érdekeltek figyelmébe ajánlom. Lapunk kiemelten foglalkozott és foglalkozik a fiatal tehetségek sorsával és eredményeivel. Továbbra is várjuk a segítő javaslatokat, hogy mielőbb a felemelkedés útjára léphessünk, hogy labdarúgásunk ismét Európa élvonala felé haladhasson... ! „Ez a csodálatos játék!” A képen szereplő ismerős arc mellől egy szerény angol fiatalember, Malcolm Fudge tekint az olvasóra. A tulajdonképpeni főszereplő most mégis az az ajándék "táska", mely Jenei Imre szövetségi kapitány kezében látható. És ha jól megfigyeljük, nem is táskáról van szó, hanem egy összehajtható, műanyag taktikai tábláról, melyen a plasztikus figurák egymáshoz tapadnak, de csúsztathatók. A rajzolásra, törlésre alkalmas felületen - alkoholos tollal - könnyen érthető módon vonulhatnak fel a játékelemek, a taktikai fortélyok, a győzelmet jelenthető elképzelések tárházának körvonalai. Nem nagy dolog, említheti bárki. A lábak, a fejek az elsőszámú döntéshozók, a többi csupán látványos ceremónia. Nos, ezt az új eszközt, a hagyományos - nehezen kezelhető - mágnestábla helyett a svéd Ole Andersson és az angol Bobby Robson vezette be a piacon. Hazánkban a Ferencváros, az utánpótlás- és a nagyválogatott rendelkezik ezzel a korszerű taktikai táblával, melynek ajándékozója a játékot nagyon szerető és tisztelő angol belsőépítész, a segítőkész Malcolm Fudge. Magyar Zoltán, az utánpótlás-válogatott menedzsere, barátként tisztelheti őt, így segítségével először természetesen a labdarúgásról faggattuk. Gyermekként egy futballszakos magániskolába jártam - említi Malcolm - ahol a jobbösszekötő szerepkörében kergettem a labdát és én voltam a csapatkapitány. Majd a West Ham United ifjúsági együttesében is pályára léptem, de az „inasokhoz” (tartalék csapat) már nem emeltek ki. Aztán Londonból Cheshire északi grófságba költöztünk, így lettem a Liverpool szurkolója, bennfentese, vezetőségi tagja, díszpáholyának résztulajdonosa. Telt, múlt az idő, ma már a nagylányom színésznőnek készül és bár 17 éves fiam rögbiiskolába jár, imádja a focit. Magyarországon a Ferencváros és a válogatott a kedvenc együttesem. Ha tehetem, a mérkőzéseikre is kilátogatok. Petry Zsolt a Wembley stadionban hívta fel magára a figyelmet. Meggyőződésem, hogy az angol Szuper Liga három legjobb kapusa között volna a helye. Kozma Pista - ha lehetőséget kap - megállja a helyét. A Liga Kupa mérkőzésen, amikor a Liverpool 0-3-ról fordított, a magyar fiú mindhárom gólban főszerepet játszott. Jól képzelt, értékes labdarúgó. - Névjegykártyáján a Business Design Group városmajori címe szerepel. - Igen, a Rubik stúdió társaként dolgozom, belsőépítészeti munkákat is végzünk, most éppen egy prágai szálloda berendezéseivel foglalkozunk. Profilunk üzletközpontok, stadionok, irodák, szállodák teljes felújítása, korszerűsítése, tervezése és építése. A Magyar Posta új arculatának kialakítását is mi végezzük, a falusi kis portáloktól a legnagyobbakig, a postaládától a ruházaton át az emblémákig szeretnénk szép, kultúrált, kellemes külsőt, környezetet és közérzetet teremteni. - Rubik Ernővel talán még egy focijátékon is gondolkodnak? - Ez még a jövő zenéje. Akad munkánk bőven, de azért a labdarúgásról sem felejtkezünk meg... Életemet végigkísérte ez a szenvedély, ez a csodálatos játék! T. Z. 3