Lányok, Asszonyok, 1987 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1987-03-01 / 3. szám
>Ő is>v‘5*E 4> V.0) z VMridáman libben a táncoló lányok piros szoknyája, lobog aranyszínű haja. A táncosokat körülvevő virágok is bíborszínűek, talán annak a tűznek a visszfénye ez, amelyet János-napkor, az év legrövidebb éjszakáján gyújtanak Lettországban. Rudolf Heimrats Ünnepi tánc című gobelinjét ez a lett néphagyomány ihlette. Givi Kandareli grúz művész Mindennapi kenyerünk című hatalmas — 3x6 méteres — triptichonja emelkedett, szigorú egyszerűségével az ősi grúz dalokra emlékeztet, három alapszíne, a ruhák fehérje, a kalászok aranya és a háttér sötét meggyszíne a három szólamú éneklést idézi. Zeneiséget áraszt az észt Leezi Erm Kisharangok áriája és Elgi Reemets Zeneóra című gobelinje is. És mellettük látható a moszkvai Valentyina Platonova alkotása, címe: Csend, az a bizonyos, amely zajos korunkban egyre ritkábban lelhető fel. Hogyan lehet ezt a látható metaforák nyelvén elbeszélni? Költészet és valóság, szenvedélyes kitörés és gondolati mélység, a létezés örök titkai és mai világunk törékenysége tükröződött a szovjet gobelinművészek kiállításán, amelyet a budapesti Műcsarnokban a múlt év végén láthatott a közönség. A legjobb szovjet művészek több mint negyven művéből derűs, vidám kiállítás kerekedett. Az alkotók többsége nő, bár akad köztük néhány férfi is. Ez nem meglepő, hiszen a gobelinszövés megkívánja a hagyományosan női és a főként férfitulajdonságok ötvözését: a szabadon szárnyaló, korlátoktól mentes képzeletet, a végtelen türelmet, a nagy fizikai erőfeszítést és még sok egyebet. A kiállításon a 60-as évek végétől a 80- as évek közepéig — azaz e művészeti ág szovjetunióbeli felvirágzásának idején — készült gobelinek szerepeltek. Ebben az időszakban a szovjet művészek sok nemzetközi kiállításon vettek részt: a szocialista országok iparművészeti kvadriennáléján Erfurtban, a lódzi gobelintriennálén, a lausanne-i biennálén. A budapesti kiállítás képet adott az egész soknemzetiségű szovjet gobeliniskoláról, amely egyesíti az oroszországi, a baltikumi, az ukrajnai, a moldovai, a grúziai művészek eredményeit. Minden köztársaságnak megvannak a maga hagyományai. A letteknél például gyakoriak a tematikus kompozíciók, míg a litvánoknál gyakran hiányzik a téma, ezt a kompozíció és a színhatás helyettesíti. Az ukrán és a moldovai művészek az élénk színösszeállításokhoz, a gobelin ritmikai felépítéséhez vonzódnak. Egyegy köztársaságon belül is világosan megkülönböztethető az egyes művészek stílusa, a nemzeti hagyományok hatása és a SZOVJET NOBELINEK A MŰCSARNOKBAN R. Heimrats: Ünnepi tánc