Lányok, Asszonyok, 1987 (43. évfolyam, 1-12. szám)

1987-03-01 / 3. szám

>Ő is>v‘5*E 4> V.0) z VMr­idáman libben a táncoló lányok pi­ros szoknyája, lobog aranyszínű haja. A táncosokat körülvevő virágok is bíbor­­színűek, talán annak a tűznek a visszfé­nye ez, amelyet János-napkor, az év leg­rövidebb éjszakáján gyújtanak Lettor­szágban. Rudolf Heimrats Ünnepi tánc című gobelinjét ez a lett néphagyomány ihlette. Givi Kandareli grúz művész Mindenna­pi kenyerünk című hatalmas — 3x6 mé­teres — triptichonja emelkedett, szigorú egyszerűségével az ősi grúz dalokra em­lékeztet, három alapszíne, a ruhák fe­hérje, a kalászok aranya és a háttér sötét meggyszíne a három szólamú éneklést idézi. Zeneiséget áraszt az észt Leezi Erm Kisharangok áriája és Elgi Reemets Ze­neóra című gobelinje is. És mellettük lát­ható a moszkvai Valentyina Platonova alkotása, címe: Csend, az a bizonyos, amely zajos korunkban egyre ritkábban lelhető fel. Hogyan lehet ezt a látható metaforák nyelvén elbeszélni? Költészet és valóság, szenvedélyes ki­törés és gondolati mélység, a létezés örök titkai és mai világunk törékenysége tükröződött a szovjet gobelinművészek kiállításán, amelyet a budapesti Műcsar­nokban a múlt év végén láthatott a kö­zönség. A legjobb szovjet művészek több mint negyven művéből derűs, vidám kiállítás kerekedett. Az alkotók többsége nő, bár akad köztük néhány férfi is. Ez nem meg­lepő, hiszen a gobelinszövés megkívánja a hagyományosan női és a főként férfitu­lajdonságok ötvözését: a szabadon szár­nyaló, korlátoktól mentes képzeletet, a végtelen türelmet, a nagy fizikai erőfe­szítést és még sok egyebet. A kiállításon a 60-as évek végétől a 80- as évek közepéig — azaz e művészeti ág szovjetunióbeli felvirágzásának idején — készült gobelinek szerepeltek. Ebben az időszakban a szovjet művészek sok nem­zetközi kiállításon vettek részt: a szo­cialista országok iparművészeti kvad­­riennáléján Erfurtban, a lódzi gobelin­­triennálén, a lausanne-i biennálén. A budapesti kiállítás képet adott az egész soknemzetiségű szovjet gobelin­iskoláról, amely egyesíti az oroszországi, a baltikumi, az ukrajnai, a moldovai, a grúziai művészek eredményeit. Minden köztársaságnak megvannak a maga ha­gyományai. A letteknél például gyako­riak a tematikus kompozíciók, míg a lit­vánoknál gyakran hiányzik a téma, ezt a kompozíció és a színhatás helyettesíti. Az ukrán és a moldovai művészek az élénk színösszeállításokhoz, a gobelin ritmikai felépítéséhez vonzódnak. Egy­­egy köztársaságon belül is világosan meg­különböztethető az egyes művészek stí­lusa, a nemzeti hagyományok hatása és a SZOVJET NOBELINEK A MŰCSARNOKBAN R. Heimrats: Ünnepi tánc

Next