Labdarúgás, 1993. január-december (39. évfolyam, 1-12. szám)
1993. június / 6. szám
2 1993. JÚNIUS 5. (XXXIX.) évfolyam • Felelős szerkesztő: THALY ZOLTÁN 1146 Budapest XIV., Istvánmezei út 1-3. (a volt Jégszínház épülete, II. emelet) Postafiók: 1443 Budapest, 152. Telefon: 252-3968, 252-1778 Telefax: 252-0995 • Kiadja a Nemzeti Sport Kft. Ügyvezető igazgató: BORBÉLY PÁL Kiadóhivatal: 1133 Budapest XIII., Visegrádi u. 115. Telefon: 138-4366 Telex: 22-5245 Telefax: 138-4248 Készült a Zrínyi Nyomdában 93.2517/6-66-22 Felelős vezető: Grasselly István vezérigazgató INDEX: 25 501 HU ISSN: 0239-1554 • Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) 1900 Budapest XIII., Lehel utca 10/A közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-98636-021-02799 jelzőszámra • Előfizetési díj: negyedévre 141 forint fél évre 282 forint egy évre 564 forint Persze, kell elnök és szövetségi kapitány is, de... A magyar labdarúgás szekeréne mind a négy kereke kátyúba szorult A magyar labdarúgás száz sebből vérzik, mégis csak az elnökválasztással és az „átmeneti időszakbeli" szövetségi kapitány utódjának a „kitalálásával” foglalkozik a magyar futball-társadalom - állapította meg szomorúan az immár 43 éve Spanyolországban élő Kubala László, majd csak legyintett, amikor testi-lelki jó barátja, Illovszky Rudolf, a Vasas-Smirnofz egyik bajnokijára akarta kicipelni: „Nem megyek én bosszankodni!...” Valóban sok sebből vérzik a magyar labdarúgás, az viszont némi túlzás, hogy mindenkit csak a választások érdekelnek. Sokan látnak tovább az orruknál. Közülük szólaltatunk meg két nemzetközi szaktekintélyt, a jelenlegi szövetségi kapitányt, Puskás Ferencet, valamint az elődjét, a kispadról önként felállt Jenei Imrét. Bemutatnunk egyikőjüket sem kell. Puskás Ferenc, az Aranycsapat egykori csapatkapitánya, aki bejárta a fél világot (edzősködött Kanadában, Chilében, Görögországban, Szaúd- Arábiában és Ausztráliában is), sok mindent látott és tapasztalt jártában-keltében, de amiket idehaza észlelt!... Ha valóban nem az elnökválasztás és az utódom a téma, akkor üljünk le és beszélgessünk nyújtott kezet Puskás Ferenc a Népstadion toronyépületének a harmadik emeletén. Nem a mindenkori szövetségi kapitány szobájában foglaltunk helyet, ám nem azért, mert az ajtón még mindig Jenei Imre neve áll, hanem pusztán azért, mert a folyosói társalgóban, otthonosabban éreztük magunkat. - Abban, ugyebár, megegyezhetünk, hogy valamely ország labdarúgását három dolog alapján szokták megítélni: a válogatott szereplése, a klubcsapatok helytállása a kupákban, a hazai bajnokság színvonala? - Egyetértek. A többi kritérium, bár lehetnek közöttük rendkívül fontosak, mint például az utánpótlás-nevelés, a tárgyianyagi feltételek, stb. inkább „alfejezetekként” jelentkeznek. - Amikor a magyar labdarúgás visszaeséséről beszélünk, mégis csak a válogatott vesszőfutásait emlegetjük, holott... - Nem akarok a sajtóval foglalkozni, de az tény, hogy az újságok elsősorban, sőt, szinte kizárólagosan a válogatottat szapulják. Pedig a szövetségi kapitány, legyen az Puskás Ferenc, vagy Pityi Palkó, csak abból tud válogatni, ami a rendelkezésére áll. A külföldön szereplők közül hat-hétnyolc játékosnak manapság is helye van a magyar válogatottban, s az itthoniakból kell hozzájuk válogatni még azt az öt-négyhárom fiút. Na már most, a válogatott játszik egy évben, mondjuk, tíztizenkét mérkőzést és ha nem jönnek a sikerek, a magyar futball minden betegségét-hibáját fellelik a csapatban. Időközben azonban lezajlik egy színvonaltalan hazai pontvadászat is, a klubcsapataink dicstelenül búcsúznak a kontinentális kupáktól, a korosztályos világbajnoki és Európa-bajnoki csatáktól, de ezek a sikertelenségek nem keltenek érzelmi viharokat. A klubcsapatokkal ugyanis szőrmentén bánik mindenki. Sőt, olykor lelkesen megvédik őket, megmagyarázva még a lehetetlent is. Csalt a bíró, durva volt az ellenfél és a többi mentség... - Mondana egy példát? Melyik csapatokra gondolt? -Például a Ferencvárosra! Nézze, én nem akarok sem valaki ellen, sem pedig valaki mellett agitálni, de az tény, hogy az FTC- ről én még nem olvastam egy rossz szót sem. - A Fradi lenne a magyar labdarúgás „szent tehene"? - Én hatvan éve ismerem ezt a klubot. Sőt, nemcsak ismerem, hanem szeretem is, akárcsak a lakosság döntő többsége. Mert az igazság az, hogy a magyarok kilencvenhét százaléka FTC-szurkoló, csak ha valakit szeretünk, nem kötelező szemet is hunyni a hibái fölött. Mert a hibák elhallgatása csak újabb hibákhoz vezethetnek. .. - A magyar labdarúgás sem egyik napról a másikra lett ilyen. - Úgy van! Huszonöt év folyamatos hibái vezettek ide! - A ténymegállapítás megtörtént. Ideje lenne végre megtalálni a „gyógymódot" is. - Az elmúlt huszonöt esztendőben nem az volt a baj, hogy nem törődtek a magyar labdarúgással, hanem az, hogy hibásan foglalkoztak vele. Csak egy példát mondok. Hosszútávfutót csináltak a sprinterekből, holott a futball mindig is a vágtázók, a ritmust váltani tudók sportága volt. A sok hosszútávfutásból később szendergő lötyögés lett, ma viszont már lötyögni sem hajlandó némelyik játékosunk... - Sokan úgy vélik, hogy az idegenlégiósok szerepeltetése nagy hiba, és hogy a külföldiek a klubcsapatokban elfoglalják a tehetséges hazai fiatalok helyét. - Hol vannak azok a teljes, ugrásra kész fiatalok?! , rögtön beválogatnám őket, ha lennének... Az igazság az, hogy némelyik NB I-es csapatunk nem is tudna létezni a vendégjátékosai nélkül. A magyar labdarúgás általános gondjait azonban ők nem tudják megoldani. Ahhoz a „háromkomponensű személyi állomány" valamennyi tagjának meg kellene újulnia. A játékosok azt csinálják az edzésen, a mérkőzésen, illetve a magánéletben, amit megengednek nekik. Az edző megválasztása és szerződtetése a vezetők érdeme, vagy bűne. De, hogy ki választja meg és nevezi ki a vezetőket, az egészen más kérdés... - Önnek Madridban lehetősége volt megismernie a világ talán valaha élt legjobb klubelnökét, a néhai Santiago Bernabeu urat. - Kilenc évet játszottam a Real Madridban, volt időm tehát megismerni. Egyszer sem emelte fel a hangját, nem dumálta tele a fejünket, megadta mindenkinek, és meg is k kapta mindenkitől a tiszteletet. Úgy volt hallatlan tekintélye, hogy egyszerűen és roppant szerényen viselkedett. Szerény volt, ám ugyanakkor nagyon igényes is. Nála csak egyszer hibázhatott edző vagy játékos. A második ballépés után is csak annyit mondott: „Én minden feltételt megteremtettem a sikerhez, de nem kaptam hasonló választ. Isten önnel!" - Puskás Ferenc Spanyolországban végezte az edzőképzőt. - Két és fél évi tanulás után vettem kézbe a diplomámat. Igaz, hogy nem kellett tanulnunk sem tudományos szocializmust, sem pedig pszichológiát... A nyugati világban a kluboknak külön sportorvosuk, pszichológusuk, sebészük, stb. van, de nem hat edző zavarja egymást az elsőcsapat környékén, mint ahogy az Magyarországon dívik. - Hat edző? - Annyi bizony! Például a Kispest-Honvédnál is. - Önnek hány segítője volt annak idején? - Legfeljebb egy. De sokszor dolgoztam egymagam is... - Térjünk vissza a teendőkhöz! Miként tudnánk kilábalni ebből a mély gödörből? - Nagyobb szaktudású, több és céltudatosabb munkával! A játékosok technikai, fizikális és taktikai képzését kell hatékonyabbá tenni. Mégpedig úgy, hogy a valódi tehetségekkel sokkal, de sokkal többet dolgozzunk. Szerintem össze kellene gyűjteni minden megyében a legjobb adottságokkal rendelkező harminc-negyven tizenkét-tizenhárom éves játékost, akinek a képzésével olyan edzőket kellene megbízni, akik nem könyvből tanulták a labdarúgást.