Labdarúgás, 1994. január-december (41. évfolyam, 1-12. szám)
1994. január / 1. szám
2 1994. JANUÁR 6. (XL.) évfolyam Felelős szerkesztő: THALY ZOLTÁN 1146 Budapest XIV., Istvánmezei út 1-3. (a volt Jégszínház épülete, II. emelet) Postafiók: 1443 Budapest, 152. Telefon: 114-3810 252-3968, 252-1778 Telefax: 252-0995 • Kiadja a Nemzeti Sport Kft. Ügyvezető igazgató: BORBÉLY PÁL Kiadóhivatal: 1133 Budapest XIII., Visegrádi u. 115 Telefon: 138-4366 Telex: 22-5245 Telefax: 138-4248 Készült a Zrínyi Nyomdában 94.2517/1-66-22 Felelős vezető: Grasselly István vezérigazgató • INDEX: 25 501 HU ISSN: 0239-1554 • Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) 1900 Budapest XIII., Lehel utca 10/A közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-98636-021-02799 jelzőszámra • Előfizetési díj: negyedévre 141 forint fél évre 282 forint egy évre 564 forint • „A jobbítás szándékával” Nagyon vártam a labdarúgó szövetség szakmai napját - a vitákat és a találkozásokat, az okos és értő szavakat, az elemzéseket és a bírálatokat. Nem távoztam csalódottan. Nem mintha az elhangzottak azonnal gyógyítanák e sok sebből vérző játék megannyi betegségét, de reményt adnak arra, hogy összefogással, közös erővel, a meglévő szellemi és fizikai kapacitással, értékeinkkel enyhíteni lehessen a fájdalmat. Mert enyhíteni tud a gondokon az az erőfeszítés, mely - a szakemberek véleménye szerint - a mozgósítható tartalékokra alapozva, életben tudja tartani a sportágat, hogy aztán az lassan-lassan megindulhasson felfelé. Nehéz megmondani még, hogy a gödör alja milyen hosszú, de talán előbb-utóbb az is véget ér. (Utánpótlásunk eredményei némi fényt jelentenek ezen az úton több törődést, türelmet és pénzt igényel a fiatalok képzése.) Tenni kell! Ez az értekezlet a jobb munkára serkentő felhívás első jelentős parancsa volt. A szakmai tanácskozást ki-ki felkészültsége, érdeke és vérmérséklete szerint élte meg. Számomra a labdarúgás egyik ünnepnapja volt, mely ritkán adatik meg e társaság számára. De volt, aki országos ügyeit intézve, napirend előtt kért szót, magabiztosan kiosztotta az érdemjegyeket, megjelölte az egyetlen helyes utat, kijavította az előterjesztés stiláris hibáit, feltette az ékezeteket, majd kurtán-furcsán elrobogott... Volt, aki a folyosón érezte jobban magát, majd bent szót kérve fennhangon ecsetelte eddigi eredményeit, csalhatatlan érzéseit, megváltó erényeit és tulajdonságait, szétszórta csodatévő módszereinek morzsáit, majd választ sem várva - szerényen távozott... Egyikük sem aratott osztatlan sikert! Volt aki végigülte azt a néhány órát, csendben figyelve, sőt jegyzeteket készítve töltötte az ünnepek előtti drága időt... Nem vagyunk egyformák. De aki igazán érdeklődött, aki komolyan vette a meghívást és még tenni is szeretne valamit, az jól érezte magát. Régen volt ennyire együtt a szakma. Egy-két neves klubot és személyiséget kivéve, jelen volt az ország labdarúgását féltő nagy család. Talán nem túlzás ez a megállapítás, hiszen a bajban a jó ismerősök is bensőségesebb kapcsolatba kerülnek egymással. Mert azt, hogy baj van (nagy baj), senki sem vonja kétségbe. Fiatalok, „öregek", játékosok, edzők, vezetők és a sajtó képviselői ebben egyetértettek, csak a segítségnyújtás módja, üteme és lehetősége kérdéses. A tervezett napirendi pontok - az utánpótlás-nevelés, az mai munka és a szakemberzés - gyakran összemosó. Talán nem is érdemes m élesen különválasztani ! A javaslattevők és a hozzá juk is, tulajdonképpen e hat egység keretében elemezték lent és a jövőt. Jó volt látni és hallani Lajost, Barcs Sándort, Györgyöt, Zalka Andrázánszky Jenőt, Szepess gyöt, Csank Jánost, Grrét, Garami Józsefet, a fő tanárokat, az orvosegyesületi vezetőket, as annyian a jobbítás szemeltek szót. És a me seregében is a féltés akarás került előtérbe Korai lenne még szakmai napot. A felekre a választ, els hétköznapok műnk meg. A napi küzdelem a a szakmáért, a pénzért és Garami József, mesteredző Pillér Sándor, az UB elnöke