Éva, 1978 (1-4. szám)

1978 / 4. szám

C­serháti Zsuzsa népszerű táncdalénekesnőnk az amerikai forradalmár­nőről „kopirozta le" a hajviseletét. Megbeszélt találkozásunk színhelyén, egy kis budai cukrászdában, a bejáratot fi­gyelem, hogy mikor jelenik meg a szőke, bodros hajú énekesnő. A közismert frizurát felvál­totta az egyszerű, sima haj­viselet. - Hova tűnt a régi haj? - Haj, de sokan kérdezték ezt már tőlem. Úgy éreztem, hogy nem tetszik a közönség­nek, ezért változtattam meg. - Ki a közönsége? Kinek szólnak a dalai? - Mindenkinek énekelek. Egyaránt szólok a tinikhez és az idősebb korosztályhoz. - Régen a színésznők, énekesnők, titkolták a közön­ség előtt családi állapotukat. Napjainkban divatos írni, ké­peket közölni róluk mint csa­ládanyákról. Mint gyakorló anya, véleménye szerint ez a tény nem csökkenti rajongóik táborát? - Nem hinném. Bár mi, női előadók nehezebb helyzetben vagyunk, mint a férfiak. A férfiközönség kevésbé lelkes, olykor közömbösnek tűnik. A lányok, asszonyok jobban tudnak rajongani. Sokszor kissé irigykedve hallgatom, hogy sikítanak, őrjöngenek egy beaténekesért vagy a zenekarért. - Cserháti Zsuzsa milyen közönség volt? - Nem jártam bent­ koncer­­tekre. Kislány koromban na­gyon lekötötte az időmet a rendszeres balettozás és sportolás. Tíz évig tanultam klasszikus balettet, és öt évig tornáztam a Bp. Honvédben. - Mégsem lépett fel soha­sem az Operában ... Vállal­kozna ma egy balettfellépés­re? - Ugyan. Még rágondolni is rossz ... - Nem voltak soha színész­női ambíciói? - Nem, mert a színpadon nem tudok beszélni. Bár egy­szer egy operett szerepben megpróbálnám ... - Kitől örökölte énektehet­ségét? - Édesanyám fiatal korá­ban operetténekesnő volt, nyilván tőle. - Mit tart eddigi legna­gyobb sikerének? - 1972-ben először léptem fel a táncdalfesztiválon, és a Nem volt ő festő című szám­mal rögtön előadói díjat nyertem. Ez kitűnő kárpótlás volt ezért, hogy az 1965-ös Ki mit tud?-on még a képer­nyőre sem kerültem. - Bukás? - A Metronóm ‘77 nem­igen jött be. - Mivel tölti legszíveseb­ben szabad idejét? - Kisfiammal, a háromesz­tendős Krisztiánnal foglalko­zom nagy-nagy örömmel. Azonkívül imádok főzni. - Mondana egy speciális Cserháti Zsuzsa-receptet? - Szívesen. A kockára fel­szeletelt hagymát húsz percig dinsztelem. Majd apróra vá­gott sonkát, olasz szalámit és kínai gombakonzervet - levé­ve­ együtt - beleöntök a hagymazsírba. Egy doboz pa­radicsompürét keverek hozzá. Másik lábasban spagettit fő­zök ki, amelyet összekeverek az előbbi masszával. Tálalás­kor reszelt sajtot szórok a te­tejére. - Az étel neve? - Nevezzük Cserháti-féle magyaros spagettinek. - Szó esett Krisztiánról. Mennyiben változott az élete, amióta anya lett? - A gyerek nagyon meg­változtatja az ember életét. Nagyobb önbizalmam lett, amióta anya vagyok. Koráb­ban keményebb voltam. A gyerek születése óta felen­gedtem, lágyabb vagyok. - Énekel neki? - Igen. Mindig kér, hogy énekeljem el a Pinokkiót. - Kaphatnánk egy gyerek­sztorit? - A Dózsa-pályán léptem fel egy esztrádműsorban. A nézőtéren ott ült a gyerek is az apjával. Amikor én kerül­tem sorra, Krisztián hangosan sírni kezdett: „Anyuhoz aka­rok menni !". Nem törődve apja csitításával, csak sírt ke­gyetlenül. Kénytelen volt el­engedni a gyereket, aki fel­szaladt hozzám a színpadra. Meglepődtem, de felkaptam, és úgy énekeltem tovább. Sohasem lesz olyan nagy si­kerem, mint akkor volt... Kemény György Egy nyers meghitt pillanat Krisztiánnal Rajongók körében Fotó: Csikós Ilona

Next